|
2018-11-21 17:28:41, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Kun Magdolna: Egykor hajdanán
Engem úgy neveltek egykor hajdanán,
mikor még élt nagymamám és nagypapám,
hogyha éhes embert látok, jusson eszembe,
én is kerülhetek ilyen helyzetbe.
Mert az élet és a sors senkit sem kímél,
így minden ember zuhanhat fentről lefelé,
s ki lezuhan a mélybe, csak úgy éli túl,
ha van mellette olyan, ki védőn felé nyúl.
Én kinyújtom kezem, s felemelem azt,
ki ott alant a mélységben magára marad,
mert nem tudhatom, mikor jön el az a pillanat,
mikor felém nyújtanak védőkarokat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KUN MAGDOLNA |
|
|
|
Címkék: védőkarokat, kerülhetek, mélységben, nyújtanak, nagymamám, kinyújtom, nagypapám, felemelem, helyzetbe, mellette, tudhatom, pillanat, zuhanhat, neveltek, hajdanán, magdolna, fentről, eszembe, lezuhan, minden, senkit, egykor, magára, lefelé, mélybe, embert, jusson, hogyha, mikor, látok, kezem, alant, engem, felém, olyan, védőn, sors senkit, mélységben magára,
|
|
Offline
