Egy Németországba menekült magyar édesanya reménykeltő leve - Vona Gáborhoz,Koncz Loretta,Nürnbergből Münchenbe,Vona Gábor,Kedves Olvasó,Orbán Viktor,Németországban Nürnbergben,Vona Gáborral,Szebb Jövőt Magyarország, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Egy Németországba menekült magyar édesanya reménykeltő leve

2018-03-17 19:54:27, szombat

	Egy Németországba menekült magyar édesanya reménykeltő leve Vona Gáborhoz Koncz Loretta fiatal vásárosnaményi anyuka, aki sokakhoz hasonlóan úgy döntött, nem bír tovább a reménytelen, távlatok nélkül Magyarországon élni. Kisgyermekével együtt Németországba költözött, ahol élete sínre került és végre úgy érzi, neki is lehetnek elérhető céljai, nem csak azoknak, akiknek jó politikai kapcsolataik vannak. A 25 éves hölgy Facebookon tett közzé egy hosszabb levelet, amiben részletesen leírja azt a tragédiát, ami több mint félmillió magyar embert érintett az elmúlt években: az otthon, a haza elhagyásának keserű kényszerét. Koncz Loretta arról is írt, hogy már Németországban élt, amikor először azonosulni kezdett a hazai politika legnagyobb ellenzéki szereplőjével, a Jobbikkal. Végül 160 kilométert utazott Nürnbergből Münchenbe, hogy találkozhasson Vona Gábor pártelnökkel, aki éppen a kivándorolt magyaroknak tartott előadást. Arról, hogy a találkozást hogyan élte meg, és milyen gondolatok születtek a fiatal édesanyában, beszéljen Loretta levele: Kedves Olvasó! Kis történetemet azzal kezdeném, hogy sohasem foglalkoztam a politikával, mert sohasem érdekelt. Eddig. Fiatal vagyok 25 éves és éltem én is, mint sokan mások a fiatalok megszokott kis életét, egészen 2016. februárig. Ekkor döntöttem el végérvényesen, hogy elhagyom Magyarországot. Most biztosan sokan teszik fel a kérdést magukban vajon miért döntöttem így? Csak nem kalandvágyból, mint ahogyan azt Orbán Viktor szájából már olyan sokszor hallottuk? Ki kell ábrándítsam Önöket, nem. Nem kalandvágyból és nem is kíváncsiságból. Egyszerűen nem volt miért maradnom. Édesapám már 7 éve ugyanígy tett, ,,elhagyott" bennünket, mert a gazdasági válság a mi családunkat sem kímélte. Minket is sújtott a devizahitel, hittünk abban, hogy a vállalkozásunkban valami csoda folytán, fordulat áll be és végre mi is pozitív eredménnyel zárhatjuk az évet. Azonban hamar kiderült, mindez csak hiú ábránd. Legyőzött bennünket is, mint sok más embert a reménytelenség, a céltalanság és kilátástalanság érzése. Pedig azelőtt egy boldog család voltunk. A nagy távolság sem nem tett jót a szüleim házasságának. Elváltak. Egyedülálló anyaként nem erre vágytam, nem ilyen életre! Bennem még élt a remény, hogy minden jóra fordul egyszer, és már nem kell sokat várni. Aztán ismét kiábrándultan vettem tudomásul, nem lesz változás. Vagy a sarkamra állok, vagy eltaposnak. Ugyanis ha nem vagy ,,valakinek a valakije" akkor sehová sem haladsz. Csuda egy világot élünk! Miközben egyetemre jártam, sorra tapasztaltam, hogy a környezetemben a buta emberek egyre nagyobb pozíciót töltenek be, egyre feljebb jutnak a ranglétrán, miközben az értelmes emberek sorra elhagyni kényszerülnek a szakmájukat, állásukat. Sokszor nem önszántukból. Rájöttem, hiába képezem magam, ha ennek a ,,rendszernek" nem vagyok és nem leszek, nem akarok hű katonája lenni. Sosem szerettem beállni a sorba, amolyan lázadó típusnak mondanám magamat, még ha ez sokszor kifelé nem is nagyon látszik. Először magamban forrongok, aztán szép lassan kieresztem a hangomat. Eldöntöttem én is külföldre távozok, mint ahogyan azt édesapám és sok magyar ember, honfitársam tette. Nem kalandvágyból, muszájságból. Mert élni akartam újból, mert fiatal vagyok. Elkezdtem célokat kitűzni magam elé, terveket szövögetni. Álmodoztam. Álmodoztam egy új és szebb jövőről. Magam mögött hagytam szülővárosomat Vásárosnaményt, édesanyámat, testvéremet, nagyszüleimet. Egy olyan kis városban születtem és éltem, ahol mindenki mindenkit ismert, ahol még a boltokban üzletekben nevén szólították az embert, és azt sem restellték megkérdezni, hogy van másik. Ahol mosolyra mosoly volt a válasz és a rosszindulatú pletyka is hamar visszaért a fülekbe. Egyszóval szerettem ott élni., éppen ezért volt különösen fájdalmas a döntés számomra: csomagolni kell és belevágni az új életbe. Lassan 2 éve már, hogy Németországban Nürnbergben élek, és bár itt sem fonják kolbászból a kerítést, de köszönöm szépen jól vagyok. Tanulok és dolgozom. Kisfiam óvodás, már anyanyelvi szinten beszéli a német nyelvet is. Szinte rögtön találtam munkát egy fogászaton. Nem volt probléma, hogy képzetlen vagyok mégis felvettek asszisztensnek. Esélyt kaptam. Esélyt és reményt egy olyan országban, ami nem a hazám és sohasem lesz az. Hétfőtől - péntekig dolgozok és iskolába járok, fogászati asszisztensnek tanulok. Fizetésem is van. Már tanulóként értékelték az igyekezetemet és jutalmazzák, higgyék el, nem hazai mércével. Ősztől pedig egyetemre fogok járni, fogorvosi szakra, mert felelősséggel tartozom a gyermekemért, és mert hosszú távra tervezek. Igen, egyszerre tanulok és dolgozok és valóban nem könnyű. De senki nem is mondta, hogy az lesz. Viszont látom a jövőt magam előtt, ami kiszámítható. Ez ami otthon elképzelhetetlen. Kezdetben nekem is nagyon nehéz volt mindent összeegyeztetni, de idővel lett egy német párom aki sokat segít és támogat a céljaim elérésében. 2018. februárban láttam először a Facebookon, hogy Vona Gábor elnök úr március 10-én Münchenbe látogat azért hogy személyesen is találkozzon néhány Németországban dolgozó magyarral. Ismertem a nevét, néha láttam is a tévében régebben még otthon, és bevallom nőként - azért vagyunk így szerintem páran - sokszor összesúgtunk a barátnőmmel, hogy ,,egész jó pasi" is. Azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban olvasom a bejegyzéseit, hallgatom a nyilatkozatait, interjúit. Elkezdtem valóban érdeklődve figyelni a Jobbik megnyilvánulásait, vittek, magukkal ragadtak. Végre én is tudtam azonosulni valamivel, azt mondták ki, ami engem is érdekelt és amit magamban már én is sokszor megfogalmaztam, de kimondani sosem mondtam. (Pedig sohasem érdekelt a politika, mint mondtam már az elején.) Beleástam magam a Jobbik programjába, elolvastam mindent, ami a neten fellelhető volt róluk. Éreztem, én is tartozom valahová, itt külföldön is bele tudtam borzongani abba, hogy végre MAGYAR lehetek. Bevallom, nagyon jól eső érzés kerített hatalmába. Olyan érzés, amely addig számomra ismeretlen volt. Egyre jobban érdekelt, mi van otthon, milyen a közhangulat, milyenek a visszajelzések, hogyan halad és menetel előre a Jobbik. Éreztem, végre nekem is tennem kell valamit azért, hogy azt a kormányt ami engem és sok más honfitársamat külföldre kényszerített leváltsuk, önkényuralmuknak véget vessünk. Igen, igazuk van. Nekem innen könnyű beszélnem. Meg merek szólalni, ki merem mondani amit gondolok, nem állnak mellettem pallossal. Sajnos, tudom, hogy otthon ezt sem lehet. Lehallgatják a telefonbeszélgetéseket, meghamisítják a közvélemény kutatásokat, listázzák a fidesz ,,szimpatizánsokat". Bármit ráhúzhatnak az emberre, akár be is börtönözhetik (!), ha nem bólogat. Közben pedig mosolyogva szétlopják a magyar ember feje felett, - tulajdonképpen az ,,egyetértésünkkel" - Magyarországot. Gazdagodnak és még gazdagabbá válnak. Az egyszerű emberek meg csak szegényednek, és már harcolni sincs erejük. Megvívják ők a minden napi harcukat a sárga csekkekkel és az éppen elég nekik. Fásultak, reményvesztettek, nincstelenek. Családok mennek tönkre, életek pusztulnak, nincsenek már se közeli, se távoli céljaik. Hogy is lennének? Újra és újra elém került a müncheni fórum, valahogyan mindig felhozta a net. Elhatároztam, hogy nekem mindenképpen találkoznom kell Vona Gáborral. Személyesen. Bár 160 km-re lakom Münchentől, engem ez sem tántoríthatott el. Német páromnak is egyre többször meséltem a Jobbikról, így ő is nagyon kíváncsi volt milyen karizmatikus személyiséggel bírhat az, aki ennyire megváltoztatott, igazi harcos hazafivá tett egy 25 éves lányt? Bevallom, nagyon vártam ezt a találkozást. Nem csalódtam. Ahogyan beszélt, ahogyan küzd, harcol a kint élő honfitársaimért az példaértékű. Megtehette volna ugyanezt más is, - akár Orbán Viktor is, - de nem tette. Viktort sokkal inkább izgatja az erdélyi és ukrajnai szavazóbázisa. Ismerve az itt élő magyarokat, talán jobb is, hogy nem jött közénk. Nem lett volna ilyen békés, családias ez az összejövetel, a beszélgetés. Tudják azzal, hogy részt vettem ezen a ,,találkozáson", szerencsésnek mondhatom magam három okból is. Az egyik, egy nagyszerű előadást hallgathattam végig, egy nagyszerű előadó - direkt nem használtam a politikus szót - tolmácsolásában. A második, a fórum után több mint 20 percet szánt rám Gábor, így személyesen is beszélhettünk. (Az előadó, a politikus után felfedeztem benne a családfőt és a családapát is. Fáradt volt, kissé talán már nyűgös is szívesen lett volna, de nem tehette.) Figyelt rám, mert meg akart érteni. Nem a szavazatomért tette, az már régen az Övé volt. Végül a harmadik ok amiért szerencsésnek vallom magamat az a pozitív élményem volt, hogy nem maradt el a találkozás a párommal sem, megismerkedhettek. A kisfiam is velünk tartott ezen az estén és bevallom nagyon nehezen viselte a nem ,,neki való" előadást. (Ilyenkor már általában ágyban szokott lenni. Párom próbálta lekötni a figyelmét a teremben, később kiment vele az autóhoz és kint is maradtak.) A fórum végén Gáborral együtt mentünk le a lifttel. Láttam rajta, hogy nagyon fáradt, - hiszen előző nap Londonban tartott beszédet, találkozott az ott élő magyarokkal - megviselte a repülés és az utazás. Mikor leértünk az épületből, megköszöntem neki a tartalmas estét, - és mivel a párom is nagyon szerette volna megismerni, de a gyerek miatt nem tudta megvárni az előadás végét - megkérdeztem Gábortól elkísérne-e az autónkhoz, hogy találkozhassanak. A válasza természetesen igen volt! ,,Merre parkoltok Loretta?" - kérdezte. Elmeséltük neki, hogy nemrég Budapesten jártunk, és sajnos nem jutottunk be a Parlamentbe, hogy megnézhessük mert már nem volt szabad látogatói hely. Azt felelte, ,,ha legközelebb Pesten jártok szóljatok, és személyesen gondoskodok a vendéglátásotokról a Parlamentben". Megköszöntük a szíves meghívást, a lehetőséget, és azt hogy találkozhattunk. Nem akartunk visszaélni a türelmével, így a férfiak váltottak még angolul pár szót, majd elköszöntünk egymástól. Gáborban egy tisztelettudó, magabiztos férfit ismertem meg, egy olyan politikust, aki ha kell mégis egyszerű, közvetlen, barátságos, humoros, emberi. A párom megjegyezte a hazafelé vezető úton, hogy most már ő is érti, miért vagyok ,,jobbikos" és miért volt ennyire fontos számomra a Gáborral való személyes találkozás. Tiszta szívemből kívánom Neked kedves Gábor, hogy nyerd meg a választást velünk! Számoltass el mindenkit ahogyan ígérted! Cserében is megígérek Neked valamit: bár fiatal vagyok és ,,csak" egy németországi magyar, de mindent megteszek azért, hogy a győzelemhez vezető utad minél könnyebb legyen, hogy minél több embert mozgósítsak azért, hogy menjünk el szavazni, megismertessem a kétkedőkkel és bizonytalanokkal a Jobbik programját, segítsem a célodat, a közös célunkat elérni. Engem meggyőztél! Szebb Jövőt Magyarország! Koncz Loretta 2018. 03. 12. Nürnberg https://alfahir.hu/2018/03/17/koncz_loretta_level_vona_gabor_kivandorlas

0 komment , kategória: Általános

Címkék: találkozhassanak, szimpatizánsokat, önkényuralmuknak, elképzelhetetlen, egyetértésünkkel, reményvesztettek, bizonytalanokkal, honfitársaimért, megváltoztatott, találkozhattunk, összeegyeztetni, kilátástalanság, tolmácsolásában, megfogalmaztam, magyarországot, szülővárosomat, németországban, személyiséggel, tulajdonképpen, környezetemben, megismertessem, tántoríthatott, asszisztensnek, visszajelzések, vásárosnaményt, találkozhasson, reménytelenség, nyilatkozatait, magyarországon, vásárosnaményi, kíváncsiságból, kisgyermekével, kalandvágyból, szavazóbázisa, hallgathattam, szerencsésnek, hosszabb levelet, elmúlt években, haza elhagyásának, hazai politika, kivándorolt magyaroknak, találkozást hogyan, fiatal édesanyában, fiatalok megszokott, kérdést magukban, gazdasági válság, vállalkozásunkban valami, boldog család, nagy távolság, szüleim házasságának, sarkamra állok, világot élünk, Vona Gáborhoz, Koncz Loretta, Nürnbergből Münchenbe, Vona Gábor, Kedves Olvasó, Orbán Viktor, Németországban Nürnbergben, Vona Gáborral, Szebb Jövőt Magyarország,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]