|
2020-10-07 11:02:31, szerda
|
| |
| |
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből
Pál apostol - hivatása tudatában - bátran kiáll pogányságból megtért hívei lelkiismereti szabadsága mellett.
Testvéreim!
(Meghívásom után) tizennégy évre Barnabással együtt ismét visszatértem Jeruzsálembe, és Tituszt is magammal vittem. Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem, és megbeszéltem az apostolokkal a pogányok között végzett evangélium-hirdetés ügyét. Külön tárgyaltam a tekintélyesebbekkel is, hogy ne legyen hiábavaló az eddigi fáradozásom és a most folyó munkám.
Ellenkezés nélkül elismerték, hogy én éppen úgy megbízást kaptam az evangélium hirdetésére a pogányok között, mint ahogy Péter a zsidók körében. Aki ugyanis hatékonnyá tette Péter apostoli munkáját a zsidóknál, az enyémet is hatékonnyá tette a pogányoknál. Amikor Jakab, Péter és János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, az egyetértés jeléül jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok között, ők pedig a zsidók között! Csak gondunk legyen a szegényekre! Törekedtem is arra, hogy ezt megtegyem.
Amikor azonban Péter Antiochiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mert okot adott rá. Mielőtt ugyanis a Jakab környezetéből való testvérek Antiochiába jöttek volna, együtt étkezett a pogányokkal. Amikor viszont azok megérkeztek, visszahúzódott, és tartózkodott a pogányságból megtért testvérektől, mert tartott a zsidóságból megtért keresztények véleményétől. Ehhez a viselkedéséhez aztán többen is csatlakoztak; még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe. Amikor tehát láttam, hogy nem az evangélium igazságához híven viselkednek, mindnyájuk előtt kijelentettem Péternek: ,,Ha te zsidó származásod ellenére sem ragaszkodsz a mózesi törvény előírásaihoz, milyen alapon kényszerítheted pogány származású testvéreinket, hogy aszerint éljenek?"
Ez az Isten igéje. Gal 2,1-2.7-14
EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Ma Lukács evangéliumából halljuk az Úr imádságának egy rövidebb változatát; a hosszabbat a Máté-evangélium közli.
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik tanítványa arra kérte: ,,Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait." Jézus erre így szólt hozzájuk: ,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe."
Ezek az evangélium igéi. Lk 11,1-4
...... ........... ......
Imádság
Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé!
Elmélkedés
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a tanítványok imádkozni látják Jézust. Naponta láthatták, hogy Mesterük kissé félrevonul, hogy az Atyával legyen. A tanítványokban felébred a vágy, hogy ők is úgy tudjanak imádkozni, ahogyan Jézus. Ők is olyan kapcsolatban legyenek Istennel, ahogyan Mesterük. Ezért kérik, hogy tanítsa meg őket imádkozni.
Ekkor Jézus a Miatyánk néven ismert imádságot mondja nekik. Ez az ima szemléletváltást hozott az imádkozásban. Jézus ugyanis arra bátorítja tanítványait és minket is, hogy Istenre ne csak úgy tekintsünk, mint az egész világ mindenható urára, hanem mint barátra, családtagra, atyára, a mi Atyánkra, aki szeretettel fordul felénk. Istennek ilyen módon való megszólítása rögtön bensőségesebbé teszi az imádkozást. Ne úgy tekintsünk az imára, mint az Isten és az ember közötti hídra, amely két egymástól távoli világot, az emberi világot és az Isten világát hivatott összekötni. Valójában ugyanis ez a két világ egymáshoz egészen közel van. Jézus szavai szerint Isten gyermekei vagyunk, ő pedig a mi mennyei Atyánk.
Egészen természetes az, hogy gyermeki bizalommal fordulunk Istenhez kéréseinkkel, aki szeretettel figyel ránk és szeretettel gondoskodik földi és örök életünkről egyaránt. Imádságom mindig abból induljon ki, hogy Isten gyermeke vagyok és bátran Atyámnak szólíthatom Istent.
C. Horváth István Sándor
Hanganyag Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
Címkék: szemléletváltást, kényszerítheted, szembeszálltam, evangéliumából, tanítványokban, bensőségesebbé, visszahúzódott, apostolkodjunk, viselkedéséhez, lelkiismereti, szenteltessék, kétszínűségbe, kijelentettem, környezetéből, testvéreinket, evangéliumban, csatlakoztak, megszólítása, belesodorták, tanítványait, imádkozásban, megbeszéltem, apostolokkal, pogányságból, tartózkodott, testvérektől, keresztények, véleményétől, kapcsolatban, kéréseinkkel, előírásaihoz, megbocsátunk, visszatértem, jeruzsálembe, antiochiába, szeretettel, pogányok között, eddigi fáradozásom, most folyó, evangélium hirdetésére, zsidók körében, nekem adott, egyetértés jeléül, zsidók között, pogányságból megtért, zsidóságból megtért, viselkedéséhez aztán, evangélium igazságához, mózesi törvény, rövidebb változatát, evangélium igéi, oltárra helyezett, SZENTLECKE Szent Pál, Amikor Jakab, Péter Antiochiába, EVANGÉLIUM Szent Lukács, Ekkor Jézus, Horváth István Sándor,
|
|
Offline
