|
2018-11-01 14:17:46, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Schmidt Lívia:
Csend ül
Csendes a sírkert,
csend ül a szívekben,
mind, ki erre lépked,
magában kiált -
csend fénye táncol
a rideg márványon,
csendillatot árasztva
néz a tél-virág...
Az opálos fényben
csend ül a fákon,
lombjukat pergeti
lassacskán a szél,
a lehulló levelek, a
szirmok és a könnyek,
mind-mind az enyésző
avarban alél...
Csend ül a hantok közt,
s a nagy-nagy nyugalomban,
egy fejfa mellett éppen
angyal szárnya moccan,
ki oltalmazón itt jár -
az élőkre vigyáz...
csend ül a temetőn - az
apró mécslángokban
megannyi lélek
sóhaja lobban és ring
örök-éjen is át...
Mezőberény, 2017. október 30.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHMIDT LÍVIA |
|
|
|
Címkék: mécslángokban, csendillatot, nyugalomban, oltalmazón, mezőberény, lassacskán, lombjukat, szívekben, márványon, árasztva, megannyi, lehulló, fényben, levelek, pergeti, avarban, temetőn, október, szárnya, mellett, schmidt, enyésző, szirmok, könnyek, csendes, magában, sírkert, lépked, táncol, hantok, moccan, angyal, vigyáz, élőkre, lobban, opálos, rideg márványon, opálos fényben, lehulló levelek, hantok közt, nagy-nagy nyugalomban, fejfa mellett, élőkre vigyáz, Schmidt Lívia,
|
|
Offline
