|
2021-02-01 13:54:15, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Aranyosi Ervin: A könyv tündére (9. rész)
Mi erősebb a világon?
Félsz, vagy a kíváncsiság?
Furdalja az oldalunkat,
ezért is tud hatni ránk.
Hideglelős félelemmel
feküdtem le este én.
S látod, mégis újra jöttem,
hogy halljam az én mesém.
S lám, a tündér mosolyogva
várt is reám kedvesen.
Tudta, úgyis visszatérek,
s a folytatást meglesem.
Üdvözölt, majd hozzálátott,
elmesélni a mesét,
folytatva a borzalmakat.
- Csak a vége lenne szép!
Nahát, tegnap ott tartottunk,
forgószélnek vége lett.
Síri csend borult a tájra,
s a csend szinte égetett.
A csontkunyhó közelében,
üszkös fa állt, mint szobor,
egyik ágán sötét varjú,
tolla sötét, és komor.
Ellendült az ág széléről,
szárnya kettőt suhogott,
egy bagoly, az erdő mélyén,
vészjóslóan huhogott.
A varjú a csontház előtt,
földre tette lábait,
ebből emberünk sejtette,
hogy a madár itt lakik.
Felborzolta minden tollát,
aztán megrázta magát,
varázslattal alakítva át
a testét, anyagát.
Iszonyatos károgása
nem is tartott szünetet,
és a csúf madár helyére,
valami más született!
Gömb formából, hengerré lett,
kinőttek a kezei,
főkötős, kócos fejéből
kivillantak szemei.
Vasból készült, horgas orra,
rémítően hatna rád,
s szegény ember felismerte
e furcsa lényben a banyát.
Hajlott hátú öregasszony,
nyomorult kis nénike?
Csaknem három méter magas,
s rossz volt reá néznie.
Amíg tartott a varázslat,
meg se szólalt a banya,
pedig ő volt e mesének
legborzasztóbb alanya.
Szegény ember ámult-bámult,
minden szó belé szakadt.
Bátorsága, - s menekülni -
csepp ereje sem maradt.
Aztán, mint egy gyilkos héja,
a boszorkány felvisít.
A vér meghűlt minden érben,
s nem lehet kibírni itt.
Minden élő elmenekült,
csak az emberünk maradt.
A zsebében kotorászott,
míg a sípjára akadt.
A szájához illesztette,
s így várta, hogy most mi lesz?
Belefúj, ha a boszorkány
bármi csúfost tenni kezd.
És a boszi rákiáltott,
jobban mondva károgott:
- Nincs szerencséd, szegény ember,
légy mostantól átkozott!
Tudom ám, hogy miért jöttél,
- jöttek ide elegen.
Házam falát csontjuk őrzi,
s ők tartanak melegen.
Aki vélem szembeszáll,
az előbb-utóbb meglakol.
Csak egy király menekült meg,
de az is beteg valahol!
Én őrzöm a gonoszságot,
pokol tüzét, melegét,
s mind az, aki szembeszegül,
bevégzi az életét.
Varázspálcám egy csapásra,
gonosszá tesz téged is,
és ha úgy döntök, nem kellesz,
akkor rögtön véged is.
A pálcáját lendítette,
gonoszsága összegyűlt,
ám a pálca ritka hangja,
síp szavával elvegyült...
Mára itt a mese vége,
holnap megint itt leszek.
A könyv majd itt folytatódik,
s ide könyvjelzőt teszek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: legborzasztóbb, varázspálcám, szembeszegül, forgószélnek, varázslattal, borzalmakat, szembeszáll, hozzálátott, folytatódik, visszatérek, csontkunyhó, kivillantak, öregasszony, felborzolta, vészjóslóan, gonoszságot, illesztette, kotorászott, kíváncsiság, könyvjelzőt, szerencséd, iszonyatos, mosolyogva, lendítette, folytatást, boszorkány, oldalunkat, tartottunk, elmenekült, hideglelős, rákiáltott, félelemmel, összegyűlt, felismerte, gonoszsága, nyomorult, könyv tündére, tündér mosolyogva, folytatást meglesem, vége lenne, csend szinte, csontkunyhó közelében, erdő mélyén, csontház előtt, csúf madár, gyilkos héja, boszorkány felvisít, emberünk maradt, zsebében kotorászott, sípjára akadt, szájához illesztette, boszi rákiáltott, Aranyosi Ervin,
|
|
Offline
