|
2016-08-27 06:52:17, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
7. R: VÁLASZOK BMI-TŐL
A rágalom, hogy ,,a húgod összefeküdt apukáddal" nem tőlem származik!
Ezt a szörnyűséget apáról és rólad Cs.mami menye mondta egy alkalommal, amikor elkísértem anyát hozzájuk. De nem csak elkísértem, mert akkor már nem tudott járni... F. beleegyezett - nagy nehezen - hogy beüljön anya a kocsijába és vállalta a fuvarozását. Ezért is - meg mindenért, amit anyáéknak segítettem - örökösen le lettem szólva és hozzád hasonló minősítgetést kellett F-tól végighallgatnom attól fogva, hogy beköltöztünk a lakótelepi lakásba 1972-ben!
Természetesen, legszívesebben veled beszéltem volna meg négyszemközt, de te velem soha nem álltál igazán szóba! Te velem soha nem voltál képes előítéletek nélküli őszinte beszélgetésre...
*
Igazad van, apa ,,rendes ember volt". Az utcában mindenki szerette őt/őket. Mindenkinek készségesen segítettek bármiben, ha megkérték őket.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=453096&sort=
Azonban, neked/nekünk tudomásod volt arról, hogy anya körül volt véve olyanokkal, akik úgy manipulálták őt (és rajta keresztül minket is) ahogy csak kényük-kedvük kívánta. Többnyire már csak akkor jöttem rá, hogy valami baj van, amikor már belesétáltam gyanútlanul a csapdájukba!
A tudatlanságomat használták és használhatják ki a mai napig folyamatosan...
*
De mint ahogy minden embernek kell valaki, akivel a szívét-lelkét gyötrő történésekről is lehet beszélgetni, úgy nekem is kellett volna valaki...
De, nekem nem lehetett! Mert már abba is belehalt az, akivel csak terveztem ezt a beszélgetős találkozót! Mint pl. Pusztai Mihály 1999-ben...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=570081&sort=
Amikor megkerestem a kunszentmiklósi szociális otthonban, 1999 májusában - anyák napján - akkor nem engedtek be hozzá, mondván, ,,már möghalt az előző télön szövődményös tüdőgyulladásban"!
Azért jártam ott anyák napján, mert kerestem Piroska nénikém sírját, hogy tiszteletemet tegyem nála, megköszönvén mindazt a sok jót, amit értem tett!
Majd, 1999 halottak napján ismét ott jártam és megszólítottam a sírásókat, náluk érdeklődve, hogy tudnának-e nekem Pusztai Mihály sírjának megtalálásában segíteni. És lőn csoda! Tudtak, mert kiderült, hogy ,,a ,,szociálisokat" az otthon kertjében létrehozott saját temetőben temetik el, így Miskát is ,,.
Akkor, azonnal rohantam oda, és amikor megláttam a fejfáján a halálának dátumát: 1999. augusztus 1o. - döbbentem arra rá, hogy még májusban élt, amikor beszélhettem volna vele!
*
Amikor 1997-ben megtudtam, hogy megkereszteltek még 23 napos kisbaba koromban, akkor azt is megtudtam, hogy Pusztai Ilus (aki lehet, hogy a szülőanyám) és a férje: Kettler Győző a ,,keresztszüleim"!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=570079&sort=
*
*
Arról sem tudhatta, hogy Piroska nénikénk - amikor nagy-beteg lett - hirtelen férjhez ment Iván Lajos bácsihoz. Ugyanígy, a legnagyobb titokban tartottátok a halálát is és ezért még a temetésén sem tudtam ott lenni!
El sem gyászolhattam, pedig nekem ő anyám helyett anyám volt egészen kicsi koromtól a haláláig!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=100305&aid=265085
Botladozva, könnyektől alig látva jártam sírról-sírra, hogy megtaláljam hova is temették!
Lajos bácsit pedig Kiskőrösön a reformátusok idősek otthonában találtam meg. Amikor meglátogattam, a családi fotónk kinagyított, bekeretezett változata ki volt rakva a falra az ágya fölé. Vele leveleztem egy darabig és sokmindent sikerült megtudnom tőle. Azonban, akadoztak a levelek és szegény Lajos bácsi is hamarosan meghalt. De az ő temetéséről sem szóltak a ,,rokonok"!
Valakik - rajtatok keresztül - végig megakadályozták, hogy el tudjam gyászolni azokat, akiket valaha is szerettem és viszont szerettek!"
*
*
Határozottan visszautasítom még a feltételezését is, hogy olyasmivel vádolj, amit soha nem követtem el! Mert én rólad és apáról soha nem lettem volna képes ilyesmit - amit írsz ebben a vádadskodó leveledben - még gondolni sem!
1. Rettenetes érzés volt ezeket végighallgatni anélkül, hogy ki kérhettem volna magam- apám- és a te nevedben a szörnyűséges rágalmakat!
2. Kár, hogy úgy teszel, mintha nem tudnál róla, hogy NEM ÉN TALÁLTAM KI ezeket a nyilvánvalóan titkos szolgálati módszerekkel terjesztett rágalmakat!
3. Kár, hogy úgy teszel, mintha nem tudnál róla, hogy ezt a lejáratós- rosszhír-keltéses-módszert a magyarság nemzeti ügye iránt elkötelezettek lejáratására találják ki és vetik be évtizedek óta. (És, én ezt hiába tudom, hogy így van, míg nem kerül nyilvánosságra!)
4. Már csak az a kérdés számomra, hogy te ezt miért nem érzed sérelmesnek, akkor, amikor NEM ÉN TERJESZTEM ÉS TALÁLOM KI!!! Azokat miért nem támadod le? Azoknak miért nem esel neki??? Tőlük elfogadható, csak tőlem a ,,közvetítőtől" elfogadhatatlan????
*
*
A Tiborcáról: Az egész történet úgy fáj, ahogy van! Jó, nem kellett volna egyes szám első személyben megírni, már belátom, ez is érdeksérelemre adhatott okot. Tudom, hogy aki lesajnálja a magyarsághoz tartozó nehézsorsúak ügyét, annak kellemetlenek a Tiborcában leírt történelmi tények felemlegetése!
Megnyugodhatsz, még tavaly töröltem a Tiborcát mindenhonnan!
Azért ott ágaskodik bennem a kérdés, hogy: mi lenne az összes íróval, akik írnak valamiről, amihez az életből vették a tapasztalatot és mindenki, aki magára vél - a megírt figurákban - ismerni, beperelné érte a szerzőt?
*
*
Sajnálom, de az sem rágalom, ahogyan anya viszonyult a terhességemhez!
Erre már válaszoltam az előzőekben. Amiért ismét kitérsz erre a témára, megismétlem azt, amit már nagyon-nagyon szeretnék örökre elfelejteni: anya megígérte, hogy ,,ki fogja belőlem taposni" B.J. gyerekét, ha oda (hozzájuk) merem szülni! Mindent elrendezett, és nekem nem volt beleszólásom semmibe!
Akkor, amikor a rettenetes erőszak alkalmával terhes lettem, még kiskorú voltam!!!!
Szülői engedély kellett mindenhez! Még a házasságkötéshez- és az abortuszhoz is!
*
Ismét vess egy pillantást a válási tárgyalás bírósági jegyzőkönyvére!
Abban olvasható, hogy mikor volt a házasságkötés... 1963. december 30-án!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450560&aid=268641
Ismétlem: akkor még csak 17 éves voltam!
1963-ban, az augusztusi erőszak alkalmával teherbe estem és azért mentem végül is ,,feleségül" B.J.-hez.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog_1-2-3. Szerelem és erőszak
És mit kellett hallanom 1997-ben Cs.-mami néni menyétől akkor a bizonyos látogatáskor?
- ,,Bizony, nem most kellene tanulnod. Előbb kellett volna meggondolni és nem kellett volna a gimnáziumot félbehagyni és férjhez menni 17 éves korodban!"
A döbbenettől csak néztem a nőre és legszívesebben fölugrottam volna, hogy számon kérjem anyán az egészet a másik szobában - ahol cseverészett barátnőjével. De, eszembe jutott, hogy úgyis letagadná és még el is ájulna és ismét csak én lennék a ,,gonosz, aki minden rosszért szegény anyját hibáztatja!".
Ó, hogy már mennyiszer végig kellett ezt a színjátékot szenvednem!
*
Látod, ez az! Ez a gonosszá nyilvánításom részedről örökösen is arról árulkodik, hogy még véletlenül se tudjak mással foglalkozni, csakis ezeknek a rágalmaknak az elhárításával, cáfolatával!
Pontosan ezekkel az állításokkal kényszerítesz engem bele abba a helyzetbe, hogy előrángassam a múltat, és felsorakoztassam magam- és szeretteim becsületének védelmében a TÉNYEKET és a dokumentumokat...
Az, hogy gonosznak tartasz emiatt, arról én nem tehetek!
*
*
Az ,,irigykedésről", a ,,féltékenységről", meg a ,,magam nem-szeretéséről" mit is mondhatnék, amivel nem bántanálak meg újfent?
Mert, bizony kénytelen vagyok megint csalódást okozni neked. Ugyanis, egész életemben csak SAJNÁLTALAK téged és magamat is, mert nem tudtam veled mit kezdeni.
Nekem is fájt, amikor vertek téged! Olyannyira, hogy előfordult, nem bírtam elviselni, ahogy jajveszékeltél - miközben csattant a szíj rajtad - és eléd-ugrottam, hogy inkább engem verjen apa, mert nekem nem ott fájt, ahova az ütést kaptam, hanem itt belül a lelkemben, azért nem jajveszékeltem, mint te!
*
Az volt a baj veled, hogy újra és újra elkövetted ugyanazt a hibát, amiért előzőekben már oly sokszor verést kaptál. Soha nem értettem, hogy miért nem tudod ezt fölfogni és tartani magadat ahhoz, hogy elkerüld az újabb büntetést?!
Soha nem értettelek hogyan lehetsz olyan, hogy nem törődsz azzal, hogy mi az, amit a környezeted elvárt tőled?!
Te MINDIG azt tetted, amit jónak tartottál és nem gondoltál soha arra, hogy esetleg azzal ártasz vele saját magadnak, vagy egy másik embernek.
Mondok egy példát: amikor - szülői utasításra - fölmostam a konyhát, neked akkor támadt a legnagyobb járkálhatnékod a konyhában... Volt, hogy kizártalak, míg fölmostam, hogy ne tudd összemászkálni. Én így próbáltam elkerülni a verést amiatt, hogy piszkosabb lett a felmosás után a konyhakő, mint előtte, a te mászkálásod miatt.
Csakhogy, téged ez nem érdekelt. Már soha fogom megtudni, hogy vagy nem tudtad fölfogni, hogy addig nyugton maradj, míg befejezem a fölmosást?
Nem tudom.
Ma sem értelek.
Akkor sem értettem hogyan voltál képes végig dörömbölni az üvegezett konyhaajtón, de úgy ám, hogy betörted az üveget. Amirt isméét csak engem vontak felelősségre!
*
Vagy fölmásztál a háztetőre és ott ordibáltál, hogy:
- ,,a Mari meg akar ölni...".
A második szomszédban lakó Lőrik néni csöngetett és lélekszakadva kiabálta a nevemet, hogy megkérdezze, miért bántom a Gabikát? Mondtam, hogy:
- csak fölmosok... Hamarosan megszárad és jöhet is be...
*
Akkor, a mai napig, amikor beteszem a sütőbe a tepsiben lévő sütinek valót, az jut eszembe, hogy képes voltál egy egész tepsivel egyedül megenni. De nem is ez volt a baj, hanem az, amikor anyu kereste, azt mondtad, hogy
- ,,Biztos a Mari megette."
Ekkor apa meg már akasztotta is le a fogasról a nadrágszíjat. Miközben anya meg azt visítozta nekem:
- ,,a bele Istálát, képes volt fölzabálni az egész tepsivel!"
Fel sem tételezték rólad, hogy hazudsz! Szerintem, akkor szoktál rá arra, hogy büntetlenül megrágalmazhatsz bármikor, bárkit...
Minden esetre egy életre megtanultam, hogy ha sütit sütök, azóta is kiosztom pontosan egyformán, hogy még véletlenül se jusson kevesebb az egyiknek, mint amennyi a másikának!
Bizony, nagyon terhelt volt a mi ,,testvérkapcsolatunk"!
Legjobb lenne elfelejteni egymást örökre!
De te nem hagyod!
*
Azt írod rólam, hogy: ,,... magad sem tudod szeretni, akkor hogy szeress mást."
Ezen - hónapok óta - hosszasan elgondolkodtam időről-időre. Próbáltam rájönni a logikájára... De nem sikerült. Viszont, lehetséges, hogy valóban nem szeretem azt a ,,Bóna Mari"-t, akinek tartasz engem... és akiről évek, évtizedek óta megy a rosszhír-keltés, a lejáratás, hogy minden felelősséget el tudjál magadról, magatokról hárítani áthárítva rám. Arról nem is beszélve, hogy ami minden épeszű ember szemében érdem, azt is képes vagy hibaként felróni nekem.
Rohadt egy érzés, amikor az ember lánya örökösen akadályoztatva van a szerethetőségben és önmaga tehetsége szerinti megmutatásában!
*
Azt is írod, hogy: ,,megfojtasz a szereteteddel mindenkit".
A kiscsibéket valóban szerettem, de nem megfojtani, mint ahogy azt te írod.
Már sokszor megírtam sokféleképpen. http://furaila.xfree.hu/33600
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=130291&n=furaila&blog
_cim=Helytörténeti-néprajzi hagyományok
*
A kunszentmiklósi néprajzi pályázatra is elküldtem... Írtam erről e Válasz-levél elején.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=111289&aid=265085
*
Amiért szeretném, ha tudnád, miről is szólnak ezek a kunszentmiklósi történetek, ide másolok belőle egy a csibe-témával kapcsolatos részletet:
,,"Amikor eljött a "mi" kotlósunk csibéinek kikelési ideje, nénikém kesztyűt húzva, nagyon óvatosan leemelte a csőrével és szárnyával védelmezőn csapkodó kotlóst a csibékről. A méltatlan bánásmód a lábak összekötözésével folytatódott. Ezt követően, segíthettem a nagy hangerővel csipogó apróságokat egy ládába átrakni, miközben nénikém fennhangon megszámolta őket. Az eredményt beírta a köténye zsebéből elővett "kalengyáriumba", majd hóna alá kapta a tyúkot. A ládát együtt megfogtuk és lehoztuk, majd útjára bocsátottuk a kotlóst csibéstől. Örömöm határtalan volt, amint láttam az elől haladó, örökké kotyogó kotlóst és az utána botladozó, csipogó, sárga-pihés kiscsibe-gombócokat. Ekkor megsejtettem valamit abból, mi végre is vagyok a világon, mert először sejlett fel lelkemben a vágy arra, hogy minél előbb felnőjek. Felnőjek, hogy nekem is lehessenek kicsinyeim...""
*
Arra meg végképpen nem volt alkalmam, hogy bárkivel olyan közeli kapcsolatba kerülhettem volna, hogy ,,megfojtottam volna a szeretetemmel"!
Hiszen, anya és apa elfoglalta a helyét és a közelembe sem férkőzhetett senki annyira, hogy szerethetett volna, főleg, hogy én viszont szerethettem volna!
A ,,férjeknek" ugyanez volt/van a szerepük az életemben.
Próbáltam megtudni az okát, de hiába is kérdezősködtem és nyomoztam, nem kaptam ezekre magyarázatot.
Éppen ezért, még a gyerekeinket is titokban szerethettem...Sőt, drákói szigorral neveltem őket, szinte ,,ridegtartásban", mert az olyan, mint én, aki célkeresztben, a társadalom ellenségének tartottként élte/éli (túléli) az életét, annak a halál árnyékában bármikor készen kellett lennem az elmúlásra.
Gyerekeimnek, pedig nélkülem is életben kellett tudni maradniuk!
Amiért csakis rám számíthattak egyedül, azért olyan önállóságra és életrevalóságra szoktattam őket, hogy nélkülem is boldogulni tudjanak!
Soha nem engedhettem meg magamnak, sem nekik a kényeztetést!
Csak titokban, reszketve, imádkozva, Isten oltalmába ajánlva szerethettem- szerethetem őket!
*
Esküvőd előtti veszekedésünkről
Ajaj, szegénykém, hogy még mindig itt tartasz! Az esküvőd előtt már gépíróként dolgoztam egy építőipari vállalat gépészeti osztályán. Közben, pedig a dolgozók közgazdasági szakközépiskolájában tanultam tovább.
Akkoriban ment a harc azért a 15.000,- Ft-ért, amit megkaptam a válás után lakáslelépésre B:J-től. Mindent bevetettél/bevetettetek érte. Most csak a linkjét másolom ide, mert az 4. válaszban részletesen írok róla.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450564&aid=268641
*
Egyik este megismétlődött az, amit már egyszer megtettetek velem 17 éves koromban, hogy kizártatok a házból!
- Róttam a köröket az utcán, miközben folyt a könnyem és nem volt hova menni! Kunszentmiklósra nem mehettem, mert rettegve féltek tőletek, de legfőképpen anyától... Piroska néénikénk mondta is amikor leveleztem vele, hogy ,,ne hagyd elöl a leveleimet, mert anyud nem tudhat róla... nagyon veszélyes tud lönni, ha azt hiszi, hogy őt nem szeretöd!".
- Néztem albérletet, de senki nem akart befogadni, amikor elárultam, hogy pesti vagyok és a szüleimmel élek, akikkel nem lehet kijönni...- ez mindenkit gyanakvóvá tett.
- Kétségbe voltam esve, hogy nem fogom tudni a szakközepet befejezni.
Sorra elégtelenek lettek a könyvvitel írásbeli dolgozataim... Hiába írtam meg azokat jól!
- Tanulmányi szabi nekem nem járt és ,,otthon" tanulni nem lehetett tőletek.
Nem vitás haragudtam rád és neked mentem, amikor elkezdted akkor is sorolni ezeket a valótlanságokat.
Dehogy irigyeltelek!
Semmiért sem cseréltem volna veled soha! Akkor sem, amikor menyasszony lettél! Akkor csak igazán NEM!
Mond, mit értettél meg abból a szenvedésből, amit el kellett viselnem egy nemszeretem- szadista alkoholista mellett?
Voltál már asszony és nem tudod elképzelni, hogy milyen az, amikor minden nemi aktust az ember úgy él meg, mint erőszakot?
Ráadásul, nekem nem csak a testem lett megerőszakolva 17 éves koromban, hanem attól fogva öt éven át minden év, minden hónapjának minden napjának, minden órájában meg lett az ÉLETEM ERŐSZAKOLVA!
Ebből logikusan következik, hogy akkoriban, számomra a házasság egyfajta ,,erőszakot" jelentett a másik emberen...
*
Sajnáltalak teljes szívemből, mert féltettelek, hogy mi vár majd rád! (Rossz előérzetem nem volt alaptalan, hiszen elég botrányos körülmények között elváltál a hivatkozott vőlegényedtől.) Előttem olyan rossz példák voltak, mint anya és apa ,,házassága"...
Örültem annak, hogy pont akkorra szólt az esküvői meghívód, amikor nekem az a vállalati csoportos turista-út... A KISZ bizottság már megkérte a csoportos útlevelet a nevemben is. Nem mondhattam már le! De én ennek örültem, mert nem kellett végig néznem az enyémhez hasonló szertartást!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog_1-2-3. Szerelem és erőszak
*
Visszatérve arra a délutánra, amikor nemet mertem neked mondani: tudod, amikor ismét elkezdtél provokálni...és ezzel nem hagytál tanulni.
Kitérni nem tudtam előled, mert odakötött a tanulás. Amiért nem tudtalak leállítani, egyszerűen neked mentem a puszta két karommal és kezemmel a sublótra (a verandán lévő nagy szennyes-tároló ládára) löktelek. El akartam érni a szádat, hogy befogjam! Egy fejjel voltál magasabb nálam és legalább tíz kilóval több, mint én! Akkor a szemedbe néztem és láttam benne a rémületet. Ettől megsajnáltalak és elengedtelek. Ezt követően kimentél (menekültél) a házból, majd magamra zártam a lakásajtót.
Elismerem: ezzel valójában kizártalak téged. Lehet, hogy ezzel kiváltottam nálad azt a pánikrohamot, amitől úgy érezted, hogy ,,meg akarlak ölni"!
Pont úgy, mint gyerekkorunkban!
- Akkor csak föl akartam nyugodtan mosni a konyhakövet...
- Később, pedig nyugalmat akartam. Nyugalmat, mert a tanuláshoz nyugodt körülményekre lett volna szükségem!
Ma már értem miért mentél át pánikszerűen az akkor még a szemközti házban lakó nagybátyánkhoz.
Mint ahogy itt leírod, gondolom, neki is azt mondtad, hogy ,,Mari meg akar ölni"...
Úgy látszik, hogy ez nálad kisgyerek-korod óta visszatérő valamilyen kényszerképzet. Nem tudom hogyan alakulhatott ki nálad, de ma már tudom, hogy milyen rettenetes érzés!
Bocsáss meg, amiért valaha is kizártalak! Rettenetes lehetett! Nagyon sajnálom!
Ma már tudom, hogy milyen egy pánikroham és megértelek - utólag.
Éppen ezért, nagyon sajnálom, hogy azt tettem! De azt nem hagyhatom, hogy ezért ,,nagy késsel" való ,,megölési" szándékkal vádolj engem!
*
Hááát mit is szólnak a gyerekeim? Csodálkoznak, hogy bírtam ki ép ésszel köztetek!
Rossz érzés, hogy nekem közöm kellett, hogy legyen olyan emberekhez, akik így vélekednek a saját lányukról- testvérükről, mint te és a szüleid! Főleg, ha az igyekezett soha okot nem adni rá! Kivéve azt a szomorú tényt, hogy a puszta élete/életem is már ok volt számukra/számotokra a gyűlölésre. Ez ellen már nem lehet mit tenni, főleg, hogy már meghaltak.
Én még életükben szerettem volna a bizalmukat kiérdemelni, de te nem hagytad! Mitől féltél? Hogy megmondják nekem az igazat a vér szerinti szüleimről? Tényleg, még ma sem tudom elképzelni. hogy mitől féltél.
*
Szerencsére, apával nekünk többnyire, egészen más beszédtémánk volt, mint ez a nagykéses- hátatfordításos...
Amikor megtanultam írni, nekem diktálta le azokat a leveleket, amelyekkel tartotta az országban lévő galambász ismerőseivel ,,sporttársaival" a kapcsolatot. Csereberélte, vagy adta-vette a galambokat ,,vérfrissítés" szándékával.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=479263&aid=268641
A kapcsolatunk akkor kezdett elromlani, amikor 1981-ben visszaköltöztem a családommal ide - szomorú gyerekkorom színhelyére - a lakótelepről.
Mentségemre legyen mondva, tényleg anya közelben akartam én is lenni, hogy segíthessek!
Egyszer megkérdeztem apától egészen a halála előtt, hogy:
- ,,Miért gyűlöl engem olyan nagyon Gabi?"
Csak nevetett és azt mondta:
- ,,Na hallod? Nem akarja, hogy a kakukk kiverje a fészekből!"
Akkor döbbentem arra rá, hogy nem voltam neki sem több-mint egy ,,KAKUKK-MADÁR"! Meg voltam semmisülve!!!!
Ezzel nekem meg kellett tanulnom együtt élni és ez számomra nagyon-nagyon fájó érzés volt - és még most is az!
Nem volt kinek elmondani... ezért írtam le...
(Folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona
*
7. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam
,,Most rátérek a kényesebb témákra!
Nem szégyelled magad, megrágalmazol ország világ előtt lefeküdtem apámmal, és ezt a hazugságot van pofád feltenni a netre.
Nekem van erkölcsi normám! /Tudod mit jelent?/ Apa egy becsületes ember volt! SZÉGYELD MAGAD!
Ez már becsületsértés és rágalmazás, bűncselekmény!
Mivel aláírtad a neved, minden epizód után és visszautaltál, hogy a húgom, evvel beazonosítottál."
,,Anyát is megrágalmazod, megölte gyermeked, Berec vert meg úgy, hogy meghalt a magzat."
,,Milyen gonosz ember vagy Te? Nem tudom miért csodálkozom ezen, mindig féltékeny voltál rám, irigyeltél és utáltál egész életedben."
,,De magad sem tudod szeretni, akkor hogy szeress mást.
A szereteteddel meg fojtasz mindenkit, mint azokat a kiscsirkéket, pedig csak csupán szeretni akartad szerencsétleneket, vesztükre mert megdöglöttek."
,,Nem felejtem el az esküvőm előtt, meg akartál ölni, féltékenységből, ha Feri bátya nem jön segíteni belém vágod a nagykést. Nagyon sajnálom, hogy nem jelenttettelek fel gyilkossági kísérlet miatt. El dicsekedtél a gyerekeidnek evvel? Gondolom nem!"
,,Apa kért meg rá, ne hurcoljam meg a családot. Feri /a férjem/ annyira utált Téged. Körülbelül annyira mint a F. gyűlöl engem. Nem érdekes túlélem.
Apa mondta, kislányom ennek az embernek ne fordíts hátat, mert beléd vágja a kést. Miért volt ilyen véleménnyel, választ add meg te."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: összekötözésével, veszekedésünkről, tüdőgyulladásban, szerethetőségben, házasságkötéshez, kunszentmiklósra, felsorakoztassam, megrágalmazhatsz, kunszentmiklósi, visszaköltöztem, gyerekkorunkban, féltékenységből, hátatfordításos, valótlanságokat, tudatlanságomat, megakadályozták, életrevalóságra, elfogadhatatlan, végighallgatnom, féltékenységről, beazonosítottál, megkereszteltek, jajveszékeltél, visszautasítom, kényszerképzet, feltételezését, megerőszakolva, legszívesebben, megnyugodhatsz, lakáslelépésre, megtalálásában, érdeksérelemre, járkálhatnékod, jegyzőkönyvére, megmutatásában, becsületsértés, húgod összefeküdt, szörnyűséget apáról, lakótelepi lakásba, utcában mindenki, tudatlanságomat használták, szívét-lelkét gyötrő, beszélgetős találkozót, kunszentmiklósi szociális, előző télön, otthon kertjében, halálának dátumát, legnagyobb titokban, reformátusok idősek, családi fotónk, ágya fölé, vádadskodó leveledben, VÁLASZOK BMI-TŐL, Pusztai Mihály, Pusztai Ilus, Kettler Győző, Iván Lajos, TALÁLTAM KI, TERJESZTEM ÉS TALÁLOM KI, Bóna Mari”, ÉLETEM ERŐSZAKOLVA, Bóna Mária Ilona, RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, SZÉGYELD MAGAD,
|
|
Offline
