|
2018-11-05 18:35:54, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Paula S. Tizzis:
Virágaimnak
Két kis virágszál nyílott szívem mezején,
nevelgetem Őket az élet szigetén.
Harmatcsepp könnyeiket napként szárítom,
lehajló fejüket felfelé állítom.
Átkarolom Őket búbánat idején,
szirmaikat becézem szavaimmal én.
Szépségükön megakad a világ szeme,
méz illatukat repíti tenger szele.
Szeretet a vizem, a nap a mosolyom,
a föld a lelkem, s minden szeme oltalom.
Irigyem a rét, az ég, a föld, s tán a nap,
nincsen, nem lehet ember nálam boldogabb.
Néha hajóra szállok, és búcsút intek,
összeszorult szívvel reájuk tekintek.
Hallom, ugyanaz mindig kettőjük szava:
"Anyu, egyre kérünk: Siess nagyon haza!"
2010. október |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - PAULA S.TIZZIS |
|
|
|
Címkék: összeszorult, szépségükön, virágaimnak, harmatcsepp, könnyeiket, nevelgetem, szavaimmal, szirmaikat, virágszál, boldogabb, átkarolom, illatukat, szárítom, szeretet, kettőjük, tekintek, mosolyom, szigetén, irigyem, napként, megakad, nincsen, nyílott, szállok, október, ugyanaz, szívvel, mezején, oltalom, felfelé, fejüket, lehajló, búbánat, állítom, becézem, hajóra, élet szigetén, világ szeme, Paula, Átkarolom Őket,
|
|
Offline
