|
2017-06-27 14:38:50, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
TÖRŐCSIK MARI
Bérczes László - Törőcsik Mari: Törőcsik Mari
,,Kábé öt éve nyúzom Marit, hogy csináljunk könyvet. De nem akart könyvet senkivel. Még Schwajdát is visszautasította. Aztán ráállt. Bérczes-féle szelíd erőszak és érzelmi zsarolás miatt? Máhr Teréz cinkos segítsége által? Vagy csak mert belátta, hogy ez a könyv kell? Nem a sikerről beszélek. Arról beszélek, hogy ebben a rettenetes, de szeretett országban gyógyír egy felülemelkedni képes, mindenki által tisztelt személyiség, egy ember szelíd, szabad és bölcs szava. Ajándék az ő tekintetével nézni a világot."
B.L.
,,örüljünk annak, hogy süt a nap!" Ezt mondta egyszer egy interjúban nekem.
T.M.
Igen, annak nagyon tudok örülni. Nem vagyok őrült, mint a lányom, nem tudok eszeveszetten napozni. De nem is erről van szó, hanem az életről. Arról, amit megkap minden megszülető ember, és hogy az milyen nagy dolog. A kedvenc Pilinszky soraim is erről szólnak. Erről is.
,,kimondhatatlanul jól van ami van. Minden tetőről látni a napot."
Pici gyerekkoromtól így voltam vele: esőben, szélben, hóban csak arra vártam, hogy előbújjon a nap! Az meg egyszer csak mindig előbújik. Mert mindig eljön a tavasz.,,Mi most a szeretetről beszélgetünk. Arról, ami nélkül semmi értelme az életnek. Egyszer feltettek nekem egy hülye kérdést: mit adnék a gyerekeimnek útravalóul. Nem tudtam válaszolni. De az egyik hajnalon felriadtam egy mondatra, a válaszra: tudni kell szeretni."
Ha nem nézzük le, hanem megszólítjuk az embereket, akkor azok kinyilnak. Erre lenne jó a televízió. Az egyik legnagyobb találmány, és a legrosszabbra használjuk.
B.L.
Lassan kezdem elhinni, hogy a Körhinta Marija tényleg nem tudott semmit. Másfél verssel felveszik, szinte el sem kezdi a főiskolát, már forgat...
T.M.
Na látja. Higgye el semmit. De ami nagyon fontos, én ezzel akkor is tisztában voltam. A Körhinta franciaországi bemutatója után úgy mentem be statisztálni Az ember tragédiájá-ba, hogy nekem akkor már Jean Cocteau csókolt kezet Párizsban. De én ettől még egy percig sem gondoltam, hogy színész vagyok. Áhítattal és csodálattal léptem az igazi színészek közé, akik érezték, hogy nem játszom meg magam, amikor tisztelettel rájuk köszönök. Tudtam, hogy ők színészek, én meg nem vagyok az. De akartam lenni.
Színházi szerelemről:
Volt két ember, akiknél megtartottam a távolságot, pedig lobbant volna a szerelem. Az egyik Soós Imre volt. A másik... végül is elmondhatom, a másik Latinovits. Imrénél tisztán láttam, hogy én, a kezdő kis színésznő, nem tudom elintézni, hogy őt ne parasztszínészként kezeljék, és nem tudtam őt megállítani azon az úton - annak ellenére sem, hogy a Körhinta alatt egyáltalán nem ivott -. amelyen viharos gyorsasággal haladt a tragédiája felé. Latinovitsnál pedig megéreztem, amit aztán igazolt a sors,jaj, hogy is mondjam, itt pontosan kellene fogalmazni, de nem tudom jobban mondani: hogy beteg a lelke. Kitértem előlük.
Ami tény, hogy mindketten tragikus véget értek. Két zseni.
Szerelem halálig Maár Gyula
Megkérdezték [Maár Gyulát], mit érzett, amikor felhívták, hogy Törőcsik Mari klinikai halott. Erre a kérdésre nincs emberi válasz, nincsenek arra szavak, amit ilyenkor átél az ember. De egyet tudtam: neki vissza kell jönnie, mert nekem kell előbb elmennem. Mariban annyi erő van, hogy ő képes túlélni engem. De ha ő nincs, nekem végem. Nem azért, mert öngyilkos lennék. De én Mari nélkül lépni se tudok. Mi egyek vagyunk, csak benne több az erő.
Amikor a klinikai halál után két hónapig a kórházban feküdtem ő mindennap bejött azonos időben. De ha a villamos vagy a busz kicsit késett, én már kétségbeestem. Maár Gyula, drága, mi lesz velünk, ha egymás nélkül nem tudunk?
Terézről a lányáról keveset beszél, igy egyeztek.
,,Annak idején egyszer arra mentünk haza Maár Gyulával, hogy a szobában éktelen ordítozás. A hároméves Teréz meg a nyolcvanéves Maár nagyanyja. Nézik a Fradimeccset, de ordítva. Még csúnyákat is mondanak, aztán Teréz tovább ismételgeti, hogy A kurva életbe! - Hogy beszélsz?!, szól rá a nagyanyja - előbb is így beszéltünk, - Az más! Az foci!"
,,Igaz ember igazat szól" Színházról:
,,Két éve volt a pályáztatás, hogy ki legyen a Nemzeti igazgatója. Azt, hogy én Alföldire szavazok, Vidnyánszky tudta meg legelőször, amikor egyszer együtt vacsoráztunk. De Alföldinek is tudomásul kell vennie, hogy én Vidnyánszkyba sose fogok belerúgni. Annak idején miatta mentem el Gyulára játszani."
,,Robi [Alföldi Róbert], drága, ha én fiatal nő lennék, biztosan megszerezném magamnak. Ezt csak úgy jelképesen mondtam, persze. Ha fiatalember lennék, akkor is! Robi, drága, mondja meg nekem, miért van mindig egyedül? Az ebédnél is előjött ez. Nézem őt, hogy milyen szépen öregszik, olyan elegánsan, mondom is neki, hogy Egy fél ország szerelmes magába, a legnépszerűbb ember, és maga egyedül van. Rám néz, mosolyog, mindig mosolyog, de mégis olyan végtelen szomorúan. Sok vagyok nekik, és hamar odébbállnak. Kicsit hallgat, aztán folytatja: Tudja, Mari, én sok mindenér' irigylem magát. De legjobban Maár Gyuláért. Hogy így megtalálták egymást."
EZT NEM A KÖNYVBEN OLVASTAM Gondoltam ha érdekel valakit.
Bodrogi Gyula mesélte egy újságnak:
,,Mi meg szinte össze voltunk bújva Marival, és egymás szájából vettük ki a szót. Sosem felejtem, ahogy Gyuri vörös fejjel rohant ki a teremből, azt kiáltva: ,,Gyula, menj be gyorsan, mert Marit tőlem akarják elválasztani!" - emlékezett Bodrogi, akit a nyitott házasságról is kérdeztünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
Címkék: kimondhatatlanul, visszautasította, franciaországi, gyerekkoromtól, felülemelkedni, latinovitsnál, vidnyánszkyba, eszeveszetten, legrosszabbra, legnépszerűbb, kétségbeestem, gyerekeimnek, megszerezném, nyolcvanéves, megtartottam, gyorsasággal, tisztelettel, megkérdezték, statisztálni, elválasztani, vacsoráztunk, megszólítjuk, beszélgetünk, fradimeccset, tekintetével, megtalálták, odébbállnak, megállítani, pályáztatás, szerelemről, ismételgeti, személyiség, csodálattal, vidnyánszky, fiatalember, elmondhatom, könyv kell, sikerről beszélek, felülemelkedni képes, ember szelíd, interjúban nekem, milyen nagy, kedvenc Pilinszky, szeretetről beszélgetünk, hülye kérdést, gyerekeimnek útravalóul, egyik hajnalon, egyik legnagyobb, legrosszabbra használjuk, ember tragédiájá-ba, igazi színészek, egyik Soós, Bérczes László, Törőcsik Mari, Máhr Teréz, Körhinta Marija, Jean Cocteau, Soós Imre, Maár Gyula, Maár Gyulát, Maár Gyulával, Alföldi Róbert, Maár Gyuláért, KÖNYVBEN OLVASTAM Gondoltam, Bodrogi Gyula,
|
|
Offline
