2018-11-10 17:27:44, szombat
|
|
|
|
|
|
Fövényi Sándor:
Hogy mondjam el
Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint gyümölcsön a pír,
szád lágy íve boromban mámoros zamat.
Dobbanások, amitől lüktet a szív,
álmodó csend, ha torkomra forrnak a szavak.
A könyved leszek, amelyből olvasol,
sárguló lapjaimra vésett, gyűrött imád.
Befagyott tó tükrén eged, hol lángoló
szememtől megolvad minden jégszilánk.
Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint tüdőmnek a levegő,
úgy láthatlak, ha felmetszem mellkasom.
Így leszel a belőle részegen ki-be lebegő
lélegzetem, ami megfagy a rideg vason.
Késő aszú-magányom vagy, érlelő derem,
szíjas szőlővenyigék lilás tüze.
Törött játékom, mert szétzúzta a félelem,
röpke életem, mely érted küzdene.
Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint alkonynak az őszi est,
mikor a pillanat hideg lobbanás.
Pogány istennőm, ki őrjítő vágyat keres,
buja bűnöm, ha éhesen rám találsz.
És fekete mosolyom cserepes ajkamon,
a semmit csókoló édes gyűlölet.
Feledett ébredések hűvös hajnalokon,
halálom, ha majd leszáll az ólmos szürkület.
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - FÖVÉNYI SÁNDOR |
|
Címkék: szőlővenyigék, lélegzetem, gyümölcsön, hajnalokon, felmetszem, dobbanások, jégszilánk, szétzúzta, lapjaimra, szememtől, alkonynak, mellkasom, láthatlak, ébredések, befagyott, szürkület, istennőm, magányom, torkomra, lobbanás, pillanat, mosolyom, részegen, gyűlölet, feledett, tüdőmnek, amelyből, cserepes, megolvad, boromban, játékom, sárguló, megfagy, fövényi, mondjam, olvasol, könyved leszek, belőle részegen, rideg vason, pillanat hideg, semmit csókoló, ólmos szürkület, Fövényi Sándor,
|
|