|
2020-11-22 18:28:24, vasárnap
|
| |
| |
...... .....Lackfy János: Kijárási klasszikusok
....
Ágnes asszony a patakban éjjel-nappal maszkját mossa,
kijárási engedélyét a futó hab elkapdossa.
Este van, este van, ki-ki nyugalomba, wifi van, buli nincs, az idegek romba.
Midőn az est, e bársonytakaró, fejünkre hull, futás, takarodó!
Adjon az Isten szerencsét, ki kijár, fel ne jelentsék!
Tiszta szívvel kitörök,ha kell, nyolc és öt között!
Alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a fertőző osztály, odakenve a kór a falon.
Házadnak rendületlenül légy híve, Óh! -, magyar,
ha jő az est, hát el ne hagyd, mert a yard betakar!
Isten áldd meg a magyart, húzza fel a maszkot,
nyolc után meg mars haza, külvilág, szevasztok!
Maszkba, magyar, ne légy laza, koronával küzd a haza!
Bóbita, Bóbita otthon, megy ma a zumba a zoomon,
Hej, tilos itt a kijárás, senki se caplat az úton!
Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja fél szemét a yard,
Most lehetne meglógni még, ó, árny, a léptemet takard!
Ej, mi a kő, tyúkanyó, kend nyolc órakor nincsen még bent?
Útra kelnénk, mennénk az őszbe, de sok rendőr vigyáz a közre!
Az ég legyen tivéletek, Üllői úti fák,
Bezárt diszkók, bárok, ivók, hát nem túl jópofák...
De szeretnék gazdag lenni, minden nap új maszkot venni!
*
- Véleményem: Nekem NEM tetszik ez a vers, mert - Arany János balladája: Ágnes asszony - gyönyörű és szomorú hangú versének kigúnyolását látom.
- Íme az eredeti vers
Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
,,Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
,,Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
,,Jaj, galambom, hogy' mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!"
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek űlnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
,,Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
,,Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: ,,meg nem őrül."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
,,Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
,,Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!"
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.
Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
,,Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el
Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
(1853.)
Videó Link
Arany János gyönyörű, lélektani balladája Ágnes asszonyról. Előadja: Sinkovits Imre
Videó Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: bársonytakaró, rendületlenül, kigúnyolását, naphosszanta, klasszikusok, csattanással, foszlányait, összefutnak, szomszédnők, kegyelmetek, záporkönnye, törvényszék, éjjelenkint, holdvilágos, virradattól, meggyőződni, utcagyermek, szánalommal, körültekint, véleményem, megsimítja, elkapdossa, megbomlott, csendesség, szerencsét, börtönének, öltözetjét, szevasztok, méltóságos, asszonyról, engedélyét, végrehajtá, raboskodva, nyugalomba, koronával, szöghaját, patakban éjjel-nappal, idegek romba, fertőző osztály, yard betakar, léptemet takard, eredeti vers, gyolcs leplet, tömlöcbe gyere, börtön napja, törvény előtt, zöld asztalnál, tettet végrehajtá, világos csak, vérfoltot vennem, bölcs törvényszék, szemek szavaznak, Lackfy János, Nekem NEM, Arany János, Szegény Ágnes, Körültekint Ágnes, Nézzen Istent, Sinkovits Imre,
|
|
Offline
