|
2021-06-14 19:09:16, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Sándor Fövényi
Sírva, dalolva
Majd egyszer ha meghalok,
olyan leszek mint a nagyok,
ám ne felejtsétek,
hogy a név amit a kőbe véstek,
csak ember volt, de sosem szolga,
ki ment az útján hol sírva, hol dalolva.
Sírtam mikor az akácos édes rongyát rám dobta,
s daloltam, ha a szomszéd lány virágját hajába fonta,
táncoltam őrjöngve akár egy dervis,
tudtam, hogy ez az ősz úgy is elvisz,
de kit érdekel ki voltam, vagy leszek,
már a szívemmel számolom a perceket,
ami néha mellkasomra ront,
ingemről szinte leszakad a gomb,
recsegtek, ropogtak bordáim,
mint viharban az ágak apám almafáin,
melyeket annyiszor meg metszhettem volna,
de kit érdekelt mentem tovább sírva, dalolva.
Néha megpihentem, árok parton ülve,
lehajtott fejjel magamba merülve,
elmélázva életen, halálon,
cipeltem az Istent, legnagyobb csalásom,
mert sokszor hazudtam hiszek, amiben hiszek,
ügyetlen imáim, nyakamon mind zsineg,
és vergődni fogok a semmi felett lógva,
de kit érdekel megyek tovább sírva, dalolva.
És ha majd az utam végéhez érek,
kifakulva, nehéz sebtől vérzek,
csak szemem sötét akár az éjjel,
s utoljára talán megtelik fénnyel,
amit furcsa féreg rág évek óta,
de kit érdekel megyek tovább sírva, dalolva.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fövényi Sándor |
|
|
|
Címkék: metszhettem, mellkasomra, megpihentem, felejtsétek, legnagyobb, lehajtott, kifakulva, recsegtek, táncoltam, szívemmel, elmélázva, annyiszor, számolom, perceket, megtelik, ingemről, ügyetlen, őrjöngve, szomszéd, virágját, nyakamon, leszakad, hazudtam, daloltam, érdekelt, csalásom, utoljára, vergődni, ropogtak, almafáin, melyeket, cipeltem, viharban, meghalok, sokszor, egyszer, kőbe véstek, akácos édes, szomszéd lány, szívemmel számolom, ágak apám, semmi felett, utam végéhez, Sándor Fövényi,
|
|
Offline
