Belépés
eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz Lauter Szabolcs
1987.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Enneagram - Ötös Archetípus Szintjei
  2019-01-29 11:52:36, kedd
 
  (Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)

Ötös - Megfigyelő/Vizsgálódó

Bűnök

Mentális:
* Fukarság
Asztrális:
* Fösvénység (Mohóság)

Lényegi Minőségek - Erények:
* Mindentudás
* Nemkötődés

Az Ötös archetípus rövid személyiségrajza

Egészséges:

Mindent rendkívüli lényeglátással és éleselméjűséggel figyel meg. Szellemileg éber, kíváncsi, kutató intellektusa van: semmi sem kerülheti el a figyelmét. Körültekintő és előrelátó, jól következtet. Tud koncentrálni, és ha valami megragadja a figyelmét, abban képes teljesen elmerülni. / Ami érdekli, azt mesterfokon sajátítja el. A tudás izgalomba hozza: gyakran válik szakértővé valamilyen téren. Újító szellemű és találékony, ezért roppant értékes, eredetei munkákat hozhat létre. Rendkívül független, egyéni és hóbortos. Legjobb formájában: Látomásos emberré válik, a világot átfogóan érti meg, de ugyanakkor a dolgok mélyébe lát. Széles látókörű, a dolgokat a maguk teljességében, igazi összefüggéseikbe ágyazva szemléli. Úttörő felfedezéseket tesz, teljesen újszerűen csinálja és fogja fel a dolgokat.

Átlagos:

Cselekvés előtt mindent igyekszik konceptualizálni - gondolatban mindent kidolgoz: modellt készít, előkészül, gyakorol, összegyűjti az erőforrásokat. Igyekvő, tökéletes technikát sajátít el. Specializálódik, és gyakran "intellektuellé" válik: kutatással, tudományos munkával, elméletalkotással foglalkozik. / Egyre szenvtelenebb lesz, ahogyan belebonyolódik különféle komplikált elképzelésekbe vagy képzeletbeli világokba. A valóság helyett mind többet foglalkozik látomásaival és interpretációival. Lenyűgözik a szokatlan, ezoterikus témák, még azok is, amelyek sötét és nyugtalanító elemeket tartalmaznak. Elszakad a gyakorlati élettől, "testetlen elme" lesz, amely azonban nagyon felajzottan és intenzíven működik. / Kezd szembefordulni mindennel, amely nem illik bele belső világába és személyes látomásaiba. Provokatívvá és érdessé válik, szándékosan hangoztat szélsőséges és radikális nézeteket. Cinikus és okoskodó.

Egészségtelen:

Visszavonul, elszigetelődik a valóságtól, excentrikussá és nihilistává válik. Nagyon labilis, támadásoktól tart: elutasítja és eltaszítja magától a többi embert és a társas kapcsolatokat. / Nem tud szabadulni vészterhes gondolataitól, amelyektől ugyanakkor fél is. Eszelőssé, rettegővé és zavarodottá válik, elképesztő torzulások és fóbiák áldozata lesz. / Feledést keresve öngyilkosságot követhet el vagy pszichotikusan elszakadhat a valóságtól. Tébolyodott, hevesen önpusztító, szkizofrén mellékzöngékkel.
Fő indítékai: Alkalmas és kompetens akar lenni, tudást és készséget akar minél tökéletesebben elsajátítani. Fel akarja fedezni a valóságot, arra vágyik, hogy mások ne zavarják és hogy egyre kevesebb dologra legyen szüksége.

(Don Richard Riso / Russ Hudson - Az Enneagram bölcsessége)

"Mi folyik itt?"

Jelzők:

* A gondolkodó
* Az újító
* A megfigyelő
* A specialista
* A radikális
* A szakértő

"A megismerés első lépéseként el kell dobnunk a címkéket."
(Eudora Welty)

"A fizikai fogalmak az emberi elme szabad alkotásai, és nem kizárólag a külvilág határozza meg őket, bármennyire is úgy tűnik."
(Albert Einstein)

"Ahhoz, hogy a tudás bármely ágának a mesterei legyünk, mesterévé kell válnunk a vele szomszédos tudományokkal is; így tehát ahhoz, hogy bármit tudjunk, mindent tudnunk kell."
(Oliver Wendell Holmes)

"Mivel nem lehetünk univerzálisak, és nem tudhatunk mindenről minden tudhatót, legalább egy keveset kell tudnunk mindenről."
(Pascal)

Fő félelem: Az, hogy tehetetlenek, haszontalanok és alkalmatlanok (elborítja őket a világ).
Fő vágy: Kompetensnek és rátermettnek lenni.
A felettes én üzenete: "Akkor vagy jó, ha tökéletesen elsajátítottál valamit."

(Don Richard Riso / Russ Hudson - Személyiségtípusok)

Fejlődés és leromlás szintjei

1. szint: A látnoki felfedező

A legegészségesebb Ötösök rendelkeznek azzal a paradox képességgel, hogy a valóságot teljes mélységében megértsék, ugyanakkor teljes szélességében átlássák. A dolgokat a maguk egészében fogadják be, ott is felfedezik a rendszert, ahol mások csak zűrzavart látnak. Képesek a meglévő tudás szintetizálására, olyan jelenségek között találnak kapcsolatot, amelyekről addig senki sem tudta, hogy összefüggnek, mint például a tér és az idő, a DNS molekula struktúrái vagy az agyban zajló kémiai reakciók és a viselkedés. Ha művészi hajlamaik vannak, teljesen új művészi ágakat teremthetnek, vagy korábban soha nem látott módon forradalmasíthatják a régieket. Gyakran ezekből az újításokból lesz az újabb kiindulópont, amely megveti mások tudásának és kreativitásának az alapjait.

A legegészségesebb Ötösök nem ragaszkodnak a világ működéséről alkotott saját elképzeléseikhez. Olyan mélyen befogadják a valóságot, hogy váratlan igazságokat fedezhetnek fel, amelyekhez pusztán elméleti alapon nem juthattak volna el. Pontosan azért tesznek felfedezéseket, mert nem akarják mindig előre tudni a választ, és nyitott elmével figyelik meg a valóságot.

Mivel nem próbálják gondolataikat ráerőszakolni a valóságra, a legegészségesebb Ötösök képesek feltárni az általuk megfigyelt dolgok szerkezetét, belső logikáját és rejtett összefüggésrendszerét is. Ennek köszönhetően még a nehezen érthető kérdésekben is tisztán látnak, és képesek különféle események megjóslására még jóval azelőtt, hogy a többi ember számára is beigazolódna jóslatuk helyessége. Az adottságaikat legtökéletesebben kihasználó Ötösök prófétáknak vagy látnokoknak tűnhetnek, pedig a dolog magyarázata egyszerű. Azért képesek előre látni a dolgokat, mert rendkívül tisztán látják a valóságot - akárcsak egy takács, aki már a szövet elkészülte előtt is pontosan tudja, milyen lesz majd a minta.

Mindennek eredményeként meghaladják a racionális gondolkozást, az objektív valóságot tárják fel, s eközben a szavakkal ki nem fejezhető felé haladnak, a megértésnek egy olyan szintjére, ahol már nincs szükség szavakra, elméletekre és jelekre. A világot a maga teljes összetettségében és egyszerűségében észlelik, olyan látomásszerű erővel, amely mintha önmagukon túlról származna. Nem is annyira gondolkozók, hanem inkább szemlélődők. Elérik a "nyugodt elme" állapotát, amelyet a buddhizmus és más spirituális hagyományok is nagyra tartanak. Amikor az elme csendessé és nyugodttá válik, akkor tükörhöz kezd hasonlítani, amely pontosan foglalja magában és adja vissza mindazt, ami feléje fordul. Az egészséges Ötösök nem arra használják elméjüket, hogy megvédjék magukat a valóságtól; ők magukhoz engedik a valóságot, mert megértik, hogy egyek vele.

A nagyon egészséges, tehetséges Ötösök olyan tökéletesen írják le a valóságot, hogy megfigyeléseik és felfedezéseik egyszerűnek, már-már kézenfekvőnek tűnnek, mintha bárkinek eszébe juthattak volna. A lángelme meglátásai azonban csak visszatekintve látszanak nyilvánvalónak. Óriási teljesítményük abban áll, hogy megtették a nagy ugrást az ismert és az ismeretlen között, illetve olyan pontosan és világosan írják le az ismeretlent, hogy a felfedezés tökéletesen beilleszthető a már ismert dolgok rendszerébe. Végül is bárki "megteremtheti" a művészi kifejezés új formáját, az viszont rendkívül ritka, hogy ezzel meg is tudja változtatni a többi ember valóságészlelésének a módját.

A legegészségesebb Ötösök tehát intellektuális úttörők, akik a tudás és az alkotás új területeit tárják fel. Egy-egy elegendő tehetséggel megáldott Ötös történelmi jelentőségű lángelmévé válhat, az emberiség legfontosabb szellemi áttöréseinek hősévé. A legkiválóbb lángelmék elsőként érthetik meg, hogyan működik a világ valamely részlete. A kevésbé tehetséges egyének is átélhetik a zsenik izgalmát, amikor például először értik meg a differenciálszámítást vagy a számítógép kezelését. Amikor megértenek valami újat, az hihetetlenül izgalmas lehet számukra. Más csak úgy tudja elképzelni, hogy ennyire felvillanyozhat valakit egy új dolog felfedezése, ha valami olyasmiről van szó, ami nemcsak az illető számára újdonság, hanem az egész emberiség számára.

Az 1. szinten a legegészségesebb Ötösök még egyáltalán nincsenek tudatában zsenialitásuknak. Leginkább azt tudják, hogy otthonosan és békében érzik magukat a világban. Mivel sikerült túllépniük a tehetetlenségtől és a kiszolgáltatottságtól való félelmeiken, már nem kell állandóan hajszolniuk a tudást és a szakértelmet. Nem érzik többé, hogy a többi ember vagy a kihívások agyonnyomják őket, s képesek arra, hogy szívüket és eszüket egyesítve nemes célokra fordítsák tudásukat és tehetségüket.

2. szint: A lényeglátó megfigyelő

Az Ötösök nem mindig ennyire egészségesek, de attól még rendkívül jól észlelik az őket körülvevő világot, annak csodáit és borzalmait, képtelenségét és végtelen bonyolultságát. Szellemileg ők a legéberebbek az összes személyiségtípus közül, mindenre kíváncsiak. Az egészséges Ötösök szívesen gondolkoznak pusztán a gondolkozás kedvéért; a tudás birtoklása - az az érzés, hogy tudnak valamit, képesek azt megforgatni az elméjükben és eljátszadoznak a gondolatokkal - rendkívül kellemes a számukra. A tudást és a megértést roppantul lelkesítőnek tartják. Lenyűgözi őket a többi ember, a természet, az élet és maga az emberi elme is.

Ha elég intelligensek hozzá, az egészséges Ötösök áthatolnak azon, ami csak felszín, és hamar eljutnak a legmélyebb szintekre. Meglátásaik azért ragyogóak, mert rejtélyes képességük van arra, hogy rátaláljanak a dolgok lényegére, hogy észrevegyék azokat az eltéréseket, furcsa, de mindaddig észre nem vett tényeket vagy rejtett összetevőket, amelyek az egész megértésének a kulcsát jelentik. Mivel a világot csalhatatlan éleslátással szemlélik, mindig van valami érdekes és tartalmas mondanivalójuk. A látás aktusa lényegében egész lelki orientációjuk jelképe. Az Ötösök szerint ha valami látható, vagyis megragadható az érzékszervek vagy a gondolkodás segítségével, akkor azt meg is lehet érteni. Ha pedig valami érthető, akkor azt uralni lehet. És ez kell ahhoz, hogy az Ötösök olyan magabiztosan tudjanak cselekedni, ahogyan szeretnének.

Az egészséges Ötösök figyelmét semmi sem kerülheti el, se nem csupán passzívan figyelik meg a világot, hanem koncentrálnak, hogy megláthassák a rendszert és az értelmet a dolgok együttjárásában. Az embereket és a tárgyakat is olyan apró részletekbe menően észlelik, mintha nagyítóüvegen keresztül szemlélnék a környezetet. Mivel az elméjük annyira aktív, és mivel mindent annyira érdekesnek találnak, az egészséges Ötösök soha nem unatkoznak. Szeretik megtanulni, amit nem tudnak és megérteni, ami nem nyilvánvaló. Bármennyit tudjanak is, mindig újabb és újabb ismeretekre vágynak, és mert a világ lényegében végtelenül bonyolult, mindig van még mit tanulni.

Az egészséges Ötösök azért is tudnak másoknál jóval többet észlelni a világból, mert képesek a tartós összpontosításra; figyelmüket nem könnyű elterelni. Igen hamar egészen el tudnak merülni vizsgálódásuk tárgyában, hogy megértsék annak működését - hogy miért az, ami és miért olyan, amilyen. Intellektuális kíváncsiságuktól hajtva komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy többet tudjanak meg az érdeklődésüket felkeltő dolgokról. Hihetetlenül szorgalmasak, végtelen türelemmel birkóznak a problémákkal mindaddig, amíg meg nem oldják őket, vagy amíg meg nem győződnek róla, hogy az illető probléma megoldhatatlan. Képesek hosszú éveken át az ismeretlenség homályában dolgozni, mert annyira izgalomban tartja őket az, amit kutatnak vagy alkotnak. Mivel az egészséges Ötösök megszokták, hogy munkájukhoz nemigen kapnak támogatást és figyelmet, mások közömbössége vagy értetlensége nem tántorítja el őket semmitől. A kutatás, tanulás és alkotás folyamata nagyobb élvezetet jelent számukra, mint a végcél elérése. Örömüket lelik a valóság megkérdőjelezésében és szeretik addig boncolgatni a szokványos formákat, amíg azok gyakorlatilag felismerhetetlenné válnak, különösen a művészetekben. Nagyon jól konceptualizálják a problémákat: a megfelelő alapkérdéseket teszik fel és a legcélravezetőbb módon tudják behatárolni a vizsgált probléma körét. Nem a lehetetlenre törekszenek, csak meg akarják érteni azt, amit addig nem értettek.

Tényleges intelligenciájuktól függetlenül az Ötösök többnyire "eszesek" és jó megfigyelőnek tartják magukat, és ezeket meghatározó tulajdonságoknak tekintik. Sok olyan Ötös van, aki nem értelmiségi és nem is tudós, de valamennyien az ötletek és megfigyelések világára, illetve a valóságészlelés módjaira összpontosítják figyelmüket. Állandóan olyasmit keresnek, amit még nem vettek észre, vagy ami összekapcsolja az őket foglalkoztató különálló gondolatokat vagy tevékenységeket. Ha sikerül új felfogásban megérteniük azt a kérdést vagy alkotási problémát, amellyel viaskodtak, az magabiztosabbá teszi és további kutatásra ösztökéli őket.

Az Ötösök tisztában vannak azzal, hogy a többi ember esetleg "különösnek" tartja őket. Ennek sokféle oka lehet: az intelligenciájuk, a rendkívül kifinomult érzékelésük, bogaras viselkedésük vagy éppen átható tekintetük. Az Ötösök azonban egyáltalán nem akarnak "különbözőek" lenni (mint ahogyan a Négyesek), vállrándítással fogadják el a kívülálló státusát. Nem hajlamosak az érzelgésre az élet dolgait illetően, és a saját körülményeikkel kapcsolatban sincsenek különösebb érzelmeik. Az Ötösök azért is tűnhetnek különösnek, mert a kíváncsiságukat és a felismeréseiket követve akármeddig elmennek. Viszonylag kevéssé érdekli őket a társadalmi konvenciók; inkább csak arra vágynak, hogy ne kelljen olyasmivel foglalkozniuk, ami elszakítaná őket az érdeklődésük igazi tárgyától.

Az egészséges Ötösök azt akarják, hogy hozzáértőnek és alkalmasnak érezhessék magukat a való világban, csakhogy éppen a dolgok mélyebb megismerésére való törekvés kezdi az aktív részvételtől eltávolítani és a kívülálló megfigyelő szerepe felé közelíteni őket. Az egészséges Ötösökben már ezen a szinten is szorongást kelt a környezet, ha nem értik meg. (És persze mivel nem érthetik meg, amíg nem foglalkoznak vele, kész rejtvénnyel állnak szemben.) A megfigyelés szokása tehát nem csupán szenvedélymentes kíváncsiságukat tükrözi, hanem mélyről fakadó személyes szükségletüket is.

3. szint: A figyelmét összpontosító újító

Ha az Ötösök azt tették meg identitásuk alapjának, hogy értelmesek és éles szeműek, akkor elkezdenek attól félni, hogy elveszthetik lényeglátásukat vagy hogy gondolataik esetleg pontatlanok. Energiáikat ezért azok felé a területek felé fordítják, amelyek a leginkább érdeklik őket, s az a céljuk, hogy e területeknek valóban a mestereivé váljanak. Ettől azt remélik, hogy olyan képességekre vagy tudásra tesznek majd szert, amelyek helyet biztosítanak számukra a világban. Nem egyszerűen tények vagy készségek megszerzése a céljuk, hanem az, hogy amire rájöttek, annak segítségével túljussanak a már felfedezett dolgokon. "Feszegetik a burkot", egyrészt azért, mert ez teszi igazán próbára a hozzáértésüket, másrészt pedig azért, mert olyan helyet akarnak kialakítani maguknak, amelyet senki más nem találhatott volna meg.

Kutatásaikból néha zseniális találmányok, műszaki csodák születnek, amelyek a gyakorlati életben is kiválóan hasznosíthatók. Az is előfordulhat, hogy pepecselésük megdöbbentő felfedezéseket vagy műalkotásokat eredményez. Máskor viszont eredeti ötleteikből is alig lesz valami, bár idővel ezeknek az ötleteknek is lehetnek gyakorlati alkalmazásaik. Ami az egyik korban haszontalan, az a másikban a tudomány vagy technika egyik új ágának alappillére lehet (ilyenek például azok a fizikai felfedezések, amelyek lehetővé tették a televízió vagy a radar megalkotását, de ilyen lehet néhány ötletfoszlány is, amelyből később regény vagy film készül).

Mivel mindig új, feltárható és elsajátítható területeket keresnek, az egészséges Ötösök általában széles látókörű emberek. Nem kötődnek irányzatokhoz, és kíváncsiak arra, hogy mások mit gondolnak a dolgokról. Hisznek abban, hogy mindig lehet valami érdekeset tanulni mások szemléletmódjából. Saját gondolataikat is van türelmük elmagyarázni másoknak még akkor is, ha valami bonyolult dologról van szó vagy a másik nem olyan gyors felfogású. Az egészséges Ötösök kommunikálni szeretnének, és meg akarják értetni mondanivalójukat másokkal.

Mivel az Ötösök ennyire lényeglátó módon értik meg a dolgokat, mély tudásuk révén képesek a nehézségek lényegéig hatolni, hogy tisztán és érthetően magyarázhassák el a problémákat és a lehetséges megoldásokat másoknak. Az egészséges Ötösök szívesen adják át tudásukat, mivel gondolataik másokkal való megvitatása során gyakran új dolgokra jönnek rá. Ez az oka annak, hogy az egészséges Ötösökből ragyogó tanárok, munkatársak és barátok lesznek. A gondolatok iránti lelkesedésük "fertőző", és örömüket lelik abban ha saját szakterületüket más értelmiségiek, művészek és gondolkodók szakterületével termékenyíthetik meg, de igazából bárki más gondolatait is szívesen veszik, aki ugyanolyan érdekes, kíváncsi és intelligens, mint ők.

Bérmennyire is élvezik azok társaságát, akik képesek felismeréseik megértésére és értékelésére, az egészséges Ötösök valójában igen független emberek. Az újítás, a tanulás és az alkotás többnyire olyan magányos kaland, amelynek egyedül a legjobb nekivágni. Mivel soha nem tudhatják, mi sül ki abból, amin éppen dolgoznak vagy amire rátaláltak, az Ötösöknek nagyon fontos a függetlenség; olyan szabadon és minden ortodoxiától mentesen akarnak gondolkozni, amennyire a vizsgálódásaik megkívánják, és követni akarják érdeklődésüket és felfedezéseiket, tekintet nélkül a többi ember vagy a társadalom véleményére. Ha kell, a fennálló dogmák megtámadásától sem riadnak vissza.

Újításaik gyakran forradalmiak, fordulópontot jelentenek a korábbi gondolkozásmódhoz képest. Érdeklődésük természetének és érzelmi kapacitásuknak köszönhetően az egészséges Ötösök olyan nagy hatású elképzeléseikkel állnak elő, amelyek szó szerint megváltoztathatják a történelem menetét. Az Ötösök különös új ötletei gyakran keltettek botrányt a képzőművészet, a tánc, a film vagy a zene világában, hogy később olyan elfogadott mérce legyen ezekből az ötletekből, amely szerint a dolgokat "csinálni szokták".

Az egészséges Ötösök kissé különös humorérzékkel rendelkeznek. Ráhangolódnak az élet számtalan abszurditására, groteszk részletére, és gunyoros megfigyeléseiket nagy élvezettel osztják meg másokkal. Úgy tudnak finom torzképet állítani a valóság elé, hogy ezzel rávilágítsanak, mennyire nincs semmi logikus alapjuk bizonyos feltevéseknek vagy életfelfogásoknak. Lenyűgözi őket a furcsa, különös témák, és imádnak tárgyakkal, képekkel és szavakkal játszadozni. Még az egészséges Ötösök humorában is van egyfajta tudatdöntögető jelleg, mivel előszeretettel foglalkoznak olyan témákkal, amelyeket mások elutasítanak. Erőteljes képzeletük van, amit arra használnak, hogy vizualizálják a problémák megoldásait, illetve hogy alternatív valóságmodelleket készítsenek. Emiatt számos művészi hajlamokkal megáldott Ötösből lesz filmes, karikaturista vagy fikciós műfajú könyvek szerzője (tudományos-fantasztikus, horror, fekete humor). Esztétikai érzékük két szélsőség felé tart: egyrészről a minimalizmus és a takarékosság irányába, másrészről pedig a szürrealizmus és a fantasztikum felé. A művészeretekkel foglalkozó Ötösök többségét nem érdekli a "hétköznapi, emberi" történetek. Közönségük figyelmét a mindennapi életen túlra, az abszolút - és különösen a "közönséges világ" elől elrejtett - igazságok felé kívánják fordítani.

Az őket érdeklő terület magas szintű megismerése során az egészséges Ötösök rengeteg tudást halmoznak fel. Az ezen személyiségtípusba tartozók igen nagy szakértelemre tehetnek szert különféle szakterületeken, legyen bár szó a művészetekről (például absztrakt expresszionista festészetről, elektronikus zenéről vagy az egyiptomi hieroglifákról) vagy a tudományról (hogyan lehet számítógépet készíteni vagy műholdat juttatni a világűrbe). Az egészséges Ötösök rendszerint polihisztorok: igen különböző témákról rendelkeznek rendkívül beható ismeretekkel. Tudják, hogy mit beszélnek, szívesen osztják meg tudásukat másokkal, és így tanulásukkal az egész társadalmat gazdagítják. Mindezek mellett viszonylag magabiztosak is, mert meglátásaikat aktív tevékenységekbe tudják fordítani; az egészséges Ötösök és elképzeléseik éppen azért rendkívül hasznosak a társadalom számára, mert meglátásaikból lesz is valami. Hol is lennénk az antibiotikumok és a számítógépek, a nagyszerű kommunikációs eszközök és a mai világot alkotó számtalan egyéb műszaki találmány nélkül?

4. szint: Az igyekvő szakértő

Az átlagos és egészséges Ötösök között az az alapvető különbség, hogy az átlagos Ötösök félni kezdenek attól, hogy nem tudnak eleget ahhoz, hogy cselekedjenek, illetve hogy elfoglalják a helyüket a világban. Úgy érzik, többet kell tanulniuk, többet kell gyakorolniuk, csiszolni kell a technikájukat vagy további ellenőrzéseket kell végezniük, hogy ezáltal még jobban elmélyülhessenek az adott témában. ("Minél többet tudunk, annál jobban látjuk, hogy milyen sokat nem tudunk.") Valamilyen okból attól tartanak, hogy nem lesznek képesek a gyakorlatba is átvinni elképzeléseiket és ötleteiket. Mivel megvannak győződve arról, hogy még nem készültek fel eléggé a cselekvésre, visszahúzódnak arra a területre, amit a legjobban ismernek, ahol a leginkább magabiztosak, a helyzet urainak tekinthetik magukat: a saját elméjükbe. Minden személyiségtípus a legerősebb oldalára épít; az Ötösöknek az értelmük a legfőbb erősségük, ennek a fejlesztésére törekszenek leginkább. Az átlagos Ötösök azonban az újítás és a kutatás helyett inkább a fogalomalkotással és a felkészüléssel kezdenek többet foglalkozni. Röviden tehát az egészséges Ötösök használják a tudást, az átlagos Ötösök viszont csak hajszolják azt.

Az Ötösök rendkívüli ügyességre tesznek szert a fogalmakkal és képzetekkel való játékban, ezért sokkal magabiztosabbak, ha a "fejükön belül" vannak, és ettől a szinttől lefelé egyre inkább kerülik a közvetlen kapcsolatot a világgal. Órákat tölthetnek azzal, hogy gondolatban megfogalmazzanak egy problémát vagy egy dallamötletet, de aztán addig tétováznak, hogy végül sosem öntik az ötletet valós, gyakorlati formába. Az átlagos Ötösök megrekednek az előkészületi fázisban, vég nélkül folytatják az előtanulmányokat, gyakorolnak és gyűjtik a háttér-információkat. Az is lehet, hogy gondolatban kidolgozzák egy könyv vázlatát vagy egy találmány terveit, de azokat a gyakorlatban soha nem valósítják meg. Sokszor hallani az átlagos Ötösöktől, "hogy kell még egy kis idő". Vonakodásuk azonban nem alaptalan, a habozás árulkodó jel: egyre kevésbé bíznak abban, hogy képesek megbirkózni a világgal.

Kezdik úgy érezni, hogy másokhoz képest valahogy kevésbé készültek fel az életre, ezért muszáj összegyűjteniük mindazon információkat, készségeket és forrásokat, amelyeket szükségesnek tartanak "önmaguk felépítéséhez". E célból kezdnek elszakadni a társas tevékenységektől, s mind több időt és energiát fordítanak e források megszerzésére. Otthonuk jól tükrözi, hogy mi van a fejükben, mert raktárrá válik, ahol könyv-, kazetta-, videofilm-, CD-, szerkentyű- vagy egyéb gyűjteményüket tartják.

Az átlagos Ötösök tipikus könyvmolyok. Rendszeresen látogatják a könyvesboltokat és könyvtárakat, valamint az értelmiségiek kedvenc kávéházait is, ahol éjszakába nyúló viták folynak a politikáról, a filmekről vagy az irodalomról. Imádják a tudományosságot, és lenyűgözik őket azok a technikai eszközök, amelyek segítségével hozzájuthatnak a tudáshoz. Míg az érdeklődési körük műveléséhez szükséges eszközök beszerzésére sok pénzt fordítanak, akár középkori kéziratról, akár számítógépes felszerelésről legyen szó, addig önmagukra vagy saját kényelmükre általában nem szívesen költenek, mivel az elméjükkel és a képzeletükkel azonosítják magukat, nem a testükkel.

Az átlagos Ötösök szellemi fölényre törekedve gyakran egy-egy szűk szakterületre specializálódnak, olyan tudásanyagba ássák bele magukat, amely a legtöbb ember számára érthetetlen. (Specialistaként büszkeséggel és örömmel tölti el őket, hogy azt mondhatják magukban: "Tudok valamit, amit ti nem tudtok.") Az Ötösök némelyike egy tudományágon belül válik specialistává - elemezheti mondjuk a genetikai struktúrákat, a hópehely-képződés matematikáját vagy az Amazonas-deltában élő madarak vonulási útvonalait. Mások kevésbé akadémikus területeken specializálódnak, belőlük lesznek a régiségek, a bélyeggyűjtés, a képregények vagy dzsesszmuzsika specialistái. A gyűjtéshez való viszonyuk az egész élethez való hozzáállásuk metaforája lesz: egyre több és több anyagot begyűjteni és beilleszteni abba a tudás- és készségkészletbe, amellyel meggyőződésük szerint rendelkeznek.

Gyűjtőszenvedélyük és specializálódás iránti vágyuk olykor egészen meglepő módon ötvöződik. Lehetséges például, hogy hiánytalan gyűjteményük van - természetesen rendező szerint kategorizálva - az 1950 és 1990 között készült összes fontosabb horror- vagy fantasztikus filmből. A gyűjtemény teljessége és tartalmának alapos ismerete a fontos. Egy átlagos Ötös felületesnek érezné magát, ha csak néhány Beatles-lemeze vagy csupán három Beethoven-szimfóniája lenne meg. Meg akarják szerezni a teljes Beatles-gyűjteményt, beleértve a ritka kalózfelvételeket is, vagy mind a kilenc Beethoven-szimfóniát, különböző zenekarok előadásában. Az Ötösök számára élvezetes elfoglaltság megfigyelni a Beatles zenéjének időrendi fejlődését vagy összevetni Beethoven Harmadik szimfóniájának különböző felvételeit, és nem vitás, hogy ezekkel a tevékenységekkel bizonyos szintű tudásra is szert tesznek. De ellehet gondolkozni azon, hogy mennyire töltik hasznosan az idejüket ezekkel a dolgokkal. A szűk szakterületeken elért tökéletes tudás legalább egy időre megadja nekik a kompetencia érzését, csakhogy kezdik elkerülni azokat a tevékenységeket, amelyek valóban segíthetnének magabiztosságuk fejlesztésében.

Az átlagos Ötösök még inkább azonosítják magukat az elméjükkel, és bár ez nem feltétlenül baj, vannak bizonyos következményei. Amint már láttuk, az egészséges Ötösök igen jó megfigyelői a környezetüknek, és rá tudnak hangolódni az őket körülvevő világra, de ahogy egyre hidegebb fejjel közelítik meg az életet, az átlagos Ötösök figyelmét bizonyos dolgok kezdik elkerülni. Lehet, hogy miközben bizonyos részletekre szándékosan odafigyelnek, más fontos információk felett elsiklanak. Hajlamosak arra, hogy tudományt faragjanak bármiből, ami érdekli őket, legyen az történelem, nyelvészet, a hifiberendezések, a futócipők vagy a majomcsaládok szociológiája. Itt kezd észrevehetővé válni az a hajlamuk, hogy elvonatkoztassanak a valóságtól, és hogy a valóságnak csak azokkal a részleteivel foglalkozzanak, amelyek megragadják a figyelmüket. De itt még szó sincs a valósággal való kapcsolat egészségtelen megszakadásáról. Az azonban igaz, hogy észlelésük most már szűkebb területet fog át, mert így jobban elmélyedhetnek érdeklődésük tárgyában.

Az átlagos Ötösök talán nem is veszik észre, de elkezdenek új élményeikhez is úgy közelíteni, hogy megpróbálják elemezni őket, vagy megtalálni az összefüggéseket a már meglévő ismereteik rendszerében. Ez a szégyenlős ember esete, aki úgy próbál megtanulni egy táncot, hogy megfigyeli a táncolókat, s igyekszik elemezni és megjegyezni a különböző lépéseket és mozdulatokat. Táncolni úgy a legkönnyebb megtanulni, ha beállunk a többiek közé és mozogni kezdünk, de az átlagos Ötösök félnek belekezdeni egy tevékenységbe addig, amíg gondolatban pontosan ki nem dolgozták. A tánc pedig rendszerint véget ér, mire az Ötösnek sikerül az egészet "megfejteni". Elég nehézkes módszer ez a dolgok elsajátítására, bár kétségtelenül vannak előnyei is. Mivel a tanulási módszerük ennyire szisztematikus, és mert megfigyelik és megjegyzik gondolkodási folyamataik valamennyi lépését, az Ötösök általában jól el tudják magyarázni másoknak, hogyan jutottak bizonyos következtetésekre, illetve hogyan érték el eredményeiket. Márpedig a 4. szinten az Ötösök szívesen osztják meg szakértelmüket másokkal. Lelkesen és hosszasan tudják ecsetelni jelenlegi és korábbi munkáikat. Sajnos könnyen lehet, hogy az átlagos Ötösök másról nem is beszélnek szívesen. Magánéletük, reményeik, vágyaik, csalódásaik és különösen az érzelmeik magánüggyé válnak, és önmaguknak ezt a részét nem szívesen osztják meg másokkal. Inkább az érdeklődésükre számot tartó témákról szeretnek beszélni, és örülnek, ha intelligens beszélgetésekben mélyebb "igazságokhoz" jutnak el.

5. szint: A túlfeszített fogalomalkotó

Ahogy az átlagos Ötösök visszahúzódnak látszólagos biztonságába, furcsa módon egyre inkább elbizonytalanodnak saját képességeiket illetően. Ez érthető is, hiszen egyre kevesebb időt fordítanak a szűkülő érdeklődési körükön kívül eső dolgokra, és egyre kevésbé akarnak új tevékenységeket kipróbálni. Szellemileg az "ötödik sebességbe" kapcsolnak, minden rendelkezésükre álló mentális és anyagi eszközt arra fordítanak, hogy valamiféle magabiztosság-érzethez és erőhöz jussanak, amivel előrelendíthetik az életüket. Sajnos azonban az Ötösök gyakran rossz helyen vetik be ezt az energiát, valami olyasmiben merülnek el egyre jobban, amit a többi ember jelentéktelen apróságnak tart, és nincs már rálátásuk arra, hogy mely tevékenységek válnak valóban hasznukra az életben. Végtelen órákat töltenek az őket foglalkoztató kérdésekkel, de képtelenek lezárni azokat, egyrészt mert egyre kevésbé biztosak magukban és gondolataikban, másrészt mert félnek kilépni gondolati konstruktumaik védelméből.

Mindennek eredményeként az Ötösök úgy gondolják, nincs felesleges lelki kapacitásuk. Félnek attól, hogy mások vagy mások érzelmi szükségletei elborítják őket, vagy legalábbis eltérítik őket a munkájuktól. Az Ötösök szerint minden attól függ, hogy sikerül-e megszerezniük azt a készséget vagy képességet, amely esélyt ad nekik az életben maradásra az egyre kegyetlenebbnek és könyörtelenebbnek látszó világban. Lehet, hogy nagyon szeretnének kapcsolatot teremteni az emberekkel, de úgy érzik, ez nem lehetséges, amíg szert nem tesznek az áhított magabiztosságra és szakértelemre. Az átlagos Ötösök a legtöbb társas érintkezést az idejükbe és személyes terükbe történő behatolásként élik meg, miközben úgy vélik, hogy ezt az időt és teret a tökéletes szakértelem megszerzésének kell szentelniük. E potenciális "behatolások" ellen úgy próbálnak védekezni, hogy szellemi koncentrációjuk és szellemi tevékenységük fokozásával még jobban visszahúzódnak belső világukba. Ha az Ötösök az egészségesebb szinteken alternatív valóságmodelleket hoztak lére, akkor az 5. szinten be is költöznek ezekbe. Az átlagos Ötösök nem akarják, hogy bárki vagy bármi elvonja a figyelmüket ezeknek a valóságoknak a felfedezésétől, bár igazából csak ők tudják, mit remélnek ettől.

Különös módon azonban az Ötösök saját maguk kezdik a saját figyelmüket elterelni. Ha minden energiájukat konstruktív feladatokra fordítanák, akkor mások számára érthetőbb lenne a viselkedésük, ámde fokozódó bizonytalanságuk miatt idejük java részét olyan dolgokkal töltik, amelyek legalább ideiglenesen a hozzáértés és a magabiztosság érzését adják nekik. Gondolatban az Ötösök úgy érezhetik, hogy cselekvőképesek és tökéletesen urai a helyzetnek, és ez kezdi kárpótolni őket a valós világban érzett erőtlenségükért és tehetetlenségükért.

Belevetik magukat a bonyolult szellemi fejtörőkbe és útvesztőszerű rendszerekbe - olyan szövevényes és áthatolhatatlan labirintusokba, amelyek tanulmányozása közben szellemileg elszigetelhetik magukat a világtól. Igen összetett és részletes gondolati rendszerekkel kezdenek el foglalkozni, elmerülnek az obskúrus elméletekben, amelyek kapcsolódhatnak a hagyományos tudományágak, a csillagászat, a matematika vagy a filozófia nehezen érthető részterületeihez is, de ezoterikus témákhoz is, például a Kabbalához, az asztrológiához vagy az okkultizmushoz. Fáradhatatlan érdeklődést tanúsítanak a szellemi játékok (például a sakk, a számítógépes szimulációs játékok vagy a "Dungeons and Dragons" jellegű kalandjátékok) iránt, s a tudományos vizsgálódást egyfajta játékká, a játékot pedig vizsgálódási területté teszik. Gyakran igen erős vonzódást éreznek a kifejezetten képzeletbeli világokban játszódó irodalom, különösen a fantasztikus írások és a horror iránt. A képzelet sötét és fantasztikus birodalmainak felderítésével az Ötösök úgy érezhetik, szakértői lettek valaminek - még ha az csak a képzeletükben élő kép is. A különös, zavarba ejtő témák iránt egyrészt azért érdeklődnek, mert saját területet keresnek, amelyre más nem tart igényt, másrészt pedig a kiszolgáltatottság érzésével összefüggő fóbiák ellen reakcióképzéssel védekeznek.

Az átlagos Ötösök gondolkozása lassan kezd teljesen cenzúrázatlanná válni: most már bármely gondolattal hajlandók foglalkozni, mindegy, milyen szörnyű, elfogadhatatlan vagy tabu másoknak. Az Ötösök az igazságot keresik, és ha az igazság kellemetlen vagy felforgatja a meglévő konvenciókat, ám legyen. Az egészséges Ötösöknél ez a hajlam dicséretes, és számos jelentős felfedezés születhet belőle, de az átlagos Ötösöknél elkezd problémákat okozni. Ők ugyanis már nem vesznek olyan tevékenyen részt a világban, s ezért a valóságtól kevesebb visszajelzést kapnak. Emiatt aztán a potenciálisan nyugtalanító témákban való vizsgálódás táplálni kezdi az önmagukkal és a világgal kapcsolatos szorongásaikat.

E félelmek miatt, és mivel képzeletük baljós összefüggéseket vetít szinte mindenhová, az átlagos Ötösöket rendszerint lenyűgözi a hatalom. Úgy érzik, hogy a tudás hatalom, és hogy a tudás birtoklása révén biztonságban lesznek, hiszen többet észlelnek majd a világból másoknál, és ezáltal megvédhetik magukat. Vonzódnak azokhoz a tudományterületekhez, amelyek a hatalom valamilyen formájával foglalkoznak, a természetben, a politikában vagy az emberi viselkedésben megnyilvánuló hatalommal. Emellett azonban az Ötösök ambivalensek is a hatalommal szemben, és gyanakszanak mindazokra, akiknek hatalmuk van felettük. Úgy érzik, hogy akinek hatalma van, az ellenük is fordíthatja azt, amivel teljesen kiszolgáltatottá tenné őket, s ezzel valóra válna egyik legmélyebb félelmük.

Az átlagos Ötösök többek között úgy is megőrizhetik függetlenségüket és visszaverhetik mások lehetséges irányítási kísérleteit, hogy titkolózóvá válnak. Egyre kevésbé hajlandóak érzelmeikről vagy magánéletükről beszélni, mert attól tartanak, hogy ezzel mások hatalmába kerülhetnek. Ráadásul az efféle beszélgetés következtében sokkal közvetlenebbül is megtapasztalhatnák saját félelmeiket és sérülékenységüket, márpedig ez olyasmi, amit az átlagos Ötösök kifejezetten el akarnak kerülni. Mindenesetre elkezdik szabályozni, hogy mások mennyire férhetnek hozzájuk, de nem nyílt félrevezetéssel, hanem úgy, hogy alig árulnak el valamit magukról: szűkszavúvá, titokzatossá válnak, vagy egyáltalán nem kommunikálnak. A hozzáférés korlátozása érdekében csoportokra osztják kapcsolataikat és életük különböző aspektusait is. Az Ötös az egyik barátjával a munkájáról beszélget, míg a másik megtudhatja, hová jár az Ötös legszívesebben éjszakánként. A teljes képet azonban senki sem kaphatja meg, és az átlagos Ötösök arra is ügyelnek, hogy ezek a barátok lehetőleg ne találkozzanak egymással, nehogy kicserélhessék velük kapcsolatos tapasztalataikat.

Ezt a helyzetet nagyon nehéz lenne fenntartani, ha az Ötösöknek sok barátjuk lenne; ám hogy életük ne legyen túl bonyolult és több idejük jusson magányos tevékenységükre, az 5. szinten a kapcsolataikkal is azt teszik, amit az életük más részeivel: elkezdik csökkenteni a szükségleteiket. Az átlagos Ötösök még elszántabban szeretnének feldolgozandó témájukkal foglalkozni, és ezért kerülni akarnak minden olyan függőségi viszonyt vagy kötődést, ami hátráltatná őket ebben. Elkezdik "leépíteni" kényelmüket, tevékenységeiket és kapcsolataikat. Minden feláldozható, ami veszélyeztetheti függetlenségüket és érdeklődési területük további szabad művelését. Ezen a ponton az Ötösök már annyira belefeledkeznek szellemi világukba, hogy a legalapvetőbb örömök és a legminimálisabb kényelem is szinte lényegtelenné válik a számukra. Létezésük szélsőségesen spártaivá és szűkössé egyszerűsödhet, és másoktól is egyre kevesebbet követelnek, hogy így mások is kevesebbet követelhessenek tőlük. Az átlagos Ötösök gyakran vállalnak a képességeikhez képest szerény munkát, nehogy belekeveredjenek egy, az erejüket jobban igénybe vevő karrierbe. Groteszk módon azért nem élik életüket, hogy legyen idejük felkészülni az életre. Azokért az apró örömökért és diadalokért élnek, amelyek az őket foglalkoztató agyszüleményekből származnak.

Az itt a nagy baj, hogy az átlagos Ötösök immár nem a maga egységében szemlélik a világot, ehelyett a saját gondolataikra és képzeletükre figyelnek. Ez fordulópont a fejlődésükben. Ahelyett, hogy az objektív világ vizsgálatával foglalkoznának, az átlagos Ötösök ezen a szinten inkább már csak a világra vonatkozó saját értelmezéseikre figyelnek, szellemileg elválasztják magukat a környezetüktől vagy akár saját érzelmi élményeiktől is, mert egyre jobban és jobban lekötik őket saját elképzeléseik. Az egészséges Ötösök rendkívüli lényeglátással rendelkeznek, és pontosan tisztában vannak a környezetükkel. Az átlagos Ötösök azonban - attól függően, hogy mennyire merültek el a "saját" gondolataikban - már nagyon keveset észlelnek az őket körülvevő világból.

Miközben szüntelenül töprengenek és elméleteket gyártanak, gondolataikat minden lehetséges szemszögből megvizsgálják, és állandóan újabb és újabb értelmezéseket állítanak elő, az Ötösök nem látják a fától az erdőt. Amikor újabb feltevés jut az eszükbe, nem lehetnek biztosak abban, hogy töprengéseik végére értek-e: minden függőben marad, a dolgok a lehetőségek ködében lebegnek. Például minél többet írnak, annál bonyolultabbá válik az értekezésük, mígnem szinte teljesen érthetetlen lesz. Bármilyen ragyogó is az elméjük, az átlagos Ötösök csak nehezen publikálják ötleteiket, mivel képtelenek végkövetkeztetéseket levonni.

Ráadásul az Ötösök számára minden elképzelés egyformán hihetőnek tűnik, mivel szinte bármely gondolatukra meggyőző példát tudnak kidolgozni. Ami elképzelhető, az lehetségesnek tűnik. Ami elképzelhető, az valóságosnak is tűnik. Szellemileg és érzelmileg is készen állnak bármilyen új gondolat tanulmányozására - még ha borzalmas vagy furcsa is -, hiszen szinte mást sem tesznek, mint új lehetőségeken töprengenek. Gondolataiknak azonban egyre kevesebb közvetlen kapcsolatuk van a külvilággal. (Nem egyszerűen érdeklődnek az ismeretelmélet problémái iránt: az átlagos Ötösök akaratlanul is azok szerint élnek.) Az átlagos Ötösök gondolkozásának azonban már nem az elképzelések és a valóság közti kapcsolat létrehozása az elsődleges feladata. A spekuláció és a képzelet az énérzést tartja fenn oly módon, hogy szüntelenül aktív állapotban tartja az elmét.

Bármilyen sok időt töltsenek is az Ötösök gondolkozással, ezen a szinten gondolati folyamataik összetettsége és tekervényessége miatt már nem képesek tisztán átadni gondolataikat másoknak. Túlságosan belemerülnek a részletekbe, ötleteik túlzsúfolttá válnak. A tudatfolyam bonyolult monológként árad ki belőlük, gondolkodási láncaik követése gyakran komoly nehézséget okoz a többi embernek. Gyakran térnek mellékvágányokra, s úgy ugranak egyik pontról a másikra, hogy közben nem magyarázzák el a köztes logikai lépéseket. A Jackson Pollock ecsetkezelésére vonatkozó találó megfigyelést hosszadalmas értekezés követheti a modern sajtóról és a környezetbe kerülő vegyi anyagok veszélyeiről a biológiai rendszerekre nézve. Monológjaik valóban lenyűgözőek lehetnek, és a témáknak néha lélegzetelállítóan széles körét ölelik fel, de ugyanakkor az is előfordulhat, hogy értekezéseik furcsák és unalmasak, mivel szellemileg túlságosan megerőltető lenne végigkövetni őket. Az sem tűnik mindig biztosnak, hogy egyáltalán megéri-e a a fáradságot az utazás, bár az átlagos Ötösök úgy gondolják, hogy minden mondanivalójuk ugyanolyan érdekfeszítő mások számára is, mint amilyen saját maguknak.

Testetlen elmeként kezdenek működni, mivel a maguk részéről úgy vélik, hogy a test csupán az elme hordozója. Ezen a szinten nem különösebben törődnek testi állapotukkal, legfeljebb csak akkor, ha az már zavarja őket a gondolkozásban. Annyira belemerülnek abba, amit csinálnak, hogy még enni, aludni vagy ruhát váltani is elfelejthetnek. Gyakran pontosan úgy festenek, mint a közmondásos szórakozott professzor: félregombolják az ingüket vagy elfelejtik bekötni a cipőjüket. Nem számít. Az ő számukra ezek a dolgok jelentéktelenek: csak a szellemi élet, az érdeklődési területükön végzett munka izgalma fontos.

Idegileg rendkívül túlfeszítettek, mintha csak idegrendszerük magasabbra lenne hangolva, mint a többi személyiségtípusé, ennek jó és rossz következményeivel együtt. (A Kilencesek elmélkedése és képzeleti tevékenysége is fokozódik az átlagos szinteken, de egészen más érzelmi színezettel. A Kilencesek nyugodttá és passzívvá válnak, míg az Ötösök izgatottak és túlfeszítettek lesznek.) Úgy tűnik, mintha az Ötösök képtelenek lennének elfojtani a gondolkodásukba berobbanó tudattalan késztetéseket, amelyek miatt olyan mélyen személyes üggyé válnak számukra a megfigyelések, a munkájuk és a másokkal való kapcsolataik. Nemigen tudják lazán venni a dolgokat, a másokkal való közelebbi kapcsolatokat különösen megerőltetőnek érzik.

Minél jobban elkülönülnek az átlagos Ötösök, annál erősebben ambivalensek szinte mindenkivel szemben - vonzódnak az emberekhez, ugyanakkor gyanakszanak is rájuk. Ugyanúgy szeretnének rájönni, mi mozgatja a többi embert, ahogy intellektuális érdeklődésük egyéb tárgyait is elemzik. ("Nagyon érdekes volt, amit az előbb mondtál - te ugye rettenetesen haragszol a férfiakra?") Azt azonban rendszerint igyekeznek elkerülni, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljenek másokkal, mivel az emberek kiszámíthatatlanok és igényeket is támaszthatnak. Az átlagos Ötösök szerint mindenhol kell lenni valami csapdának. Nem tudják elképzelni, hogy miért érdeklődne valaki pont az ő személyük iránt, és attól félnek, hogy a másik vár tőlük valamit, amit ők nem tudnak megadni. Az érzelmi kötődés emellett nehezen kontrollálható erős érzelmeket ébreszt bennük: a szenvedélyek túl könnyen árasztják el az elméjüket. Mivel azonban a legtöbb Ötösnek erős szexuális késztetései vannak, a kapcsolatokat nem kerülhetik el teljesen, bármennyire is szeretnék. Végső soron tehát az Ötösök, bár végtelenül érdekesnek találják az embereket és a kapcsolatokat, tartanak is tőlük.

A fenti okok miatt tipikus, hogy az átlagos Ötösök nem házasodnak meg vagy viharos kapcsolataik vannak az emberekkel. A másokkal való bensőséges kapcsolat olyan bonyolulttá, összetetté és kimerítővé válik, hogy inkább felhagynak a kapcsolatteremtési kísérletekkel, visszavonulnak, és még jobban beletemetkeznek a munkájukba és gondolataikba. Ez azonban csak tovább szítja bennük a tehetetlenség érzését, és így az Ötösök minél elszigeteltebbé válnak, annál könnyebben esnek áldozatul az önmagukkal és a világgal kapcsolatos, egyre erősödő félelmeiknek. A valóságot egyre sivárabbnak látják, s egyre több kétségük van vele kapcsolatban. Nehezen tudják elfogadni a jóindulatú világegyetem gondolatát, a jóindulatú Istenről nem is beszélve. A gonosz problémája igen komoly buktató: az Ötösök számára annyira szembetűnőek a világ borzalmai és bizonytalanságai, hogy úgy gondolják: az az Isten, aki engedi egy ilyen világ létezését, az csakis szadista Isten lehet, gonosz Isten - olyan Isten, akivel ők nem vállalnak közösséget.

6. szint: A provokatív cinikus

Az a rendkívüli összetettség, amit az Ötösök tulajdon elméjükben teremtettek, idővel új, még kellemetlenebb nehézségeket okoz a számukra. Most már semmi sem világos vagy bizonyos, és a szorongásuk egyre fokozódik. Minden eddiginél kétségbeesettebben igyekeznek kidolgozni ötleteiket, munkáikat, és attól rettegnek, hogy a többi ember abbahagyja velük a tevékenységüket, mielőtt elkészülnének vele. Félnek, hogy az élet "betörései" letérítik őket a megkezdett pályájukról, és védekezésre szánják el magukat minden olyan tényezővel szemben, ami szerintük fenyegetheti törékeny helyüket. A 6. szinten az Ötösök beszédmodora, öltözködése és tevékenységeik köre is azt sugallja: "Hagyjatok békén!" Ha korábbi üzeneteik hatástalanok maradtak, az Ötösök most még agresszívabb módon igyekeznek elriasztani maguktól az embereket.

Ezen a szinten az Ötösök intellektuálisan arrogánsnak tűnhetnek, holott valójában korántsem annyira biztosak önmagukban. Még az addig legtöbbre tartott ötleteik és munkáik is hiábavalónak kezdenek tűnni a szemükben; az Ötösök most hol agresszívan védelmezik, hol pedig teljesen feleslegesnek tekintik őket. Állásfoglalásaik egyre szélsőségesebbek és szokatlanabbak lesznek, mintha csak olyan gondolatokból akarnának több magabiztosságot szerezni, amelyek kezdik elveszíteni jelentőségüket számukra. Gyakran ők maguk sincsenek meggyőződve az általuk kifejezett radikális nézetek helyességéről, de azért kifejezik őket és vagdalkoznak velük. Emellett gyakran betör a gondolkodásukba az a tudattalan félelem, hogy nem képesek megbirkózni a környezetükkel, ezért az életük a világtól és a többi embertől való egyre fokozódó rettegésben telik. Már szinte mindenben bizonytalanok, mindent nyugtalanítónak találnak, és egyenesen dühíti őket, hogy a többi ember elégedett vagy mit sem sejt az általuk látni vélt rémségekről. Ezért aztán azzal kezdik el aláaknázni mások biztonságérzetét vagy elégedettségét, hogy "megosztják" velük provokatív nézeteiket. ("Szóval napozni mész? Épp most olvastam a legújabb jelentéseket az ózonrétegről. A tanulmányok szerint majdnem száz százalékkal nőtt a bőrrák kialakulásának kockázata.") Szavaikban gyakran sok igazság van, de a szándékuk itt már nem az igazság feltárása, hanem az, hogy tudásukkal nyugtalanságot keltsenek a többiekben. Lévén, hogy oly sok időt töltöttek információgyűjtéssel, a megszerzett tudást a világ romlottságára vonatkozó meggyőződésük alátámasztására éppúgy felhasználhatják, mint mások biztonságérzetének a megingatására.

A szélsőségesség nemcsak intellektuális nézőpontjukban mutatkozik meg, hanem bizonyos mértékben társadalmi stílusukban is jelen van. Politikai és művészeti kérdésekben az ellenszegülni vágyó Ötösök általában radikális, avantgardista nézeteket vallanak. Szeretik a végső konzekvenciákig vinni a gondolatokat, mert így megdöbbenést kelthetnek, szembeszállhatnak a hagyományos elképzelésekkel vagy szokásokkal, vagy kipukkaszthatják és földbe döngölhetik az elterjedt nézeteket. (És még ha provokatív gondolataik nem is olyan helytállóak, mint ahogy azt az Ötösök hiszik, gyakorlatilag akkor is reagálásra kényszerítik a többi embert, és ezzel vitát vagy akár ellenségességet szítanak.) Vérbeli nonkonformisták és szakadárok lévén lázadnak minden társadalmi konvenció, szabály vagy elvárás ellen - legyen bár szó a feminizmusról vagy mindezek valamiféle különös elegyéről. Megvannak a maguk rejtett céljai. A megértést feladták a polémia kedvéért.

A 6. szinten az Ötösök egész életstílusukat arra használják fel, hogy a nézeteiket hirdessék vele és szemrehányást tegyenek a világnak. Néha egészen marginális életformát választanak, mert nem akarják "eladni magukat". Ezen a szinten már sokszor akkor is úgy ítélik meg, hogy eladják magukat, ha állást vállnak vagy tartós kapcsolatot létesítenek. Előfordul, hogy szándékosan provokatív öltözéket viselnek vagy szokatlan frizurát hordanak. A társadalmi tiltakozás természetesen minden kultúrának fontos és egészséges hajtóereje lehet, és az egészségesebb Ötösök (vagy más típusok képviselői) valamilyen vélemény megjelenítésére is használhatnak provokatív fogalmazásmódot, művészetet vagy öltözködési stílust. Az alacsonyabb szinteken álló átlagos Ötösök véleménye azonban az, hogy nincs véleményük. Az élet hiábavaló. Az emberek ostobák. A saját életük értelmetlen. A 20. század második felében kialakult "alternatív" kultúrák körében gyakori ez a hozzáállás (bár a képbe itt persze más személyiségtípusok is beletartoznak.) A grunge, a cyberpunk, a heavy metal és más ifjúsági szubkultúrák is hasonló erkölcsi világképet vallanak.

Szomorú, hogy a komplex gondolkozáshoz szokott Ötösök ezen a szinten hajlani kezdenek a valóság túlegyszerűsítésére és a dolgok pozitívabb alternatív magyarázatainak elutasítására. Például a redukcionista Ötös elutasítja a virágot, és a sárra figyel, amelyből kinőtt, mert szerinte a leggyönyörűbb virág ugyanúgy "nem más mint" jelentősen átalakult külsejű sár; a festészet nem más, mint az ürülék szétkenésére irányuló vágy; Isten nem más, mint az apa kivetítése a világmindenségre; az ember nem más, mint biológiai gépezet, és így tovább. Ez oda vezet, hogy gondolataikban érvényes meglátások és szélsőséges értelmezések keverednek, de az Ötösök már nem tudják ezeket egymástól megkülönböztetni.

Gondolkozási folyamataikat irracionális elem kezdi átszőni: a valósággal szembeni egyfajta perverz ellenállás. A 6. szinten álló Ötösök nem őrültek, még ha elképzeléseik néha furcsák vagy szélsőségesen formabontóak is. Az egészséges eredetiség azonban mostanra tekervényes excentrikussággá silányult, a zseniből egyszerűen különc lett. (Olyasmiket állíthatnak, hogy kedvenc televíziós sorozatuk szereplőinek nevéből matematikai eljárásokkal misztikus titkokat fejtettek meg vagy hogy a racionális gondolkozás egyszerűen értelmetlen.) Különös elképzeléseik persze másoknak is lehetnek, csakhogy az efféle gondolatok az alacsonyabb szinteken álló átlagos Ötösök számára igen fontossá válnak, s néha minden idejüket és erejüket ezek "bebizonyítására" fordítják. Szélsőséges ötleteik olyannyira az énérzésük részét képezik, hogy az Ötösök már mindenáron megvédik őket: határozottan kiállnak helyességük mellett, és megpróbálnak szétzúzni minden ellenérvet. Civakodók, veszekedősek lesznek, igen fontossá válik számukra szellemi elsőbbségük megalapozása és gondolataik védelme; akár perrel is fenyegetőzhetnek, ha úgy vélik, hogy valaki "ellopta" valamelyik zseniális elméletüket.

Azzal együtt, hogy ennyire radikálisan extrém és redukcionista elképzeléseik vannak, nem biztos, hogy az átlagos Ötösök teljesen el vannak tájolva. Túlságosan intelligensek ahhoz, hogy ne lenne valami érdekes mondanivalójuk. Az a gond, hogy nem képesek megállapítani, melyik gondolatuk értékes és melyik nem. Ez annak az eredménye, hogy az Ötösök a lelkük mélyén cinikusan, reményvesztetten viszonyulnak minden ötletükhöz és munkájukhoz. Gondolataikat mélységes pesszimizmus kezdi áthatni, s idővel minden véleményt egyformán lényegtelennek tekintenek. Bármi mellett tudnak érvelni, mert minden egyformán igaznak vagy hamisnak tűnik a számukra, tehát egyformán értéktelenek is. A 6. szinten álló Ötösök még abban is élvezetüket lelhetik, hogy általuk visszataszítónak tartott álláspontok mellett érvelnek, hogy ezzel igazolják intelligenciájukat, és ugyanakkor bebizonyítsák minden további erőfeszítés hiábavalóságát.

Úgy tűnhet, hogy az Ötösök ezen a szinten mélységesen elmerülnek a munkájukban, de ha alaposabban megnézzük, többnyire az derül ki, hogy idejük java részét viszonylag lényegtelen tevékenységekkel töltik. Ha, mondjuk, össze kell állítaniuk egy szakmai önéletrajzot, rendezniük kell a számlákat vagy be kell fejezniük egy munkahelyi feladatot, az Ötösök inkább arra fordítják energiáikat, hogy elolvassanak egy könyvet a hangyákról, részletes számítógépes adatbázist készítsenek a hanglemezgyűjteményükhöz vagy új stratégiák megtanulásával fejlesszék sakktudásukat. Egyre több idejük megy el olyan tevékenységekkel, amelyek nemigen javíthatnak a helyzetükön, sőt, tulajdonképpen ártanak is nekik, mert elvonják a figyelmüket a tényleges tennivalókról. Annyira meggyengült az önbizalmuk, hogy számos tevékenységre teljesen képtelennek érzik magukat - különösen azokra, amelyek javíthatnának életük minőségén -, és ezért állandóan olyan helyzeteknél kötnek ki, amelyek révén legalább átmenetileg úgy érezhetik, hogy kézben tartják az életüket. Lehet, hogy nem mernek elmenni a felvételi beszélgetésre vagy képtelenek megtanulni autót vezetni, de képzeletükben meghódítják a világot, túlélik a nukleáris világégést vagy félelmetes okkult erőket kormányoznak.

Ezen a szinten az Ötösökben mélységes nyugtalanságot és szorongást kelt, hogy kiszolgáltatottnak érzik magukat a sötétnek és ellenségesnek tűnő valósággal szemben. Nagyon valószínűtlennek érzik, hogy valaha is megtalálják a helyüket a világban, és ez sértő viselkedésük miatt nagyon is elképzelhető kilátás. Az Ötösök kétségbeesetten keresik, hogy mit tehetnének, aminek révén úgy érezhetik, jobban kötődnek a világhoz, de félelmeik és haragjuk miatt mind jobban elhúzódnak mindenféle kapcsolattól másokkal. Indulataik és nyughatatlan képzeletük állandó gyötrelmet okoznak a számukra: nemritkán szenvednek álmatlanságban. Ha ki tudják nyújtani a kezüket mások felé és beismernék saját szenvedésüket, akkor az Ötösök megállíthatnák helyzetük romlását, és újra felépíthetnék az életüket. Ha azonban továbbra is elfordulnak a világtól, akkor lehet, hogy elvágják a még megmaradt kevés összekötő szálat is, és sokkal rémisztőbb sötétségbe zuhannak.

7. szint: Az elszigetelődött nihilista

Mivel az Ötösöknek muszáj mindenkitől biztonságos távolságot tartaniuk, hogy védelmezzék a szellemi fölény utáni kétségbeesett kutatásukat, előbb vagy utóbb teljesen szembefordulnak mindenkivel, aki szerintük fenyegetést jelent a világukra. Sajnos ahogy egyre egészségtelenebbé válnak, kezd annyira elfogyni az önbizalmuk, hogy szinte már mindent fenyegetőnek látnak. Úgy érzik, hogy egyetlen módon lehetnek biztonságban: ha a másokkal fenntartott összes kapcsolatukat megszakítva egyedül folytatják az életüket. Reménytelenül alkalmatlannak tartják magukat az életre, és mélységesen undorodnak az egész világtól. Az egészségtelen Ötösök meg vannak győződve, hogy soha nem fognak helyet találni maguknak a társadalomban, ezért inkább hátat fordítanak neki. Teljesen elszigetelődnek, fokozódó excentrikusságuk és nihilista elkeseredettségük áldozataivá válnak.

Agressziójukat általában az kelti fel, ha mások megkérdőjelezik az elképzeléseiket, vagy ami még rosszabb, ha kigúnyolják, lekicsinylik azokat. Magabiztosságuk csekélyke maradványait megőrizendő - amelyek egyébként szorosan kötődnek az elképzeléseikhez - az egészségtelen Ötösök támadásba lendülnek: ellenfeleik hitelét le kell rombolni, be kell bizonyítani, hogy elképzeléseik értéktelenek, a problémákra adott megoldásaik csupán illúziók, a világról vallott nézeteik boldog tudatlanságukon alapulnak. Így az egészségtelen Ötösök akaratlanul azt provokálják ki, hogy mások elutasítsák őket, és ezek után cinikussá válnak minden emberi kapcsolat értékét illetően. Mindeközben teljesen elszakadnak a többi embertől, és szinte minden remény elvész arra, hogy valaha is képesek legyenek kapcsolatot fenntartani bárkivel.

Olyan erős az a szükségletük, hogy elutasítsák mindazt, amiben mások hisznek, hogy örömüket lelik az élet pozitívumainak leszólásában, megpróbálják bebizonyítani az emberi kapcsolatok lehetetlenségét és az emberi természet alapvető romlottságát. Az egészségtelen Ötösök élvezettel tiporják sárba mindazt, amit nyárspolgári illúziónak tekintenek, tehát mivel a többi ember olyan kényelmesen elboldogul az életben, és aminek - hála magasabb rendű szellemi őszinteségüknek - ők nem estek áldozatul.

Itt ismét féligazságot sejthetünk, mint oly sokszor. Igaz, hogy vannak, akik túlságosan kényelmesen, csak a maguk javával törődve élnek; igaz, hogy egyes emberek önámítóak; az is igaz, hogy egyes családok és kapcsolatok életét képmutatás, féltékenység és hatalmi harc árnyékolja be, de mindebből mégsem következik az, hogy a cinizmus a lehető legjobb válasz. Az egészségtelen Ötösök a gyerekeket is kiöntik a fürdővízzel: rendkívül nehezükre esik hinni a bizalomban, a reményben, a szeretetben, a kedvességben és a barátságban, mivel annyira félnek attól, hogy kötődjenek valakihez. A kötődés ezen a szinten túlságosan fenyegetőnek tűnik, ezért az egészségtelen Ötösöknek az összes emberi kapcsolatra - sőt, az emberi lét értékére - vonatkozó nihilista és cinikus nézetekkel kell igazolniuk elszigetelődésüket.

Mint ahogy a tűzoltófecskendő erőteljes vízsugara vissza tudja tartani a tömeget, ugyanígy taszít el magától az egészségtelen Ötösök gondolkodásának kitörő agresszív impulzusoktól túlfűtött intenzitása mindent, ami befolyásolhatná őket. "Felégetik maguk mögött a hidakat", megszakítják barátságaikat, otthagyják munkahelyüket, és az élet legalapvetőbb kellékeinek kivételével mindentől megszabadulnak. ("Pokolba mindennel!") Olyan ez, mintha az egészségtelen Ötösök a legalapvetőbb létfenntartó rendszereik kivételével mindentől meg akarnák magukat tisztítani, hogy ne függjenek senkitől és semmitől, és így ne tudja őket maga alá gyűrni semmi. Ez a folyamat egészen szélsőséges formákat is ölthet. Előfordulhat, hogy az egészségtelen Ötösök egy autóban laknak vagy beköltöznek egy lebontásra váró házba, hogy nehogy a "rendszer" részei legyenek. Elhanyagolják magukat, nem fordítanak figyelmet a megjelenésükre, alig esznek, mosdatlanul járnak. Az alkoholizmus és az egyéb szerekkel való visszaélés is elég gyakori jelenség ebben a stádiumban, az Ötösök természetének lázadó oldala nem riad vissza a kábítószerek használatától sem. Kísérletező természetük beleviheti őket abba is, hogy kipróbálják az éppen legújabb mesterséges keménydrogot vagy a köztudottan veszélyes anyagokat, például a heroint. A kábítószerek minden személyiségtípusra ártalmasak, de az Ötösöket teljesen elerőtlenítik. Az egészségtelen Ötösöknek már amúgy is nehézségeket okoznak az alapvető létfenntartáshoz szükséges tevékenységek, és a valósághoz sem kapcsolódnak erős szálakkal. A kábítószerek tovább rongálhatják cselekvőképességüket és még elszigeteltebbé teheti őket, és ezzel felgyorsíthatják leromlásukat.

Az Ötösök ezen a szinten úgy érzik, fenn kell tartaniuk elszigeteltségüket, hogy senki ne befolyásolhassa őket. Általában nem erőszakos természetűek, de időnként hosszasan beszélnek összevissza, terjedelmes gyalázkodó vagy vádaskodó írásokat készítenek, vagy éppen hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül mogorva, gyűlölködő némaságba burkolóznak. Mivel az emberek többségét taszítja az effajta viselkedés, az Ötösök elszigeteltsége gyorsan mélyül, és az egészségtelen Ötösök pontosan ezt akarják. Csakhogy ugyanezen okból teljesen ki vannak téve gondolati folyamataik egyre súlyosbodó torzulásainak is. Már nem kapnak visszajelzéseket másoktól gondolataik helyállóságára vonatkozóan, nem vetik össze meglátásaikat a valósággal, és még ha ki is merészkednek néha a környezetükbe, egyre erősödő rémületet éreznek közben. Minden élményük a kiszolgáltatottságukat és az élet teljes értelmetlenségét bizonyítja. Az egészségtelen Ötösök úgy érzik, hogy már a legapróbb gondok is mérhetetlen próbatétel elé állítják őket, és minden emberi érintkezést törékeny életterük lerohanásának tekintenek. Agresszivitásuk - és félelmük - tovább eszkalálódik.

Egyes személyiségtípusok képesek arra, hogy az egészségtelen szinteken elleplezzék mások elől állapotuk súlyosságát, de az Ötösök lelki labilitása teljesen nyilvánvaló és félreérthetetlen. A többi ember a széthullásukat látva sajnálatot érez és megrémül, de mivel az egészségtelen Ötösök oly agresszívan védelmezik elszigeteltségüket, a segítő beavatkozás nehézségekbe ütközik. A leghalványabb utalást sem szabad tenni arra, hogy "segítségre szorulnak", mert elszabadulnak a kiszolgáltatottságtól és tehetetlenségtől való félelmeik, és még patologikusabb állapotba süllyednek. Az egészségtelen Ötösök emellett megőrzik logikai képességeik egy részét, és ügyes érveléssel tudnak elhárítani minden pozitív kezdeményezést, elutasítva ezzel azt az eshetőséget, sötét és káros világnézetük esetleg téves. Nincsenek elvárásaik sem önmagukkal, sem másokkal szemben, és olyan valóságba húzódnak vissza, amelynek a jelene sivár, a jövője pedig kilátástalan.

Mivel az egészségtelen Ötösök rettegnek a világtól és attól, hogy képtelenek megbirkózni vele, a sötét, torz fantáziák, a mások iránti megvetés és az életük üressége miatti borzadás rendkívül káros hatású elegyében fuldokolnak. Cselekedni szeretnének: tenni valamit, amivel levezethetnék az elméjükben kavargó gondolatok feszültségét, ám úgy érzik, hogy a félelem megnyomorítja őket, de nem éreznek elég erőt magukban, hogy bármit is tegyenek a helyzet megváltoztatása érdekében; kerülik a kapcsolatot a többi emberrel, a segítség kérés pedig szóba sem jöhet. Olyan ez, mintha maguk alatt fűrészelnék a fát, és képtelenek volnának abbahagyni. Lehetséges, hogy még az egészségtelen Ötösök is zseniálisak és tehetségesek, ámde nihilizmusuk megakadályozza, hogy képességeiket bármilyen hasznos célra fordítsák, és ezzel magabiztosságra tegyenek szert. Ehelyett mindent lerombolnak az életükben, lefitymálják és elutasítják mindazt, ami a világhoz köti őket. Az egészségtelen Ötösök nem is csak egyszerűen elszigeteltek, a helyzet rosszabb: tele vannak olyan agresszív késztetésekkel és más impulzusokkal, amelyeket nem tudnak levezetni, mert nem akarnak erőszakos konfliktusokba keveredni másokkal. Emiatt aztán rettenetes dilemmába kerülnek: agresszivitásuk elhatalmasodik rajtuk, de nem tudják levezetni, mert félnek a következményektől. Szeretnének elérni valamit a világban, de sivár, cinikus hozzáállásuk megakadályozza őket minden olyan cselekvésben, ami javíthatna a helyzetükön. Ennek eredményeként nem tesznek semmit, és a saját elméjük intenzitása lassan felemészti őket.

8. szint: A rettegő "földönkívüli"

Az egészségtelen Ötösök egyre jobban visszahúzódnak elszigeteltségükbe, és végül már egyáltalán nem tudnak hinni abban, hogy képesek lennének boldogulni a világban. Ráadásul a másokkal való kapcsolat hiánya miatt ijesztő gondolataik is zabolátlanul tombolhatnak az elméjükben. Úgy érzik, hogy a világ bekeríti őket, és nem lesz számukra kegyelem. Mire eddig a stádiumig eljutnak, az Ötösök olyan szintre redukálják tevékenységeiket és életkörülményeiket, hogy már nincsen hová visszavonulniuk. Lehet, hogy egyetlen szobában élnek, ahonnan szinte soha nem mozdulnak ki, vagy szó szerint elrejtőznek egy barátjuk vagy rokonuk házának vagy pincéjében. Egyetlen menedékük marad, hogy még mélyebbre merülhetnek tulajdon elméjükben, ám mivel félelmeik éppen onnan erednek, ez lesz a vesztük.

A 8. szinten álló Ötösök rendkívül nehezen tudják megkülönböztetni a környezet által keltett érzékleti benyomásokat azoktól, amelyek félelmekkel teli gondolataikból fakadnak. Ezért az egészségtelen Ötösök az egész valóságot könyörtelen, mindent felemésztő erőnek látják. A világ hagymázas lázálomnak tűnik, őrült tájnak, mintha csak Hieronymus Bosch festette volna. A környezetükben szinte semmi sincs, amiben enyhülést vagy megnyugvást lelhetnének. Minél többet látnak a világból torz észlelésük szűrőjén keresztül, annál rémültebbé és reményvesztettebbé válnak.

Ahogy félelmeik terjednek és erősödnek, a valóságnak egyre nagyobb részét ölelik fel és torzítják el, míg végül bármiféle cselekvés lehetetlenné válik, hiszen mindennek rettenetes következményei lehetnek. A neurotikus Ötösöket kezdik megbénítani a fóbiáik. Az élettelen tárgyak is rosszindulatúvá válnak a szemükben: a mennyezet mindjárt rájuk omlik, a karosszékük elnyelheti őket, a televíziótól agyrákot kapnak. Ekkor már hallucinálhatnak is - hangokat hallanak vagy vizuális észlelésük időnként nagymértékben torzul. Saját testüket is idegennek kezdik érezni, és azt érzékelik, hogy fizikai énjük is ellenük fordult. A neurotikus Ötösök nem tudnak aludni, pihenni vagy szórakozni, mert folyton résen kell lenniük - és mert képtelenek kikapcsolni az elméjüket. Emiatt fizikailag kimerülnek, ami csak tetézi problémáikat.

Már az átlagos Ötösöknek is lehetnek alvászavaraik, de az egészségtelen Ötösök a szó szoros értelmében nem tudnak aludni. Attól tartanak, hogy álmukban még jobban ki lesznek szolgáltatva a gonosz erőknek, és az álmaiktól is rettegnek, amelyek gyakran rendkívül brutálisak és nyugtalanítóak. Elméjük kikapcsolása érdekében néha tovább növelik alkohol- vagy kábítószeradagjukat, ám ez csak fokozza kimerültségüket. Az álmatlanságtól gondolataik zaklatottabbak lesznek, és ez újabb hallucinációkhoz vezethet. Gyermekkoruk mumusai valóságossá válnak a számukra. Félelmük és álmatlanságuk testileg teljesen kifárasztja őket, emiatt érzelmileg labilisak lesznek, egészségük pedig törékennyé válik.

A neurotikus Ötösöket talán mégis az rémíti meg a legjobban, hogy gondolataik látszólag önálló életre kelnek. A gondolataik kicsúsznak az ellenőrzésük alól, akkor is megijesztik őket, amikor nem akarnak megijedni. Elméjük vadul száguld, ők pedig olyan dolgoktól kezdenek rettegni, amelyek elől nem menekülhetnek, hiszen félelmeik végső soron saját magukból erednek. Mint dr. Frankensteint, őket is az a veszély fenyegeti, hogy azok a folyamatok pusztítják el őket, amelyeket ők keltettek életre.

Most ellenük dolgozik az a képességük, amellyel egészséges formájában olyan jól megtalálták az összefüggéseket, és egymástól távol eső tényekből tudtak következtetéseket levonni. Elméjükben összezavarodnak az összefüggések; minden alap nélkül hoznak kapcsolatba egymással dolgokat, és mélységesen meg is vannak győződve ezen összefüggések létezéséről. A madarak viselkedése politikai trendeket jelez előre; a müzlijükben talált mazsolaszemek számából meg lehet jósolni a világvégéig hátralevő hónapok számát. Az egészségtelen Ötösök a létezést értelmetlennek és rémisztőnek látják, ugyanakkor állandóan baljós jelentést tulajdonítanak a leghétköznapibb jelenségeknek is.

Az egészségtelen Ötösök képtelenek megfékezni torz gondolkozásuk pusztító erejét, mivel elvágták magukat hatalmas mentális energiáik szinte minden konstruktív levezetési csatornájától. Elméjük olyanná válik, mint a villanykörte, amelynek izzószálán több áram halad át, mint amekkora terhelésre tervezték - ötszáz watt halad át a százwattos izzón. Gondolataik ijesztő hevességgel lángolnak, és ez igen gyorsan kiégeti őket. Nem tudják leállítani rémisztő gondolataikat és fantáziáikat, s szinte teljesen képtelenek bármi pozitív dolgot tenni magukért. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy mások segítségét is elutasítják, mert attól félnek, hogy még erőtlenebbé válnának, ha támogatást fogadnának el. Ha mások segítségét vennék igénybe, az egyúttal végleg bebizonyítaná azt is, hogy ők maguk haszontalanok és képtelenek bármivel megküzdeni. Nagyon valószínű, hogy a segítő szándékkal közeledőket elkerülik vagy elmenekülnek előlük.

Az egészségtelen Ötösök szemében annyira gyűlöletessé vált a világ, hogy szeretnének mindent elpusztítani. Haragjuk, félelmük és agressziójuk mindent felemészt és elborít bennük, de még mindig képtelenek arra, hogy engedjenek pusztító késztetéseiknek és érzéseiknek, illetve levezessék azokat. Cselekedeteik kiszámíthatatlanná és irracionálissá, sőt, akár ijesztővé válnak, de ezek még mindig csupán jelentéktelen dolgok a pszichéjükben tomboló káoszhoz képest.

Az élet elviselhetetlenné válik a számukra: olyan, mintha túl sokat látnának, mintha eltávolították volna a szemhéjukat. Valójában azonban az az igazság, hogy az elméjük emészti fel őket. A világ azért telik meg rémségekkel, mert elméjük is rémségekkel van tele. Elméjük egyetlen része sem kínál már számukra enyhülést vagy megnyugvást.

9. szint: Az összeroppanó szkizoid

Hogy mégis valami kevés kontrollt tudjanak gyakorolni növekvő rettegésük és kétségbeesésük felett, a neurotikus Ötösök ugyanazokat az elhárító mechanizmusokat próbálják alkalmazni, amelyeket mindig is használtak; a hasítást és az elszigetelést, de a patológiának ebben a stádiumában e módszerek nem képesek kordában tartani félelmeiket. Egyre inkább szkizoiddá válnak, lehasítják magukat pszichéjük rémisztő részeiről, és azokkal a megmaradt gondolataikkal vagy fantáziáikkal azonosulnak, amelyek segítségével még úgy tudják érezni, hogy van valami hatalmuk a széthullás felett. Félelmeik könyörtelen ereje azonban újra meg újra áttör, ezért az Ötösök úgy érzik, már az elméjükben sem maradt hely, ahol biztonságban lehetnének. A neurotikus Ötösök végül arra jutnak, hogy tovább már nem tudják megvédeni magukat a világ ellenséges erői vagy a saját elméjükben lakozó rémségek ellen. Ezen a szinten tulajdonképpen már nem is nagyon tudnak különbséget tenni a kettő között: egyetlen hatalmas fájdalommá és rettegéssé olvadt össze bennük minden. Ezen a ponton az Ötösök azt akarják, hogy legyen mindennek vége. Azt akarják, hogy szűnjön meg a gyötrelem, hogy boruljon feledés mindarra, amit átéltek. Ezt két fő módon próbálhatják elérni.

Az első és legkézenfekvőbb módszer az öngyilkosság. Az egészségtelen Négyesekhez hasonlóan a neurotikus Ötösöknél is megvan az esélye annak, hogy kioltják a saját életüket, bár indítékaik némiképp különbözőek. A Négyesek önutálatuk miatt pusztítják el magukat és azért, hogy utolsó tettükkel némán vádolják azokat, akik szerintük cserbenhagyták őket. Az Ötösök azért hajlamosak az öngyilkosságra, mert az életet értelmetlennek és rémisztőnek tartják. Egyszerűen nem látják további értelmét a létezésnek. (Természetesen az Ötös színezetű Négyeseknél és a Négyes színezetű Ötösöknél e két motiváció valamilyen arányú keveredése figyelhető meg.) Az egészségtelen Ötösök megrémülnek és rosszul lesznek mindattól, amit önmagukban és a világban észlelnek. Arra a következtetésre jutnak, hogy csak úgy vethetnek véget szörnyű élményeiknek, ha a létezésüknek is véget vetnek. Hamlethez hasonlóan a "nem lenni" kilátása számukra is "oly cél" minőt óhajthat a "kegyes".

Ha nem követnek el öngyilkosságot, az egészségtelen Ötösök úgy "oldják meg" azt a problémát, hogy valahogy ellenőrzést kell gyakorolniuk elméjük és különösen a hatalmas fóbiáktól eredő emésztő szorongásaik felett, hogy tudattalanul két részre hasítják a tudatukat. A neurotikus Ötösök visszahúzódnak önmaguknak abba a részébe, amely biztonságosnak tűnik, és egy olyan, autizmushoz közeli állapotba regrediálnak, amely a pszichózishoz hasonlít.

Ezen a végső szinten az Ötösök úgy próbálhatják megvédeni magukat a valóságtól, hogy öntudatlanul felszámolják vele minden kapcsolatukat. Ha máshonnan nézzük, az egészségtelen Ötösök annyira rettegnek a saját gondolataiktól, hogy valahogy meg kell szabadulniuk tőlük. Ezt úgy tehetik meg, hogy a belső ürességgel azonosulnak, mert ez marad bennük, miután elszakították magukat minden megmaradt identifikációjuktól. Lényegében tehát önmaguktól szakítják el magukat, mint azok a szülők, akik halott gyermekük emlékének fájdalmát enyhítendő mindent kidobnak, ami rá emlékezteti őket. Ennek eredményeként a neurotikus Ötösök egy teljesen kiürült házban élnek - egy olyan énben, melyből kisepertek mindent, ami a világhoz való rémisztő és fájdalmas kötődéseikre emlékeztethetné őket.

Tehát a neurotikus Ötösök a lelki üresség állapotába süllyednek, és ha így élnek tovább, akkor nagyon valószínű, hogy hamarosan szkizofrénnek lehet őket tekinteni:

"A szkizofrénia jelentősége miatt foglalkoznunk kell ennek a betegségnek és az Ötös személyiségtípusnak a feltételezett összefüggéseivel. Valószínűnek tűnik, hogy a szkizofrénia az egyik lehetséges következménye annak, ahogyan a neurotikus Ötösök megküzdenek a világgal. A stressz, amit részben a társadalmi elszigetelődés, részben pedig az elme hiperaktivitása miatti testi kimerültség okoz, idővel változást idézhet elő az agy kémiai egyensúlyában, és ez vezethet a szkizofréniára jellemző gondolkozási zavarokhoz. Természetesen nem minden egészségtelen Ötös szkizofrén, mint ahogyan a szkizofrének között sem csak Ötösök találhatók. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a személyiségtípus az összes többinél hajlamosabbnak tűnik a szkizofréniára. Lehetséges, hogy a szkizofréniára hajlamosító örökletes tényezőknek esetleg közük van azokhoz az örökletes tényezőkhöz, amelyek miatt valakiből valakiből Ötös lehet. Az ezen a téren végzett további kutatások talán új megvilágításba helyezik majd a szkizofréniát és az "ötösséget" is.

Az Ötös és a szkizofrénia közti lehetséges viszonyt úgy is elképzelhetjük, mintha e két entitás egymással párhuzamos mentális vágányon haladna. Egy adott ponton az elme, amikor már képtelen tovább működni a neurotikus Ötös élethelyzetén belül, egyszerűen átvált a neurózis vágányáról a szkizofrénia vágányára. A főként pszichológiai jellegű alkalmazkodási zavarból a személy egy egészen más birodalomba ugrik át: egy olyan kémiai és testi betegségbe, amelynek persze pszichológiai következményei is vannak. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért maradnak egyes neurotikus Ötösök neurotikusak, miközben mások szkizofrénné válnak, illetve arra, hogy miért lehet valakiből úgy is szkizofrén, hogy sem nem Ötös, sem nem neurotikus."

Mostanra már nyoma sincs egykori intellektuális mélységüknek és szenvedélyes érdeklődésüknek. Az ebbe az állapotba süllyedt Ötösök teljességgel elszigetelődtek a környezetüktől, a többi embertől és saját lelki életüktől - attól a képességüktől, hogy gondolkozni, érezni és cselekedni tudjanak.

Az egészségtelen Ötösöknek végre sikerült megteremteniük a távolságot önmaguk és a környezetük között, bár azon az áron, hogy teljesen eltávolították magukat a környezetüktől, öngyilkosság vagy szkizoid tudathasadás útján. A sors tragikus fintora, hogy az Ötösök azért húzódnak vissza a valóságból, hogy legyen elegendő helyük és idejük kiépíteni magukban a magabiztosságot és az életképességhez szükséges készségeket, de félelmük és elszigetelődésük végül teljesen lerombolja a magabiztosságukat, a tehetségüket és az életüket is. Azok az Ötösök, akik nem oltják ki saját életüket, végül kiszolgáltatottságban, függőségben vagy kényszerű bezártságban lehetnek kénytelenek leélni az életüket - tekintve hogy a valóságészlelés súlyos pszichotikus zavaraiban szenvednek -, és pontosan ez az a helyzet, amitől a legjobban félnek. Az Ötösök, hogy megszabaduljanak az őket körülvevő borzalmaktól, utolsó menekülési kísérletként megpróbálják kiszakítani magukat a környezetükből. Csakhogy amiből leszakítják magukat, az igazából nem a valóság, hanem a valósággal kapcsolatos saját szorongásaik kivetítése; csak a gondolataikból és az érzéseikből sikerült eltávolítaniuk magukat. Ha a neurotikus Ötösök idáig jutnak, akkor már képtelenek arra, hogy a maguk teremtette belső űrből segítségért kiáltsanak. A teljesen megtisztított én mélységeiben már csak az üresség lakozik.

Zárógondolatok

Ha megnézzük az Ötösökről kialakult összképet, láthatjuk, hogy e személyiségtípusban ellentétek küzdenek egymással: a gondolkozás a cselekvéssel, a világ csodálata a világtól való félelemmel, a másokkal való azonosulás mások elutasításával, a szeretet a gyűlölettel. A környezethez mint egészhez való vonzódás és a tőle való iszonyodás folyamata a szüleikkel szembeni ambivalens érzelmeikkel kezdődött. De sajnos az történik, hogy az Ötösökben fokozatosan olyan erős kényszerré válik önmaguk védelmezése a környezet potenciális fenyegetéseivel szemben - vagyis mindennel szemben, amit ők ártalmas vagy veszélyesnek tartanak -, hogy a jót is kizárják életükből. Végül semmi sem marad a világban, amivel azonosulni tudnának, semmi sem igaz vagy értékes, amiben még hihetnének. A végeredmény a teljes nihilizmus: nincs mihez kötődniük többé.

A neurózis lefelé húzó örvényébe került többi személyiségtípushoz hasonlóan az Ötösök is pontosan azt idézik elő, amitől a legjobban félnek: azt, hogy kiszolgáltatottá, haszontalanná és tehetetlenné válnak. A dolog iróniája, hogy azért lettek kiszolgáltatottak és tehetetlenek, mert elutasítottak minden kötődést. Azzal pedig, hogy egyre inkább csak a gondolati folyamataikkal törődnek, nem biztonságot és erőt találnak, hanem bizonytalanná és erőtlenné tették magukat.

Tragikus végkifejlet. Ha van valami perverz és sötét - sőt, akár démoni - az Ötösökben, akkor az az, hogy saját maguk védelme érdekében könyörtelenül elutasították a világot és a többi embert. Mi maradhat ezután? Csak a sötétség csodálata, a sötétséghez való rémisztő vonzódás.

Fordította: Sóskuthi György
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Címkék: értelmetlenségét, megfogalmazzanak, tevékenységekkel, visszajelzéseket, biztonságérzetét, tulajdonságoknak, termékenyíthetik, előtanulmányokat, legcélravezetőbb, tevékenységeiket, konceptualizálni, legegészségesebb, állásfoglalásaik, szélsőségesebbek, intellektuálisan, létfenntartáshoz, összefüggéseivel, hallucinációkhoz, elképzeléseikhez, készségkészletbe, intelligenciájuk, szintetizálására, elszigetelődésük, hifiberendezések, mellékvágányokra, tűzoltófecskendő, szenvedélymentes, hallucinálhatnak, tanulmányozására, személyiségtípus, specializálódnak, tehetetlenségtől, függetlenségüket, bizonytalanságai, veszélyeztetheti, mondanivalójukat, tudás izgalomba, világot átfogóan, dolgok mélyébe, maguk teljességében, valóság helyett, gyakorlati élettől, többi embert, társas kapcsolatokat, megismerés első, fizikai fogalmak, emberi elme, külvilág határozza, tudás bármely, mesterei legyünk, vele szomszédos, keveset kell, Ötös Archetípus Szintjei, Richard Riso, Russ Hudson, Lényegi Minőségek, Eudora Welty, Albert Einstein, Oliver Wendell Holmes, Beethoven Harmadik, Jackson Pollock, Hieronymus Bosch, Sóskuthi György,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Facebookon kaptam  Szeüleidtől tanultad  Hernádkak  Síró nő  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Kakaós piskóta  Facebookon kaptam  A szív és a cselekvés egységes...  A gyász  Facebookon kaptam  A halolaj és a hal még a migré...  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Szent-Györgyi Albert gondolata  Esti kép  Mélységes szomorúsággal  Isteni zsebkendők  Őri István - Dal az életről  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Akinek vaj van a fején...  Szép estét kedves látogatóimna...  Mély, puha álom - sárga féltés  Alvó baby  A szív és a cselekvés egységes...  Rendhagyó tavaszköszöntő Horto...  Szent-Györgyi Albert gondolata  Facebookon kaptam  Egyet értesz?  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Minden jónak végeszakad egysze...  Esti kép  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Amikor még rangja volt...  Alvó baby  Facebookon kaptam  Nyíljatok meg  Könnyáztatta asszonysorsok  Intelem  Petőfi Sándor - A tavaszhoz  A gyomorrontás tojással is kez...  Hernádkakon tánccal ünneplik m...  A közszereplő  Rochefoucauld - a bölcs  Talpra vándor  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Március 15 emlékére virágba bo...  Minden jónak végeszakad egysze...  Facebookon kaptam  képre írva Március 15 -re emlé...  Mélységes szomorúsággal  Aranyosi Ervin: Március 15. a ...  Facebookon kaptam  Fújjad márciusi szél . . .  Alvó kislány  Az ünnepről  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Az ünnepről  Tavaszról álmodom,  Testünk a szenvedélyek izzó f...  Facebookon kaptam  Csendes éjszakán  Egyet értesz?  Szeüleidtől tanultad  Várnai Zseni - Petőfi márciusa  Facebookon kaptam  Evan Esar tollából  Könnyáztatta asszonysorsok  A gyász  Benned is ezerféle szín van  Rejtő Jenő versei  Törött csészék  Atyám !  Magyarország ilyen hely.  Facebookon kaptam  Törött csészék  Az ünnepről  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Nem kell ide békemenet  Aranyosi Ervin: Súgom a békét...  Talpra vándor  Evan Esar tollából  Alvó kislány  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Paul David Tripp Március 16  Üdvözöllek az oldalamon  Aranyosi Ervin: Súgom a békét...  Csörög a telefonom  A halolaj és a hal még a migré...  Szép estét kedves látogatóimna...  Dóró Sándor: Ma  A közszereplő  Március 15 emlékére virágba bo...  Ki volt valójában a rejtélyes ...  Facebookon kaptam 
Bejegyzés Címkék
tudás izgalomba, világot átfogóan, dolgok mélyébe, maguk teljességében, valóság helyett, gyakorlati élettől, többi embert, társas kapcsolatokat, megismerés első, fizikai fogalmak, emberi elme, külvilág határozza, tudás bármely, mesterei legyünk, vele szomszédos, keveset kell, látnoki felfedező, legegészségesebb Ötösök, paradox képességgel, valóságot teljes, maguk egészében, meglévő tudás, agyban zajló, újításokból lesz, újabb kiindulópont, világ működéséről, általuk megfigyelt, nehezen érthető, többi ember, adottságaikat legtökéletesebben, dolog magyarázata, szövet elkészülte, racionális gondolkozást, objektív valóságot, olyan szintjére, maga teljes, elme csendessé, egészséges Ötösök, nagyon egészséges, lángelme meglátásai, nagy ugrást, ismeretlen között, felfedezés tökéletesen, művészi kifejezés, viszont rendkívül, emberiség legfontosabb, legkiválóbb lángelmék, világ valamely, kevésbé tehetséges, zsenik izgalmát, számítógép kezelését, hihetetlenül izgalmas, illető számára, egész emberiség, kihívások agyonnyomják, lényeglátó megfigyelő, őket körülvevő, összes személyiségtípus, gondolkozás kedvéért, tudás birtoklása, megértést roppantul, legmélyebb szintekre, dolgok lényegére, egész megértésének, kulcsát jelentik, világot csalhatatlan, látás aktusa, érzékszervek vagy, gondolkodás segítségével, dolgok együttjárásában, elméjük annyira, világ lényegében, tartós összpontosításra, érdeklődésüket felkeltő, problémákkal mindaddig, illető probléma, ismeretlenség homályában, végcél elérése, szokványos formákat, megfelelő alapkérdéseket, legcélravezetőbb módon, vizsgált probléma, lehetetlenre törekszenek, valóságészlelés módjaira, őket foglalkoztató, kérdést vagy, magabiztosabbá teszi, rendkívül kifinomult, kívülálló státusát, élet dolgait, saját körülményeikkel, felismeréseiket követve, társadalmi konvenciók, érdeklődésük igazi, való világban, dolgok mélyebb, aktív részvételtől, kívülálló megfigyelő, egészséges Ötösökben, megfigyelés szokása, figyelmét összpontosító, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 868 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 48
  • e Hét: 227
  • e Hónap: 2064
  • e Év: 10483
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.