2018-10-29 23:35:05, hétfő
|
|
|
|
|
|
Schmidt Lívia:
Napfény-szimfónia
Néztem, ahogy felkel a Nap,
megpillantottam az első kis sugarat,
mely felszökött egy diófaágon,
csiklandozva az utolsó leveleket,
- csak kacagtak, csak nevettek -
majd hirtelen csend lett... mintha
a világ lélegzetvisszafojtva
várta volna a csodát...
Én is figyeltem, csupán egyetlen veréb
vette a bátorságot - a merész - és
harsányan csivitelni kezdett,
akár egy türelmetlen gyermek,
ki ugrándozva kéri: - Na, mi lesz már?
Meleget akarok! Siess, siess, megfagyok!
...mindez egy pillanat műve volt...
Végre...! Jött a többi... száz és száz...
Az aranyos-ragyogás átkarolt mindent,
mi él - feltámadt lassan a szél -
és a fény, az éltető nap fénye
táncot járt az őszben:
repkedő rovarok áttetsző szárnyán,
puha mohaszőnyeg csillogó gyöngyein...
Kopaszodó ágak színpompás díszeit
csodálva - kísérte az utazókat,
s a selyemszálak, mint megannyi apró
csónak, lebegtek, úsztak a horizont felé...
Felhők fodrába bújva picit megpihent,
majd széjjelhasítva a kék eget,
lajtorjáján újra leereszkedett...
Hiú leányka képében tiszta tó
tükrén nézegette magát, jöttének
örvendeztek az úszkáló vadkacsák,
és a zizegő nádas hullámzó erdeje...
Elidőzött sűrű bundákon, percekre
talán elnyomta az álom, míg
nyújtózkodó macskatestek
szívták, gyűjtötték magukba a
napmeleget. Későre járt... még
megsimította arcomat, átsuhant
agyamon egy mézédes gondolat,
mely betöltötte millió sejtemet -
olyan finomra hangolt, és mégis
olyan egyszerű, precízen
komponált zenemű...
...én a része voltam,
átéltem a varázst...
Búcsúzó sugarait rézvörös
lombokra szórta, lehunyta
izzó-parázs szemét,
csendben ment, betakarta az ég...
Nyomán bíbor felhők ballagtak halkan -
a legszebb ajándék, amit kaphattam...
Őrzöm, mint örökölt, féltett imát,
ezt az őszi, napfényes szimfóniát...
Mezőberény, 2016. november 1. |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHMIDT LÍVIA |
|
Címkék: megpillantottam, széjjelhasítva, leereszkedett, csiklandozva, macskatestek, megsimította, selyemszálak, türelmetlen, nyújtózkodó, örvendeztek, mohaszőnyeg, lajtorjáján, gyűjtötték, mezőberény, bátorságot, színpompás, ugrándozva, csivitelni, betöltötte, napmeleget, felszökött, szimfóniát, leveleket, megpihent, nézegette, feltámadt, ballagtak, gyöngyein, diófaágon, megfagyok, figyeltem, vadkacsák, harsányan, elidőzött, szimfónia, komponált, utolsó leveleket, türelmetlen gyermek, pillanat műve, aranyos-ragyogás átkarolt, horizont felé, úszkáló vadkacsák, zizegő nádas, mézédes gondolat, része voltam, legszebb ajándék, Schmidt Lívia,
|
|