|
2019-05-31 14:23:37, péntek
|
| |
| |
A zene, amelyet veled hallgattam, több volt mint zene,
A kenyér; mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér;
Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett;
Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér.
Kezed, mely egykor az asztalon és az ezüstön pihent,
Ujjaid, melyek átfogták a poharat,
Nem hagytak nyomot e tárgyakon, szerelmem -
Érintésed mégis örökre rajtuk marad.
Mert a szívem ott mozgott közöttük mindig,
S áldottá tette őket kezed s szemed;
S szívemben az emlék örökre marad már -
ismertek ők téged egykoron, s maradnak mindig veled.
Conrad Aiken
Link 1970
Link 1980 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
Címkék: hallgattam, érintésed, színtelen, szívemben, szerelmem, tárgyakon, közöttük, átfogták, egykoron, ismertek, asztalon, maradnak, hagytál, mozgott, áldottá, magamra, hagytak, poharat, ezüstön, amelyet, törtem, kenyér, melyek, pihent, mindig, ujjaid, rajtuk, conrad, örökre, szemed, egykor, szívem, nyomot, puszta, minden, halott, ezüstön pihent, emlék örökre, Conrad Aiken,
|
|
Offline
