|
2017-11-30 11:30:39, csütörtök
|
| |
| |
Kálnay Adél : Évszakokról, másként
Wapoézis
Párában a táj,
zöldet lélegzik a föld,
s szitál a permet.
Tavaszi égen
szivárvány húzza ívét,
árad a napfény.
Sziromtenger nő,
nyár hava hull hajadba,
s halkul a lépted.
Gyűjtik a szénát,
illatát hordja a szél.
Régi az emlék.
Vén őszi eső,
ablakodon dobol már,
s messze visz álmod.
Nyúlós köd lappang,
ma megint nem repülhetsz,
nehéz és lenyom.
Közben hull a hó,
oly némán, szinte hallod
e puha omlást. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
Címkék: sziromtenger, évszakokról, szivárvány, repülhetsz, ablakodon, lélegzik, wapoézis, lappang, napfény, gyűjtik, tavaszi, hajadba, illatát, párában, másként, omlást, messze, nyúlós, szitál, halkul, kálnay, lépted, hordja, permet, zöldet, lenyom, közben, szénát, szinte, hallod, megint, némán, nehéz, álmod, dobol, emlék, Kálnay Adél,
|
|
Offline
