|
|
|
2016-02-27 15:42:02, szombat
|
| |
| |
M. LAURENS: Párizsi Angyal
A tél nem szép a városban. Az utcák latyakosak, az autók unos-untalan szétcsapják a latyakot a járdaszélekre. Az emberek mogorva arccal botorkálnak a sótól feláztatott járdákon. Az ég szürke, semmitmondóan nyomasztó, és megöli a színeket a házak falán és a járókelők arcán.
Hivatalos ügyeim elintézendő, kicsit korábban érkeztem a hivatalhoz, mint azt kellett volna. A kibiggyesztett cédula szerint, volt még két órám a kapunyitásig. Mivel már rég jártam a környéken, ( ahol pedig gyermekkorom javát töltöttem ) a közeli vásárcsarnok felé vettem az utamat.
Tudtam, hogy azóta a régi kis piac helyén új üvegpalotát emeltek, híven a kor szelleméhez. Már vagy öt éve nem jártam a környéken, és a változás szembeötlő volt. A kis útszéli bódék helyett a hatalmas üvegkalitkában mozgólépcsők suhantak fel s le, és a korai óra ellenére hatalmas nyüzsgés volt mindenfelé. Amerre csak elláttam, mindenütt csillogó villogó üzletek sorakoztak teli szebbnél szebb áruval. Imitt amott néhány őstermelő árulta fényesre glancolt portékáját, s még a burgonya is szinte lakkozva volt a polcokon.
Férfiember lévén az emelet felé vettem az irányt, ahol a frissensült házikolbászok és friss kenyerek lakoztak régebben. Gyermekkorom ízei jártak az eszemben, és szinte éreztem a debreceni ízét és ropogását, ahogyan bő mustárba mártogatva majd beleharapva, fröccsen szanaszét a körülállók nem kis bosszúságára. Visszaemlékeztem milyen szörnyülködve nézett rám a káposztás néni, amikor kiflimet a kimért tejfölbe mártogatva kovászolt uborkát vásároltam nála, hogy azt ott helyben elfogyasszam.
Ahogy így elmélázva felértem az első szintre, ahol a hentesáruk üvegkalitkái sorakoztak, az egyik üzlet előtt apróka öreg nénike toporgott sorára várva.
A picurkára töpörödött test alig volt nagyobb egy tíz éves gyermeknél. Arcocskáját ezernyi ránc barázdálta, és szinte alig lehetett kivenni két picinyke gombszemét a hatalmas vastag-meleg kendő jótékony árnyékából, amely féltően óvó sátorként borult ősz tincseire. Vékonyka kifakult foltokkal teli lenvászon szatyrocskát szorongatott, amely valaha talán fehér lehetett.
Mögötte a sorban egy fiatal, talán húszéves forma fiatalasszony állt, szinte ellentéteként a kopottas seszínű kabátba öltözött nénikének. Szolidan elegáns fekete hosszú kabátja, halványlila sálja és karjára vetett cicoma nélküli fonott kosárkája jó ízlésre utalt. A kabátka jótékonyan takarta a finoman kigömbölyödő kis hasát, ami elárulta, hogy nemsokára új trónörökössel bővül majd a család. Arca szeretetreméltó és megnyerő volt, ahogy az előtte álldogáló mogyoró anyókára tekintett. Látszott rajta, hogy nem óhajt külön elbánásban részesülni pusztán azért, mert új életet hordoz méhében.
A hentes unott egykedvűséggel tette a dolgát, nem volt az arcán sem, bánat sem öröm, ahogyan a villával csikorogva szurkálta a felvágottakat a mérlegen lévő papírba taszigálva őket. Olyan volt, mint az időjárás, szürke unott és egyhangú.
Végezvén az előző vevővel, halovány mosolyféle villant át az arcán, ahogyan az üveg mögül a csinos fiatalasszony felé fordult.
- Mit adhatok?- Kérdezte, miközben a mosoly, már nem is hagyott nyomot rajta, mintha-csak elillant volna a semmibe, ahonnét előkerült. A fiatalasszony értetlen tekintettel nézet a hentesre, és szemével az előtte álló nénikére intve megszólalt bársonyosan csilingelő hangján.
-A néni jön a sorban!- Szögezte le a tényt, határozott hangon, ujjával lefelé mutatva, a kendő irányába.
A hentes mélyen lehajolva, és az üvegpolc alatt kikukkantva bambán bámult a kendő alá, majd felemelkedve, és félig áthajolva a polc felett, lenézett a mélységbe, mint valami óriás, ki törpéket vél látni alant.
- Mondja mama, mit akar? - Dörrent rá a nénire, hangosan és taglalva, mintha csak siketet, vagy gyengeelméjűt szólított volna meg.
A kis kendő felfelé fordult, és vékonyka reszketeg hangocskát küldött fel a magasban trónoló nagyúr felé.
- Két szelet párizsit kérnék az olcsóbbikból aranyoskám.
A hentes egyetlen határozott mozdulattal szúrta fel a szeleteket, és jól irányzott mozdulattal vágta rá a mérlegen lévő papírra őket. A mérleg libbent egyet, és már firkálta is rá ceruzájával az árát, miközben harsányan trombitálta a fizetendő összeget, a vélt siketek felé okulásul, majd hangos csattanással vágta ki az üvegpolcra, a vékonyka csomagot.
A nénike előkotorászta apróka bugyellárisát a szatyor mélységes mélyéből, és reszketeg kezecskéjével bátortalan kapirgálásba kezdett a fémpénzek káoszában kutakodva.
- Tessék csak ide a markomba számolni - Szólalt meg a kismama, lehajolva a nénike mellé -Majd én felteszem a polcra. - mondta jótékonyan mosolyogva, s a kendő alá kukkantva kissé.
A hentes unott arccal tekingetett jobbra-balra, mire nagy nehezen hozzá jutott a jussához, és egyetlen mozdulattal számolás nélkül leseperte a markából a kassza mélységes fenekére ahonnét hangos csörömpölés volt a válasz.
Az anyóka megrebbent a ricsaj hallatán, mint kisgyermek ki rosszat tett, de máris a kezébe csusszantotta a csomagocskát a kishölgy a polc magasáról.
- Parancsoljon drága néni -mosolygott rá csillogó szemekkel.
Az anyóka féltő gonddal süllyesztette el szatyorkája mélyére a vékony papírba csomagolt szeleteket, és apróka léptekkel, kicsinyét meggörnyedve totyogott agyontaposott sótól kivert cipőcskéiben a lépcsősor felé, amely a földszinti kijárathoz vezetett , és azon túl a szabadba. Az üvegablakok mögött lassan oszlani látszottak a fellegek, és a csarnokban is csökkenni kezdett a félhomály. Kezdetek lassan visszatérni a színek a csarnok világába is.
- Parancsoljon hölgyem. - Szólt ki ismét a hentes a nyíláson.
- Kérném a párizsit, ami még a tálcán maradt! - Hadarta a fiatalasszony, miközben a távolodó nénit leste fél szemmel. -És tegyen rá még tíz deka téliszalámit is a tetejére!
-Fűzte hozzá kissé sürgető hangnemben.
-A tetejére? -Álmélkodott a hentes. - Igen oda, ahogy mondom- Hangzott az ellentmondást nem tűrő hang. Nyegle vállbiccentés volt a válasz, és máris közölte a hentes az árat. A kis kosárka fedele felbillent és az előbukkanó csinos kis lila pénztárcából máris a pulton termett egy papírpénz. Gyors mozdulattal, a kezével a kismama felkapta a pakkot a pult üvegéről, és már távolodott is a bódétól sebesen.
A hentes félig kihajolva, fuldokló hangon kiáltott a távolodó lila sál után.
- Hölgyem! A visszajáró!- Gurgulázta asztmás fuldokló hangon.
A távolodó kabát egyik karja legyintőn jelezte számára, hogy nem érdekes, tartsa csak meg magának, ha akarja. A hentes leírhatatlan grimaszt vágva, morogva jegyezte meg félhangosan, hogy miféle fura figurák ezek a nők, hol ráérnek, hol-meg sietnek. Fejcsóválva, faarccal elrakta a pénzt, és a következő vásárló felé fordult.
A nénike, még félúton sem járt a lépcsősor felé, amikor egy hang szólította meg a savanyú káposzta árusok sora mellett elhaladva.
- Nénikém drága, tegye ezt el! -Szólt hozzá a fiatalasszony, miközben a vászon- szatyor mélyébe csúsztatta az imént vásárolt párizsis csomagot. Az apróka ráncokkal teli arcocskán riadt kifejezés suhant át a kendő alatt. Tétova mozdulattal szélesre tárta a fehér vásznat, és hosszasan nézet a szatyor mélyére, mintha-csak keresné, hogy vajon kivettek e valamit belőle. Eltelt pár pillanat, míg eljutott a kortól meg- tépázott tudatig, a megnyugtatás, hogy szaporodtak a csomagok a szatyorban.
- Fogyassza egészséggel drága néni- mosolygott rá két szénfekete szempár. Két kis kéz melegét érezte, amelyik lágyan összezárja ráncos kezeit a szatyorkán, azt bezárva szorosan.
- Vigyázzon drága néni el ne essen a lépcsőnél!- Csilingelt egy bársonyos hang a fülébe. Az óriásinak látszó kis kendő lassan emelkedett csak fel, és nézett ki alóla a két megfáradt szempár, valami köszönet félét motyorászva halkan, de már nem látszott, sehol akinek a szavakat címezték. Remegős kezek szorultak szorosan a szatyor köré, mintha kincset szorongatnának, mely csodákra képes. Lehajtott fővel, szorosan a lába elé tekintve, szaporázva lépteit haladt az anyóka a lépcsősor felé, miközben szatyorkáját szorosan magához ölelve eltűnt a tolongás közepette.
Keresni kezdtem szememmel a fekete kabátot, de eltűnt, mintha csak álom lett volna az egész. Csak a hentes arcára nézve tudtam, hogy megtörtént mindez a szemem láttára.
Az üvegen áttört az első félénk napsugár a felhők mögül kibújva, és fényével beragyogta a csarnok belsejét épp ott, ahol az előbb a káposztás sor előtt álltak mindketten egy pillanatra utoljára együtt.
Kilépve az utcára a szutykos út menti kupacokból csermelyként csordogálni kezdett a hólé a bágyadt napsugár melegétől. Autók száguldoztak, emberek jöttek mentek mindenfelé. Éreztem a hátamon a nap gyengécske melegét. Elindultam vissza a dolgom felé, miközben gondolatok kavarogtak lelkemben.
Milyen szép is, ha az, ki új életet hordoz méhében, emberséges ebben a néha lelketlen és kegyetlen törtető világban. Talán az új élet teszi fogékonnyá az embert mások iránt is? Talán léteznek még angyalok ebben a világban?
Had higgyem azt, hogy léteznek még tündérek és angyalok, kik köztünk járnak kelnek és csodákra képesek. Picinyke csodákra, akárcsak az én párizsi angyalom.
Köszönöm szépen Ani! Megkönnyezni való történet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
Címkék: visszaemlékeztem, szeretetreméltó, kibiggyesztett, szorongatnának, egykedvűséggel, üvegkalitkában, házikolbászok, gyengeelméjűt, süllyesztette, járdaszélekre, felvágottakat, agyontaposott, fiatalasszony, vállbiccentés, semmitmondóan, szörnyülködve, ellentéteként, előkotorászta, bugyellárisát, kezecskéjével, trónörökössel, ellentmondást, csusszantotta, gyermekkorom, pénztárcából, vásárcsarnok, kapunyitásig, leírhatatlan, megnyugtatás, mozgólépcsők, bosszúságára, szatyrocskát, kigömbölyödő, csomagocskát, kapirgálásba, csattanással, utcák latyakosak, autók unos-untalan, emberek mogorva, sótól feláztatott, házak falán, járókelők arcán, kibiggyesztett cédula, közeli vásárcsarnok, változás szembeötlő, hatalmas üvegkalitkában, emelet felé, frissensült házikolbászok, debreceni ízét, káposztás néni, kimért tejfölbe, első szintre, Párizsi Angyal,
|
|
|
|
|
|
| utcák latyakosak, autók unos-untalan, emberek mogorva, sótól feláztatott, házak falán, járókelők arcán, kibiggyesztett cédula, közeli vásárcsarnok, változás szembeötlő, hatalmas üvegkalitkában, emelet felé, frissensült házikolbászok, debreceni ízét, káposztás néni, kimért tejfölbe, első szintre, hentesáruk üvegkalitkái, egyik üzlet, picurkára töpörödött, hatalmas vastag-meleg, kopottas seszínű, kabátka jótékonyan, finoman kigömbölyödő, előtte álldogáló, hentes unott, villával csikorogva, mérlegen lévő, előző vevővel, üveg mögül, csinos fiatalasszony, fiatalasszony értetlen, előtte álló, kendő irányába, hentes mélyen, üvegpolc alatt, polc felett, magasban trónoló, olcsóbbikból aranyoskám, hentes egyetlen, mérleg libbent, fizetendő összeget, vélt siketek, vékonyka csomagot, nénike előkotorászta, szatyor mélységes, fémpénzek káoszában, markomba számolni, nénike mellé, kassza mélységes, anyóka megrebbent, ricsaj hallatán, kezébe csusszantotta, polc magasáról, anyóka féltő, vékony papírba, lépcsősor felé, földszinti kijárathoz, üvegablakok mögött, csarnok világába, tálcán maradt, távolodó nénit, előbukkanó csinos, pulton termett, kismama felkapta, pult üvegéről, bódétól sebesen, hentes félig, távolodó lila, távolodó kabát, hentes leírhatatlan, következő vásárló, hang szólította, savanyú káposzta, vászon- szatyor, imént vásárolt, apróka ráncokkal, kendő alatt, fehér vásznat, szatyor mélyére, kortól meg-, bársonyos hang, óriásinak látszó, szavakat címezték, szatyor köré, tolongás közepette, fekete kabátot, hentes arcára, szemem láttára, üvegen áttört, első félénk, felhők mögül, csarnok belsejét, pillanatra utoljára, bágyadt napsugár, dolgom felé, néha lelketlen, embert mások, visszaemlékeztem, szeretetreméltó, kibiggyesztett, szorongatnának, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18436 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 86
- e Hét: 2338
- e Hónap: 6994
- e Év: 54587
|
|
|
Offline
