|
2021-06-21 07:53:59, hétfő
|
| |
| |
Sokan csak álmodoznak arról, hogy szép,
hosszú életük lesz, hogy láthatják majd az
unokákat, esetleg a dédunokákat felnőni, ám
ez keveseknek adatik meg. A Debrecenben
élő Keresztesi Zoltánné Julianna néni február
17-én ünnepelte 102. születésnapját; ennek
apropóján megkértük, mondja el, mi a hoszszú
élet titka. - Mindenki a maga orvosa, és
vigyázzon magára.
Sokat teszek ezért: minden reggel tornázom,
odafigyelek a táplálkozásra, a megfelelő
tápanyagbevitelre, naponta mozgok, sétálok
a ház előtt, nyáron pedig a szomszédokkal
sokat beszélgetünk kint, a ház előtti padon.
Nagyon jó közösségünk van - fogalmazott.
Minden napnak megvan a menete: reggel
tornázik, aztán reggelizik, majd egy pohár
itóka elfogyasztása utánújságot olvas, pihen.
Az ebédet egy kis alvás követi, és
ha jó idő van, délután a parkban sétál.
Vacsora utánmegnézi a híradót, fürdik és
alszik.
Julianna néni szívesen emlékezett vissza
gyermekkorára, fiatalságára. 1919-ben
született, nem sokkal az első világháború
után. Édesanyja 1925-ben meghalt, ezért
apai negyszülei nevelték őt és három
testvérét.
Egyik húga, Kenyhercz Péterné Kató néni
még ma is él; 97 éves. Mint mondta, nagy
család voltak, így mozgalmasan teltek a
hétköznapok. Sok szeretetet kapott
nagyszüleitől, nagynénjétől.
Mindig volt hús az asztalon, nem éheztek,
de sokszor ettek babot és lencsét is.
- Jó emberi kapcsolatok voltak; az emberek
kint ültek az utcán, a telkek előtt és beszélgettek.
A fiatalok énekeltek, citeráztak, hegedültek vagy
szájharmonikáztak
- mondta, majd hozzátette, ebben az időben jött
be a Sokol rádió, azt hallgatták, mivel nem volt
más szórakozási lehetőség. Akkoriban csak hat
elemi iskola volt, így 13 évesen már női szabónak
tanult, majd három év múlva, a szakma megszerzése
után próbált elhelyezkedni, de munka híján kitanulta
a férfiszabó-szakmát is. Végül a Debreceni
Ruhagyárban helyezkedett el, meósként kereste a
kenyérre valót. Fiatalon sokat járt
táncházba, iparos bálokba, ám ezekre a helyekre is
csak szülői kísérettel lehetett menni. Huszonkét évesen,
1941 júliusában házasodott össze férjével, akivel 1999-
ig éltek boldogan. Két lányuk született; sajnos, ma már
egyik sem él. Sírva mesélte el, hogy Jutka 1985-ben,
Marika pedig 2014-ben halt meg; 43 és 68 évet éltek,
a ,,Papa" pedig 58 együtt töltött év után hunyta le örökre
szemét. - A második világháború alatt, 1942-ben
született első lányunk. A férjem akkor sorkatonai
szolgálatát töltötte Esztergomban. Én mentem el hozzá,
és vittem el megmutatni a gyermekét, mert nem engedték
haza. Ezután fogságba került Oroszországban, és
a háború befejezése előtt kevéssel engedték el.
Sok szép emlékem van. Ilyen, amikor férjhez mentem,
amikor családot alapítottunk, és minden gyerek, unoka,
dédunoka születésénél nagy boldogság töltött el. De akkor
voltam a legboldogabb, amikor a férjem hazatért a fogságból
- sóhajtott.
Férjével sokat jártak szakszervezeti üdülőkbe,
Julianna néni azt mondta, ott nagyon jól érezték magukat,
de eljutottak repülővel Moszkvába is
- az volt a legtávolabbi pontra történő utazás.
Arra a kérdésre, hogy megbánt-e valamit a 102 év alatt,
határozott nemmel felelt.
Hozzátette, minden korban volt valami szép,
vagy megtalálták benne a szépséget. Nem
éltek gazdagságban, de mindig volt valami,
ami boldoggá tette őket. Átlagos, normális
életet éltek, megvolt mindenük, ami a mindennapi
élethez kellett.
Julianna néninek három unokája és öt dédunokája van.
A középső unokája és családja Debrecenben él; velük
tart szorosabb kapcsolatot. Minden vasárnap és
ünnepnapon elviszik magukhoz, együtt ebédelnek;
az unokájával, annak feleségével és dédunokáival
tölti idejét. Nagyon kedveli a káposztaféléket, így a
töltött vagy toroskáposztát
bármikor megeszi, de szereti a főzelékeket is
- nem válogatós. A családtagok odafigyelnek rá,
bevásárolnak neki, rendben tartják
a lakását. A másik két unoka Budapesten él,
de évente ők is meglátogatják.
A koronavírus kapcsán elmondta, nagyon odafigyel
az egészségére, de ez a járvány előtt is így volt.
Megkérdeztük azt is, hogy 102 évesen van-e
még valami, amit látni szeretne a világban.
Azt válaszolta, már nem nagyon vannak
ilyen álmai, hiszen tisztában van a korával
és a lehetőségeivel.
Ám ha lehetne három kívánsága, akkor
szeretné megélni a legnagyobb, 19 éves
dédunokája esküvőjét, szeretné, ha az egész
család egészségben élne hosszú, boldog életet,
és arra vágyik, hogy a hátralévő életében sokat
mozoghasson, sétálhasson a szabad levegőn.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
Címkék: káposztaféléket, toroskáposztát, születésnapját, lehetőségeivel, oroszországban, szakszervezeti, szomszédokkal, nagyszüleitől, meglátogatják, táplálkozásra, elhelyezkedni, gyermekkorára, elfogyasztása, esztergomban, gazdagságban, fiatalságára, megkérdeztük, bevásárolnak, odafigyelnek, alapítottunk, dédunokáival, nagynénjétől, születésénél, helyezkedett, beszélgettek, legboldogabb, beszélgetünk, legtávolabbi, koronavírus, mozoghasson, családtagok, megtalálták, egészségére, odafigyelek, közösségünk, megszerzése, dédunokákat felnőni, maga orvosa, parkban sétál, első világháború, telkek előtt, fiatalok énekeltek, időben jött, szakma megszerzése, második világháború, férjem akkor, háború befejezése, férjem hazatért, legtávolabbi pontra, középső unokája, családtagok odafigyelnek, koronavírus kapcsán, Keresztesi Zoltánné Julianna, Kenyhercz Péterné Kató,
|
|
Offline
