|
2015-02-10 08:14:45, kedd
|
| |
| |
Jékely Zoltán
Ének a hóban
A hó, a hó, a hó -
nem is erre a csúf földre való.
Szívemben, jaj, be megfagyott a bánat,
majd szétveti, akár a jég a kádat.
A hó, a hó, a hó,
angyali szárnyakról való.
S kik perzselődnek itt a vad tűzön,
a menny azoknak a hóval üzen.
A hó, a hó, a hó
lelkem mosdására való.
Gyermekkorunkat még mi hozza,
így ugyan mi bűvöli vissza?
A hó, a hó, a hó,
anyánk menyasszonyfátylából való.
S míg hó borítja földjeinket,
addig nem is romolhatunk meg.
Lám, itt van a tavalyi hó,
a nagy, örök körfogásból való!
Ilyenkor lovak csak a lovak,
ilyenkor kutyák csak a kutyák,
valóságos élő mivoltukat
ilyenkor mutatják meg a fák.
A hó: bűvös, nagy takaró,
emberi hang benne a kutyaszó.
Szépséges havas cintermek a kertek,
s nyomtalanul eltűnt madarak
valahol bánják, hogy nem énekeltek
eleget a naptartó lomb alatt.
A hó, a hó, a hó,
egyenest az öröklétből való.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jékely Zoltán |
|
|
|
Címkék: gyermekkorunkat, perzselődnek, szárnyakról, nyomtalanul, romolhatunk, körfogásból, földjeinket, megfagyott, öröklétből, mivoltukat, szívemben, cintermek, valóságos, mosdására, szépséges, énekeltek, mutatják, ilyenkor, szétveti, kutyaszó, naptartó, egyenest, angyali, valahol, borítja, tavalyi, azoknak, madarak, eleget, kutyák, bűvöli, földre, lelkem, vissza, kertek, takaró, csúf földre, menny azoknak, hóval üzen, naptartó lomb, öröklétből való, Jékely Zoltán,
|
|
Offline
