|
2014-11-03 22:13:04, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Zsófia Dárdai:
Telefon, Skype, Wiber és még sorolhatnánk azt, hogy mennyi dolgot találtak fel arra manapság, hogy ma a kapcsolatot tudjuk tartani egymással, meggátolva azt, hogy személyesen is találkozhassunk.
Rengeteg mosolytól, nevetéstől és öleléstől így van megfosztva a jelen generációja attól, ami még 20 éve természetes volt. Anyukák, nagymamák térnek álomra úgy, hogy nem ölelhetik át a gyermekeiket, mert mobilon könnyebb elmondani, hogy jól vagyok. Feleségek, férjek ülnek a Skype előtt és ott bíztatják, vigasztalják egymást a távolból, hogy szeretlek. Fiatalok, gyermekek írnak a Facebookon üzenetet a szüleiknek a messzi nyugatról megnyugtatásul és közben elfelejtik azt, hogy milyen érzés is megölelni édesanyjukat, elfelejtik szüleik boldog, büszke mosolyát.
Szülők, nagyszülők szíve szakad meg, mikor féltett kincseiket, gyermekeiket, unokáikat nem láthatják maguk előtt, csak a neten, a monitoron keresztül, miközben azt a vigaszt kapják azoktól, akiket megválasztottak, akikben bíztak, hogy gyermekeik csak kalandozni mennek nyugatra, egyszer hazatérnek...
Miközben Magyarország jobban teljesít, édesanyák csomagokat készítenek féltő gonddal azoknak, akiket oly féltő gonddal neveltek, mert már a hazájuk, vagy Európa másik felén élnek, dolgoznak és csak azért mondanak imát, hogy a frissen sütött sütemények még időben érkezzenek meg gyermekeikhez...
Gyermekeiknek küldenek egy kis hazait, akiknek nincs házuk, nincs hazájuk, unokáiknak küldenek meglepetést, akik már sokszor nyugaton születtek, ott járnak iskolába és már sokszor jobban beszélnek Angolul, vagy Németül, mint Magyarul.
Miközben ezerrel rezsit csökkentenek, eladhatatlan üres házak százezrei állnak üresen Magyarországon, ahová az elveszett generáció gyermekei már soha nem térnek már haza...
Bár megpróbáltak már sokan hazatérni, de visszafordultak az úton. Nem köti már semmi őket a hazához, csak az otthon elfeledett emléke, csak a szülők emléke, édesanyjuk könnyei, fájdalmas búcsúszava...
Most oly távol él mindenki egymástól és mégis oly közel. Egyszerű eljutni Londonba, Münchenbe, de nehéz onnan visszatérni... Ha haza sikerül jönni, akkor sokakban csak megerősödik az a tudat, hogy jól tette eljönni, útra kelni... Bár egy elveszett generáció dolgozik minimálbérért nyugaton, de mégis boldogabbak, mert okostelefont is tudnak venni, amivel üzenhetnek haza, hogy jól vagyok.
Édesanyák, nagyszülők szíve szakad meg, mert gyermekük, akit születésüktől kezdve féltő gonddal neveltek, szerettek, taníttattak, most messze él és a tehetetlenségükön bosszankodva hallgatják azt, hogy újabb stadiont avattak!
Elveszett egy generáció a hazának, akik nem építik azt tovább, de nem szépítik a szülői ház kertjét sem, nem nyírják már le többet zsebpénzért a füvet ott és üresek a grundok a lakótelepeken, mert oly sokan nyugatra mentek. Fel sem tűnik, már sokan megszokták azt, hogy újabb ismerős, rokon, barát megy nyugatra, akik jobb esetben lakást, vagy csak egy szobát bérelnek, miközben sokszor még vélt hazájukban fizetik a devizahitelt.
Elvész egy generáció a jövő Magyarországának, mert családok esnek szét. Apák, fiúk, férjek hetekig kamiont vezetnek, vagy vakolnak, Édesanyák, lányok felszolgálnak, takarítanak és ők azok, akiknek nem kell a közmunka megalázó éhbére.
Egy elveszett generáció megy el nyugatra lassan, akik elhagyják a meleg családi fészket, elmennek sosem feledve édesanyjuk mosolyát, a nagymama főztjét, barátok búcsúzó szavát és sokan akkor látják először édesapjuk szemét, amint könny futja át!
Magyarország irányítói nem veszik észre, hogy nincs az a Mercedes, vagy Audi gyár, ami egy gyermeket pótolhatna, nincs az-az Uniós támogatás, ami egy unoka pajkos mosolyát feledtethetné, nincs az-az ígéret, ami vigaszt nyújhatna...
Nem lehet már sajnos általánosítani, hiszen nem csak a fiatalok, hanem a nyugdíj előtt állók is veszik a bőröndöt, mert tudják, vagy csak remélik, máshol könnyebb lesz.
Miközben a Magyar, keresi nyugaton a másik Magyar társaságát, még ha oly sokszor is, de csalódott benne, telnek az évek, Magyarország lassan kiürül annak ellenére, hogy jól teljesít és egy olyan elveszett generáció jön létre, aki nem tudja, az a haza, ahol él, vagy az-az otthon, ahol született!!!
Már elveszett egy generáció a hazának, mert a múltat nem lehet visszahozni... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ollózva |
|
|
|
Címkék: magyarországának, visszafordultak, megválasztottak, találkozhassunk, általánosítani, megnyugtatásul, magyarországon, gyermekeikhez, születésüktől, minimálbérért, felszolgálnak, lakótelepeken, gyermekeiknek, feledtethetné, eladhatatlan, magyarország, sorolhatnánk, devizahitelt, gyermekeiket, vigasztalják, okostelefont, bosszankodva, megpróbáltak, édesanyjukat, csökkentenek, természetes, zsebpénzért, visszahozni, taníttattak, boldogabbak, megerősödik, visszatérni, generációja, kapcsolatot, takarítanak, meglepetést, kapcsolatot tudjuk, jelen generációja, messzi nyugatról, monitoron keresztül, vigaszt kapják, frissen sütött, elveszett generáció, otthon elfeledett, szülők emléke, tehetetlenségükön bosszankodva, szobát bérelnek, jövő Magyarországának, közmunka megalázó, meleg családi, nagymama főztjét, gyermeket pótolhatna, Zsófia Dárdai, Miközben Magyarország,
|
|
Online
