|
2019-09-30 10:50:49, hétfő
|
| |
| |
Tihanyi Tóth Kinga
Úgy szeretném megölelni,
akiket szeretek.
Én mindig megpróbáltam,
amit lehetett,
de néha kicsorbul a hegy,
olykor kiömlik a tinta,
olyan az egész,
mint egy óriás hinta.
Kapkodom a fejem,
nem találom helyem,
néha még a naprendszer is
nagyon szűkös nekem.
Adni akartam,
jó lenni, helytállni,
nem mindig sikerül,
a sorba be kell állni.
Szeretném megölelni,
akiket szeretek,
tudom, hogy nagyon keveset
vagyok veletek.
És szeretném megölelni,
akiket bántottam,
ha máshogy nem lehet,
akkor az álmomban.
Sajnálom, hogyha
ártottam.
Ma már talán én is
más vagyok,
csak az fontos nekem,
hogyha adhatok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
Címkék: megpróbáltam, naprendszer, helytállni, kicsorbul, szeretném, megölelni, bántottam, kapkodom, sajnálom, szeretek, álmomban, ártottam, lehetett, akartam, sikerül, veletek, találom, keveset, máshogy, kiömlik, adhatok, tihanyi, fontos, akiket, mindig, szűkös, hogyha, nagyon, vagyok, helyem, olykor, sorba, állni, tudom, lehet, akkor, óriás hinta, fontos nekem, Tihanyi Tóth Kinga,
|
|
Offline
