Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Antiszemitizmus hazánkban 3.
  2009-06-21 13:05:29, vasárnap
 
   
 

Hogy ne legyen hazánkban antiszemitizmus 3.


Kun József: Hozzátok szólok, magyarok!

Borítón: Rajzolt kisfiú arc, két rajzolt kalapos alakzat, a ferde kiskeresztes címer, holt tengeri tekercses szakállas, szemüveges fekete kalapos rajzolt alakzat nagy kövek előtt

(A könyv megjelenésével egy időben kitették a rég meghaltak holt tengeri tekercses egykori fekete kalapos zsidóinak címerét magyar címerként, melyet a borsodi rendőrség is saját jelvényként kezel. Az István a király rock-opera szembesítése sohasem lehetett magyar címeres egykori történelem régen még nem létezett kutya népekkel, csótányoknak magukat nevezőkkel, bár ki tudja, ha ez a valós történelem, nagyobb baj van itt, mint bárki is képzelné, hiszen az ebeknek egykor Bibliában hullajtottak morzsákat az asztalról.

A könyvet a Borsod Online hozzászólóinak írásai szerint 2001-ben kezdték el ismételni, amiért Orbánnak kiabálták, hogy három gyerek a magyar családé. Orbán eredete szerint sohasem lehetett a holt tengeri tekercses egykor kihalt zsidó nép képviselője, lévén, a cigányság eredete sziklai még a magyar pusztai népnél is.A református egyház hívei pedig, mint alkoholisták, fatalisták mások elmondásai szerint az elmeosztályról valók. Ezért védik őket annyira az elmeosztály emelői. Ezért mutatta be Orbán társaival Pszichografológiai könyv-féle aláírását, hogy megmutassa, honnan valók. Ezt mutatja többek között Orbán Viktor árkázott homlok-ránca is. Az Anna felébredése című daljátékból - lehet, hogy véletlen - Orbán e sorok szerint: ..."Kívánj a tóra ezüsthajót" Ezüsthajó KFT-t is üzemeltetett, bár nem foglalkoztam a politikai elmeosztály furcsaságaival, későn fogtam fel, hogy a pusztai könyveket, köztük a jehova és többi bibliai apokalipszist ismételnek. A magyar összeférhetetlenségből minden igaz, még azt is irigyelték a magyarok, ha a városiak között szép, erényes, okos leányzó akadt, s boszorkányaival, pusztítóival, elmeosztályaival, akik karmikus bűnként viselik terhüket testükön, a magyar nép addig nem nyugodott, míg össze nem zúzta őket családjaikkal együtt.)


Drága zsidó testvéreim! Megtörténhet, hogy soraim egyszeri elolvasása után felháborodsz és így kiáltasz fel: "Ekkora gazemberséget!" A soraimat akkor is vállalom. "Ekkora kétszínűséget!" Vállalom. "Ekkora disznó antiszemitizmust!" Ezt már sokkal több fájdalommal, de vállalom. Minden átkozódást, szembeköpést, kitaszítottságot vállalok. Tudod, miért? Mert van egy követendő példám: a már említett nagy Radnóti. Ő is mindent vállalt. Neki is lehetett - tudatosan, vagy tudattalanul - egy értékes eszményképe, talán: Kölcsey. Ha az eszményképek jók, mi sem lehetünk alávalók.

Dühöngj csak napokig! Minél tovább dühöngsz, annál biztosabb vagyok a kijózanodásodban, a gyógyulásodban. Nekem mindig a saját lelkiismeretem volt a legfontosabb értékmérőm, bírálóm, ostorozóm, de gyógyítóm is. Én már meggyógyultam, de úgy, hogy megtisztulásom útján nem egyszer, hanem nagyon sokszor kellett indulnom. Az én ajkamon elhangzott már a "büdös zsidó" (Igaz: a szarházi magyar is). Lehet, hogy olykor jogosan. De most nem ez a fontos. Hanem az: leköphetsz, megüthetsz, te már nem tehetsz ellenem soha semmit, hogy még egyszer elhangozzék. Én már erre a magaslatra jutottam. Nem érdekel, hogy mit mondasz, s hogy mások is esetleg hogyan vélekednek. Az egyik lator a szempillantás alatt tért meg és üdvözült. Az én tusám sokkal több időt igényelt, de annál biztosabb megoldáshoz jutott. Én bízom benne, hogy soraim többszöri elolvasása és átgondolása után igazat adsz nekem.

Amíg töprengsz és átkozódsz, én már tudom: vannak nálad okosabb és bölcsebb zsidók is. Remélem, hogy nagyon sokan. Akik egyszeri olvasás után is megértették, esetleg megsejtették, hogy amit mondtam, az igaz és csak teljes önmegalázásunk útján juthatunk el az emberi magaslatokig. Mert ugye az Írásban is ez van: legyetek alázatosak! Nagyon nehéz dolog! Valakinek ki kellett egyszer mondania az igazságot, a nagy szót, mert enélkül minden csak tapogatódzás, mentegetőzés, kibúváskeresés, hazugság - tehát becstelenség. Megéri mindkettőnknek, hogy egyszer kíméletlenül (önmagunkhoz is) őszinték legyünk. Mert ez a kulcskérdés a közös problémánk megoldásához.

Kimondtam a nagy szót és egyszeriből megkönnyebbültem. Ady két évig hordta magában a Krónikás ének 1918-ból című művét, a világirodalom egyik legcsodálatosabb háborúellenes versét, csak aztán tárta a nagy nyilvánosság elé, mikor már meggyőződött róla,hogy kifogástalan. Én is sokáig rágódtam ezen a témán és sokkal szelídebbnek képzeltem el. Aztán hallottam a horogkeresztes rajzokról, meg a televízió falára kiírt fájdalmas mondatról, s mindjárt megérlelődött bennem az elhatározás: máris papírra kell vetnem a gondolataimat és sokkal élesebb formában, mint képzeltem. Még nem lehet késő, még cselekedhetünk. Ebben a kérdésben dekázni már nem lehet. Csak a velőkig hatolás hozhat eredményeket.

Amíg nem dühöngsz és átkozódsz,én megragadok minden lehetőséget, hogy magamhoz öleljelek. Többnyire aprócska történetek, könnyű dolog foglalkoztatnak, de igen értékesek és tanulságosak.

Nagyon kicsi lehettem még, mikor az utcabeliek, a nagyobbacskák megtanítottak egy versikére:

Egy zsidó vett két libát,
Egy fehéret, egy tarkát.
Hogy a fene egye meg a zsidóját,
Miért nem vett már egyformát?

Szó szerint idéztem, a "fenét" sem hagytam ki belőle. Nagyon emlékszem, jót kacagtunk a furcsa versikén, viccnek fogtuk fel. De később, felnőtt koromban sokat gondolkoztam rajta: a fene a bőrünket, nincs emögött egy kis disznóság is? Ma már biztos vagyok benne: sokszor belekötöttünk ártatlan zsidókba is. (A "Belényes, te drága" című gyermekkori visszaemlékezéseimben jó példa rá a rabbi fiával kapcsolatos történetünk)

Meg hogy a zsidók összefognak ellenünk, egymást juttatják a legjobb pozíciókba. Ez részben igaz, de várjunk csak egy kicsit!

Tanári visszaemlékezéseimet tartalmazó "Szép volt" című könyvem 103. lapjáról idézek, hogy megválaszoljam ezt a kérdést: "A váradi radikalizmusnak két forrása volt: a zsidóság és a szabadköművesség. A Galíciából beözönlő zsidók földönfutó koldusok voltak. A tiszaeszlári vérvád, a cári oroszországi és romániai zsidóüldözések és pogilomok összefogásra nevelték a zsidóságot, amely egymást segítve, kereskedelmi érzékét kihasználva gyorsan haladt előre az érvényesülés, a meggazdagodás létráin. Azt tették, amit mások is megtettek volna, ha rendelkeznek hasonló pozitív vonásokkal. Példát mutattak tulajdonképpen. Nekünk, akik a legjobban rá voltunk szorulva a példára. Megtanulhattuk volna tőlük, hogy feltétlen és lehető leggyorsabban meg kell szabadulnunk legnagyobb nemzeti hibáinktól, az összeférhetetlenségtől."

Most látom csak, hogy mi követi könyvemben az előbbi sorokat: "1900-ban Nagyváradon 47 018 ember élt, ebből 12 111 volt zsidó. Lakos Lajos főlevéltáros számítása szerint ez 26,23 százalékot jelent, szemben a pesti lakosság 21 százalékával. A zsidóság nemcsak a kereskedelemben hódított, hanem az értelmiségi pályákon is. 1912-ben például 68 orvosból 48 zsidó volt, 16 nyomdatulajdonosból 10, 13 hírlapíróból 8. A magyar nemesek és ivadékaik lenézték a kereskedelmi életet, megalázónak tartották, s a dzsentrik munka nélkül szerettek volna meggazdagodni. Csak az evés-ivásban és felelőtlen udvarlásban voltak ambícióik. Megtanulhattak volna kereskedni a zsidóktól. Meg sokkal többet tanulni az egyetemenen."

- Egyik gondolat a másikat szüli. Nem csodálkoznék, ha egyszer a zsidók egy számlát nyújtanának át nekünk, mondván:felbecsülhetetlen értékű tanításokat adtunk át nektek, jó, jó: nem használjátok fel, de mi a garancia rá, hogy a jövőben fel nem használjátok, ezért a gubát ide nekünk!

Hogy annyi zsidó orvos volt Nagyváradon? Miért nem több magyar is? Mi akadályozott meg bennünket? Őrültség volna azt mondani - önmagunkon kívül keresve a hibát -, hogy a zsidók.

S ha már az orvosoknál tartunk?

Az édesanyám - jóval a hatvanon túl - nagyon beteg volt. Látta egy magyar és egy román orvos is. Felírtak valami gyógyszereket, fizettünk és már mentek is. Eltelt egy fél nap és semmivel sem lett jobban. Elhívtuk a szintén közel lakó zsidó orvost is, Kardos doktort. Azonnal megállapította a diagnózist és ezt mondta:
"Megparancsolom, hogy a kedves mamát azonnal kórházba szállítsuk!" Kihívta a mentőket és én sohasem felejtem el az édesanyám készülődését. Miközben öltöztettük, tüzetesen szemügyre vett a szobájában mindent és mindenkit:a falakat, a függönyöket, a bútordarabokat egyenként és bennünket is. Vagyis: az élettől búcsúzott. Sohasem láttuk őt ilyennek. Másnap a kórházban szó szerint ezt mondta nekem: "Beteg vagyok, fiam, nagyon beteg". Alig tudta ezt kinyögni. Ő soha az életben nem mondta ki azt a szót, hogy ő beteg, ha moccanni tudott.

Már nem emlékszem, mennyi idő múlva engedték ki a kórházból, de ránk kötötték, hogy nagyon vigyázzunk rá, mert a halál szájából hozták vissza. Hetek kellettek hozzá, hogy megtanítsuk ismét járni, de felépült és körülbelül húsz évet élt még. Egy zsidó orvos mentette meg nekünk.

Minden könyvemben szó van róla, hogy 30 éves koromban tüdőbajban betegedtem meg. Egy nagyon rendes román főorvos betege lettem, hálából mindig megemlítem a nevét: dre. Tiberiu Cipau. Mindent elkövetett a megmentésem érdekében, s nem az ő, hanem az én mulasztásom miatt, mégis egy radikális műtétre került sor, kidobták a beteg tüdőlebenyemet Pesten, a II. számú Sebészeti Kinikán. Néhány nap múlva ezekkel a szavakkal állított be hozzám a műtétemet végző dr. Kerényi Imre tanársegéd úr, az akkori legjobb magyar tüdősebész: "Na tanár úr,kit hozzunk be önnek? Egy nagyon kedves ismerősét! "Úgy mondta ezt, mintha egy kisgyermekhez szólna, rendkívüli gyöngédséggel. És belépett a kórterembe végtelenül kedves mosollyal dr. Mózes Kornélia nagyváradi főorvosnő, egy kiváló tüdőgyógyász, akinek sosem voltam a betege, de egyszer-kétszer megnézett ő is röntgenen, ismerte az esetemet. Kitudódott, hogy már részletesen informálódott kerényi doktor úrtól a műtétemről, a kilátásaimról. A maximális örömet szerezte nekem, amikor azzal biztatott, hogy jó néhány hónap múlva ismét taníthatok. Roppant érdekesnek (és értékesnek) tartom, hogy a váradi szanatóriumban is dr. Mózes Kornélia mondta nekem először - két évvel korábban -, hogy rövidesen ismét taníthatok. És tanítottam is egy ideig. Nekem a tanítási lehetőség volt a legnagyobb öröm mindenkor - az egészségi állapotom helyreállítása mellett.

Ez1956. májusában volt.

Gondolkozzunk csak egy kicsit! Dr. Mózes Kornélia szabadságának csak egy részét töltötte Budapesten, ahová minden bizonnyal rengeteg szórakozási, kikapcsolódási lehetőség csábítgatta őt. Mennyire megérdemelte, hogy nehéz munkáját megszakítva minden szabad percét valóban szórakozással tölthesse el. És rászánta fél napját egy olyan betegre, aki nem is az ő betege volt, akitől soha egy lejt nem kapott.

Nagyon vigyáztam magamra. gyorsan történt a felépülésem. Október elején már úgy éreztem, hogy kutya bajom, de egy reggeli órában a sportújság nyugodt elolvasása után - mindmáig érthetetlen okból - olyan szívrohammal léptem le az ágyamról, hogy azt hittem, azonnal meghalok. Borzalmas érzés volt. Csak az tudhatja, aki már átesett rajta. A velünk szemben lakó dr. Tertan Ignác orvos azt mondta az udvarunkban, hogy egy félórán belül minden eldőlhet - így, vagy amúgy. Aztán kihívta a mentőket. Honnan tudhatták meg, ma sem tudom: berohant hozzám a közkórházba dr. Tiberiu Cipau és dr. Mózes Kornélia a helybeli szanatórium két orvosa. Munkaidőben rohantak ide egy kocsival. Egy román és egy zsidó főorvos. Szinte nem is hiszem. Hát ehhez vétek kommentárt hozzáfűzni, mert a legszebb szó is csak dolog. Ehhez csak könnyezni lehet. Minden egyes visszaemlékezéskor. A halálos ágyamon is.

Hát lehetek én elfogult nacionalista, soviniszta, antiszemita?

De hálátlan az ember, igen. 1973. óta Magyarországon élek és rengetegszer elhatároztam, hogy az említett főorvosokat egyszer felkeresem sok-sok tokaji borral - hogy maradjon is -, hogy koccintsak az egészségükre. Nem is a borral - mit beszélek! , hiszen az oly csekélység, hanem a szívem melegével: azzal a szívvel, amely egyszer akkora rémületbe hozta őket.

Csak nemrég tudtam meg, hogy dr. Mózes Kornélia főorvosnő már nem él. Ki fogja a mulasztásból eredő bánatomat, szívfájdalmamat meggyógyítani? Senki.

1980-ban, néhány héttel az esküvőm előtt elvittek a menyasszonyomtól a szekusok. Hogy csak egy nyilatkozatot kell írnom valakiről, aztán visszajöhetek. Heteken át kegyetlenül vertek, tönkretettek, 25 évi kényszermunkára ítéltek ártatlanul, amiből közel négy évet leültem. A teljes vagyonelkobzást a hozzátartozóim csak annyiban játszhatták ki, hogy a legjobb két öltönyömet kicserélték silány minőségűekkel, ócska dolgokkal, így aztán a kiszabadulásom után nem kellett egy ideig ruháról gondoskodnom.

Az értékeim megmentésében a fölöttünk lakó Léner Dezső segédkezett, aki minden alkalmat megragadott, hogy vigasztaló szavakkal enyhítsen édesanyám határtalan bánatán: "Kun néni, ne tessék mindig sírni, majd meg tetszik látni, hogy kiszabadul a tanár úr! Sokkal hamarabb mint gondolnánk-" A húgaim mondják, hogy százszor is elmondta ezeket a szavakat, meg másokat is távollétem idején.

Az anyám egyfolytában négy évig sírt. Aztán csakugyan rendbejöttek a dolgok. Ahogy ilyenkor szokott: az újabb együttlét feledtette a sírást, bánatot, a sok-sok egyéb csapás már nem is számított. De Léner Dezsőt sohasem láttam többé, mert közbe Izraelbe vándoroltak, s ott elütötte egy autó. Az ebből eredő kétsezres fájdalmam másik oldala ez volt - és maradt: miért nem tegeződtem én össze Léner Dezsővel, mikor körülbelül egyidősek voltunk és milyen régóta egy udvarban laktunk? Csak sejtem, hogy azért, mert én tanár voltam (pfuj!), ő pedig "egyszerű" szabó - mint az apám is. Pedig a legtöbb barátom ilyen egyszerű ember volt, s akárhogy is veszem, én is az vagyok. Az is voltam mindig. Azóta is furdal a lelkiismeret: vajon nem volt ennek a figyelmetlenségnek egy másik oka? Mondjuk az, hogy Léner Dezső zsidó volt? Nehezen tudom elképzelni magamról, de egy dolog biztos: sohasem fog megnyugtatni ez a labilis dolog.

Olyan szeretettel emlékezünk Lénerékre közel harminc év múltán is, mintha családtagot vesztettünk volna el.

Három zsidó lakott még az udvarunkban: Schwartzék, Weiszék és Kahánék.Weisz Jutkának privát tanára voltam. Apropó: Kahán Ári. Gyönyörű kis kék szemű göndör hajú fiúcska volt. Igazi zsidó szépség. Még nem volt hároméves, úgy gondolom, mikor elcsavargott hazulról és szülei sehol sem találták, kétségbeesetten tértek haza. Augusztus 23-a volt, Románia nemzeti ünnepe, rengeteg ember tolongott a tőlünk 80-100 méterre kezdődő Bunyitay-ligetben, ilyen távolságra volt a Sebes-Kőrös is a lakásunktól. Rászántam magam és én is a keresésére indultam, noha a műtétem miatt még elég gyenge voltam, a hosszas járkálást, idegeskedést, s főleg a nagy port nemigen bírtam. Kitartó keresés után megtaláltam az Árit folyó partjainál, egy eldugott helyen fűszálakkal, virágokkal játszadozva. Olyan diadalittasan vittem haza, mintha én dobtam volna le azt a törököt a nándorfehérvári harcban, nem Dugovics Titusz. Szülei azóta is mindig hálálkodtak, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.

Semmiség volt az egész, mégis egy jelentős dolog.

Ha összejövünk nagy ritkán a húgaimmal (ők Nagyváradon maradtak), még mindig elsóhajtja magát valamelyikünk nosztalgikusan: mit nem adnánk érte, ha a régi udvarbeliek csak egyszer is, legalább egy szűk órára,félórára kiülhetnének lefetyelni immár nem létező udvarunkban. Kevés olyan család van, amely ekkora mértékben tudna táplálkozni a múltjából, mint a miénk.

Más:

Aki ismerte a századforduló után Nagyváradot, mondjuk a második világháborút megelőző zsidóüldözésig, az tudja, hogy ennél kevesebb, bűbájosabb, bohémabb város nem volt talán egész Közép-Európában. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy zsidó város volt, de mégis minden leheletében magyar. Még pontosabban így határozhatnám meg: Várad addig volt magyar város, ameddig zsidó város is volt. Zene szólt mindenütt. Viszonylag szűk területen annyi kedves kisvendéglő húzódott meg a központjában, s olyan kitűnő konyhával, hogy a hangulatteremtés minden igényét maximálisan kielégítette. A csattanós viccek és az ötletességükben fölülmúlhatatlan trükkök a szem legmélyéről is kicsalták az örömkönnyeket, hahotázást itt nem csiklandozással kellett kiprovokálni az emberekből. A váradi kórzózás fogalomnak számított. Itt semmit sem kellett csinálni, csak kiülni a Brémer térre, hogy az ember máris remekül szórakozzék. Három teraszon is szólt a zene. A nyári forróságot a Sebes-Kőrös hűvössége enyhítette. A Bémer tér estje és éjszakája, a bor, a sör és a pezsgő, a cukrászdák és virágillatok, a finom parfümök és bőrillatok szédületes kavalkádja volt, amely egy speciálisan váradias hangulatba ringatta, szinte kényszerítette az embereket. Nem győztük kivárni a vasárnapokat, hogy újból szemtanúi lehessünk a nagy sportösszecsapásoknak. S hogy micsoda kulturális múlt állott e mögött a város mögött! Alig volt olyan opera, amit ne adtak volna elő a falai között már a múlt század közepe tájától beleértve egy-két Wagner-operát is. A Rhédey-kert arénájában 3000 ember nézte végig Szophoklész Elektráját Jászai Mari főszereplésével.

Ez a város valóban a peceparti Párizs volt.



 
 
0 komment , kategória:  Hozzátok szólok, magyarok!  
Címkék: megkönnyebbültem, elmeosztályaival, hangulatteremtés, menyasszonyomtól, kitaszítottságot, kijózanodásodban, legcsodálatosabb, fölülmúlhatatlan, antiszemitizmust, szabadköművesség, kétségbeesetten, csiklandozással, ötletességükben, boszorkányaival, foglalkoztatnak, antiszemitizmus, szívfájdalmamat, kereskedelemben, főszereplésével, nándorfehérvári, vagyonelkobzást, kényszermunkára, radikalizmusnak, megtanulhattuk, tulajdonképpen, zsidóüldözések, megválaszoljam, mindkettőnknek, megtisztulásom, kiszabadulásom, kényszerítette, lelkiismeretem, furcsaságaival, gyógyulásodban, hozzátartozóim, önmegalázásunk, ferde kiskeresztes, könyv megjelenésével, időben kitették, borsodi rendőrség, király rock-opera, valós történelem, ebeknek egykor, magyar családé, holt tengeri, cigányság eredete, magyar pusztai, református egyház, elmeosztályról valók, elmeosztály emelői, tóra ezüsthajót, politikai elmeosztály, Borsod Online, Orbán Viktor, Ezüsthajó KFT-t, Lakos Lajos, Tiberiu Cipau, Kerényi Imre, Mózes Kornélia, Tertan Ignác, Léner Dezső, Léner Dezsőt, Léner Dezsővel, Weisz Jutkának, Kahán Ári, Dugovics Titusz, Szophoklész Elektráját Jászai Mari,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Könnyáztatta asszonysorsok  A gyomorrontás tojással is kez...  Nem kell ide békemenet  képre írva Március 15 -re emlé...  Facebookon kaptam  Por  Amikor még rangja volt...  Az ünnepről  Ez a miénk!  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Amikor 5 éves voltam,  Nagy László - Szerelem emléke  Szent Pio atya!  Március 15-re emlékve  Március 15-re emlékve  Facebookon kaptam  Gámentzy Eduárd - Írok egy dar...  A közszereplő  Szeüleidtől tanultad  Nem foghatunk rá minden sérülé...  Ez a miénk!  Facebookon kaptam  Mélységes szomorúsággal  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  A nemzet csak akkor...  Facebookon kaptam  Szent-Györgyi Albert gondolata  Facebookon kaptam  Nemzeti  A kávé  Alvó cica  Esti kép  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó baby  Az agyat és a csontokat is erő...  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Radnóti Miklós: Nem tudhatom.....  Mélységes szomorúsággal  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Facebookon kaptam  Sajnos ezt elBalogozták  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Kokárda  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Illuziói ne legyen senkinek, a...  Facebookon kaptam  Szent Pio atya!  Facebookon kaptam  Gyönyörködjünk a március 15 ti...  Alvó baby  Mély, puha álom - sárga féltés  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Emlékeimben mindenütt ott vagy...  Facebookon kaptam  Kokárda  Illuziói ne legyen senkinek, a...  Jó éjszakát  Esti kép  Intelem  Könnyáztatta asszonysorsok  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  A magyar sajtó napja március 1...  Emlékeimben mindenütt ott vagy...  gyöngyöstarjáni vérszilva faso...  Március 15-re emlékve  Paul David Tripp Március 15  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Szeüleidtől tanultad  Facebookon kaptam  Márciusi eső  Alvó cica  Facebookon kaptam  Házi botox  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Akinek vaj van a fején...  ...és mégis ráismersz  Facebookon kaptam  Fújjad márciusi szél . . .  Könnyáztatta asszonysorsok  Nem kellett volna!  Házi botox  A kávé 
Bejegyzés Címkék
ferde kiskeresztes, könyv megjelenésével, időben kitették, borsodi rendőrség, király rock-opera, valós történelem, ebeknek egykor, magyar családé, holt tengeri, cigányság eredete, magyar pusztai, református egyház, elmeosztályról valók, elmeosztály emelői, tóra ezüsthajót, politikai elmeosztály, pusztai könyveket, városiak között, soraimat akkor, követendő példám, értékes eszményképe, saját lelkiismeretem, legfontosabb értékmérőm, szarházi magyar, magaslatra jutottam, egyik lator, szempillantás alatt, emberi magaslatokig, nagy szót, közös problémánk, világirodalom egyik, nagy nyilvánosság, horogkeresztes rajzokról, televízió falára, kérdésben dekázni, velőkig hatolás, nagyobbacskák megtanítottak, zsidó vett, fene egye, furcsa versikén, rabbi fiával, zsidók összefognak, legjobb pozíciókba, váradi radikalizmusnak, tiszaeszlári vérvád, cári oroszországi, meggazdagodás létráin, előbbi sorokat, pesti lakosság, zsidóság nemcsak, kereskedelemben hódított, értelmiségi pályákon, magyar nemesek, kereskedelmi életet, dzsentrik munka, másikat szüli, számlát nyújtanának, orvosoknál tartunk, román orvos, szintén közel, kedves mamát, édesanyám készülődését, szobájában mindent, bútordarabokat egyenként, élettől búcsúzott, halál szájából, zsidó orvos, nagyon rendes, megmentésem érdekében, radikális műtétre, beteg tüdőlebenyemet, szavakkal állított, műtétemet végző, akkori legjobb, nagyon kedves, kisgyermekhez szólna, kórterembe végtelenül, kiváló tüdőgyógyász, maximális örömet, váradi szanatóriumban, tanítási lehetőség, legnagyobb öröm, egészségi állapotom, részét töltötte, olyan betegre, reggeli órában, sportújság nyugodt, velünk szemben, félórán belül, helybeli szanatórium, zsidó főorvos, halálos ágyamon, említett főorvosokat, szívem melegével, mulasztásból eredő, esküvőm előtt, nyilatkozatot kell, teljes vagyonelkobzást, hozzátartozóim csak, kiszabadulásom után, ideig ruháról, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 37 db bejegyzés
Összes: 7233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 64
  • e Hét: 472
  • e Hónap: 12177
  • e Év: 51178
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.