|
2009-06-29 16:45:34, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Azért valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.
(Máté 10, 32)
A Megváltó iránti hálás szeretet nem hallgathat. Minden megfontolást és aggodalmaskodást le kell hogy győzzön. Az a nagy reménység, mely szívünket betölti, egyszersmind bizonyságtételre indít. De Jézusról csak az tud bizonyságot tenni, aki valóban jól ismeri Őt és tudja, hogy mit kapott benne. ,,Istennek legyen hála az Ő kibeszélhetetlen ajándékáért!" - mondotta egyszer az apostol. És ez az ajándék Jézus Krisztus. El sem lehet mondani mindazt, amit benne kaptunk. Bármilyen sokat beszélünk is róla és magasztaljuk Őt, ennek soha vége nem lehet. ,,Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, ne szóljuk", mondja Péter.
Más oldalról bátortalanság, félénkség van bennünk, nem merünk előhozakodni ezzel a névvel. Bizonyos tekintetben botránkozás tapad hozzá. Egy fiatal diakónus mondta el egyszer, hogy mennyire nehezére esett eleinte a betegeivel Jézusról beszélni. Úgy érezte, mintha valami összeszorítaná a torkát. Később leküzdötte ezt az érzést. Isten azt akarja, hogy Jézus nevéről szabadon és örömmel tegyünk bizonyságot. Nem szabad hallgatnunk! - Nemcsak a szószéken, hanem a műhelyben, az irodában, a vasúton, az országúton - mindenütt meg kell szólaljon ez a bizonyságtétel. Lelkészekkel kapcsolatban azt gondolja az ember, hogy nekik mindenképpen erről kell beszélniök, hiszen ez a foglalkozásuk, de amikor egészen váratlanul olyan helyen hangzik el a Jézusról szóló beszéd, ahol nem is gondolnánk, ez mint valami tövis fúródik az ember szívébe, lelkiismeretébe. Sokaknak nem is kívánatos, hogy erre a névre emlékeztessék őket. Szeretnék a Jézusról való beszédet a templomok falai közé zárni, hogy azon kívül háborítatlanul élhessék életüket. De olykor-olykor mégis akad egy-egy lélek, akit a bizonyságtétel Jézushoz vezet.
Nem mindenki kapott a nyilvános igehirdetésre elhívást, de a Jézusról való bizonyságtételre mindannyian el vagyunk kötelezve, akik már megtapasztaltuk az Ő kegyelmét. Hányszor megtörtént már az, hogy jelentéktelen asszonyok, vagy a beszédben kevéssé jártas, egyszerű férfiak lelkeket nyertek meg az Úrnak. És a szavakkal való bizonyságtétel még nyomatékosabb akkor, ha az illető egész élete megegyezik azzal. Az ilyen bátor és hangos bizonyságtevőkről egyszer majd maga Jézus tesz bizonyságot.
--------------------------------------------------------------------------------
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
Címkék: kibeszélhetetlen, aggodalmaskodást, bizonyságtételre, megtapasztaltuk, lelkiismeretébe, bizonyságtétel, összeszorítaná, háborítatlanul, bátortalanság, emlékeztessék, jelentéktelen, nyomatékosabb, igehirdetésre, foglalkozásuk, előhozakodni, egyszersmind, megfontolást, kapcsolatban, lelkészekkel, mindenképpen, magasztaljuk, hallgatnunk, bizonyságot, ajándékáért, botránkozás, tekintetben, mindannyian, országúton, váratlanul, megegyezik, muhelyében, gondolnánk, betegeivel, hallgathat, leküzdötte, hallottunk, emberek előtt, ajándék Jézus, fiatal diakónus, betegeivel Jézusról, ember szívébe, névre emlékeztessék, templomok falai, bizonyságtétel Jézushoz, nyilvános igehirdetésre, beszédben kevéssé, szavakkal való, illető egész, ilyen bátor, Jézus Krisztus, Carl Eichhorn,
|
|
Offline
