|
2016-07-24 11:04:01, vasárnap
|
| |
| |
Tandari Éva
Önmagunk mércéjével ...
Nem kérek sokat a Sorstól .
- A kerek Világmindenségből
csupán kis szegletet ,
legyen bár míly parányi ,
- de legyen egészen enyém ,
- hogy ott én is egészen én legyek !
Tudom ; nem tellnek tőlem nagy tettek ,
Világ Bölcse , vagy Szent ~ soha sem leszek ,
de tudom a helyem , és az időt ,
és meg lesz alkotva prímán
- önmagamhoz mérve ! -
mit az asztalra majd egyszer leteszek !
Nem várnak tőlem többet ,
-- és én kevesebbet ; nem teszek ! --
S tudom ; másként forogna a Világ ,
ha egyetértenének eszmémmel az emberek ...
Hisz tudom , kevésnek adatik ,
hogy bölcs , szép , és egyszersmint jó legyen ,
de elvárhatja mindenki -- önmagától ,
hogy önmagához mérve -- tökéletes legyen !
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tandari Éva versek |
|
|
|
Címkék: egyetértenének, egyszersmint, elvárhatja, önmagamhoz, kevesebbet, mércéjével, önmagától, eszmémmel, szegletet, tökéletes, önmagához, leteszek, önmagunk, mindenki, asztalra, kevésnek, tandari, emberek, tellnek, egészen, alkotva, parányi, forogna, másként, egyszer, sorstól, adatik, leszek, bölcse, helyem, prímán, többet, várnak, tettek, legyen, csupán, kerek Világmindenségből, asztalra majd, Tandari Éva, Világ Bölcse,
|
|
Offline
