|
2018-07-31 10:47:19, kedd
|
| |
| |
Egykor hajdanán
Engem úgy neveltek egykor hajdanán,
mikor még élt nagymamám és nagypapám,
hogyha éhes embert látok, jusson eszembe,
én is kerülhetek ilyen helyzetbe.
Mert az élet és a sors senkit sem kímél,
így minden ember zuhanhat fentről lefelé,
s ki lezuhan a mélybe, csak úgy élheti túl,
ha van mellette olyan, ki védőn felé nyúl.
Én kinyújtom kezem, s felemelem azt,
ki ott alant a mélységben magára marad,
mert nem tudhatom, mikor jön el az a pillanat,
mikor felém nyújtanak védőkarokat.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
Címkék: védőkarokat, kerülhetek, mélységben, nagypapám, nagymamám, kinyújtom, nyújtanak, felemelem, helyzetbe, mellette, zuhanhat, tudhatom, hajdanán, magdolna, neveltek, pillanat, fentről, lezuhan, eszembe, minden, hogyha, élheti, senkit, embert, mélybe, lefelé, egykor, magára, jusson, felém, engem, védőn, mikor, alant, kezem, marad, sors senkit, mélységben magára,
|
|
Offline
