|
2018-10-30 23:51:10, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Reményik Sándor: Redők egy arcon
Egy arc: a lélek sötét szántóföldje,
Bele barázdák, hosszú árkok törve.
Ez itt a szenvedélyek árka,
A józanság nyomukbataposott:
Lávanyomok, hidegre járva.
Ez itt a könnyek száraz, aszott medre,
Itt zajlottak az égő, sós habok, -
Ott az öröm járt, virágokat szedve.
Itt siklottak a játszi, tünde álmok,
Odébb egy gödör, mély, komor jegyű:
Ott a fájdalom sírásója ásott.
Im itt a homlokon egy sziklaút
Keskeny ösvény két meredek között,
A gondolat magasba arra jut.
Ez mutatja az örök szomjúságot,
Az rögzité a visszafojtott jajt. -
Gond, szenvedélyek, eszme, fájdalom:
Jön a halál és elsimítja majd. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REMÉNYIK SÁNDOR |
|
|
|
Címkék: nyomukbataposott, visszafojtott, szenvedélyek, szántóföldje, szomjúságot, lávanyomok, elsimítja, siklottak, virágokat, zajlottak, homlokon, sírásója, fájdalom, reményik, sziklaút, barázdák, gondolat, józanság, könnyek, hidegre, keskeny, mutatja, meredek, rögzité, magasba, között, ösvény, aszott, szedve, játszi, száraz, hosszú, sándor, álmok, halál, odébb, lélek sötét, szenvedélyek árka, józanság nyomukbataposott, könnyek száraz, öröm járt, fájdalom sírásója, gondolat magasba, örök szomjúságot, visszafojtott jajt, Reményik Sándor,
|
|
Offline
