Észak Dél ellen (1. fejezet) - Észak Dél,Amerikai Egyesült Államok,Egyesült Államok,Afrikából Amerikába,Egyesült Államokba,Egyesült Államokban,Thomas Jefferson,Függetlenségi Nyilatkozatba,Dred Scot-ügy,Legfelsőbb Ítélőszék,Egyesült Államok Alkotmánya,Republikánus Párt,John Brown-féle,Magát John Brownt,Glory Alleluja,Battle Hymn,Amerikai Alkotmány,Abraham Lincoln,Földi Pál, - eposz Blogja

Továbbiak »

Belépés

			eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz			Lauter Szabolcs 1987.09.04 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Észak Dél ellen (1. fejezet)

2019-03-31 21:31:47, vasárnap

	Észak Dél ellen: Az amerikai polgárháború 1860-1865 (História álarc nélkül - Az igazság nyomában) * A dinamikus észak és a provinciális dél Észak és Dél ellentéte megalakulásától fogva végigkíséri az Amerikai Egyesült Államok egész történetét. Az Unió magját az Atlanti-óceán partján elterülő államok alkották. Ezek között az államok között már a természet, az éghajlat is válaszfalat emelt. Észak inkább azokat vonzotta, akik a kereskedésnek, az iparosodásnak, a bányászatnak mozgalmasabb életmódját becsülték többre, Dél pedig azokat, akik az ültetvényesek nyugodtabb és úribb életmódját akarták élni. A déli földnek tropikus klímája, a rendkívüli termékenység maga után vonta, hogy a gyapottermelés fejlődött ki legerőteljesebben a dohány mellett. A gyapottermelés előfeltétele volt, hogy minél több gépszerűen működő robotos álljon rendelkezésre, ezeket a robotosokat pedig a fekete rabszolgák töménytelen mennyisége biztosította. Ha visszatekintünk a rabszolgaság történetére, az Afrikából származó fekete bőrű rabszolgáknak, ahogy ekkoriban nevezték, a "fekete elefántcsontnak" a szállítására az első engedélyt még a spanyolok adták ki 1537-ben. A nyugat-afrikai partokon létrehozott portugál kereskedőállomások gyorsan felkarolták a kínálkozó lehetőséget, és elsősorban arab közvetítőkön keresztül vásároltak rabszolgákat, mivel különösen akkoriban még Brazília volt nagyon fontos hely, ahol a cukornád-ültetvények elterjedése és fokozatos fejlődése szükségessé tette a rabszolgamunkát. Amikor az angolok, a hollandok és a franciák is elkezdték a kereskedést, és letelepedtek a nyugat-indiai szigetvilágban, hasonló sikerrel használták a cukornád-ültetvényeken a rabszolgamunkát. Ennek a jelentősége csak növekedett a 17. században, mikor az európai nagyhatalmak fokozatosan gyarmatosították Amerika területeit. Ennek a robotnak a kényszerűsége elsősorban az éghajlat volt, amely rendkívül nehézzé tette a fizikai munkát, a feketéket sokkal jobb munkaerőnek tekintették, mint az ilyen jellegű tevékenységhez hozzá nem szokott indiánokat, s úgy vélték, hogy jobban ellenállnak a trópusi betegségeknek is. A rabszolgák szállítása először a nyugat-afrikai partvidékről történt, de később kiterjedt az Indiai-óceánra is arab rabszolga-kereskedők közvetítésével. 1620-ban jelent meg az első néger rabszolgákkal megrakott angol hajó Virginia partjain. A 18. században is angol túlsúly volt a rabszolga-kereskedelem területén, az 1713-as utrechti béke alapján az angolok még a spanyolok által birtokolt területen is jogosultak voltak a rabszolga-kereskedésre. Általában az 1770-es évek körül nem kevesebb, mint százezer rabszolgát szállítottak át az Atlanti-óceánon, mintegy 20 fontért vásárolták őket fejenként Nyugat-Afrikában, és a legnagyobb rabszolgapiacon, Jamaika szigetén 40 fontért adták el, tehát 100 százalék volt a haszon egy-egy rabszolgán. Azonban már a szállítások során is nagy volt a halálozási ráta, úgy vélik, hogy általában minden nyolcadik ember áldozatul esett a nehéz, és számukra megváltozott körülményeknek, továbbá az Amerikába szállított rabszolgák egyharmada meghalt három éven belül. A 18. század vége felé azonban a liberális közvélemény, különösen Angliában, kétségbevonta a rabszolgaságnak, mint rendszernek az erkölcsi alapjait, és hosszú viták után Nagy-Britannia volt az első, amely 1807-ben megtiltotta a rabszolga-kereskedelmet, magát a rabszolgatartást pedig 1833-ban törölték el. Észak-Amerikában is, már az egyes államokban a 18. század végén megtiltották a rabszolga-kereskedelmet, Dél-Karolina állam ezt a tilalmat 1793-ban hatályon kívül helyezte, és ezen túlmenően is nagymértékben folyt a rabszolgák csempészése. Az Egyesült Államok hajóépítő üzemei, külön erre a célra, gyorsjáratú és nagy befogadóképességű hajókat építettek. Az Egyesült Államok kormánya azonban - a közvélemény nyomására - mindinkább folyamatos lépéseket tett a rabszolga-kereskedelm korlátozására. Az utolsó állam, amely a rabszolgaság eltörlését kikáltotta, érdekes módon Franciaország volt, a forradalmi gondolat és a liberalizmus élharcosa. Az Atlanti-óceánon a kereskedelem utolsó nagy hulláma az 1820-as években Brazília felé irányult, ahol is 1825-ben a lakosság fele már rabszolgákból vagy azok leszármazottaiból állt. Ez a 400 éven át zajló erőszakos és brutális elszállítás - amely mintegy 10 millió embert érintett - Afrikából Amerikába igen jelentős társadalmi fejlődést eredményezett az államokban. A felvilágosodás korának humanizmusa jogosan az emberiség egyik legsötétebb szégyenfoltját látta az emberkereskedésben, és igyekeztek mindenféle módon megakadályozni. 1787-ben az Unió törvényhozása megtiltotta a rabszolgák behozatalát az Egyesült Államokba, de a törvényt Dél tiltakozása hatására módosították, így 1808-ig mégis meg volt engedve. Az angol textilipar óriási arányú fellendülése, majd az északi államok önálló nagyiparának kialakulása a gyapotot a legkeresettebb nyers termékké tette. A déliek minden rendelkezésre álló területet ezzel a "csodanövénnyel" ültettek be, amely szinte fáradtság nélkül nagy anyagi haszonnal járt, 1800-ban az Egyesült Államok 5 millió dollár értékű gyapotot exportált, ami 7 százaléka volt a teljes nemzeti exportnak. Az amerikai Eli Whitney 1793-ban feltalálta az úgynevezett kimagvazó gépet, a Cotton gint, olyan technikai berendezést, amely a gyapot magját kiszedi a gyapotból. Így a rabszolgaság, amely akkoriban már visszafejlődőben volt, egyszeriben új jelentőséget kapott. A gyapottermelés, mint azt a fenti számokból láttuk, ugrásszerűen emelkedett. 1791-ben, tehát a magvazógép feltalálása előtt csak 2 millió fontra rúgott, 1801-ben már 40 és 1826-ban több mint 330 millió fontra emelkedett, és mindig újabb és újabb területeket vontak művelés alá. Ennek folytán Dél egész gazdasági rendszere a fekete rabszolgaságra épült fel, 1860-ra a Dél gyapottermelő birodalommá vált, és mintegy 4 millió rabszolgát alkalmazott. Egyébként az Egyesült Államokban is a rabszolgatartó államok voltak többségben. Azonban minél több új állam alakult a benépesített nyugati területekből, annál inkább a rabszolgaellenes Észak javára billent az egyensúly. Ezeket a területeket éppen azok a kisemberek népesítették be, akik szükségszerűen ellenségei voltak a rabszolgaság intézményének. A déliek katonásabbak, fegyelmezettebbek és egységesebbek voltak, mint a szabadságukra és függetlenségükre oly büszke északiak, akiket akkor kezdtek el nevezni "yankee"-nek. A fegyelmezett fellépésnek jó iskolája volt a néger rabszolgák féken tartása. Délen nem volt sem életképes középosztály, sem szabad parasztság, de volt még egy réteg, a szegény fehérek, akik feltétlen engedelmességgel viselkedtek az ültetvényes arisztokráciával szemben, amely őket eltartotta és felhasználta. Ezeknek a szegény fehéreknek a tömegeiben a Dél olyan fegyverrel rendelkezett, amelyet észak nem tudott ellenük mozgósítani. Nem érdemes azonban azt hinnünk - mint ahogyan a marxisták állították -, hogy a déli ültetvényesek mind humánus emberbarátok lettek volna. A rabszolgatartó ültetvényesnek, már csak a saját érdekében is, meg kellett kímélnie a munkásait - rabszolgáit -, hiszen ők hozták neki az anyagi bevételt, tehát gondoskodnia kellett a szükségszerű ellátásukról. Sorsuk semmivel sem volt rosszabb, mint az északi gyárakba, bányákba bezsúfolt "szabad" munkás bérrabszolgáké. Az északiak könyörtelen pénz utáni hajszában éltek, és ez maga után vonta az álszenteskedést. Dél gazdasági okoknál fogva nem ismerte ezt az izgatott hajszát, az emberek itt patriarchális életet éltek. A déli társadalom gavalléros volt, harcos és bátor, tudta élvezni az élet örömeit, és sok tekintetben szabadabb volt, mint a pénzrabszolgaságban élő jenkik világa. Az ültetvényesek fiai pedig a katonáskodást választották, és az Unió tisztikarának nagyobbik része közülük került ki. Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy Északnak hosszú ideig nem fűződött semmi anyagi érdeke, hogy erélyes akcióval a rabszolgaságot megszüntesse. Az északi munkásnak és farmernek egyelőre semmiféle konkurenciát nem jelentett a négerek ingyenes munkája, az északi államokban nem volt munkanélküliség, hanem inkább munkáshiány, amit az Európából érkező kivándorlók tömege enyhített. A gyapottermelés alacsony költségei révén ezek a tömegek igen olcsó nyersanyaghoz jutottak. Hogy mindezek ellenére a rabszolgaellenes mozgalom fokozatosan hatotta át Északot, annak magyarázatát inkább a humanizmus eszméjének térhódításában találhatjuk. Ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államok is a szabadság eszméjének köszönheti a létét. Az északi lakosság jelentékeny részét alkották különböző protestáns felekezetek, akiket áthatott a munka megszentelésének vallásos hite, márpedig szerintük csak a szabad munkavállalás lehet szent. Az Egyesült Államok alkotmányának fő ideológiai létrehozója és megfogalmazója, Thomas Jefferson elszánt harcosa volt a rabszolgarendszer elleni mozgalmaknak, és logikus gondolkodásával próbálta eszméit győzelemre vinni, már a Függetlenségi Nyilatkozatba is bele akarta foglalni a rabszolgaság eltörlését. 1784. március 1-jén egy javaslatot terjesztett elő, amelyben utalt arra, hogy "az 1800. évi keresztény éra után nem szabad engednünk sem a rabszolgaságot, sem a kényszerszolgaságot egyetlen egy államunkban sem." Azonban ezt a javaslatot egyszerű szótöbbséggel elutasították. Polgári egyesületek is jöttek létre, amelyeknek a célja a rabszolgaság megszüntetése volt. 1833-ban amerikai rabszolgaellenes szövetség alakult, amely 40-es a évekre már 150-200 ezer taggal rendelkezett, noha eleinte még a puritán északi államok lakosságának csak csekély töredékét tudták megnyerni. Állandó harc volt a körül, hogyan döntsék el a rabszolgaság kérdését az újonnan alakult államokban és a Mexikótól átengedett területeken. Ez az "átengedés" a Mexikóval vívott háború következménye volt. Az 1850. évi "Nagy kompromisszum" néven foglalt törvények kimondták, hogy az aranyláz során létrejött szabad államként szervezkedő Kaliforniát felveszik az Unióba, de a többi területeken a lakosság maga dönt a rabszolgaság tilalma vagy megengedése ügyében. Délnek tettek engedményt a szökevény rabszolgákról szóló törvény megszigorításával, mely az államok hatóságait olyan területeken is kötelezték a szökött rabszolgák üldözésére, ahol maga a rabszolgaság intézménye tilalmas volt. Ez a megszigorított törvény erősen felizgatta az északi államok közvéleményét, és alkalmat adott, hogy megírják a leghatásosabb abolicionista - tehát rabszolgaság-eltörlő - propagandairatot, Beecher-Stowe írónő Tamás bátyja kunyhóját, amely különösen színpadi átdolgozásban igen hatásos propaganda eszköznek bizonyult. 1852-ben jelent meg, és már az első évben 300 ezer példányban fogyott el. A későbbi események előre vetítették árnyékukat, már 1855 körül rabszolgaellenes és rabszolgabarát őrjáratok és portyázók csaptak össze Kansas állam területén, ezzel járt lakóépületek és csűrök felégetése, a lovak elhajtása, és már eldördültek az első fegyverek is. Puszta véletlenből fokozta ezt a feszültséget az úgynevezett Dred Scot-ügy is, amikor is egy Missouri vidékére való rabszolgát, aki szabad területre került, utólag eladtak egy rabszolgatartó állam polgárának. A sértett a szövetségi bírósághoz fellebbezett, és azt állította, hogy szabad territóriumon való tartózkodásával szabad polgár lett belőle. A Legfelsőbb Ítélőszék azonban elutasította a keresetet azzal az indoklással, hogy rabszolga vagy rabszolgák ivadéka nem lehet az Egyesült Államok polgára. A határozat kimondta továbbá, hogy a rabszolga azért sem jogosult a polgári jogok élvezésére, mivel másnak a tulajdonába tartozik, tulajdonképpen "dologként" kezelendő. Ez az állásfoglalás óriási felháborodást váltott ki az emberi jogokért küzdők táborában. A bíróság magyarázata szerint azért sem lehet joga egy feketének, mert az Egyesült Államok Alkotmánya fehér emberek számára készült, tehát az alkotmányos jogok csak őket illetik meg. A rabszolga egyébként is a magántulajdon egyik alkotóeleme, a magántulajdon védelme pedig az alkotmány értelmében a kongresszusnak kötelessége. Ilyenformán a rabszolgaellenes mozgalom eddigi vívmányai is megkérdőjeleződtek ennek az 1857-ben született bírósági döntésnek a következtében. Ezekben az években egyre szélesebb körökben terjedt el a vélemény, hogy a déli államokat erőszakkal kell majd a végén kényszeríteni, hogy mondjanak le legalább a rabszolgaság további terjeszkedéséről. A régi pártok azonban minden erejükkel tiltakoztak e megoldás ellen. Nem akarták sem az Unió felbomlását, sem az eddigi politikai szervezetek feloszlatását, amelyek egyáltalán nem az Észak-Dél ellentétek körül kristályosodtak ki. A régi pártjelszavak azonban elvesztették már a hatásukat a felizgatott közvélemény szemében. A whigek helyére, akik a rabszolgaság kérdésében kirobbant összeütközést továbbra is politikai kompromisszumok toldozásával-foldozásával akarták levezetni, északon új pártszervezet, a Republikánus Párt alakult, amely a rabszolgaság kérdésben - legalábbis, ami a területi megosztást illeti - nem ismert megalkuvást. A rabszolgaság kérdése megmérgezte az egész közhangulatot, ez nem egyetlen oka volt a kirobbanó polgárháborúnak, hanem kétségtelenül egy olyan ok, amely nélkül a háborúra nem kerülhetett volna sor. A közhangulatot és a közállapotokat legjobban a John Brown-féle akció jelzi. Ez a szinte ószövetségi alak egész életét a rabszolgák felszabadításának szentelte, néhány hívével betört Virginiába, hogy az ige erejével szabadítsa fel a rabszolgákat. Az ige ereje azonban, úgy látszik, nem volt túlzottan elegendő, mert fegyveres föllépéssel is támogatta a malasztot. Túszokat szedett, polgári személyeket ölt meg, végül 1859 októberében elfoglalta az amerikai hadsereg egyik fegyverraktárát, úgyhogy önkénteseket és a virginiai milíciát kellett mozgósítani, még tengerészgyalogosok is érkeztek, akk végül megrohamozták és elfoglalták ezt a fegyverraktárat. Magát John Brownt elfogták, Charlestonban bíróság elé került, és felakasztották. A halálát sríató ének, a "Glory, Glory Alleluja" Észak egyik legnépszerűbb, azt lehet állítani, slágerévé vált, amelynek komor és monoton dallamát fogják majd énekelni az északi katonák a felgyújtott déli falvak tüzénél. The Battle Hymn of the Republic: Glory! Glory! Hallelujah! Link Ki kell térnünk azonban két további tényezőre, amik szintén lényeges közreműködői voltak az Észak és Dél között fokozódó feszültségnek, mely oly méretű volt, hogy már az elszakadásról és az Unió szétszakadásáról is lehetett hangokat hallani. Északon a társadalom sokkal gyorsabban fejlődött a maga iparosodására támaszkodó gazdasági szervezetével. Tízezrével érkeztek a bevándorlók, és hatalmas területek nyíltak meg számukra nyugaton. Ezek a tömegek új ipari létesítményeket hoztak létre, és azt kívánták, hogy védelmet találjanak a kormányzatnál az európai import ellen, és ennek megfelelően különböző társaságok alakultak, amelyek azt követelték, hogy a központi kormányzat védővámokat léptessen életbe. Délen ezzel szemben a társadalom sokkal statikusabb volt, kevesebb volt a bevándorló, kevés volt a város, a gyárrendszer nem nagyon fejlődött, és a gyapotbárók azt akarták, hogy a világpiacon eladott áruik ellenértékeként olcsó európai importhoz jussanak hozzá. Sokan a déliek közül attól tartottak, hogy ha az északiak többségbe kerülnek a törvényhozásban, akkor a déli gazdaságot tönkretevő intézkedésekre fog sor kerülni. Az északon kialakuló gyáriparnak, az angol piaccal kialakuló verseny miatt védekezésképpen érdekében állottak védővámok, délnek pedig a szabad kereskedelem felelt meg gazdasági struktúrája miatt. Ám a védővámok következtében az élet megdrágult, ami az északi kis embereket éppen úgy sújtotta, mint a déli ültetvényest, ezért a jenki kapitalizmus elleni harc sok kis embert a déli demokraták táborába hajtott. A további ellentét az Amerikai Alkotmány értelmezéséből adódott, ami már az 1700-as évek utolsó évtizedétől felbukkant, és ami azt jelentette, hogy hatálytalanítani lehet azokat a törvényeket, melyek túllépik a szövetségi kormányzat hatáskörét. Ennek kellő megértéséhez tudnunk kell, hogy az Egyesült Államok - mint azt a neve is mutatja - önálló és szuverén államoknak az összekapcsolása. Amikor a szövetségi kormány vagy a kongresszus olyan intézkedést hozott, amely sértette egy állam saját magának fenntartott jogait, akkor az alkotmányellenesnek minősült, és az érdekelt vagy megsértett állam a saját hatáskörében - határain belül - megakadályozhatta a törvény érvényesülését. Ily módon az alkotmány szorosan korlátozta a szövetségi kormányzatot, hogy beavatkozzon egyes szuverén államok belügyeibe. Ebben a rendelkezésben a déli államok megfelelő biztosítékot láttak arra, hogy abban az esetben is, ha az északiak többségbe kerülnének, és számukra kedvezőtlen intézkedéseket hoznának, azokat ők hatálytalaníthatják saját államuk határain belül. Az egymásnak feszülő ellentétes vélemények, állásfoglalások zűrzavaros politikai és közbiztonsági helyzetében lépett fel Abraham Lincoln, aki egy csapásra véget vetett a kompromisszumok korszakának. Földi Pál

0 komment , kategória: Általános

Címkék: arisztokráciával, rabszolgaellenes, gyarmatosították, hatálytalanítani, visszafejlődőben, megszentelésének, függetlenségükre, engedelmességgel, szétszakadásáról, terjeszkedéséről, propagandairatot, rabszolgatartást, kompromisszumok, ellenértékeként, gondolkodásával, rabszolgapiacon, védekezésképpen, visszatekintünk, összekapcsolása, rabszolgaságnak, elefántcsontnak, tartózkodásával, polgárháborúnak, létesítményeket, fegyverraktárát, rabszolgamunkát, törvényhozásban, fegyverraktárat, munkanélküliség, állásfoglalások, megalakulásától, kristályosodtak, álszenteskedést, gyapottermelés, megfogalmazója, rabszolgabarát, amerikai polgárháború, igazság nyomában, dinamikus észak, államok között, bányászatnak mozgalmasabb, ültetvényesek nyugodtabb, déli földnek, rendkívüli termékenység, gyapottermelés fejlődött, dohány mellett, gyapottermelés előfeltétele, robotosokat pedig, fekete rabszolgák, rabszolgaság történetére, első engedélyt, spanyolok adták, Észak Dél, Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Államok, Afrikából Amerikába, Egyesült Államokba, Egyesült Államokban, Thomas Jefferson, Függetlenségi Nyilatkozatba, Dred Scot-ügy, Legfelsőbb Ítélőszék, Egyesült Államok Alkotmánya, Republikánus Párt, John Brown-féle, Magát John Brownt, Glory Alleluja, Battle Hymn, Amerikai Alkotmány, Abraham Lincoln, Földi Pál,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]