|
2020-06-20 13:49:36, szombat
|
| |
| |
Mária el nem választható Fiától a szentmise áldozatban sem, ahol ,,az Eucharisztia mintegy folytatja a megtestesülést", és ahol az oltár nemcsak az ő méhéhez, hanem a Golgota hegyéhez is hasonlít.
Kovács Zoltán rektor a szent pápa születésének centenáriuma alkalmából készült írását olvashatják a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén.
Száz éve született Szent II. János Pál, az ezredforduló pápája. Péteri szolgálatának bő huszonhat esztendeje alatt számos tanítóhivatali dokumentum látott napvilágot. A Szűzanyát érintő megnyilvánulásaiban különösen is érezhető iránta való személyes lelkesedése, izzó szeretete, melyet talán édesanyjának korai elveszítése is még jobban megalapozott lelkében. Szenteljük most e sorokat - a teljesség igénye nélkül - hálás megemlékezésül II. János Pál pápa máriás tanításának!
A legfontosabb dokumentumok között a Redemptoris Mater enciklikát (1987) kell megemlítenünk, mellyel a Szentatya a 2000. év nagy jubileumára készülve az Istenanya születése ,,feltételezett idejének" millenniuma alkalmából - minthogy Mária 13-14 éves lehetett az angyali üdvözletkor - irányítja a hívő világ figyelmét a Názáreti Szűzre. E körlevél azért is fontos, mert miután kifejtette benne az istenanyaságon túl a Szűzanyának az Egyház iránt megmutatkozó lelki anyasága témáját, a pápa kiemelt figyelmet fordít Máriára mint kegyelemközvetítőre, aki Fiával kétezer éve is, de ma is, a mennyei dicsőségben anyai szeretettel működik együtt a lelkek üdvösségéért, mint ,,az emberiség lelki anyja és kegyelmi közbenjárója" (n. 47).
II. János Pál nevéhez fűződik annak szorgalmazása is, hogy még ugyanebben az esztendőben a Mária-misék gyűjteménye napvilágot láthasson, melynek magyar kiadása 2007-re el is készülhetett. A Máriával és a szentekkel való közös ünneplés, Krisztus misztériumához való együttes odalépés, melyet a liturgia életszerű közege nyújt, szintén szívügye volt János Pál pápának. Egy 1984-ben mondott Úrangyala imádságban például arról tanított, hogy Mária jelen van az Egyház liturgikus ünneplésében. Nemcsak a keresztelőkutaknál, ahol a Lélek életadó tevékenysége által Isten új gyermekei születnek, és nem is csupán a szentségek kiszolgáltatásának Lélekkel teli atmoszférájában, vagy a vele együtt az ,,emeleti teremben" (ApCsel 1,14) imádkozó tanítványok módjára egyszerűen fohászkodó közösségekben (mint például egy-egy rózsafüzér-társulat). Mária el nem választható Fiától a szentmise áldozatban sem, ahol ,,az Eucharisztia mintegy folytatja a megtestesülést" (Ecclesia de Eucharistia, n. 55), és ahol az oltár nemcsak az ő méhéhez, hanem a Golgota hegyéhez is hasonlít, mert a keresztáldozat a liturgiában újra ,,megjelenítődik" a Szentlélek tüzében. Ő az ,,Euchariszikus Asszony" (n. 53), aki az angyalokkal és a többi Szenttel együtt mindig szeretettel társul a mi földi liturgiánk Istent dicsérő szavaihoz.
A katolikus világ örömmel fogadta 2002-ben a Rosarium Virginis Mariae apostoli buzdítást, melyben a szent pápa nem csupán ,,az evangélium összefoglalásának" (n. 19) nevezett szentolvasó imádságról elmélkedik, és buzdít, hogy a Szűzanya vezetésével szemléljük ,,a nagy dolgokat" (ld. Magnificat; Lk 1,49), melyeket Isten üdvösségünkért cselekszik, hanem ezzel a dokumentummal vezeti be a hívek imádságos gyakorlatába a világosság titkait is, melyek segítségével Krisztus nyilvános életének misztériumát szemlélheti az Egyház közössége, annak legkiválóbb tagjával, Máriával együtt. Bátorítólag írja, hogy ,,egy ilyen egyszerű, ugyanakkor ennyire gazdag imádság valóban megérdemli, hogy a keresztény közösség újra felfedezze" (n. 43).
Jóllehet az ezredforduló pápája maga is tanulékony és alázatos lélekkel kérte ki a szakemberek tanácsát, írásaiban érezhető az az eredeti, belső láng, melyekkel azokat írta. Egyik tanárunk, akinek volt szerencséje vele együtt dolgozni, egyszer meg is súgta: II. János Pál készülő máriás dokumentumainak tanulmányozásakor eleinte nehéz volt neki a szláv értelemmel és szívvel írt sorok sajátos gondolatmenetét megszokni, de igen hamar felismerte azok tartalmi értékeit. János Pál atyaként mindig szívesen tanította övéit, a hit továbbadásában a teológia szigorú fogalmain túl saját gondolatait, emberi érzéseit sem véka alá rejtve. Szóljanak bármilyen témáról - a Szentlélektől a keresztény küldetésig, a papi hivatástól a családpasztorációig, a keresztény erkölcstantól a betegekig -a Szentatya tanító dokumentumai a legtöbbször Máriára vetett kitekintéssel zárulnak. A női méltóságot tiszta keresztény gondolkodással védelmező Mulieris dignitatem (1988) apostoli levél is éppen Mária példájából meríti legmélyebb gondolatait. A szent pápa soha nem feledkezik meg Égi Édesanyjáról, és már pusztán ezzel is tanít.
II. János Pál érzékeny volt Mária tisztaságára is. Annak 1600. évfordulóján, hogy 392-ben Capuában már egy helyi zsinaton korai elődjének, Siricius pápának téveszmék között kellett ,,rendet tennie" Mária szüzességének kérdésében, a szent pápa 1992-ben is tanítást adott: Mária szüzessége azért ragyog ilyen páratlan módon, mert testi szüzességéhez (virginitas carnis) szívének szüzessége (virginitas cordis) is társul. A Szentatya e kérdésben is ,,kézen ragadott" bennünket, elvezetett a Misztériumhoz, és megtanított alázattal és hívő csodálattal megállni annak küszöbén, rácsodálkozva: Mária valóságos szüzessége nem legenda, nem is biológiai viták tárgya, hanem hitünk egyik titka, melyből számunkra üdvösség fakad.
Ne feledkezzünk el - mert ő sem feledkezett el - arról a személyről sem, aki Jézus és Mária életében is fontos szerepet töltött be: Szent Józsefről, aki nemcsak Mária szüzességének, hanem a kettejükre bízott Titoknak, magának a Megváltónak is őrzője. Épp e kezdő szavakkal - Redemptoris Custos - jelent meg 1989-ben János Pál pápának a ,,Szent Család fejéről" szóló apostoli buzdítása - de nem a többi családtag szemlélése nélkül! József alakját szemlélve nem mélyed el jámbor történetekben, hanem a kinyilatkoztatás tiszta forrását nyitja meg számunkra: úgy mutatja be Józsefet és a Szent Családot, ahogy Isten Igéje azt számunkra feltárja, még ha az nem is mond róla túl sokat. Igen, János Pál pápa ezen témákkal is a forráshoz tért vissza. Ő nemcsak az egyetemes Egyház legfőbb pásztoraként tanít, hanem a Szentlélektől ihletett, költői vénával megáldott emberként is. Római triptichon című elmélkedéseiben épp a Forrást keresi: ,,Ó forrás, merre vagy?"
Ezzel pedig már lelkiségébe is rövid bepillantást nyerhettünk, melyben kiemelt helyet foglalt el Égi Édesanyja. A lengyel pápa képes volt - igazi ,,máriás lelkiséggel" - maga is ,,el-elgondolkodtatni" (vö. Lk 2,19) hallgatóit. Két példát említek csupán. 1997-ben egyik katekézisében János Pál pápa azt a kérdést érintette, melyet XII. Piusz pápa 1950-ben szándékosan nem zárt le: Mária, aki ,,befejezve földi életét testesül-lelkesül a mennyei dicsőségbe vétetett" (Munificentissimus Deus apostoli konstitúció), tulajdonképpen meghalt-e? Mintha János Pál pápa azt sugallná: ne helyezzük Jézus fölé Máriát, hiszen Fia - aki pedig Isten Fia is! - maga is valóságosan meghalt a kereszten. Mária halálának feltételezését egyáltalán nem mondhatjuk minden katolikustól kötelező elfogadást követelő biztos tanításnak, még kevésbé a dogma ,,tartalmi kiegészítésének". A szent pápa sokkal inkább azt hangsúlyozta, hogy a halál mint az emberlét természetes velejárója (a bűn témájától függetlenül) egyáltalán nem összeegyeztethetetlen Mária elszenderülésének eddigi felfogásával. A szeplőtelenség kegyelmi ajándéka sem iktatja ki feltétlenül az ember - így az Istenszülő - életéből a természet rendjét, sokkal inkább megszenteli azt. Egy másik érdekes kérdés volt az az Egyház hagyományában is élő, népi hitű feltételezés, hogy a Feltámadott találkozhatott-e húsvét hajnalán Édesanyjával, netán elsőként köszönthette-e őt. E beszédére sokan felfigyeltek 1994 húsvéthétfőjén.
...... .......
Az sem véletlen, hogy az 1981. május 13-i merénylet alkalmával szerzett súlyos sebesüléséből felépülve a szent pápa testéből kioperált lövedék a fatimai Szűzanya koronájában kapott helyet, hálája örök emlékezeteként. És nem utolsósorban: hogy ezzel is tanítson. Hitre, irgalomra és a Szűzanya iránti feltélen, derűs bizalomra. Ő nyilatkozta később: ,,Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót, egy láthatatlan kéz, egy anyai kéz irányította." A Szentatya a fatimai jelenésekre különösen is nyitott lélekkel 1984-ben Rómában az embereket és a nemzeteket Mária Szeplőtelen Szíve által Istennek ajánlotta, pápasága alatt (2000-ben) pedig a fatimai titok harmadik részére is rácsodálkozhattunk, mely a Hittani Kongregáció gondos tanító magyarázatával kiegészítve újra csak megerősített hitünkben: Krisztus a történelem Ura, Mária pedig szakadatlanul gondunkat viseli.
A hazatalálás élménye a częstochowai kegyhelyen az első lengyelországi pápalátogatás (1979) alkalmával is mélyen megérintette, sok erőt nyújtva élete és szolgálata további zarándokútjához, különösen amikor már egyre súlyosbodó betegségének kereszthordozása egyre erőteljesebben látszott meg vonásain. Viselte mindezt élő, sugárzó hittel, derűvel és Mária iránti töretlen bizalommal, mind utolsó zarándokútján, mely éppen Lourdes-ba vezetett 2004-ben, mind pedig végső ,,hazatalálásának" megindító óráiban 2005. április 2-án, az általa elrendelt Isteni Irgalmasság vasárnapjának előestéjén, mely akkor épp a Szűzanya Szívének oly kedves első szombatra esett. Odakint rózsafüzérek egész sorát imádkozó hívek kísérték e kivételes Embernek a mennyei Hazába költözését. János Pál pápa a halálos ágyán fekve is tanított: tapasztaljuk meg, hogy a Szűzanya életünk minden eseményében anyai szeretettel ölel át! Szeplőtelen Szíve mindig vár bennünket. Égi Édesanyánkat nemcsak megismerni, tisztelni lehet és kell, hanem gyermeki szívvel viszontszeretni is! Személyes emlékkel zárva e sorokat: II. János Pál pápa, amíg egészsége engedte, minden évben felkereste a római szemináriumot, az ott különösen is tisztelt Bizalom Édesanyjának (Madre della Fiducia) évenként visszatérő ünnepén. 2000-ben a kápolnában velünk együtt imádkozta a rózsafüzért, és persze akkor sem maradhatott el atyai tanítása. Ott, akkor elhangzott szavai most is visszacsengenek és kísérnek utunkon: ,,Kedves papnövendékek, szeressétek Máriát, égi édesanyánkat, a képzés teljes ideje alatt és a szent és nagylelkű szolgálat idején is, hogy egykor majd a mennyben tisztelhessétek őt!"
Fotó: Seminarioromano.it; Vatican News
Magyar kurír 2020.06.20 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szent II. János Pál pápa |
|
|
|
Címkék: kinyilatkoztatás, kereszthordozása, elgondolkodtatni, elmélkedéseiben, hazatalálásának, gondolatmenetét, atmoszférájában, viszontszeretni, zarándokútjához, visszacsengenek, tisztelhessétek, kiegészítésének, dokumentumainak, seminarioromano, húsvéthétfőjén, keresztáldozat, megemlékezésül, istenanyaságon, emlékezeteként, gondolkodással, tanítóhivatali, lengyelországi, továbbadásában, találkozhatott, tulajdonképpen, misztériumához, megtestesülést, feltételezését, szeplőtelenség, megjelenítődik, magyarázatával, üdvösségünkért, erőteljesebben, közösségekben, papnövendékek, szakadatlanul, szentmise áldozatban, oltár nemcsak, szent pápa, ezredforduló pápája, teljesség igénye, legfontosabb dokumentumok, angyali üdvözletkor, hívő világ, pápa kiemelt, mennyei dicsőségben, lelkek üdvösségéért, emberiség lelki, szentekkel való, liturgia életszerű, 1984-ben mondott, vele együtt, Szent II, János Pál, Kovács Zoltán, Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének, Redemptoris Mater, Názáreti Szűzre, Euchariszikus Asszony”, Rosarium Virginis Mariae, Szent Józsefről, Redemptoris Custos, Szent Család, Szent Családot, Isten Igéje, Munificentissimus Deus, Mintha János Pál, Isten Fia, Mária Szeplőtelen Szíve, Hittani Kongregáció, Isteni Irgalmasság, Szűzanya Szívének, Szeplőtelen Szíve, Bizalom Édesanyjának, Vatican News,
|
|
Offline
