|
2009-06-25 17:41:52, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Tünemény suhant át Erdély felett
Ecsetvonások a magyar Baskircsev Mária portréjához
Szerkesztette: Erdélyi Lili/Ada
Szerkesztésért felelős: Benamy Sándor
Készült a Szegedi Nyomdában 1988-ban
"Az voltál-e, aki vagy?"
"Nem voltam az, aki vagyok, de mindig az akartam lenni és nem tudtam (Ti, bírái előtt, Kr.e.2700-ban.)
Művész volt...
Nemzedékek sorsa nemzetfölötti értelemben tudatosodik benne. Benedek Marcell
"Mindenütt Golgota van, ahol valaki új gondolatot mond ki." Heinrich Heine
Hegyi Béla: Nagy Karola katolicizmusa és lázongása
A tökéletest kereste, a hiánytalant. A világban hiába kutatott utána, mert az ő szeretetvágyát, boldogságigényét a világ nem tudta kielégíteni. Megpróbálta legalább formálni kicsit a világot, úgy gondolta, az írás, a szó ereje jelent valamit: a gondolat megtelepszik a lelkekben és javít az embereken, belső tisztuláshoz segíti őket.
Olyan világban szeretett volna élni, melyben a jóság hódít, a szépség uralomra készül és a békesség otthonra talál. Nem értette, miért nem ilyen a világ, miért nem akar megváltozni. Azon igyekezett, hogy legalább szűkebb környezetében szerezzen érvényt a szeretetnek, s az egymás iránti megértésnek. De szűkebb környezete értetlenül meredt rá. Hiába ostromolta szavaival, fájdalmaival, egész boldogtalanságával. A világ sosem enged a szeretetnek, bármilyen követelőző is. Ezt Nagy Karola nem tudta. Nem akarta tudni. A világ ellenállt szándékainak.
Járta a maga útját. Nem könyörült meg rajta senki. Azt hitte, ha feltárja a baj és a bú forrását, társakra talál, akik - felismerve igazságait - segítenek neki a baj és a bú enyhítésében. Sokan meghallgatták. Néhányan megerősítették igazában, kiálltak mellette, de legtöbben csupán a szerelemben boldogtalan asszonynak tekintették. Csakis a nőt látták benne, az igéző szépségű nőt, akivel a szeretkezés teljes gyönyört ad. Ám még akik értették és támogatták is igazságait, azok sem igen tudták megfejteni személyiségét, teste és lelke vergődésének titkát.
Talán mert a végletekben gondolkodott, végletekben élte az életét. Futó viszonyokban keresett menedéket, ölelésből ölelésbe menekült a szerelem teljességének reményében, de mindig tépettebben került ki belőlük. Semelyik sem az a szerelem volt, amire - talán nem is földi mértékkel mérve - várt. Csillapították ugyan a test kívánságát, de csak növelték a lélekét. A férfi és nő oly eggyéolvadásáról ábrándozott, a test-lélek közösségének oly harmóniájáról, amely már-már a két fél egyéniségének és nemi természetének feladását, egy harmadik létben való újjászületését követelte volna. Mindent megtett, hogy kiszabaduljon női mivoltának börtönéből, hogy áthágja kora előítéleteit és a férfiember jogaival rendelkezhessen, de törekvése beleütközött a társadalom vallás-erkölcsi korlátaiba, férfi-uralmi szemléletébe. Nem lehetett nyíltan, őszintén ő maga, emiatt a csalódások és megaláztatások sorát szenvedte végig.
A másik lehetőség, amit papismerőse kínált, az önmegtartóztatás és lelki olvasmányul - az "érzékies" regények helyett- az úgynevezett sekrestye-irodalom forgatása, Pakocs Károly azt tanácsolja neki, hogy - tehetségét kamatoztatva - írjon, de inkább "csak olyanokat, amelyek egy katolikus lélekhez valók". Ezek a "csak olyanok" abban az időben az illuziók és az öncsalások világába vezették. Nagy Karola azonban nem tudott szót fogadni másnak, csak saját magának, a maga belső törvényeinek. A valóság éppoly komolyan érdekelte, mint érzékeny lelkületének a valóság hívásaira formált válaszai, melyek írásainak tárgyát képezték. Egész valója együtt rezeg, hullámzik az élettel: nemcsak éles szemű megfigyelője, reflexiója mindannak, ami vele és körülötte történik, hanem szenvedélyes átélője és továbbítója is. Másokkal, ámsok problémáival mélyen azonosulni tud, különösen, ha azok saját problémáit is tükrözték. Mások gondjaiban próbált megoldást találni a sajátjára. Azt a jövőt áhítja közben, melyről egyik kedvenc könyvében, Anő és a szocializmusban August Bebel így beszél:?
"Az új társadalomban a nő társadalmilag és gazdaságilag teljesen független, nem uralkodnak rajta, nem zsákmányolják ki: a férfi szabad, egyenlő társaként maga tartja kezében sorsa irányítását... Olyan területeken fog tevékenykedni,amelyek megfelelnek kívánságainak, hajlamainak és adottságainak, s a munkáját a férfival egyenlő feltételek mellett fogja végezni...Párja megválasztásában éppúgy szabad és független, mint a férfi. Maga választ, vagy engedi, hogy őt válasszák, de amikor frigyre lép, vonzalmán kívül nem ismer más szempontokat.
A jövőt áhítja, az új társadalmat, mert a jelenből kiábrándult, a társadalmat réginek, ósdinak és lehetetlennek tartja. Tapasztalja, mint növekszik mindenfelé a birtokvágy és a kapzsiság. Látja azoknak a gyarapodó csapatát, de mást sem tesznek, mint szaporítják a testi és szellemi nyomorúságot, hamis eszmékkel mérgezik a tömeget és az elámított embereket embertársaik erszényeire uszítják, anélkül, hogy a saját erszényüket akárcsak eszükbe is jutna a szegények számára megnyitni. Tanúja annak, miként feledik az evangéliumi tanítást, mely azt hirdeti, mindenki a tulajdon javaival fogjon hozzá a bajok orvoslásához: ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van és juttasd a szegényeknek. Egyesek a szabadság nevét kiáltozzák, miközben pusztítják, elárulják, rágalmazzák azokat, akik ajkukat a bátor és szabad beszédre nyitják. Hallja, ahogy lelkiismeretlen politikusok az egység és a testvériség jelszavát hangoztatják, ugyanakkor látja, hogy tetteivel az egyik néposztályt a másik ellen fordítják és ádáz, engesztelhetetlen harcot hirdetnek mindazzal szemben, ami nem felel meg önös politikai céljaiknak.
Mindenütt ismételgetik a szép szót: emberiség, emberség! És a valóságban rémítő embertelenség, kegyetlen elnyomás uralkodik. Ember az embernek kínzója, foglya, hóhéra.
Nagy Karola hite annyiban és azért katolikus, mert egyetemes szeretethit. Mindent és mindenkit befogadó, megérteni és érezni akaró. Istenhez úgy fordul, mint a lelkek urához, ki egyként őrzi a mindenség és az arasznyi emberi lét titkait. Örök törvények alkotója, de személy szerint ismer minden embert, gondja van az élők gyülekezetére. Az ő istene mindenkit meghallgat és külön-külön szól is mindenkihez.
Ám ezt a hitet kételyek és csalódások szaggatják. Úgy érzi, Isten nem törődik vele: olyan keresztet hordoz, aminek súlyától összeroskad. Isten keze, amelybe kapaszkodik, nem könnyít rajta, sőt mintha ez a kéz is inkább a terheit növelné. Vajon az Isten önzése túltesz az emberén? A végtelen mi mást szerethet, ha nem önmagát a véges dolgokban? Hát az Isten csak a szenvedésben tud megvalósulni?? sebekkel tud csak rést ütni rajtunk, tud belénk hatolni, hogy megtöltsön önmagával?
Nagy Karola nem érezte az Isten erős szeretetét, megmentő bizalmát. Már Istennek sem kell? ő is elhagyta?
Úgy vélte, az istenkérdés nem érvek és ellenérvek hatására dől el. Nem valószínű, hogy bárkit is Aquinói Tamás vagy Szent Ágoston okfejtései győznének meg hite "értelméről".
Az istenkérdés szerinte elsősorban emberprobléma, amelyre feleletet mindenki a saját életével ad. Magatartásával hitelesíti hitét, a magatartás mértékét pedig az emberség mértéke határozza meg.
Nagy Karola meggyőződése volt, hogy az ember nem élhet másként, csak ha az élet változásával, a világ forgásával együtt változik, nem nőhet bele végképp az emberiességbe, csak ha embersége kiteljesedik anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítésével. A gondolkodás kultúrájának ébresztésre van tehát szükség, a kultúra általános birtokbavételére.
Világos ügy volt előtte, hogy míg a vallás szívügy, az egyén ügye, addig az emberi közösség egzisztenciája társadalmi ügy, történelmi konjunktúra. Az egyiket a hit vezérli, a lélek transzcendens kapaszkodása, a másikat a szociális eszme, a forradalmi gondolat. Nagy Karolában földi és égi realitások, földi és égi metafizikák keveredtek: a keresztény tanítás nála összekapcsolódott a marxi társadalomprognózissal.
Arról a társadalomról álmodott, ahol ember az embernek társa, testvére, áldása lesz. Ahol az emberek egyenrangú, egyenjogú partnerei lesznek egymásnak minden téren. Ahol a társadalmi fejlődés során újabb és újabb szintézist érnek majd el önmaguk tökéletesítésére, belső gazdagodása, értékbővülése révén. A társadalomépítés egy ponton törvényszerűen kilép akkor az anyagi boldogulás szűk, önző szférájából és átterjed a kulturális, erkölcsi és szociológiai szférákra is. Az új társadalomban az ember már nemcsak a saját jobb sorsáért fáradozik, hanem a másik ember boldogulását is céljának tekinti. Ha majd az össztársadalom a maga jézusi küldetésének magaslatára kerül, az ember is hűséges lesz küldetéséhez. Ezáltal fog lelkiekben és szellemiekben mind hasznosabbá és érettebbé válni a világ. A társadalom az emberproblémát többé nem hűvös objektivitással, vagy éppen tulmisztikálva közelíti meg, hanem, szinte istenkérdéssé téve, feladatul tűzi az ember erkölcsi nemesítését, annak az új embertipusnak a megszületését, mely a szeretet jegyében fogant. Ekkor lesz a világ valóban elkötelezett otthona minden embernek, ekkor lehet majd félelem nélkül, igazi biztonságban élni, ekkor válik majd tudatosan is Isten méltó társává az ember.
Nem is arról kell tehát végül szólni, mit írt meg Nagy Karola a maga sorstépte életművében hanem, hogy mit írt volna még, egy jobb és tisztultabb világban. Ahol korlátlanul kiteljesedhetett volna, mindenki másnál különbözően, ahol - remélhetőleg - úgy élhetett, cselekedhetett volna tovább, ahogyan csak Ő tudott egyedül: sokszínűen, érzékletesen hívőn-hitetlenül, mert bizonyára még akkor is elgondolkodott volna azon: az embert egy tisztultabb világban sem elégíti ki a kollektív megmaradás és a művében való halhatatlanság ígérete, nem tud mit kezdeni egy olyan halhatatlansággal, amelyben neki személyesen semmi része. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Nagy Karola-rejtély |
|
|
|
Címkék: boldogságigényét, társadalomépítés, tökéletesítésére, eggyéolvadásáról, megválasztásában, kiteljesedhetett, önmegtartóztatás, birtokbavételére, lelkiismeretlen, objektivitással, rendelkezhessen, szocializmusban, szükségleteinek, egzisztenciája, csillapították, cselekedhetett, kielégítésével, magatartásával, megaláztatások, megerősítették, törvényszerűen, szerkesztésért, tulmisztikálva, emberproblémát, szeretetvágyát, össztársadalom, elgondolkodott, újjászületését, halhatatlanság, teljességének, társadalomról, katolicizmusa, zsákmányolják, lehetetlennek, kiszabaduljon, természetének, magyar Baskircsev, akartam lenni, tökéletest kereste, világban hiába, gondolat megtelepszik, jóság hódít, szépség uralomra, békesség otthonra, egymás iránti, világ sosem, világ ellenállt, maga útját, szerelemben boldogtalan, igéző szépségű, szeretkezés teljes, végletekben gondolkodott, Hegyi Béla, Nagy Karola, Baskircsev Mária, Erdélyi Lili, Benamy Sándor, Szegedi Nyomdában, Benedek Marcell, Mindenütt Golgota, Heinrich Heine, Pakocs Károly, August Bebel, Aquinói Tamás, Szent Ágoston, Nagy Karolában,
|
|
Offline
