|
2021-04-22 22:18:47, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Varjú Zoltán
Élni sem mer
Feltámadásra vár most az ember,
Maszk mögé bújva élni sem mer.
Ünnepre készülnek az ostoba hangok,
Elcsigázott nővérek, zúgnak a harangok.
Temetné a művét, ha tehetné a katona,
Ördögi vigyorban tör fel a hahota.
Sírnak az angyalok, ma jókedvű a Sátán,
Félelmet generál a sarjadó ármány.
Hogy ki éljen-haljon, döntsön az orvos,
Lelkében sebekkel, érzi, ez kóros.
Betegségbe oltott métely a közöny,
Megszakadt ínnal harcol az öröm.
De hiába minden, ha letépett köröm
Vagy a testről, ami a földön hever.
Lelkeket pusztít a vírus - ma fegyver,
Árad a szóval úgy, mint a tenger...
Zsigerbe tép a moraj, mindenkit felver.
Feltámadásra vár most az ember,
Maszk mögé bújik, élni már nem mer.
Forrás .poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
Címkék: feltámadásra, elcsigázott, betegségbe, megszakadt, vigyorban, készülnek, mindenkit, harangok, angyalok, lelkében, letépett, zsigerbe, lelkeket, félelmet, sebekkel, tehetné, jókedvű, temetné, ünnepre, döntsön, generál, sarjadó, pusztít, testről, fegyver, nővérek, haljon, felver, ármány, forrás, oltott, zoltán, tenger, minden, harcol, szóval, ostoba hangok, sarjadó ármány, földön hever, Varjú Zoltán,
|
|
Offline
