Fekete lobogó alatt (Fejezetek a kalózkodás történetéből) - Henry Morgan,Akkoriban Angliában,Villa Hermosát,Port Royalban,Peter Mansvelt,Parti Testvérek,Porto Bellóban,Porto Bello,Thomas Modyforddal,Morgan Cartagenát,Port Royalba,Thomas Lynch,Lynch Jamaica,Földi Pál, - eposz Blogja

Továbbiak »

Belépés

			eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz			Lauter Szabolcs 1987.09.04 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Fekete lobogó alatt (Fejezetek a kalózkodás történetéből)

2019-08-30 11:28:05, péntek

	V. A kalózkodás aranykora: a 17. századi kalózvilág * Sir Henry Morgan, a kalózkirály A Karib-tenger kalózai közül a legnagyobb hírnévre az angol Henry Morgan tett szert. Azt rögtön ki kell hangsúlyozni, hogy Morgan a szó tengeri rabló értelmében nem volt kalóz, hanem az angol király megbízásából (zsákmánylevelével - Letter of Marque) működő korzár, aki az ellenséget, a spanyolokat fosztogatta. Nevéhez és állítólagos bestiális kegyetlenségéhez számos legenda kapcsolódik, s ezekről ma már nem könnyű megállapítani, hogy hol végződik bennük az igazság, és hol kezdődik a mese. A brutalitásáról szóló történetek fő forrása a már korábban említett Exquemelin könyve, amelyet igazában nem lehet ebből a szempontból hitelesnek tekinteni, hiszen írója a benne szereplő rémtörténetekkel az olvasóközönség horror iránti vágyát igyekezett kiszolgálni. Nyugodt szívvel a mesék birodalmába utalhatjuk így a foglyok elevenen való kibelezéséről, szívüknek kitépéséről és más foglyokkal való megetetéséről szóló történeteket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Morgan valamiféle zárdaszűz lett volna. Keményen italozó, durva ember volt, aki egy percig sem habozott, ha erőszakhoz kellett folyamodnia, ám brutalitása semmivel sem lógott ki e kegyetlen korszak gazembereinek végtelen sorából. Gyermek- és ifjúkoráról semmit sem tudunk. Valamikor 1635 körül született, állítólag Walesben. Felmenői közül többen katonák voltak. Az sem tisztázott, hogy hogyan került a Karib-tengerre. Egyesek szerint 1654-ben "barbadosizálták", azaz Bristol kikötőjében fejbe vágták, s mire magához tért, egy Amerika felé tartó hajón találta magát, hasonlóképp pórul jártak társaságában. Akkoriban Angliában ez mindennapos esetnek számított, az így elrabolt embereket eladták rabszolgának valamelyik barbadosi ültetvényesnek. Később innen megszökött és Jamaicára ment. A másik verzió szerint csatlakozott Venables tábornok seregéhez, s így került Jamaica szigetére. Jamaicai bázissal az angol reguláris haditengerészet fosztogató hadjáratokat vezetett a spanyolok ellen, Mings commodore vezetésével. E vállalkozásokhoz korzárok is csatlakoztak hajóikkal. Morgan neve 1662-ben bukkan fel először, mint a Mingshez csatlakozott egyik korzárhajó kapitányáé. E vállalkozás során Santiago de Cubát fosztották ki, s földig lerombolták az öböl kapujában álló Morro erődöt. 1663-ban ismét a hadi-és korzárhajókból álló vegyes angol flottában találjuk. Ez alkalommal San Francisco de Champeche-t rabolták ki, majd dúsgazdag zsákmánnyal tértek vissza Jamaicába. A kalózok nem pihentek, még ebben az évben önnáló vállalkozásban kifosztották Trujillót, Granadát és Villa Hermosát. Mikor visszatértek, Morgan gazdag emberként szállt parta Port Royalban. 1665-ben Morgan feleségül vette unokatestvérét, Maryt. Mikor kitört a második angol-holland háború (1665-1667), Morgant kinevezték a helyi védelmi milícia ezredesévé. 1666-ban Tortuga szigetén meghalt Peter Mansvelt, a Parti Testvérek vezére, s halála után ( a spanyolok elfogták, és Porto Bellóban kivégezték) Morgan lett a "kalózok admirálisa", mindenki által elismert legtekintélyesebb vezére. 1666-ban, már mint a legfőbb kalózvezér, megtámadta a kubai Puerto de Princípét. Miután az itt szerzett zsákmányt (50,000 peso) kevesellték, megtámadták a panamai Porto Bello városát. A várost sikerült meglepetésszerűen elfoglalni, sőt, egy számbeli fölényben lévő spanyol sereget is sikerült szétverniük, mely Panamából indult a porto bellóiak segítségére. A város ostrománál a kalózok élő fedezékként spanyol apácákat hajtottak maguk előtt fel a falakhoz támasztott ostromlétrákon. A városban két hétig erőszakoskodtak és fosztogattak a kalózok, s válogatott kínzásokkal csikarták ki a polgárokból elrejtett kincseik hollétének elárulását, majd gazdag zsákmánnyal rakottan tértek vissza Jamaicába. A következő nagy vállalkozásra 1668-ban indult Morgan. Jamaica kormányzójával, Sir Thomas Modyforddal azt az ürügyet találták ki a támadásra a spanyolok ellen - akikkel ekkor Anglia nem állt hadiállapotban -, hogy a spanyolok titokban Jamaica inváziójára készülnek, s ezt egy megelőző csapással kell elhárítani. Morgan Cartagenát akarta megtámadni, de az előkészületek közben vezérhajója felrobbant, s 900 emberéből 300 meghalt. Meggyengült seregével már nem vállalkozott a támadásra. Egyik francia kapitányának tanácsára ezért Maracaibo ellen fordultak. A szerencse azonban elpártolt tőlük, mire odaértek, a lakosság kincseivel együtt az erdőkbe menekült. Ezt követően az öböl déli partján fekvő Gibraltar nevű városkához hajóztak, ahol szintén csalódottan tapasztalták, hogy a polgárok bevették magukat a dzsungelbe. Mikor visszaindultak Maracaibo felé, belefutottak Alonso del Campo y Espinosa altengernagy három hadihajóból álló flottájába. Az 1669. május 1-jei csatában Morgannak sikerült megvernie a jóval erősebb hajókkal rendelkező spanyolokat. A kalózok az altengernagy 48 ágyús zászlóshajóját egy gyújtóhajóval lángba borították. Ezt látva az egyik spanyol hajó elmenekült, a másikat pedig a kalózok megcsáklyázták, és kézitusában elfoglalták. A spanyol altengernagynak sikerült partra vergődnie a kicsiny San Carlos szigeten, melynek erődje ágyúival ellenőrzése alatt tartotta a Maracaibói-öböl szűk bejáratát. A kalózok és a spanyolok között patthelyzet alakult ki. Morgan kezében voltak a hajók Maracaibo városa, míg del Campo ellenőrizte az öböl kijáratát. Morgan időközben tárgyalásokba kezdett a maracaibói elöljárókkal, akik 20,000 peso váltságdíjat ajánlottak fel, hogy a kalózok ne gyújtsák fel a városukat. Don Alonso del Campo azonban visszautasított mindenféle egyezkedést, ezért a kalózok továbbra sem jutottak ki az öbölből. Morgannek ekkor zseniális ötlete támadt. Elhatározta, hogy a sziget belseje felől támadást színlel a San Carlo erőd ellen. Másnap megkezdődött a színjáték. Kalózokkal tömött csónakok indultak a hajókról a sziget felé, majd tűntek el a buja trópusi növényzet mögött az erődből kémlelő spanyolok szeme elől. Nemsokára ismét feltűntek a csónakok, melyek visszaeveztek a hajókhoz, majd újabb emberrakománnyal indultak a szigethez. A spanyolok azt már nem láthatták, hogy senki sem száll partra, hanem lefekszenek a csónakok fenekére és visszatérnek. A kalózok ezzel a módszerrel újra és újra ugyanazokat az embereket szállították a sziget partjaihoz. Hogy még hihetőbbé tegyék a támadási szándékot, néhány ágyút is csónakba tettek. Don Alonso bevette a cselt, és a spanyolok az erőd összes ágyúját átszállították a sziget belseje felőli oldalra, várva a kalózok éjszakai támadását. Morganék pedig az esti apállyal szépen kereket oldottak a védtelenül hagyott öbölbejárón. Alonso del Campót e kudarcáért vasra verve szállították Spanyolországba, ahol végül bátorságára való tekintettel felmentették a vádak alól. Morgan a következő esztendőt kiterjedt jamaicai ültetvényei ügyeinek intézésével töltötte. Az év vége felé azonban hatalmas vállalkozásba kezdett bele, egyesítve a Karib-tenger kalózait. Harminchat kapitány parancsnoksága alatt 1800 kalóz gyűlt össze, hogy Morgan "admirális" vezetésével kifosszák Panama városát. Morgan a vállalkozás előtt szabályos katonai kiképzésben részesítette embereit. A Darién földnyelv keleti oldalán partra szálló kalózokra rengeteg szenvedés várt, mire eljutottak a Csendes-óceán mellett fekvő Panamáig. Először csónakokkal eveztek felfelé egy folyón, de egy idő után már csak egy öszvércsapásnyi ösvényen tudták folytatni útjukat. Áthatolhatatlan dzsungeleken, bozótosokon és mocsarakon kellett keresztülverekedniük magukat, soraikat megtizedelte az éhség, a betegség, illetve a mérges kígyók és a kajmánok. Végül az 1800-ból mindössze 1100 lerongyolódott ember érte el a Panama előtti síkot, ahol a spanyol alkirály túlerőben lévő csapatai vártak rájuk. Számbeli fölényük ellenére a spanyolok nagy része az első lövések után gyáván megfutott, mivel rettegtek Morgantől. A város ezek után szinte magától hullott a kalózok ölébe. A rablás és fosztogatás ezután három hétig tartott, azonban Morgan igyekezett megakadályozni, hogy emberei folyton lerészegedjenek, nehogy rajtaütő spanyol katonák áldozatává váljanak. Ennek érdekében azt híresztelte, hogy a spanyolok távozásuk előtt minden hordó bort megmérgeztek. 1671 februárjának végén 400,000 peso zsákmánnyal elhagyták a porig égetett város füstölgő romjait. Amikor visszatértek hajóikhoz, rossz hír fogadta őket: kiderült, hogy Anglia és Spanyolország békét kötött, s Panama kifosztása már e békekötés után történt. Emellett az emberek zúgolódtak, mert kevesellték a zsákmányt, hisz Panama a világ egyik leggazdagabb városa volt. A kalózoknak azonban pechjük volt: az összegyűjtött kincseket nem sokkala támadás előtt szállították el a városból. Az Exquemelintől származó híresztelés szerint Morgan a zsákmányt a hajójára vitette, azzal, hogy felbecsülik az értékét és később szétosztják, majd az éjszaka leple alatt kereket oldott. Az újabb, elfogulatlan történeti kutatások szerint azonban ez nem igaz. Morgan visszatért Port Royalba, ahol megtudta, hogy a kalózokkal összejátszó Modyford kormányzót letartóztatták és Angliába küldték. Amikor a spanyolok tudomást szereztek a panamai akcióról, jegyzékben követelték Morgan megbüntetését. Az új kormányzó, Sir Thomas Lynch letartóztatta Morgan is, és Modyford után küldte. Amíg a Morgant szállító hajó Angliába ért, az angol király, II. Károly haragja elpárolgott, különösen azután, hogy az emberek Morgant nemzeti hősként fogadták. Bírósági tárgyalás helyett bizottsági meghallgatás lett a dologból, bár Morgan továbbra is fogoly maradt. Morganre hamarosan rámosolygott a szerencse: kitört a harmadik angol-holland háború (1672-1674), s a nagy ellenfél, Lynch Jamaica szigetén nem tudott eredményeket felmutatni a hollandok elleni harcban, mivel az angol korzárok, akik nehezteltek rá, csak ímmel-ámmal vettek részt a harcban. 1673-ban Morgan memorandumot intézett a királyhoz, melyben javaslatot tett Jamaica védelmének javítására. (A sziget, melyet Cromwell 1655-ben még értéktelennek ítélt, a cukorkereskedelem adójából óriási bevételt hozott az angol koronának, ezért már féltett kincsként tekintettek rá.) A királynak tetszettek Morgan ötletei, s hamarosan kinevezték alkormányzóvá, majd visszaindulása előtt a király lovaggá ütötte. Morgan, alkormányzóként, majd rövid időre kormányzóként kegyetlenül üldözte a kalózokat, melyek ekkor már egyre kellemetlenebbé váltak, veszélyeztetve az egyre nagyobb hasznot hozó kereskedelmet. Morgan számos kalózt, köztük egykori bajtársakat ítélt halálra. Később politikai ellenfeleinek sikerült őt kiütniük az alkormányzói székből. Újabb csapást jelentett neki, hogy 1684-ben angolra is lefordították Exquemelin könyvét, melynek java részét az őróla és kegyetlen tetteiről szóló történetek tették ki. Morgan beperelte Exquemelint jóhírének lejáratásáért, és a pert meg is nyerte. Újabb elégtételt jelentett számára, hogy nagy politikai ellenfele, Lynch halála után ismét bekerült a jamaicai kormányzói testületbe. Ennek azonban már nem sokáig örülhetett, 1688-ban a trópusi éghajlattól és az alkoholizmustól gyötört szervezete végleg felmondta a szolgálatot. (Földi Pál)

0 komment , kategória: Általános

Címkék: kegyetlenségéhez, rémtörténetekkel, vállalkozásokhoz, emberrakománnyal, alkormányzóként, visszautasított, kellemetlenebbé, erőszakoskodtak, altengernagynak, barbadosizálták, haditengerészet, öszvércsapásnyi, lerészegedjenek, spanyolországba, áthatolhatatlan, alkoholizmustól, parancsnoksága, átszállították, ostromlétrákon, olvasóközönség, brutalitásáról, kormányzójával, lerongyolódott, megcsáklyázták, letartóztatták, ültetvényesnek, visszaindultak, unokatestvérét, zászlóshajóját, megakadályozni, hadiállapotban, vállalkozásban, visszaindulása, veszélyeztetve, korzárhajókból, visszaeveztek, kalózkodás aranykora, legnagyobb hírnévre, angol Henry, angol király, spanyolokat fosztogatta, brutalitásáról szóló, szempontból hitelesnek, benne szereplő, olvasóközönség horror, mesék birodalmába, foglyok elevenen, másik verzió, angol reguláris, spanyolok ellen, öböl kapujában, hadi-és korzárhajókból, Henry Morgan, Akkoriban Angliában, Villa Hermosát, Port Royalban, Peter Mansvelt, Parti Testvérek, Porto Bellóban, Porto Bello, Thomas Modyforddal, Morgan Cartagenát, Port Royalba, Thomas Lynch, Lynch Jamaica, Földi Pál,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]