|
2020-05-05 20:50:36, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Tóth Ágnes
Életút
Megemelte már kalapját
az élet.
Talpa alatt rongyos
emlékfoszlányok.
Idő már nem számít,
eltáncolt a széllel.
Itt-ott még felragyog
a Nap.
Lehullt esőben még
megcsillan fénye.
Kalapjára tűzött virág
is feléled.
Múltból koszorút fon
az emlékezet.
Szemében egy arc villan
elő, s neve.
Ő volt az ifjúság és
a szerelem.
Hát elmúlik minden, csak
csillagok maradnak.
Fényük kíséri mindenhova
az életutat.
Melynek fejéről lekopott
a virág s a kalap.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
Címkék: emlékfoszlányok, mindenhova, megcsillan, kalapjára, felragyog, emlékezet, csillagok, eltáncolt, megemelte, életutat, lekopott, maradnak, szemében, szerelem, koszorút, kalapját, fejéről, elmúlik, lehullt, múltból, feléled, melynek, széllel, rongyos, ifjúság, számít, minden, életút, kíséri, fényük, tűzött, villan, esőben, talpa, virág, alatt, Tóth Ágnes,
|
|
Offline
