|
2021-02-20 07:16:27, szombat
|
| |
| |
,,Amikor én kislány voltam, még másképp ünnepelték a karácsonyt. Nem volt még ez a nagy hacacáré!"
- emlékezett vissza Keresztesi Zoltánné Lőrinczi Julianna. A Napló februárban százegyedik születésnapja alkalmából látogatta meg a nénit, most pedig megkértük, meséljen egy kicsit megannyi átélt karácsonyáról. - Ajándékok? Nem-nem! Ajándékozás, az nem volt. Szerényen éltünk. Hatéves voltam, amikor édesanyám meghalt, akkor kerültem az anyai nagyszüleimhez, ott nevelkedtem - mondja, közben kávéval kínál. - Szegények voltunk, igen. De hát, a gyerekkor, az mindig jó! - és látom, hogy elmosolyodik, hiába takarja maszk az arcát, a szemei elárulják.
Tisztán emlékszik
- Minálunk nem volt karácsonyfa, amikor kicsi voltam. A húszas évek végén, a harmincas évek elején nekünk csak egy kis fenyőág függött a lakásban, az volt az ünnep szimbóluma. Meg volt rajta egy pár szem cukor - idézte fel a múltat Julianna néni. - Onnan tudtuk, hogy karácsony van, hogy a nagynénik egy hatalmas teknőben dagasztották a tésztát a kalácsnak, meg készítették a bejglit, és aztán azt átvittük a szomszédba. Ott volt kemence, abban sült ki a sok finomság. Máskor nem volt tészta, esetleg elvétve, néhány vasárnap - bólogat, közben nézi az asztal közepére állított apró műfenyőt. Azt mondja, akkoriban azt ették, ami volt, ha csak a kenyér haja jutott, akkor azt is boldogan rágcsálták. De a kiskertben azért megtermett a sok finom zöldség, gyümölcs és az udvaron mindig szaladgált pár baromfi. - A bejglisütés csínját-bínját a nagymamámtól tanultam, és a nagynénéimtől. Jaj, de sok mindent tanítottak nekem a nagynénik! - merengve elnéz a vállam fölött.
,,Számomra akkor lett igazán ünnepi hangulata a karácsonynak, amikor már saját családom volt. 1941-ben esküdtem, és bár a férjem bevonult katonának, szerencsére sosem került a frontvonalra"
- részletezi, és közben arról is szó esik, hogy akkoriban az árva fenyőágat már leváltotta a kis lakásban ácsorgó, szerény karácsonyfa. És bár sosem volt fényűzés és pompa, mégis meghitt hangulatban teltek az ünnep napjai. - És bolondítottuk a gyerekeket! Bizony! Akkoriban még pucolták a cipőjüket becsülettel, mert különben nem hozott semmit a Mikulás. És hát, a karácsonyi ajándékokat is a Jézuska hagyta a fa alatt.
Változnak az idők
- Mostanában már más. Én egyedül élek a Luca cicával. De gyakran látogat az unokám, aki Debrecenben lakik, és sokszor látom a dédunokáimat. A közös vasárnapi ebédeket nagyon szeretem, majdnem minden hétvégén velük vagyok - mondja büszkén Julianna néni, közben megsimogat néhány díszt a kis műfenyőn. Azt mondja, neki már ez való. Kicsi és praktikus is, amikor itt az ideje, feldíszíti, és utána elrakja a dobozba; aztán következő évben újra előveszi. Mint megtudtuk, az ünnepekkor sem hagyják magára. - Karácsonykor sem vagyok egyedül. Dehogy! Megyek az unokámékhoz ebédelni szenteste napján. Az mindig nagyon jó. Óriási karácsonyfa van náluk! - és egekbe emeli a kezét, mutatja, mekkora. Arra is kitért, a hatalmas fenyő alatt mindig felcsendülnek az énekek, a gyönyörűen megterített ünnepi asztalnál pedig jó étvággyal falatozik a család. - Hogy a Luca cica jön-e velem? Jaj, nem jön az, csillagom! Nem volt ő még kint sosem! Amikor szenteste hazaérek, megint itt vagyunk, kettecskén - mondja nevetve, és közben hátrabiccent a fejével a szobában szuszogó szőrmókra.
Julianna néni idén a százegyedik karácsonyát töltötte. Reméljük, szeretetben és békében teltek az ünnep napjai, mi pedig alig várjuk, hogy februárban elmesélje a részleteket, amikor névnapján és a százkettedik születésnapján köszöntheti őt a Napló.
Berecz Dorina
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
Címkék: születésnapján, nagyszüleimhez, bolondítottuk, születésnapja, karácsonyáról, nagynénéimtől, felcsendülnek, karácsonykor, hátrabiccent, frontvonalra, dagasztották, karácsonynak, nagymamámtól, dédunokáimat, elmosolyodik, százkettedik, karácsonyfa, százegyedik, unokámékhoz, debrecenben, szeretetben, készítették, karácsonyát, nevelkedtem, becsülettel, szerencsére, köszöntheti, megterített, részleteket, ajándékozás, hangulatban, ajándékokat, bejglisütés, szomszédba, karácsonyi, gyerekeket, nagy hacacáré, kicsit megannyi, anyai nagyszüleimhez, szemei elárulják, húszas évek, harmincas évek, ünnep szimbóluma, múltat Julianna, hatalmas teknőben, asztal közepére, kenyér haja, kiskertben azért, udvaron mindig, bejglisütés csínját-bínját, nagymamámtól tanultam, vállam fölött, Keresztesi Zoltánné Lőrinczi Julianna, Berecz Dorina,
|
|
Online
