|
2012-01-26 20:23:35, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Alkony
Az élet alkonyán,
amikor a szeretet
nem szól,
csak néma csendben jár,
de ott lakozik benned,
mindent elmulaszt,
kiváltságot ad
gyümölcse, a szolgálat.
Az élet alkonyán
a csendet hallgatod.
Elnézed ahogyan
billeg a szélben a falevél,
s megtanít újra ölelni, szeretni,
de kérni sosem kér.
Égő felhő, fölötte a Nap,
mely bölcs imában halad
szívedben, mint a csend,
hallgat.
Az élet alkonyán
szikrákat szór szívedben a hangom,
benned lüktet a végtelen,
árva jégcsepp könnye remeg,
a tavaszban már őszi szél leng.
Szűkül a világ.
Távolinak tűnik a múltad.
Közeleg a holnapod, mert jövök hozzád.
Nekem azért itt maradtál
az élet alkonyán.
Rózsa Margit
Forr.: Poet.hu
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: kiváltságot, elmulaszt, távolinak, szolgálat, tavaszban, szívedben, szikrákat, hallgatod, gyümölcse, jégcsepp, alkonyán, végtelen, szeretni, megtanít, szeretet, maradtál, csendben, holnapod, ahogyan, elnézed, falevél, hallgat, fölötte, csendet, szélben, közeleg, lakozik, mindent, hozzád, ölelni, múltad, lüktet, hangom, benned, billeg, alkony, élet alkonyán, csendet hallgatod, Rózsa Margit,
|
|
Offline
