ooOoo - Észak Dél,Abraham Lincoln,Egyesült Államok,Abraham Lincolnt,Egyesült Államoknak,Republikánus Párt,Amerikai Konföderált Államok,Jefferson Finis Davist,Jefferson Davisről,West Pointi Katonai Akadémiát,Robert,Jefferson Davist,Jefferson Davis,West Point-i,West Pointban,Robert Edward Lee,Földi Pál,Egyesült Államokat,Fort Sumter,Fort Moultrie,Fort Sumterra,Fort Moultrie-re,Fort Moultrie-t,Fort Sumtert,Fort Sumterbe, - eposz Blogja

Továbbiak »

Belépés

			eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz			Lauter Szabolcs 1987.09.04 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

ooOoo

2019-02-25 21:38:18, hétfő

	Észak Dél ellen (2. fejezet) Észak Dél ellen: Az amerikai polgárháború 1860-1865 (História álarc nélkül - Az igazság nyomában) * A déli államok elszakadása Abraham Lincoln 1809-ben született, abban az évben, amikor először volt tilos rabszolgákat behozni az Egyesült Államok területére. Sok amerikai család otthonában ott található az olajlenyomat, amely a kis Lincolnt cölöpverés közben ábrázolja, amint az apjával a farmon dolgozik. Nem volt jó tanuló, de annál inkább szeretett olvasni, főként a Bibliát és Aiszóposz meséit. Minden idők egyik legjobb szónoka volt, gyermekkorára nyúlik vissza az a jellemvonása, hogy példázatokat és népiesen képletes kifejezésmódokat használ, másrészt a tömör és szabatos megfogalmazást kedvelte. Favágással kereste a kenyerét, majd révész volt, boltosinas. Valahogyan hozzá jutott egy jogi munkához, aminek hatására a jog paragrafusaiban mélyedt el. Fellépett képviselőjelöltnek is, és nagy agitációs körútra indult, a falvak piacterein erőmutatványokat végzett, aratóversenyeken vett részt, kihívta birokra a falvak legerősebb legényeit és földhöz vágta őket. Farmer választói nyilván megérezték, hogy ez az ember igazán őket képviseli - a jövendő Amerikát. Már akkor is többször felszólalt a rabszolgaság eltörlése mellett. Huszonöt éves korában tette le az ügyvédi vizsgát, és Illinois állam egyik legnépszerűbb ügyvédje lett. Tehetsége mellett az tette őt népszerűvé, hogy soha olyan ügyet nem vállalt, aminek igazságáról nem volt meggyőződve. Így aztán nem lehetett meggazdagodni, de osztatlan tiszteletben részesült a bírók között is, 1847-ben választották be az Unió kongresszusába. Mint a korabeli leírás tartalmazza, magas volt, karcsú és szögletes, kissé félszeg. Éles metszésű arcvonásai voltak, mélyen ülő szemekkel, vastag szemöldökkel, magas homloka volt, sűrű fekete hajjal. Meg kell állapítanunk, megjelenése nem volt karizmatikus. De ha egyszer felizgatták, akkor kigyúlt a tüze, és a géniusz látszódott minden mozdulatán. Szemei villogtak és szikráztak, durván faragott arcán minden vonás kifejezővé vált, és egy olyan ember láttak maguk előtt, akinek ritka hatalma és mágikus befolyásolóképessége van. Mindig meg tudta fogni az embereket, nem lehetett elmenekülni józan érvelése, őszinte természetessége és folyamatos jó humora elől, amivel logikus mondanivalóját fűszerezte. Világos volt, tömör, előadása ékesszóló és tökéletesen uralkodott mondanivalóján. Ezrek csődültek össze őt meghallgatni. Természetes volt tehát, hogy a republikánusok 1860-ban a novemberi választásokon Abraham Lincolnt indították jelöltjükként, aki azonban végső fokon 1866000 szavazatot kapott a demokraták összesített 2810000 szavazatával szemben. Meg kell azonban jegyeznünk, ami a legfontosabb, a demokraták három jelöltet is indítottak, Lincoln legfőbb vetélytársa, Douglas, 1375000 szavazatot kapott, a másik két demokrata-jelöltre összesen 1435000 szavazat. Ily módon relative Lincoln kapta a legtöbb voksot, és ő lett megválasztott elnöke az Egyesült Államoknak. Dél Lincoln megválasztását nyílt provokációnak tekintette. Először történt, hogy kompromisszumra hajló, és nem ritkán megvesztegethető Wight elnök helyett olyan embert sikerült Északnak az elnöki székbe ültetni, aki álláspontját a legnagyobb nyíltsággal képviselte, és akiről mindenki tudta, hogy teljességgel megvesztegethetetlen. A déliek joggal hihették, hogy a Republikánus Párt most be fog avatkozni az ő belügyeikbe, hiszen ennek a pártnak nagyon sok tagja tört lándzsát a rabszolgaság eltörlése mellett, és még szélsőségesebb nézeteket képviselt, mint az új elnök. Ennek következtében rövid idő alatt megkezdődött az Unió bomlása. Virginia hasztalan tett békejavaslatot, hogy az ellentéteket elsimítsa, a választásokat követően, december 20-án Dél-Karolina az elszakadás mellett döntött. Ezután 1861 januárjában egymást követően: Mississippi, Florida, Alabama, Georgia, Lousiana, majd február 1-jén Texas. Kis szünet után követte példájukat Virginia, Arkansas, Észak-Karolina és Tennessee. Kentucky bejelentette semlegességét (amit kezdetben mindkét fél elismert), három államban már fegyveres összecsapásra is sor került. Missouriban, Marylandben és Nyugat-Virginiában a szövetségi csapatok, tehát az északi kormány csapatai akadályozták meg a déli érzelmű lakosság elszakadását, és a kialakuló déli szövetséghez való csatlakozását. Úgy tűnt, Dél komolyan veszi a maga feladatát, már február 8-án a kongresszusuk létrehozott egy provizórikus - tehát átmeneti - alkotmányt, az Amerikai Konföderált Államok részére, és a következő napon megválasztotta Jefferson Finis Davist ideiglenes elnöknek, majd rövid átmenet után megalapították a lobogójukat is, amelynek vörös színű mezőjét kék színű András-kereszt átlózta, benne az elszakadt államokat jelképező 13 fehér színű csillaggal. A kongresszusuk Richmondot választotta meg fővárosának, ahová július 20-án költözött. Az elnökről, Jefferson Davisről a történelem Lincoln árnyékában teljesen megfeledkezett, az lett a sorsa, mint a vesztett ügyek annyi bátor katonájának. Tapasztalatai pedig jelentősek voltak úgy katonai, mint politikai téren. 1808-ban született, gyakorlatilag egyidős volt nagy ellenfelével. A West Pointi Katonai Akadémiát végezte el, a határszéli csetepatékban és az indiánokkal való küzdelmekben tüntette ki magát, majd ültetvényes lett. Önkéntesként vett részt a mexikói háborúban, ahol ismét kimagasló teljesítményt nyújtott. 1847-től Mississippi államnak volt a szenátora. Hadügyi államtitkári posztot is töltött be 1853 és 1857 között, tehát jól ismerte az Egyesült Államok katonai szervezetét és felépítését. Nem volt kimondottan híve az elszakadásnak, és utolsó percig abban bízott, hogy kompromisszumokkal meg lehet oldani a felmerült nézetkülönbségeket. Amikor azonban megválasztották, hajthatatlanul síkra szállt a déliek önállósága mellett, és nem volt hajlandó olyan tárgyalásokba bocsátkozni, amelyek nem ismerik el a Konföderációt mint nemzetet. Magánbeszélgetéseken úgy vélekedett, hogy a rabszolgaság kérdése egyébként is már bukásra van ítélve. Ő volt a fő irányítója a Konföderációnak, és egészen a végső kimerülésig vezette országát. Fő jelentősége abban volt, hogy teljesen szabad kezet adott Robert E. Lee tábornoknak, a déli hadsereg főparancsnokának. A pártok túlzói az elnöküket mindkét oldalon gyengének, megalkuvónak tekintették, Lincolnt éppen úgy, mint Jefferson Davist, akinek a lelkesedését és az ügyhöz való hozzáállását vonták kétségbe, a maguk szélsőséges nézeteit követve. Azt kell megállapítanunk, egyik fél sem ismerte fel, csak amikor már túl késő volt, hogy a másik fél halálosan komolyan követi a maga elképzeléseit. Azt hitték, csak politikai blöffről van szó, és nem vették komolyan sem a déliek elszakadási szándékát, sem azt, hogy ezzel szemben az északiak fegyveres erővel fognak fellépni. Végső fokon ezekre a félreértésekre és téves helyzetmegítélésekre vezethető vissza a 4 esztendeig tartó háború kitörése, amely több mint 600 ezer emberébe került az Egyesült Államoknak. Az Unió oldaláról hivatalosan 364500, a Konföderáció részéről 133820 halottat tartanak nyilván. Ezek a számok magukba foglalják az elesetteket, de nem veszik figyelembe a sok halálesetet, ami a sebesülésekből és betegségekből származott. Ezt 120000 főre teszik, és így jön ki a fenti 618320 főnyi veszteség. A zászlók alá bevonultatott erők száma az északiaknál 2213363 fő, azonban a besorozottak összessége megközelítette 2900000 főt. A délieknél hiányoznak a pontos számok, a tájékoztató jellegű adatok 600 és 900 ezer fő között tesznek említést, de vannak források, amelyek 1 millió fölé teszik a déliek által bevetett fegyveres erő nagyságát. Mindehhez tudnunk kell, hogy amikor a konfliktus megkezdődött, az ország hadserege 16 ezer hivatásos főből állott, így mindkét oldalon improvizációkra, rögtönzésekre volt szükség. Az államok rendelkeztek 1-1 milíciaezreddel, ezek voltak az elsők, akiket bevetettek. Ezeknek az ezredeknek a minősége is rendkívüli módon eltért egymástól, egyik sem hajtott végre soha ezredkötelékben gyakorlatokat, illetve nem tevékenykedett, a szétszórt századokat soha még szemlére sem vonták össze. Ehhez hozzá kell tegyük, a századokat olyan tisztek vezették, akiket azon okból választottak meg, hogy ők voltak a vezető polgárok valamely településen. Nagyon kevés volt az, aki parancsnoki képességekkel rendelkezett volna tiszti beosztásában, a háború úgy kezdődött, hogy amatőrök vezették az amatőrökből álló hadseregeket. A délieknél e téren a helyzet jobb volt, mert maga Jefferson Davis is West Point-i iskolát végzett, értett a katonai dolgokhoz, és a West Pointban végzett tiszteknek mintegy harmada lemondott a hivatásos hadseregben viselt beosztásáról azért, hogy a déliek oldalán szolgáljon. Így oda kerültek a legképzettebb tisztek. Közülük emeljük ki Robert Edward Lee tábornokot, az Egyesült Államok történelmének legnagyobb katonai alakját. Földi Pál Észak Dél ellen (3. fejezet) Észak Dél ellen: Az amerikai polgárháború 1860-1865 (História álarc nélkül - Az igazság nyomában) * Az első lövések 1861 februárjától az akkor elszakadt hét déli állam már folyamatosan átvette a szövetséges hatóságoktól az erődöket, a lőszerraktárakat, a pénzverdéket és egyéb köztulajdont. Sok északi úgy vélekedett, hogy legcélszerűbb hagyni Isten nevében távozni békében az önfejű testvéreket. Március elején, amikor Lincoln átvette az elnöki hatalmat, a beiktatási beszédét hűvösen, minden harag és gyűlölet nélkül mondta el. Megismételte azt a korábbi állásfoglalását, hogy nem kíván beavatkozni azon államok rabszolgatartásába, ahol az már létezik. Azonban végre fogja hajtani a törvényt minden államban, mivel az Egyesült Államokat változatlanul egységesnek tartja. A beszéd lényegében egy utolsó békés kísérlet volt arra, hogy az elszakadt déli államokat mint "tékozló fiúkat" visszatérésre bírja az "atyai házba". Szükséges is volt egy ilyen békülékeny hangnemre, mert ekkor már gyülekeztek a viharfelhők a dél-karolinai Charleston kikötője előtt, ahol a Fort Sumter nevű szigeterőd védelmezte a Dél egyik legkitűnőbb kikötőjét. Két folyó ömlik itt az Atlanti-óceánba, és ezek torkolatában néhány sziget volt, amely egészen a tengerig húzódott. Ezek egyike volt Fort Moultrie, ahol egy tengerészeti üteg őrizte a bejáratot, mintegy 3 méter magas falakkal, amelyek alapjait még az amerikai függetlenségi háború alatt rakták le. A hajózható csatornának a közepén állt Fort Sumter, melynek formája ötszögletű és téglákból készült erődítmény. Ezeket a hosszú békeidőben elhanyagolták, csak az elmúlt időszakban kezdtek hozzá, hogy újra megerősítsék. Az erődöknek jelképes helyőrsége volt, mintegy 70 ember Anderson őrnagy parancsnoksága alatt, aki 1860 őszén vette át ezen támaszpontoknak a védelmét. Amikor 1860. december 20-án Dél-Karolina elszakadt és bejelentette szuverinitását, csapatokat kezdett gyűjteni, és lövegeket állított fel a kikötő bejáratánál. Andersen beszögeztette a Moultrie-n lévő lövegeit, elpusztíttatta a vontató szekereket, és minden erejét a jobban védhető Fort Sumterra vonta össze. Megtagadta a déliek felszólítását, hogy térjen vissza Fort Moultrie-re, és bejelentette, az a feladata, hogy megvédelmezze Charleston kikötőjét, és ezt meg is fogja tenni. Ennek megfelelően embereivel fokozott iramban dolgozott Fort Sumter megerősítésén. December 27-én a déliek megszállták Fort Moultrie-t, és egyéb, a térségben lévő támaszpontokat. 1861. január 8-án egy kereskedelmi gőzös érkezett a kikötőbe, amely erősítéseket hozott Fort Sumter részére, több mint 200 katonával és lőszerutánpótlással. Mikor azonban a déliek tüzet nyitottak és a hajót kétszer eltalálták, a kapitány gyámoltalanul visszafordult New Yorkba, anélkül, hogy a feladatát végrehajtotta volna. Az akkori elnök "béna kacsa", mivel novemberben már Lincolnt választották elnöknek, ezért nem kívánt az eseményekbe beavatkozni. Az egész incidens megoldása Abraham Lincoln vállára nehezedett, akinek kellő ideje volt, hogy megfontolja a teendőket, különböző alternatívákat is mérlegelt, tudatában volt annak, aminek a beiktató beszédében is hangot adott, hogy meg kell őrizze az Egyesült Államok tulajdonát, így az erődöket is, de nem akarta az amúgy is feszült helyzetet tovább élezni. Ezért tárgyalásokat kezdeményezett az elszakadók kormányának képviselőivel, akik Washingtonba érkeztek, elérni, hogy harc nélkül adja át az erődöt. Írásban fordult a kabinet tagjaihoz, véleményüket kérve, hogy Fort Sumtert megfelelő ellátás mellett lehet-e egyáltalán megvédeni. De még tovább is ment, a helyszínre küldte a hadügyi államtitkár tengerészeti helyettesét, hogy mérje fel a helyzetet. Ő úgy nyilatkozott, amennyiben az erődöt megerősítik és ellátják utánpótlással, áprilisig kitarthat. Az elnök egyik barátját pedig Charlestonba küldte, hogy mérje fel a helyzetet, mennyire komolyan gondolják az ottani hatóságok, hogy elhagyják az államok kötelékét. A küldött azzal a lehangoló megállapítással tért vissza, hogy a kompromisszum lehetetlen. Lincoln azonban változatlanul békülékeny szellemben tárgyalt az egész helyzetről, és közvetítő megoldásként azt az elképzelést próbálta érvényesíteni, hogy utánpótló - elsősorban élelmiszerekkel megrakott - hajót juttat el Fort Sumterbe, anélkül, hogy fegyvereket, lőszert vagy csapaterősítéseket szállítanának ezen a hajón. A déliek mindezen lépésekben csak időhúzást véltek felfedezni, és azt a szándékot, hogy az északiak mindenáron meg akarják tartani Fort Sumter erődjét, ami az egész charlestoni szabad hajózást veszélyeztette. Földi Pál

0 komment , kategória: Általános

Címkék: aratóversenyeken, kifejezésmódokat, főparancsnokának, megvesztegethető, erőmutatványokat, lőszerraktárakat, élelmiszerekkel, természetessége, ezredkötelékben, kompromisszumra, konföderációnak, improvizációkra, paragrafusaiban, milíciaezreddel, állásfoglalását, megállapítanunk, megválasztották, megállapítással, támaszpontoknak, mondanivalóján, félreértésekre, sebesülésekből, megválasztotta, kezdeményezett, békejavaslatot, megközelítette, republikánusok, megalapították, mondanivalóját, szélsőségesebb, alternatívákat, elpusztíttatta, veszélyeztette, hajthatatlanul, parancsnoksága, megfeledkezett, amerikai polgárháború, igazság nyomában, déli államok, farmon dolgozik, jogi munkához, falvak piacterein, falvak legerősebb, ember igazán, jövendő Amerikát, rabszolgaság eltörlése, ügyvédi vizsgát, bírók között, korabeli leírás, géniusz látszódott, olyan ember, republikánusok 1860-ban, Észak Dél, Abraham Lincoln, Egyesült Államok, Abraham Lincolnt, Egyesült Államoknak, Republikánus Párt, Amerikai Konföderált Államok, Jefferson Finis Davist, Jefferson Davisről, West Pointi Katonai Akadémiát, Robert, Jefferson Davist, Jefferson Davis, West Point-i, West Pointban, Robert Edward Lee, Földi Pál, Egyesült Államokat, Fort Sumter, Fort Moultrie, Fort Sumterra, Fort Moultrie-re, Fort Moultrie-t, Fort Sumtert, Fort Sumterbe,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]