|
2016-03-30 12:29:41, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
3. VÁLASZ BMI-TŐL
*
Kénytelen leszek ismét konkrét dokumentumokkal előhozakodni.
Nagymamád 1954-ben halt meg, amibe ,,anyuka" valósággal belebetegedett. Szanatóriumba került. Többet volt orvosi rendelőkben, meg szanatóriumokban, mint otthon! ,,Apuka", pedig három műszakban dolgozott.
Akkor voltam harmadik osztályos. Majd, a következő tanévben 1955 szeptemberében már te is megkezdted az első osztályt, én meg a negyediket. Nagyon nehéz volt mindenkinek! Szerencsére, apa házias volt és mindent elrendezett, csak-hát dolgozni kellett mennie...
A közös leckeírás az olyan volt, hogy én megnéztem a füzetedet, hogy mit tanultatok az iskolában. Az alapján igyekeztelek rávenni arra, hogy megírd a leckédet. Amit meg is csináltál, csakhogy nem engedted a hibákat kijavítani. Vagyis, nem voltál hajlandó elfogadni tőlem a helyes megoldást! Hiába volt bármilyen meggyőzés, mert akkor elfordultál és otthagytál, mással foglalkoztál. Soha nem felejtem el, amikor próbáltalak meggyőzni arról, hogy 3+5=8-cal. Te, pedig nem voltál hajlandó a 9-est kijavítani, mert szerinted az volt a táblára írva... Nekem meg verset kellett volna tanulnom... De nem lehetett, mert már későn volt és le kellett volna téged fektetni - előtte, persze megmosdatni. Már nem tudtam mit kitalálni, hogy legalább odaülj az asztalhoz! Borzasztó káosz volt az írás leckéd is... Annyira nem tanultál, hogy attól féltem meg fogsz bukni! Ezért, sokszor megírtam a leckédet, amikor már lefeküdtél aludni...
Akkor, azon az estén annyira feldühítettél, hogy bekeményítettem és minden áron rá akartalak venni arra, hogy te írd meg a leckédet! Te, pedig fellázadtál ez ellen és úgy összefirkáltad a füzetedet, hogy átvésted a lapokat! Az egész addig tanultakat le kellett volna másolnom egy új füzetbe, de nem volt otthon új füzet... Kétségbe voltam esve, miközben nem tudtam én sem tanulni... és már fáradt-álmos is voltam. És akkor apa kiszólt a szobából, hogy: - Fektesd le már végre azt a gyerököt!
Ebben sem voltál együttműködő. Rihegtél-röhögtél és én annyira elveszítettem a türelmemet, hogy azt mondtam neked: - Te rohadt dög!
Apa akkor kiugrott a szobából és egy ütéssel valósággal leterített. Már nem emlékszem hogyan kerültem a konyhában lévő padra, ami ott volt az asztal mellett, csak azt láttam, hogy az iskolai kötényem eleje csupa vér... Aztán ismét elveszítettem az eszméletemet és az ágyban tértem magamhoz. Eszembe jutott, hogy fogok iskolába menni véres kötényben? Akkor KÖTELEZŐ volt a kötény, vagy köpeny viselete. Nekem, pedig az az egyetlen kopott kötény-köpenyem volt. Kimentem a konyhába és láttam, hogy ki van már mosva és ott szárad a kötélen...
Hááát, valahogy azóta is így vagyunk mi egymással... Sajnos, tényleg osztályt kellett ismételned másodikban. Azután is nehéz volt mindenkinek... De anya meggyógyult és elment dolgozni, ahol megismerte S.Józsi bácsit, aki csodás szánkót készített nekünk, meg szép kis játék szoba bútort... Le is lett a szánkó fényképezve. Hárman ülünk rajta: te, meg H. Margit és én... Margit volt az első barátnőm...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457940&aid=268641
1959-től Ida volt a második, akivel még M. halálát követően évekig együtt programoztunk... Akivel még ipari tanulók is egy iskolában lettünk 1960-ban!
Ő eredetileg gyors- és gépíró akart lenni a 8. után. Amiért engem anya erőnek erejével bevitt a varrodába, akkor ő is inkább varró inasnak szegődött el egy maszekhoz. Még a szomszéd Pista bácsiéknál is dolgozott egy ideig! (Ahol Feri bátya is besegített.) M. lett a második férje, aki nekem is barátom volt egészen 2003-ban bekövetkezett haláláig! Az ő halála nagyon megviselt... Írtam egy nekrológot, amiben minden benne volt, ami miatt olyan korán kihalt a mi generációnk... http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128979&n=furaila&blog__
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457929&aid=268641
De térjünk vissza ismét még 1956-hoz, mert akkoriban apának is volt egy barátnője, akivel szintén le vagyunk fényképezve.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457915&aid=268641
Ilonának hívták és Kiskunhalason lakott. Onnan tudom, hogy az 1956-os forradalom leverését követően apa oda menekített, mert itt nem volt biztonságos. Ugye láttam azokat a röplapokat még augusztusban! Apa is belekeveredett, mert a szövőgyárban megalakult a nemzetőrség, aminek apa is tagja lett, mert meg akarták védeni a gyárat a ,,huligánoktól". Ezt apa mesélte...
1957-ben a hosszú szénszünetet követően, ismét ,,otthon" voltam, de anya meg ismét ,,szanatóriumban" volt! Leveleztünk. Sajnos, nehezen tudtam beletörődni abba, hogy elbukott a népfölkelés és az anyának írott levélre a dátum mellé rárajzoltam a Kossuth címert. Nemkülönben a házi feladataim dátuma mellé is!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457909&aid=268641
Szomorú, de nem volt senki ezen a világon, akivel ezekről tudtam volna beszélgetni! Szörnyű, hogy mi mindentől megkímélhettem volna magamat, magunkat, ha lett volna egy okos ember, aki szóba állt volna velem és ellátott volna tanáccsal.
Azonban, mindenki rettegve félt és én nem tudtam, hogy mitől. Gondolom, hogy ezek ellentételezésére elengedtek mindenféle úttörőtáborba, csakhogy, le legyek kötve. Ahol anyáék demonstratíve - minden alkalommal - meglátogattak. De az is biztos, hogy nem örömükben tették! Gondolom, hogy őket vették elő a szabadságért való rajongásomért...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457907&aid=268641
Ez volt az utolsó, a nyolcadik befejezését követő úttörőtábor és itt lettem szerelmes H. Jóskába, F.M. unokatestvérébe. Jóska akkor már elsős gimnazista volt és, mint ifivezető volt velünk a táborban. Azért jött utánam anya az úttörőtáborba, mert menni kellett megkötni az ipari tanuló szerződést. Hiába tiltakoztam, hogy én NAPPALI gimnáziumba szeretnék menni, mint Jóska, mert csak érettségivel lehet tanítóképzőbe jelentkezni!!!!!!!!!!
Ezen a szerződésen a dátumok fontosságára hívnám fel a figyelmedet. Ugye, 1946-ban születtem és ez a szerződés 1960. aug. 9-én kelt! Vagyis, 14, azaz: tizennégy éves voltam ekkor. Szeretném, ha vetnél egy pillantást az általános iskolai bizonyítványom utolsó oldalán látható pecsétekre és dátumokra is!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457889&aid=268641
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457905&aid=268641
Itt is látható, hogy 1960-ban ipari tanuló lettem a MüM 15. sz. Helyiipari Iskolában. Igaz, 1962-ben már a Dolgozók Gimnáziumába is jártam, mert megígértem Jóskának, hogy mindenképpen leérettségizek, hogy tanítóképzőbe jelentkezhessek... Kár, hogy a varroda elnök-főnöke nem írta alá a jelentkezési lapomat, mondván: - ,,Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
Az, hogy mégis fölvettek munkahelyi javaslat nélkül is az annak volt köszönhető, hogy az idős nyugdíjas igazgató bácsinak megesett rajtam a szíve, mert azt mondta: - ,,Aki ennyire akar tanulni, annak nem szabad megtiltani!"
Az senkit nem érdekelt, hogy milyen nehéz volt heti három alkalommal - reggel, tanszerekkel megpakolt táskával rohanni a munkahelyre és onnan hulla fáradtan a gimibe... És minden alkalommal úgy készülni, mint ahogy a nappalisok. Ugyanannyi volt a házi, mint nekik! De hajtott a SZERELEM meg az a vágy, hogy TANÍTÓ lehessek!
Nem is értelek, hogy miket irkálsz itt össze a továbbtanulás TÁMOGATÁSÁRÓL, meg, hogy én voltam anya kedvence?
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457878&aid=268641
A lényeg, hogy sikerült az első évet a gimnáziumban - 11 tantárgyból - közepes eredménnyel befejezni és a szakmunkásvizsgám is sikerült. Ehhez Ida is hozzájárult, mert egymás mellett dolgoztunk a vizsga-munkánkon a gyakorlati szakmunkásvizsgán...- ,,Menj csak Mari! Majd készítek pár gomblyukat és leadom, mintha te készítetted volna!" Drága barátnőm, betartotta ígéretét... Úgyhogy - akkor ha ő nem segít bizony- egyik vizsgám sem sikerülhetett volna!
Amikor bevittem a műhelybe anyának megmutatni a közepes szakmunkás bizonyítványomat, jól leszidott, hogy csak hármas lett! De én előkaptam a másik hármas átlagú bizonyítványomat a gimiből és azt mondtam neki:
- ,,,,Nekem van egyedül ,,hatos" bizonyítványom a varrodában!""
A fércelője, Éva néni is hozzászólt: - ,,Bóni, kígyót melengettél a szíveden."
Ettől fogva pokollá tette anya a varrodában az életemet...
Az is kiderült, hogy a három tanulóév alatt nekem is járt ösztöndíj, és csak azért nem tudtam róla, mert azt anya fölvette, de nem rám költötte. Amikor már, mint szakmunkás egy műhelybe lettünk beosztva, az első fizetésemet fölvette, majd a második hónapban szintén... Nekem annyi volt a dolgom, hogy aláírjam az ívet, mert ekkor már mégsem írhatta alá helyettem. Soha nem láttam belőle egy fillért sem. Mindig az volt a kifogás, hogy: ,,kell a Gabinak erre, kell a Gabinak arra..." stb. Amikor föllázadtam, kijelentettem:
- ,,Akkor írom alá az ívet, ha az én kezembe adják a fizetésemet!".
Anyával pedig közöltem, hogy mondja meg mennyit fizessek az ott-lakásomért! Majd, megkezdtem az esti gimiben a második osztályt... és rengeteg cirkusz volt ebből is... meg a tanulásból és az iskola miatti késői hazajárásból... Naaaaaaaaaa, ekkor egy este arra mentem ,,haza", hogy nem illett a kapu zárjába a kulcsom! Majd amikor bemásztam, nem illett a lakásajtóba sem a lakáskulcsom. Hiába csöngettem. Sötét volt a házban, és amikor fölkapcsoltam az udvari villanyt, akkor láttam, hogy ki volt pakolva az összes tankönyvem, füzetem az ajtó elé és rajta egy cédula, hogy:
- ,,Nincs szükségem albérlő gyerekre!"
Ennyit egyenlőre az én továbbtanulásom ,,támogatottságáról"!
*
Most, visszatérve a te továbbtanulásodra, sajnálom, de pont otthon voltam, amikor a postás hozta az ajánlott levelet apának, mint a ,,gondviselő"-dnek! Én vettem át, mert apának piszkos volt a keze... és megkért, hogy bontsam föl és olvassam föl neki. Az állt benne, hogy B.G. nevű gyermeke betöltötte a 16. életévét és ezért ki kell íratni az általános iskolából. Leírták, hogy milyen lehetőségek vannak az általános iskola befejezésére esti és dolgozók iskolájában... Ha ezzel a szülő nem akar élni, akkor átirányítják gyermekét automatikusan a kisegítő iskolába... Apa nagyon gondterhelt lett, de megoldotta: bevitt a szövőgyárba, ahol befejezhetted a kihelyezett dolgozók esti iskolájában az általánost, és még tovább is tanulhattál. Akkor már könnyebb volt váltanod és otthagyni a szövőgyárat.
*
H. Jóskával csak három évig ,,járhattunk", de 1991-ben bekövetkezett haláláig igaz szerelemmel szerettem. A sok testi szenvedést úgy tudtam elviselni, hogy fel sem ért a sok bántás a lelkemig, amely el volt telve Jóskával még hosszú évekig!
Kár, hogy ,,nem emlékszel" arra, hogy Jóskától csak erőnek-erejével - egy szörnyű erőszakot követően - tudtatok elszakítani!
Az történt, hogy Jóska apja, Horváth István ,,NÉPI BÍRÓ" volt abban a perben, amit Mansfeld Péter és társai ügyében tartottak...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=275829&aid=146399
Mansfeld Péternek egyik legjobb barátja volt Bóna Rezső, akit Rudinak becéztek... Apa tárcájában láttam egyszer ezt a képet. Szörnyű, hogy soha nem mesélt róla! Tenger-sok fájdalomtól, megaláztatástól megkímélhetett volna!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=273091&aid=146399
El tudod képzelni, hogy Horváth bácsi hagyta volna, hogy az egy-szem fia egy ,,ellenforradalmár"-Bóna-lánnyal összeházasodjon? Ó, nem! A mi szerelmünk halálra volt ítélve már az első pillanattól fogva! És, amiért Jóskát az apja katonatisztnek szánta, egyre kellemetlenebb volt Jóska apja számára a fia szerelme irántam.
A pokoli terv már akkor kész volt, amikor sikerült a szakmunkás vizsgám és apáék befejezettnek tekintették a rólam való ,,gondoskodást". Megszületett az ördögi terv az én elveszejtésemre is.
Amiért engem nem tudtak börtönbe zárni, mint Rudit, ezért erkölcsileg tettek élő halottá! Mert, amikor B. Jánossal megerőszakoltattak, azzal belőlem erkölcsi hullát kreáltak! Sajnos, nem tehették volna meg velem mindazt a sok szörnyűséget, ha az, akit anyámnak hittem nem járult volna hozzá tevőlegesen!
*
Akkor már te is elég nagylány voltál, hogy anyád beavasson! Mindenről tudtál!
HOGY MERÉSZELSZ ENGEM MÉG ENNYI ÉV UTÁN IS ZAKLATNI, MINDENFÉLE SZÖRNYŰSÉGGEL MEGVÁDOLNI???????
*
Apa is mindenről másképpen értesült, hiszen kihasználtátok, hogy esténként és éjszakánként nem volt ,,otthon", mert dolgozni járt a szövőgyárba...
Igazad van: ,,FÖRMEDVÉNY" az, amiket le kellett írnom ahhoz, hogy végre tovább tudjak lépni és ki tudjak abból a gödörből mászni, amelyikbe beletaszítottatok, ,,eltemetve" engem 1963-ban 17 évesen!!!
A Tiborcának ezt a részét meghagytam a blogomban. Itt olvasható a HITELES története annak hogyan lettem én is halálra ítélve azok miatt a RÖPCÉDULÁK miatt, melyeket már 1956 augusztusában láttam nagybátyámék tanyájának közelében a legelőn...
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog_1-2-3. Szerelem és erőszak
*
*
3. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam:
,,Kérdezem 1964-ben miért kezdtem el dolgozni a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban, gondolod felvettek volna, mert az iskolai korhatár 18 év volt. Ötödikes voltam, nagyon megbetegedtem, fertőzést kaptam, élet halál közt lebegtem egy hónapon keresztül.
A Gáloczi doktor járt ki hozzánk minden nap, közölte anyukámmak nem biztos hogy túlélem.
Szerencsére jobban lettem, de még két hónap volt, hogy iskolába járhattam ismételten./véletlenül hallottam meg./
A túl sok hiányzás miatt kellett évet ismételnem.
Anyának köszönhetően, azt sem felejtem el, nem tudtam levetkőzni torna órán, mert a mindennapos verésektől, kék zöld hurkák voltak a combomon, tréningnadrágba tornázta.
Anya engem nem szeretett, Te voltál a kedvenc kislánya és Te írsz ilyen rágalmakat róluk?
Sérelmezed nem tanulhattál, nekem azt mondta apu, nem tanulhatok, mert csak egy gyerek tanulhat és az a Mari. Neked ez hogy esett volna. Nekem dolgozni kellett menni. Ráadásul a fizetésem sem láttam, mert apu vette fel minden hónapban.
Azért az nem úgy van ahogy írod, nekem nincs iskolai végzettségem, estin tanultam, mert nem tudtam volna elhelyezkedni. Tudásomnak köszönhettem, hogy volt munkahelyem. Becsülettel ledolgoztam 45 évet. Minden munkahelyemen szerettek, Te is elmondhatod ezt? Szerintem nem!
Akkor ki indult előnyösebb helyzetből, egyértelmű, TE!"
*
*
A VÁLASZOKAT megírta és közreadta: Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: bizonyítványomat, szanatóriumokban, ellenforradalmár, dokumentumokkal, továbbtanulásom, elveszejtésemre, összeházasodjon, jelentkezhessek, bekeményítettem, tréningnadrágba, megaláztatástól, unokatestvérébe, bizonyítványom, kihasználtátok, szanatóriumban, megkímélhetett, összefirkáltad, szeptemberében, leérettségizek, megkímélhettem, belekeveredett, katonatisztnek, belebetegedett, kellemetlenebb, elhelyezkedni, munkahelyemen, befejezettnek, úttörőtáborba, augusztusában, elveszítettem, érettségizett, bekövetkezett, feldühítettél, kiskunhalason, tanítóképzőbe, kijelentettem, következő tanévben, első osztályt, közös leckeírás, olyan volt, alapján igyekeztelek, hibákat kijavítani, helyes megoldást, 9-est kijavítani, táblára írva…, írás leckéd, estén annyira, egész addig, ütéssel valósággal, konyhában lévő, asztal mellett, iskolai kötényem, VÁLASZ BMI-TŐL, Akkor KÖTELEZŐ, Ahol Feri, Helyiipari Iskolában, Dolgozók Gimnáziumába, Ehhez Ida, Horváth István, NÉPI BÍRÓ”, Mansfeld Péter, Mansfeld Péternek, Bóna Rezső, HOGY MERÉSZELSZ ENGEM MÉG ENNYI ÉV UTÁN IS ZAKLATNI, MINDENFÉLE SZÖRNYŰSÉGGEL MEGVÁDOLNI, RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, Magyar Gyapjúfonó, Bóna Mária Ilona,
|
|
Offline
