Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
A gondolkodás szabadsága Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Megégett idő - Háromszáznegyvenkilencedik nap
  2020-07-12 08:57:45, vasárnap
 
   
  Mezey László Miklós
A pillantok elégiája
Böröndi Lajos újabb verseiről

Böröndi Lajos első kötete, az Emigráns remény (Budapest, 1989. Szépirodalmi Könyvkiadó) több mint harminc éve jelent meg. Már ebben, de ezt megelőzően, a folyóiratközléseiben is éretten szűkszavú és csiszolt formákat alkalmazó költőnek mutatkozott. Azóta számos könyve látott nyomdafestéket, ezek csak megerősítették a kiforrottan induló pályakezdőről szóló elismerő véleményt. Ám legújabb kötete, a Megégett idő (Budapest, 2020. Magyar Napló) immár arról győz meg, hogy nem egyszerűen jó, hanem jelentős költő. Lehet, hogy korábbi kötetein én nem vettem észre e jelentőssé válás folyamatát, az is lehet, hogy csakugyan az ezredforduló után vált naggyá, de az bizonyos, hogy most már a kortárs magyar líra egyik jelentős alkotója.
Költészetének szembetűnő jegye, hogy munkásságában együtt vannak jelen a konstans vonások és a friss fejlemények. Versvilágának karaktere évtizedekre visszamenően állandó, mégsem ismétli önmagát. Frissességének, megújuló eredetiségének titka, hogy folyton képes árnyalni, érzékletesebbé tenni egyéni valóságszemléletét, sajátos stílusát, hangvételét, versbeszédét, miközben a tanult példákat ötvözi eredeti elképzeléseivel. Eredetiségének lényege pedig - ahogyan azt Kerék Imre is megállapította --, hogy szóképei, metaforái, prozódiájának minden eleme az elgondolkodtatást szolgálja. Vagyis a szóképei nem egyszerűen ábrázolnak, hanem üzennek, fölhívnak, sugalmaznak. Ráadásul ez a mély értelműség, ez a jelentésesség visszafelé is hat: a megszokott fogalmak, az ismerős képek rendre új értelmet nyernek, az elhasznált szavak is jelentésessé válnak (Kerék Imre: Portrévázlat Böröndi Lajosról. = Új Forrás, 1995. 7. sz.).
Eredetisége nem a kísérletezésből fakad; Böröndi Lajos nagyon is két lábbal áll a földön, a klasszikusnak mondható lírai realizmus képviselője. Egész eddigi pályája során kerülte az erőltetettséget, a nagyképűsködést, a szómágiát vagy az izmusok és a posztmodern divatjának csábítását. Egyszerűen és tisztán beszél, határozott körvonalú versstruktúrákat alkot, amelyek nem szimplák, de nem is áttekinthetetlenek. Legjobban talán úgy lehetne leírni versei szerkezetét, hogy világosan komplexek. Mindazonáltal metaforái képesek egymástól fogalmilag távol eső elemeket összevonni, többrétegűek, ám áttekinthetők; jelentésesek, sugalmazók, ugyanakkor érthetők, könnyen befogadhatók. Nyelve tömör, verseiben nem fordul elő sallang, töltelék; minden szintagma, szókép éppen a helyén van. Csak annyit közöl, amennyi a pontos értelmezéshez vagy a gondolat fölérzéséhez föltétlenül szükséges. Vagyis a versnyelv elemei, a képek, fordulatok, szavak épp a helyükön vannak, mással aligha helyettesíthetők, nem áthelyezhetők. Ezzel a sokat mondó, gondosan megformált tömörséggel újítja meg a klasszikus műfajokat, a hagyományos versformákat és alakzatokat.
Versein érezni, a szerző magabiztosan kezeli az eszközeit, úgy bánik a szavakkal, formákkal, hogy első pillantásra látszik rajtuk: természetes módon kerültek a maguk helyére. A magától értetődés esztétikumának biztonságával képes a költő kifejezni a gondolatait, érzéseit. Szintúgy érződik az a könnyed természetesség, magától értetődés, ahogyan a képek metamorfózisa által kifejeződnek az üzenetek. A valóság képe tehát sokkal több lesz önmagánál, a gondolati mondandó, az érzelmi sugallat hordozója lesz. A felszíni tárgyiasság, a szöveg felső rétegének konkrétsága rendszerint mély tartalmak hordozója lesz. Legérzékletesebb, legplasztikusabb, legmegragadóbb képei mögül is fölsejlik a fogalmi, érzelmi, eszmei, történeti, morális, lelki üzenet. Mindez - ismétlem - összefogottan, zárt struktúrák keretein belül történik. Úgy van intellektuális erő, eredeti gondolatiság, metafizikai sejtetés, erkölcsi elkötelezettség a versekben, hogy ezek egy precízen megkomponált műalkotás velejét alkotják. E lényegi gondolatok sora, vagyis a költői üzenet nincs elrejtve, de nem is tolakodóan, didaktikusan előtérben álló, épp a helyén van, a tartalom és forma egységének aranymetszést idéző szabálya szerint.
Kerék Imre arra is rámutatott, hogy Böröndi Lajos nem szégyell ,,szép verset" írni. A kísérleti líra, a neoavantgárd, a posztmodern, a slam poetry idején sem engedett az aktuális divat csábításának, mindenkor tartalmas és szép, megfejthető és élvezhető verseket írt. És ez a rokonszenves vonása a Megégett időben egészen nyilvánvaló lett. Magyarán: elmélyült gondolatiságú, igaz és őszinte érzelmű, hatásosan érvényesülő formákba öntött verseket sorakoztat e kötetben, amely nem csak tartalmának hitelével, formájának esztétikumával győz meg, hanem maradandóságával is. A versek többségén érezni: időtálló értékek.
***
A kötet verseinek egyik leggyakoribb motívuma éppen az idő; a cím mellett a mottóként kiemelt első vers, az Elmúlóban című szonett témája a mulandóság szépsége: ,,Attól szép minden, hogy múlik / bár szívedig ér hiánya. / Jövőre ugyanitt, együtt, // súgja a kert minden virága. / Ugyanitt együtt, reméled. / Elégett nyár, elégett élet." Számára a nyár elmúlta, az ősz, a tél közeledése az elmúlást idézi. Ez az évszak- és időábrázolás akár szokványos is lehetne, ám Böröndi ebben a tekintetben is eredetiségre, frissességre törekszik (Valaha). Az idő múlásának másik kifejezője a havas tél, a karácsony, az ünnepek várása, amely természetes módon kapcsolódik össze a gyermekkor, a szülők és nagyszülők arcának emlékével (Behavazott emlék; Az időn még átdereng).
Az idő folyománya, az idő érzékelésének kollektív formája a történelem, vagyis a nemzet sorsa. Böröndinél visszatérő téma a kollektív múlt, illetve a jelenkori múlttudat tartalma és állapota, konkrétan Trianon, a világháború, 1956 forradalma és a megtorlás időszaka, vagy épp a 2006. évi rendőrterror. Ezek a történelmi tények is az idő múlásának dimenziójában jelennek meg, vagyis a mai ember emlékezetét minősítik, arra utalnak (Örökké; Rozsdás ég alatt; Száz éve; Nagyapám megy a frontra; Utóirat; 1956; Trianon; Október: vér hava). Versformálásának tömörségére e témában is példát mutat: ,,Csak amíg újratöltenek / annyi a csönd: 50 évnyi" (Két sor október 26-án). Olyan értelemben lényegíti át, teszi sajátjává a közösségi múltat, hogy személyes emlékévé avatja, még azt is, amit életkoránál fogva át sem élhetett. Erről így ír: ,,Engem bántottak, aki még meg sem / születtem. / Mégis rám szegeződött minden fegyver" (Töredékek, 3.). Itt is, és Böröndi egész lírájában kulcsfogalom az emlékezet, vagyis az Illyés Gyulától ismert tétel, hogy csak az történt meg, csak azok az emberek léteztek, amiket és akiket az emlékezet rögzített (Minden nap). Leszögezhetjük, számára az egyik legfontosabb versalkotói mód: az emlékezés.
Fontosak számára a tájak, kivált a dunántúli pannon vidék, a Duna, a Répce folyó (Valaha), a történelmi levegőjű tájak (Pannonia), a Szigetköz, a Balaton (A Balaton télen). A természet képeibe is sűrűn beleszövődik a történelmi idő, éspedig úgy, hogy a táj szépségét megemeli, átlényegíti a benne élő ember múltja, amelyet ugyancsak személyessé tesz: ,,Jó tudni, ha elindulok / Talpam alatt ismerős út vezet / Jártam erre már párezer éve. / Ittam e levegőeget" (Hazatérés).
Fontos témaköre még a hit, a transzcendencia, úgyis, mint a megváltás reménysége, a halandó lélek fölfelé kívánkozása (Megváltásra várva). Böröndi istenes versei nem himnikus fohászok, nem alázatos könyörgések, nem sóhajos kérések, inkább belülről fakadó, természetes megnyilatkozások, elmélkedések vagy érzelmekkel kifejezett képek (Mosolyog fölötted; Elfogy a világ; A mosolyra fakadt Isten). És ami egyedi vonásuk, hogy e versekben a költő úgy tekint Istenre, mint egy megbízható társra, pártfogó jó barátra.
És ki ne maradjon a szerelem, ami ugyancsak a tér-idő koordinátában megjelenő pillanat élménye (A pillanat édessége), miközben ez az érzelem is benne van az elmúlás fölötti sajnálkozásban. Hiszen e versvilágban voltaképp minden témamotívum a múló idő vonalán jelenik meg: a história, a változó természet, a történelmi táj, a maga gyermekkora, nemzete sorsa, a férfi-nő kapcsolat, és - ahogy mondtam - mindezek az emlékezet révén idéződnek meg. Emlékezés és szomorúság Böröndinél kéz a kézben jár, mert a versek zárlata többnyire melankolikus, olykor drámai. Életérzése leggyakrabban a lemondás, a beletörődés: ,,s elfelejted hogy milyen tél volt / sötét és sáros és minden szürke / de belül érzed tűnékeny ez is / eltűnik egyszer mindörökre" (Tegnap még). A szép nyár, a szomorú ősz, a rideg tél, a történelmi idő, a szerelem személyes múltja, meg az egész élet - mind-mind mulandó. Az élet valamennyi momentuma az idő martalékává válik, és az embereknek alig marad más, mint egy-egy pillanat megőrzött emléke. Ilyen értelemben Böröndi Lajost akár a számvetések költőjének is nevezhetnénk, aki számot vet a mulandósággal, de nem lázad ellene, csupán egyetlen gyönge és gyöngéd ellenszere van: az emlékezés, a múlt pillanatnyi élményének megidézése. Ez a tényező is befelé, a lélek felé mutat; a világgal való küzdelem helyett marad a tapasztalás, a tanulságok levonása; az esendő ember egyetlen hathatós eszköze a maradandóságért: az élmények megőrzése.
Utaltam már rá, hogy a képei mindenkor több rétegűek, több jelentésűek. Ezt úgy éri el, hogy meghatározó motívumait ötvözi, például a lírai alany személyes emlékezése rendszerint közösségi, nemzeti dimenziót nyer; a kollektív történelmi tudat meg éppen személyes emlék formájában jelenik meg. A táj képe mögül mindig földereng a múlt és a múlt megannyi emberi arca. A hit, az üdvösségkeresés verseiben Isten egészen sajátos alakot ölt, olyan, mint egy segítő, támogató jó barát, akire minden körülmények között lehet számítani. Itt is a személyesség nézőpontja lesz a meghatározó. A szerelem boldog pillanatai is az idő múlásának folyamatából idéződnek föl, a föllángolás is az elmúlás egyik stációja lesz, így olvad egybe a nagy érzés és a melankólia. A motívumoknak ez a különös összjátéka Böröndi Lajos költészetének, költészete hatásának egyik titka.
Bár a kötetben vannak tematikusnak látszó fejezetek, a versek fönt említett, visszatérő és egymásba áttűnő motívumai behálózzák az egészet. A múló idő fonalára fűződnek föl a többnyire lemondásig jutó elégikus gondolatok, a képekbe foglalt meglátások és a szomorú érzések, a történelemről, sorsról, hitről, természetről, tájról és szerelemről vallott gondolatok, hogy aztán a költő rendre eljusson a melankolikus belenyugvásig, ahogyan ezt a költészetéhez kulcsot adó, a témáit is szintetizáló, összegző verseiben teszi (Összegzés; Tegnap még; Tűnődés).
***
Böröndi Lajos versvilágában semmi sem végtelen; nem beszél a beláthatatlan univerzumról, nála minden verselem, kép szilárd keretben van, kontúros, még az időnek is rendre egy-egy metszetéről, eseményéről szól, a földrajzi táj konkrét helyeiről, a természet pontosan leírható jelenségéről és egy-egy emberről, múltbeli alakról. És ez így logikus, hiszen a költő az időfolyamból kimetszett pillanat megörökítője, a pillanat pedig minden esetben konkrét, egyetlen képben megrajzolható, egyetlen látványként rögzíthető. Vagyis költői ábrázolásmódja a látvány kimerevítése, pillanatfölvétel alkotása: ,,Régen volt. Ez a kép jött elő, / nagyanyám bejglit süt, s én látom, / hogy közben mosolyog, / odaát is, a túlvilágon" (Bejglit süt nagyanyám). Van tehát a kép, az emlékezetes pillanat, majd jön egy gondolati ugrás, következtetés, elvonatkoztatás, más dimenzióra utalás, képzettársítás, általánosítás, majd a szomorú, elégikus zárás. Az idő múlásának ábrázolása az öregedés gondolatába torkollik (Egy emlék előhívása), a tenger vizét fehér habokkal szántó hajó képe a XX. század elteltére utal (A hajó elment), vagy a pusztulás tárgyias képei fölemelkednek a remény emberi szférájába (Háború után). A képekben gazdag versek tehát rendre általánosításokban elvonatkoztatásokba, a fogalom kiterjesztésébe futnak ki.
Ezek után nyilvánvaló, hogy szóképei olyanok, mint egy-egy pillanatfelvétel: ,,A hullám belefagyott a képbe, s a megdermedt / táj ragyogott, mint a gyémánt, amikor fény érte" (A Balaton télen). Vagy: ,,Aztán kékek meg nagyon vörösek / és sárgák erről szól a nyár / színek és fények a megkopott világban / s a fekete is lassan megtalál" (Aranyló nyár). Semmi cifrálkodás, semmi sallang; nincsenek nagy ívű allegóriák, metafora-monstrumok - szabatosan megfogalmazott, érzékletes, háromdimenziós, plasztikus képek sorakoznak, amelyek valamilyen - rendre komor - üzenetre futnak ki. ,,Vázában virág egy csöppnyi / Sárga a vörösben játszik / Ősz napoz a kinti fákon / Elvérzett hát ez a nyár is" (Október: vér hava).
Böröndi Lajos a klasszikus formák keretein belül alkot, szonetteket, elégiákat, helyzetdalokat ír; mindig konkrét, ám sokatmondó képekből állítja össze verseit, amelyek rendre egy megdöbbentően fontos és megfontolandó gondolatra, tételbe vagy megrázó érzésbe torkollanak. Legszámosabb képe arról szól, hogy vége a nyárnak, közeleg az ősz, a tél, megállíthatatlan az elmúlás. És nincs mit tenni, legföljebb az emlékezetes pillanatokat, a múltból megőrzött képeket lehet fölidézni. A megállított idő, a kimerevített pillanat a megmaradásért, az állandóságért folytatott küzdelem egyetlen eszköze. ,,És most itt ez a pillanat / nem eresztem el jól fogom / úgyis elmúlik hogyha / akarom s ha nem akarom?" (A tortából egy kis szelet).
Talán az eddigiekből is kiderülhetett: költői eszköztárának fontos része, versszerkesztő sajátossága a szembeállítás, az ellentétek megragadása. A pillanat szépségének leírását ugyanis rendszerint melankolikus, szomorú következtetések követik, helyenként egyenesen drámai a vers zárása. Szeretettel emlékezik a nagyapjára, hogy aztán a végén a frontra induló férfi fényképét ,,semmi kis emléknek" mondja (Nagyapám megy a frontra). Izgalmas ellentét, amikor Pilátus nem bírván nézni Jézus szenvedését és a dühödt tömeg őrjöngését, odahagyja e zűrzavart, hogy a tavasz virágaiban gyönyörködjék (Nagypéntek). Gyakori, hogy egy hagyományos értelemben vett ,,szép" képet szinte letaglózó módon zár le (A hajó elment; Groteszk szonett; Árulás érik). Például így: ,,Csak csodáltuk, hogy milyen gyönyörű / ez az Isten teremtette éj. / Aztán fájlaltuk, hogy ez is, mint / egy lobbanás, véget ér" (Olyan csönd van).
Végül is Böröndi Lajos majd' minden szerkesztési megoldása, ábrázolási és képalkotó módszere, illetve eszköze az elégikus életérzés kifejezését szolgálja, a szomorú életérzést jeleníti meg. Versnyelve finoman ritmikus, tolakodó taktusok helyett lágyan hullámzó, és ezt a hullámzást a gondosan elhelyezett rímek dinamizálják, erősítik. ,,Síkos a part, amerre tévedtél, s / zavaros a folyó sárvize. / Átfolyik sorsodon, hiába vágysz, / nem láthatsz le a mélyire" (Síkos part). A többségében központozás nélküli, sokszor enjambementekkel variált versritmus a kötet csaknem minden darabjában zavartalan, hibátlan. A sorok ütemei, a rímek, a frappáns verszárlatok olyanok, mint a hullámok: elringatják az embert, de magukkal is ragadhatják.

(Böröndi Lajos: Megégett idő. Versek. Budapest, 2020. Magyar Napló Kiadó, 104 p.)




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Címkék: versstruktúrákat, megállíthatatlan, legérzékletesebb, enjambementekkel, pillanatfelvétel, maradandóságával, helyettesíthetők, pillanatfölvétel, versformálásának, legplasztikusabb, megnyilatkozások, nagyképűsködést, kiterjesztésébe, erőltetettséget, kísérletezésből, maradandóságért, elképzeléseivel, transzcendencia, elkötelezettség, üdvösségkeresés, következtetések, elvonatkoztatás, eredetiségének, nyomdafestéket, frissességének, megerősítették, helyzetdalokat, megfogalmazott, megállapította, háromdimenziós, versszerkesztő, érzékletesebbé, képzettársítás, leszögezhetjük, ábrázolásmódja, esztétikumával, kiforrottan induló, ezredforduló után, kortárs magyar, konstans vonások, friss fejlemények, tanult példákat, elgondolkodtatást szolgálja, mély értelműség, jelentésesség visszafelé, megszokott fogalmak, ismerős képek, elhasznált szavak, kísérletezésből fakad, klasszikusnak mondható, szómágiát vagy, posztmodern divatjának, Mezey László Miklós, Böröndi Lajos, Szépirodalmi Könyvkiadó, Magyar Napló, Kerék Imre, Portrévázlat Böröndi Lajosról, Illyés Gyulától, Böröndi Lajost, Magyar Napló Kiadó,
Új komment
Név:
E-mail cím: ( csak a blog tulajdonosa látja )
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Mindig tud adni ,  Mi a különbség  Rendhagyó tavaszköszöntő Horto...  Rochefoucauld - a bölcs  Facebookon kaptam  Törött csészék  A gyász  Szép estét kedves látogatóimna...  Mély, puha álom - sárga féltés  Mélységes szomorúsággal  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Akit mindenki lenéz, nem tarto...  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Szép álmokat!  Márciusi eső  Ted Engstrőm gondolata  Dóró Sándor: Tétova lét  Facebookon kaptam  Március 15 emlékére virágba bo...  Sötétség és világosság  Kokárda  Az ünnepről  Aztán itt van egy másik szerep...  Március  Jóga férfiaknak  Nem kell ide békemenet  Facebookon kaptam  Az élet  Nagy László - Szerelem emléke  Mai harmónia kártyám  Emlékeimben mindenütt ott vagy...  Sajnos ezt elBalogozták  Könnyáztatta asszonysorsok  Rochefoucauld - a bölcs  Kezdet  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Talpra vándor  Március 15-re emlékve  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Illuziói ne legyen senkinek, a...  Facebookon kaptam  Az élet  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Amikor 5 éves voltam,  Ibolya  Facebookon kaptam  Talpra vándor  Amikor 5 éves voltam,  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Sötétség és világosság  Facebookon kaptam  Isten áldja  Facebookon kaptam  Aranyosi Ervin: Március 15. a ...  Alvó cica  Facebookon kaptam  Minden jónak végeszakad egysze...  Por  Müller Péter tollából  Facebookon kaptam  Evan Esar tollából  Facebookon kaptam  Szeretettel  Facebookon kaptam  Rochefoucauld - a bölcs  Facebookon kaptam  Csendes éjszakán  Szeretettel  Rejtő Jenő versei  Facebookon kaptam  Mély, puha álom - sárga féltés  Mély, puha álom - sárga féltés  Facebookon kaptam  Szeüleidtől tanultad  Atyám !  Ted Engstrőm gondolata  Az ünnepről  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  Müller Péter tollából  Nem kell ide békemenet  Facebookon kaptam  Isten áldja  Rochefoucauld - a bölcs  A gyász  Aranyosi Ervin: Március 15-ére  Benned is ezerféle szín van  Facebookon kaptam  Hernádkak  Könnyáztatta asszonysorsok  Ibolya  Ted Engstrőm gondolata  Facebookon kaptam  Paul David Tripp Március 17  Facebookon kaptam  Ted Engstrőm gondolata 
Bejegyzés Címkék
kiforrottan induló, ezredforduló után, kortárs magyar, konstans vonások, friss fejlemények, tanult példákat, elgondolkodtatást szolgálja, mély értelműség, jelentésesség visszafelé, megszokott fogalmak, ismerős képek, elhasznált szavak, kísérletezésből fakad, klasszikusnak mondható, szómágiát vagy, posztmodern divatjának, pontos értelmezéshez, gondolat fölérzéséhez, versnyelv elemei, helyükön vannak, sokat mondó, klasszikus műfajokat, hagyományos versformákat, szerző magabiztosan, maguk helyére, magától értetődés, költő kifejezni, képek metamorfózisa, valóság képe, gondolati mondandó, érzelmi sugallat, felszíni tárgyiasság, szöveg felső, precízen megkomponált, költői üzenet, kísérleti líra, slam poetry, aktuális divat, rokonszenves vonása, versek többségén, kötet verseinek, mottóként kiemelt, mulandóság szépsége, kert minden, nyár elmúlta, elmúlást idézi, ünnepek várása, nemzet sorsa, kollektív múlt, jelenkori múlttudat, megtorlás időszaka, történelmi tények, közösségi múltat, emberek léteztek, emlékezet rögzített, egyik legfontosabb, dunántúli pannon, történelmi levegőjű, természet képeibe, megváltás reménysége, halandó lélek, mosolyra fakadt, megbízható társra, tér-idő koordinátában, pillanat édessége, elmúlás fölötti, változó természet, maga gyermekkora, férfi-nő kapcsolat, emlékezet révén, versek zárlata, szép nyár, szerelem személyes, egész élet, élet valamennyi, embereknek alig, számvetések költőjének, múlt pillanatnyi, lélek felé, világgal való, tanulságok levonása, esendő ember, élmények megőrzése, képei mindenkor, lírai alany, kollektív történelmi, múlt megannyi, üdvösségkeresés verseiben, személyesség nézőpontja, szerelem boldog, elmúlás egyik, nagy érzés, különös összjátéka, kötetben vannak, versek fönt, többnyire lemondásig, képekbe foglalt, szomorú érzések, költő rendre, melankolikus belenyugvásig, költészetéhez kulcsot, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 35 db bejegyzés
Összes: 3554 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 86
  • e Hét: 415
  • e Hónap: 12699
  • e Év: 44364
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.