|
|
|
2020-08-18 11:26:59, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Fekete István - Augusztus
Poros utak felett álmos meleg. Lankadt akácok bóbiskolnak az utak mentén, valahol búg a cséplő, és a torony felett gólyák örvénylenek.
Tanítják a fiatalokat a hosszú útra.
Valamikor keselyűk kerenghettek így a csataterek vérpárás felhői felett, amikor már elszállt a kürtök rivalgása, és holló gubbasztott a zászlók törött nyelén.
De most békesség és csend ül az augusztusi tájon, csak a gólyamadár röpteti fiait a torony felett. Szikrázik a kereszt a messzeségben, és felette folyik a fárasztó torna, hogy a gólyanemzetség fiataljai fáradhatatlan szárnyakkal kelhessenek messze útra kisboldogasszony táján, amikor csendes, litániás ének zsong ki a templomból, és virágüzérek sóhajtják szomorú, halódó illatukat a kőkereszt omladozó párkányán.
Sárga tarlóban kolomp kondul, és lógó nyelvvel ballag a pumi. A juhásznak kétszer is kell mondani, ha tereltetni akar. Meleg van. A tarlókon apró kék virágok fakulnak, az utakon és legelőkön pedig sudár virágjában pompázik a királygyertya. Csupa ragyogás a határ, csupa útra készülő pompa.
Gerlék és örvösök szemezgetnek a vadmohar kihullott magján, és csapatosan rebbennek fel, ha árnyék suhan el felettük. A fecskék alacsonyan szállnak, és csak akkor vágódnak fel, ha megjelenik görbe szárnyú örök ellenségük, a kabasólyom. Szidják a fekete fejő hóhért, mely ritkán megy el üres kézzel. Hiába hajtják, hiába vagdosnak feléje. Karmai közt aléltan vergődik a kis idei fecskemadár, aztán elereszti szárnyait, és nem fecske már többé, csak - élelem.
Az augusztusi párában mindenütt madárrajok mozognak, mégis néma a határ. Nem búg a vadgalamb, nem kurrog a gerle, s az erdők tavaszi visszhangossága, fészket rejtő álmodozása oda van.
Ki törődik most a fészekkel? Nincs szükség rá. Buksi gébicsek ülnek körülötte, és levágnak néha az aszott fűszálak közé, ha szöcskék vetődnek arra.
A puszták körül már új kazlak nőttek. Friss szalmaszag leng a szérűkben, és a maggal megrakott szekér nehéz zökkenőkkel ballag a magtár felé.
Alkonyattal a por lehúzódik a völgyekbe. Vörösen hunyorog a nap, lángol a horizonton, és ilyenkor bíborba öltöznek a jegenyék.
A vidéki házak bolthajtásos, öreg pipázóiban az augusztusi délután árnyai járnak, és felkúsznak a fegyvertáblákra, melyek felett kitömött madarak néznek mérgesen az ablak felé, pedig jobb szeretnének lefelé, a puskákra vetni gyilkos pillantásokat, mert azok az okai, hogy nekik éveken át kell kiterjesztve tartani szárnyaikat, ami nagyon fárasztó lenne, ha a kitömő nem használt volna jóféle drótot...
A puskák ilyenkor még csak ásítoznak, és titkon odahallgatnak, hogy mit mondanak az urak, amikor tarokk közben szivarfüst foszlányozik a levegőben, és a kadarka nyomán csillogóvá válnak a gondolatok, mint az ősz végi napsugár, mely tüzet és szívet kölcsönzött a bornak, hogy derüljenek néha és megtalálják szívüket az emberek.
Ilyenkor tudódott ki az is, hogy az öreg Kirnert a fiú kapja meg ebben az évben, hiszen:
- Én is boldogult apámtól kaptam - mondta a házigazda -, szebb ajándékot úgysem adhatnék neki.
Az öreg Kirnert meghatotta a dicséret, de el is szomorította.
- Nem sok jót nézek ki a gyerekből - súgta a rátarti húszasnak -, múltkor úgy forgatta ezt a nyomorult flóbertot, mint a béres a lőcsöt. Hát csak engem fogjon meg olyan hányavetin: úgy pofon rúgom, hogy a Fiastyúkot meglátja fényes nappal!
A kis húszas kajánul és diszkréten ásított.
- Attól a negyed kiló portól rúghatsz is, bátyám... Csodálom, hogy rosszul nem leszel tőle...
- De lövök is, öcsém! Lövök is! Még ma is. Láthattad. Mint a ménkű. Ha zörögnek is a csontjaim...
- Csend legyen odafent! - mordult mérgesen egy rozsdás elöltöltő, melynek kétujjnyi torka papírvékonyra volt már kilőve. - Ki mer itt öregségről szólni? Jövő héten kimegyünk gazdámmal, az alispánnal fogolyra. Egy marék por, egy kis csepű, két marék aprógöbecs, megint egy kis csepű. Jól leverve. Felszáll a fogoly, mint a felhő, közibük vágom a göbecset... aztán már csak szedni kell e tömérdek madarat. Így szoktuk ezt mi. Én meg az alispán. Mindenütt minket néztek. Mondta is a királyi fiskus a gazdámnak:
,,Válassz a négyesemből egy szürkét, Pista, odaadom a puskádért."
,,Nem válok én ettől meg, amíg élek!"- mondta az alispán. Hát nem is váltunk. De már régen nem láttam. Persze temérdek a dolga. Követválasztások...nagy diéták... nem ér rá. Talán a jövő héten mégiscsak elmegyünk fogolyra... Addig meg csak aludjatok odafent.
Az öreg Kirner integetett a kis húszasnak, hogy ne szóljon közbe. Még kikottyantaná, hogy az alispán fehér kezeit rég összetették már a díszes mentecsat felett, s azok a kemény kezek nem fognak már időtlen időkig mást, mint egy búcsújárta rózsafüzért...
Így aztán csend lett az öreg szobában, hol az emlékek alkonyodó árnyékában tétován megáll az idő.
A jegenyéken verebek csiripelik esti mondanivalójukat, és búcsúztatják a napot, mely véres világot vet az öreg ház ablakaira, mintha fáklyák lobognának bent, kivont kardú, merev hajdúk között, kik utoljára vigyáznak gazdájukra, az alispánra...
Aztán elhamvadnak a tüzes ablakszemek, s a nap lehúzza magát a kukoricás mögé, mely rejtelmesen súg-búg, ha az est arra száll apró szelek nyomán, melyek az erdő hűvöséből jöttek. A tarlókra ilyenkor kibaktat a nyúl, kisurrannak a foglyok, s a barázdában sietve oson a róka.
Valahol még dohog, búg a gép, valahol meg dalolnak.
Túl a dombon feketén hallgat az erdő. Lomb se rezdül, ág se hajlik, a tunya melegre némaság kapaszkodik, és már rég felragyogtak a csillagok az ég örökös végtelenségében, amikor elpattanik egy-egy gally, és halkan törik az avar valamely legelőre vagy vízre igyekvő vad lábai alatt. Halk neszek szöszmötölnek az éjszaka fekete takarója alatt. Megállnak néha, hallgatóznak, és újból megindul a zörgés.
Egyforma, szabályos léptekkel jön az őz, összefolyó iramban a róka, és a baktató huppanásokkal a nyúl. Az erős törés szarvast jelent, és ha koca jön malacaival: mintha gereblyét húznának a levelesen. A malacnépség nagy igyekezettel megy a kukorica felé, és megfeledkezik a köteles óvatosságról. Egy-egy nyikkanás azonban azt bizonyítja, hogy az öreg emse oldalba csípte a rendetlenkedőt. Utána csend. Aztán újból megindul a soklábú gereblye.
Az erdőszélen megint elcsendesedik a család, s aztán már csak azt hallani, amikor itt is, ott is roppan a kukorica.
Hűsül az est. A csillagok még szebben ragyognak, a Tejút selyme kifehéredett a mindenség boltozatán, és titkos hívogatások, messze hangzó madárkiáltások szólnak a levegőben. Néha szárnyak suhognak a fel-fellobbanó tüzek felett.
Augusztus van. A nappal még tündöklő és forró, a természet terített asztalán még nyüzsög az élet és eleség, de a vándormadár már megindult a messze évezredes út jeltelen országútjain.
A természet örök naptárlapjain bizonyára fel van jegyezve, mikor kell indulni a fecskének, mikor a gólyának és mikor a többieknek. Eljön az idő: mennek. Most még csak a legkorábbiak utaznak, a legóvatosabbak, és ijedten libbennek magasabbra, ha alattuk az őrtüzek lobbot vetnek, és durran a puska.
A suttogó, lopakodó neszek most már befelé húzódnak az erdőbe.
Elmúlt éjfél.
Az öreg emse jóllakottan vezeti vissza fiait a sűrűbe, aztán már csend van a kukoricásban.
Ködök kelnek a völgyek alján, ónos harmat száll a sás levelére. A keleti ég alján világos csík mutatja, hogy egy éjszaka megint lehullt az idő soha vissza nem forduló kerekéről. Álmosan kiált a hajnalban ébredő csóka, és hangjában - amint az végigvág az alvó erdőn - benne van, hogy közelget immár a nyár végi utak foltos ruhájában is ragyogó vándora, a furulyaszavú szeptember.
Forrás: Facebook, Fekete István rajongói oldala |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fekete István |
|
|
|
Címkék: mondanivalójukat, követválasztások, kisboldogasszony, visszhangossága, fegyvertáblákra, végtelenségében, madárkiáltások, rendetlenkedőt, legóvatosabbak, gólyanemzetség, papírvékonyra, elcsendesedik, szöszmötölnek, fáradhatatlan, pillantásokat, odahallgatnak, királygyertya, naptárlapjain, huppanásokkal, megfeledkezik, kikottyantaná, furulyaszavú, kerenghettek, hallgatóznak, messzeségben, igyekezettel, bolthajtásos, búcsúztatják, legkorábbiak, szomorította, kifehéredett, felragyogtak, szemezgetnek, foszlányozik, kukoricásban, országútjain, utak mentén, torony felett, hosszú útra, csataterek vérpárás, kürtök rivalgása, zászlók törött, augusztusi tájon, gólyamadár röpteti, fárasztó torna, gólyanemzetség fiataljai, kőkereszt omladozó, juhásznak kétszer, tarlókon apró, vadmohar kihullott, fecskék alacsonyan, fekete fejő, Fekete István,
|
|
|
|
|
|
| Ne kapaszkodj magasabbra, Varga János Veniam - Fontos sz... Leonardo da Vinci gondolata Facebookon kaptam Facebookon kaptam Cs Ildikótó... Facebookon kaptam Cs Ildikótó... Leonardo da Vinci gondolata Leonardo da Vinci gondolata Ami embereknek lehetetlen, az... Sose bánj semmit Facebookon kaptam Krisztinától Bertolt Brecht -től idézet Facebookon kaptam Png nő Akarat Akarat Facebookon kaptam Szép estét kedves látogatóimna... Facebookon kaptam Facebookon kaptam Szívem tiéd Szép estét kedves látogatóimna... Ami embereknek lehetetlen, az... Elköszönt Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Gyerekként sokat küzdöttünk az... Facebookon kaptam Jónás Tamás – Végtelen b... Facebookon kaptam Png kutya Nem tudhatod Facebookon kaptam Jó éjszakát Szép estét Facebookon kaptam Png fotel Alázat George Gordon Lord Byron: Inez... Hogy lehet megtartani Mit beszél, nem értem, hogy m... Régi emberek, akikre máig büsz... képre írva Julian Brass gondolata Az igazi szeretetért rendszeri... Facebookon kaptam A televizió nem a kultúrát kép... Facebookon kaptam Szabolcska Mihály – Ákác... Nagyi telefonál Makszim Gorkij gondolata Alázat Örülök, hogy látlak! Idő A nemzeti hovatartozás kulturá... Tanuld meg ezt a versemet Németh László tollából Facebookon kaptam Radikális szeretet Nagyon különös Kövesd a cowboyt! Facebookon kaptam Leonardo da Vinci gondolata Erdőn Png csokor Radikális szeretet Facebookon kaptam Facebookon kaptam Paul David Tripp Április 21 A nemzeti hovatartozás kulturá... Bertolt Brecht -től idézet Mit beszél, nem értem, hogy m... Illyés Gyula - Milyen hamar. Szabolcska Mihály – Ákác... Alázat Facebookon kaptam Hazára minden embernek szükség... Jónás Tamás – Végtelen b... Zilahy Lajos gondolata Png telefon A sors Facebookon kaptam Nem számIt Jó éjszakát Boldog születésnapot a ma ünne... Próbálj meg ... Facebookon kaptam Julian Brass gondolata A jó emberek mindig szépek mar... Szép álmokat! Nagyi telefonál 210 éve született a SZÓZAT meg... Szép estét kedves látogatóimna... Julian Brass gondolata Akik bántanak téged George Byron - Ahogy itt jár -... Akarat A boldog családok mind hasonló... Aki nem dolgozik, ne is egyék
|
|
|
|
|
|
| utak mentén, torony felett, hosszú útra, csataterek vérpárás, kürtök rivalgása, zászlók törött, augusztusi tájon, gólyamadár röpteti, fárasztó torna, gólyanemzetség fiataljai, kőkereszt omladozó, juhásznak kétszer, tarlókon apró, vadmohar kihullott, fecskék alacsonyan, fekete fejő, augusztusi párában, erdők tavaszi, aszott fűszálak, puszták körül, maggal megrakott, magtár felé, vidéki házak, augusztusi délután, ablak felé, puskákra vetni, puskák ilyenkor, kadarka nyomán, öreg Kirnert, gyerekből –, rátarti húszasnak, nyomorult flóbertot, negyed kiló, rozsdás elöltöltő, alispánnal fogolyra, királyi fiskus, jövő héten, öreg Kirner, alispán fehér, díszes mentecsat, kemény kezek, búcsújárta rózsafüzért…, öreg szobában, emlékek alkonyodó, jegenyéken verebek, tüzes ablakszemek, kukoricás mögé, erdő hűvöséből, tarlókra ilyenkor, barázdában sietve, dombon feketén, tunya melegre, avar valamely, éjszaka fekete, baktató huppanásokkal, erős törés, malacnépség nagy, kukorica felé, köteles óvatosságról, öreg emse, soklábú gereblye, erdőszélen megint, mindenség boltozatán, fel-fellobbanó tüzek, természet terített, messze évezredes, természet örök, legkorábbiak utaznak, őrtüzek lobbot, völgyek alján, éjszaka megint, hajnalban ébredő, alvó erdőn, nyár végi, furulyaszavú szeptember, mondanivalójukat, követválasztások, kisboldogasszony, visszhangossága, fegyvertáblákra, végtelenségében, madárkiáltások, rendetlenkedőt, legóvatosabbak, gólyanemzetség, papírvékonyra, elcsendesedik, szöszmötölnek, fáradhatatlan, pillantásokat, odahallgatnak, királygyertya, naptárlapjain, huppanásokkal, megfeledkezik, kikottyantaná, furulyaszavú, kerenghettek, hallgatóznak, messzeségben, igyekezettel, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
243 db bejegyzés |
| e év: |
962 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1259
- e Hét: 5075
- e Hónap: 14661
- e Év: 83581
|
|
|
Offline
