|
|
|
2016-07-04 13:25:51, hétfő
|
| |
| |
5. A valódi idősebb testvér
,,...mindenem a tied."
Mire van szükségünk?
Hogyan szabadulhat ki az ember saját elveszettsége fogságából - akár fiatalabb, akár idősebb testvér? Hogyan tud a szív belső dinamikája megváltozni, miképpen lesz a félelemből és haragból öröm, szeretet, hála?
Először is Isten kezdeményező szeretetére van szükségünk. Vegyük észre, hogyan megy elébe az apa mindkét fiának, hogyan fejezi ki a szeretetét, hogyan invitálja be őket! Nem a tornácon várja kisebbik fiát, türelmetlenül toporogva és morogva: ,,Na, itt jön a fiam, mindazok után, amit tett, hason kéne csúsznia!" Ilyesminek nyoma sincs az apa viszonyulásában. Kiszalad, megcsókolja a fiút, mielőtt az belefogna vallomásába. Nem a fiú bűnbánata váltja ki az apa szeretetét, hanem megfordítva, az apa szeretetének bőkezű, tékozló kifejeződése könnyíti meg a fiú számára, hogy ő is kifejezhesse bűnbánatát.
Az apa mérges, neheztelő nagyobbik fia elé is kimegy, könyörögve, hogy az menjen be az ünnepre. Kétélű kép ez. Egyfelől kifejezi, hogy Isten kezdeményező kegyelmére még a vallásos embernek is szüksége van, mert enélkül ő is elveszett; és azt is megmutatja, hogy van remény, még a farizeusoknak is. Az apának ez a könyörületessége még meglepőbb, ha Jézus közönségére gondolunk. Azokhoz a vallási vezetőkhöz beszél, akik át fogják adni őt a római hatóságnak, hogy végezzék ki. Ennek ellenére az idősebb fiú nem kárhoztatásban részesül, hanem könyörületes szeretetben, hogy elfordulhasson haragjától és önigazultságától. Jézus halálos ellenségeit védelmezi szeretetével. Nem farizeuskodik akkor sem, amikor a farizeusokról van szó, nem ítéletes az ítélkezőkkel sem. Mi se legyünk azok! Jézus nemcsak a vadócokat, a zabolátlan lelkűeket szereti, hanem a megkeményedett vallásos embereket is.
Istent akkor találjuk meg, ha előbb ő keres bennünket, de ne feledjük: ezt nagyon sokféle módon teheti! Néha hirtelen, drámai módon ugrik a nyakunkba, ahogyan a kisebbik fiúval is tette, és mi egyszer csak megérezzük elsöprő szeretetét. Néha csendesen és türelmesen vitatkozik velünk, még akkor is, ha folyton elfordulunk tőle, mint a nagyobbik fiú. Honnan tudhatjuk, hogy jelen van az életünkben? Ha érezni kezded elveszettségedet, és ki akarsz lépni belőle, vedd észre, hogy ezt a vágyat nem te szítottad magadban! Már az, hogy a folyamat egyáltalán elindult, mutatja, hogy Isten mellettünk áll.
A példázat tanulságai közé tartozik az is, hogy bűnbánatunknak a különböző bűnök fölötti bánkódás szintjénél mélyebbre kell mennie. Amikor a kisebbik fiú hazatér, hosszú listája van, hogy mi mindent kell megbánnia. A bűnbánatról gyakran így gondolkodunk: ,,Ha egyenesbe akarsz jönni Istennel, vedd elő a bűnlajstromod, és kérj bocsánatot minden tételért!" A bűnbánat itt kezdődik, de ennél sokkal többet jelent és mélyebbre megy - a listák ugyanis nem segítenek az idősebb testvéreken. A nagyobbik fiú is elveszett, hisz kívül maradt az apa szeretetének ünnepén, ugyanakkor alig szerepel valami a listáján. ,,Soha nem szegtem meg parancsodat", mondja, és az apa nem is cáfolja meg. Jézus jelzi, hogy erkölcsei tekintetében a nagyobbik fiú élete kifogástalan. Hogyan menekülhet meg az, akinek nincs semmi a rovásán, mégis elveszett?
Félreértések elkerülése végett: a történet a bűn és üdvösség nagy metaforája, de nem vehetjük minden elemét szó szerint. Sem Jézus, sem más bibliai szerző nem utal egyszer sem arra, hogy van bűn nélküli ember Jézuson kívül. Itt éppen arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne ragadjunk le csupán a magaviseleti hiányosságainknál. A farizeusok, ha bűnbe esnek, rettentően érzik magukat és bánkódnak fölötte. Büntetést szabnak ki magukra, és siratják gyengeségüket. Utána továbbra is megmaradnak idősebb testvérnek. A bánkódás csupán az önüdvözítő projekt része. A farizeusi bűnbánat nem megy elég mélyre, nem érinti az igazi bajt.
Mi az igazi baj? Az idősebb fiú jótettei fölött érzett büszkesége tartotta távol az üdvösség ünnepétől, nem a rossz cselekedetei fölötti bánkódás. Az önigazultság az ő fő baja, az, hogy erkölcsi kiválóságával akarja sakkban tartani Istent és a környezetét, kicsikarni tőlük az ellenszolgáltatást.
Az ő baja az emésztő bizonytalanság. Önértékelését eredményekre és teljesítményre alapozza, és mindig le kell nyomnia másokat ahhoz, hogy nagynak érezhesse magát. Ahogy az egyik teológiatanárom mondta: ami a farizeust Istentől elválasztja, az ,,nem a bűn, hanem a pokolian jó cselekedet".
Mit tegyünk hát, hogy üdvözülhessünk? Pusztán bűnbánattal idősebb testvérek maradunk - ennél tovább kell lépni. Hogy valóban keresztyénné váljunk, meg kell bánnunk jó cselekedeteink mozgatórugóit is. A farizeus csak a rosszat bánja meg, a keresztyén azt is, ami az ő jóságának a gyökere. Meg kell tanulnunk megbánni azt a bűnt, amely minden bűnünk és minden jóságunk mögött van: azt, hogy mi akartunk saját urunk és megváltónk lenni; végső reményünket és bizalmunkat nem Istenbe helyeztük; jó és rossz cselekedeteinkkel egyaránt őt akartuk kicselezni, irányítani.
Csak ha meglátjuk az önmegváltás késztetését bűneink és erkölcsösségünk mögött, akkor jutunk oda, hogy megértsük az evangéliumot és keresztyénné legyünk. Ha megérted, hogy a rosszaságnak nem a jóság az ellenszere, már a küszöbön állsz - és ha belépsz, minden megváltozik: az Istenhez, magadhoz, másokhoz, a világhoz, a munkádhoz, gyengeségeidhez és erényeidhez való viszonyod. Azért hívják ezt újjászületésnek, mert olyannyira radikális esemény.
De így csak a küszöbhöz jutunk, nem a jézusi tanítás szívéhez. Így csak az derül ki, mitől kell elfordulnunk, nem az, kihez, mihez kell odafordulnunk. Láttuk, hogy szükségünk van az apa kezdeményező szeretetére, és a mélyebb, evangéliumi bűnbánatra. De még egy dolog kell, hogy végre megérkezzünk az üdvösség örömünnepére.
Kire van szükségünk?
A Lukács 15,1-3 igeverseiből tudjuk, hogy Jézus nem egy, hanem három történetet mesélt a farizeusoknak, akiknek nem tetszett, hogy bűnösökkel barátkozik. Az első az elveszett bárány példázata volt. A százból elvész egy juh. A pásztor ahelyett, hogy beletörődne a hiányba, elindul megkeresni, és meg is találja. Aztán pedig mindenkit összehív - ,,Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat." (6. vers) A második történet az elveszett drahmáról szól. Egy asszonynak tíz ezüstérméje van, de egyet elveszít. Nem törődik bele, hanem lámpát gyújt, seper, és keresi, ,,míg meg nem találja. És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem." (8-9). A harmadik pedig a tékozló fiú története.
A példázatok közti hasonlóság egyértelmű. Mindegyikben van valami, ami elvész: bárány, pénz, fiúgyermek. És aki ezeket elveszti, az mindhárom esetben visszakapja őket. És mindegyik történet örömünneppel zárul. Ám a tékozló fiú parabolája valamiben mégis élesen különbözik az előző kettőtől. Azokban ugyanis valaki keresni kezd, fáradhatatlanul, nem törődve semmilyen akadállyal. Úgyhogy a harmadik történetnél azt várjuk, hogy valaki majd csak elindul az elveszett fiú után. De nem - és ez meglepő. Jézus meghökkenti az olvasót. A három parabola egymás mellé helyezése a figyelmes hallgatót ehhez a kérdéshez vezeti: ,,De kinek kellett volna megkeresnie a fiút?" Jézus jól ismerte a másik bibliai történetet az idősebb és a fiatalabb testvérről: Kainét és Ábelét. Abban a történetben Isten azt mondja a megbántott és büszke bátynak, hogy igenis ő az őrzője a testvérének.
Edmund Clowneynek van egy története egy fiatal amerikai katonáról, aki bevetés közben eltűnt a vietnami háborúban. A család semmiféle hivatalos csatornán nem kapott információt róla, ezért a bátyja elrepült Vietnamba, és az életét kockáztatva bejárta a dzsungelt és a harctereket az öccse után kutatva. A hatalmas veszély ellenére sem sérült meg, mert mindkét oldalon hallottak róla, és tisztelték az ügyet, amiért jött. Sokan csak így nevezték: ,,a testvér".
Hát ezt kellett volna a példázatban a nagyobbik fiúnak tennie, mert így cselekszik egy igazi nagyobbik testvér. Így kellett volna szólnia: ,,Apám, az öcsém hülyeséget csinált és összeomlott az élete. De megkeresem és hazahozom. És ha elköltötte az örökségét - feltételezem, hogy igen -, akkor majd a saját költségemen hozom vissza a családba."
És valóban csak a báty költségén lehet visszahozni a kisebbik fiút. Mert, ahogy Jézus mondja, az apa elosztotta köztük a vagyonát, mielőtt a kisebbik elment. Mindent szétosztott. Az öcs elverte a maga egyharmad részét. Amikor végül az apa azt mondja, hogy mindene a nagyobbik fiáé, igazat mond, szó szerint. A családi birtok megmaradt része egészében a bátyé, minden köntös, minden gyűrű, minden elhízott borjú az ő jogos tulajdona.
Hosszú időn át azt a felületes következtetést vonták le a parabola olvasói, hogy a kisebbik fiú visszatéréséhez nem volt szükség jóvátételre, áldozatra. Azt mondják, hogy a kisebbik fiú felkínálta a kárpótlást, de az apa nem fogadta el. A családba való visszakerülés ingyenes volt. És ez azt mutatja, mondják sokan, hogy a megbocsátás és a szeretet mindig ingyenes, feltétel nélkül való.
Ez azonban a történet leegyszerűsítése. Ha valaki, mondjuk, összetöri a lámpánkat, akkor kifizettethetjük vele. Vagy megbocsátunk neki és magunk veszünk egy másikat (vagy belebotlunk bútorainkba a sötétben). De képzeljünk el egy súlyosabb helyzetet, például azt, hogy valaki komoly foltot ejt a tisztességünkön! Két választásunk van. Vagy elhíreszteljük, milyen becstelen ez az illető, s ezzel helyreállítjuk saját becsületünket. Vagy megbocsátunk neki, és belefogunk abba a nehéz feladatba, hogy úgy tesszük rendbe a dolgot, hogy őt nem pocskondiázzuk közben. Tehát a tetteseknek mindig ingyenes és feltétel nélküli a megbocsátás, de sokba kerül annak, aki megbocsát.
Az igazi bocsánat tényleg ingyenes, nem függ attól, kiérdemelték-e. Ha feltételhez van kötve, akkor már nem feltétlen könyörület. De annak, aki adja, mindig fizetnie kell érte.
A példázat első felvonásában láttuk, hogy az apa megbocsátása ingyenes. A második felvonásban látjuk ennek az árát is. A kisebbik fiú ingyen kapta a visszafogadtatást - a bátyja fizetett érte, méghozzá sokat. Az apa megbocsátott, de valakinek ezért áldozatot kellett hoznia. Nem volt más út, csak a nagyobbik testvér áldozata. De a történetben nem egy valódi nagyobbik testvér szerepel, aki bármennyit hajlandó fizetni azért, hogy megtalálja, akit keres. Szomorú látni - a kisebbik fiú bátyja egy farizeus. A mi bátyánk viszont nem! Azért alakítja így Jézus ezt a történetet, hogy elképzeljünk egy igazi idősebb testvért, és vágyjunk utána.
És ő létezik, van nekünk igazi idősebb testvérünk. Gondold el, kire van szükséged! Olyan testvérre vágyunk, aki nem csupán a szomszédos országba jön el utánunk, hanem eget-földet bejár utánunk. Aki nemcsak egy bizonyos összeget fizet ki értünk, hanem az életét is odaadja, hogy visszavigyen minket Isten családjába - mert olyan nagy a tartozásunk. Akár idősebb, akár fiatalabb testvérként, de vétkeztünk az apa ellen.
Megérdemeljük az elidegenedést, az elszigetelődést, a visszautasítást. Ez hát a történet lényege: a megbocsátásnak ára van, valakinek fizetnie kell. Csak a nagyobbik testvér segítségével tud visszatérni a fiatalabb a családba. A mi igazi bátyánk megfizette a tartozásunkat helyettünk a kereszten.
Ott Jézusról leszedték a köntöst, hogy mi meg nem érdemelt méltóságba öltözhessünk. Jézus a kereszten számkivetett lett, hogy mi kegyelemből, ingyen Isten családjába visszatérhessünk. Ő az örök igazságszolgáltatás poharát itta ki, hogy mi az Atya öröméből ihassunk. Csak ha fizet értünk a mi valódi idősebb testvérünk, akkor léphetünk be az Atya örömünnepére.
Hogyan válthat át a szív belső működése félelemből, haragból szeretetbe, örömbe, hálába? Hát így: érintsen meg bennünket annak a belátása, hogy milyen sokba került megtalálni és hazavinni minket!
A farizeus és a Jézusban hívő közt a különbség a belső, szívbéli motiváció. A farizeusok jóságát a szorongás mozgatja, az, hogy kontrollálni akarják Istent. Nem hisznek benne igazán, nem szeretik igazán. Számukra Isten nem szerető atya, hanem szigorú főnök. De a valódi keresztyének láttak valamit, ami átalakította a szívüket, és végre szerethetik Istent, megnyugodhatnak az Atyában.
A nagyszerű vietnami-amerikai filmben, A három évszakban a háború utáni Vietnam életéből látunk három epizódot. Az egyik történet Hairól, a riksásról és Lanról, a szép prostituáltról szól. Mindkettejüknek mély, betöltetlen vágyai vannak. Hai szerelmes Lanba, de nem tudja megfizetni őt. Lan borzasztó nyomorban él, és az elegáns hotelek világába vágyik, ahol dolgozni szokott, de ahol egyetlen éjszakát sem tölthet el. Azt reméli, hogy a prostitúcióval megkeresett pénz elég lesz, hogy kiszabaduljon, de a munkája szolgasorban tartja és tönkreteszi. Hai benevez egy biciklis riksaversenyre, és megnyeri a fődíjat. A pénzből elviszi Lant a hotelbe. Kifizet egy éjszakát és kifizeti Lant. Aztán pedig csak annyit kér, hadd nézze, ahogyan elalszik. Pénze hatalmát nem arra használja, hogy lefeküdjön a lánnyal, hanem kifizet neki egy éjszakát abban a világban, ahová a lány vágyik. Lant először felkavarja ez a nagyvonalúság, attól tart, Hai így akarja őt az irányítása alá vonni. Aztán megérti, hogy a fiú szolgálni, és nem kihasználni szeretné őt. Ez elkezdi megváltoztatni, és már nem tud visszatérni a prostitúció világába.
Jézus Krisztus, aki a világ minden erejét birtokolta, látta, hogy épp az ejt foglyul bennünket, amiről azt hittük, a szabadságunk záloga. Ezért ,,megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel" (Fil 2,7), lemondott végtelen és örökkévaló hatalmáról, és életével fizette meg adósságunkat, hogy kiváltson bennünket és elvezessen megnyugvásunk egyedüli helyére, az Atya házába.
Az a tudat, hogy ezt tette értünk, mindenestől átformál, éppúgy, ahogy Hai önzetlen szeretete megváltoztatta Lant. Egy ilyen Istennek feltétel nélkül felajánlhatjuk magunkat. Az önzetlen szeretet kisöpri az ember szívéből az Isten iránti bizalmatlanságot, amely fiatalabb vagy idősebb testvérré teszi.
Az Amazing Grace (Érthetetlen kegyelem) című dal szövegének szerzője, John Newton írt egy éneket, amely ezt szépen megfogalmazza: ,,Az öröm s a kötelesség / bár eddig szemben állt, / mióta az Úr szépségét látjuk, / egymást ölelik át." Newton pár rövid sorban képes megragadni az ember dilemmáját. Úgy tűnik, mintha választás előtt állnánk: elfordulunk-e Istentől, hogy szívbeli vágyaink kielégítését keressük, mint a fiatalabb testvér, vagy elnyomjuk a vágyakat, és teljesítjük morális kötelezettségeinket, mint az idősebb testvér. De Jézus áldozatos szeretete a kereszten mindent megváltoztat. Mikor meglátjuk az Úr szépségét, hogy mit tett értünk valódi idősebb testvérünk, Jézus Krisztus, a szívünk megnyílik előtte. Rádöbbenünk, hogy nála van az a szeretet, az a nagyság, az a vigasztalás, az a dicsőség, amit eddig máshol kerestünk. Ez a szépség kioltja a félelmünket. A Világ Ura ennyire szeret minket - mitől tartsunk hát? Ha az Úr szépségét megláttuk, megszabadulunk az idősebb testvér félelmétől és az ifjabb testvér ínségétől. (folyt. köv.)
Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A tékozló Isten... |
|
|
|
Címkék: bizalmatlanságot, önigazultságától, visszatérhessünk, elveszettségedet, kifizettethetjük, leegyszerűsítése, könyörületessége, mindkettejüknek, újjászületésnek, visszautasítást, viszonyulásában, erkölcsösségünk, teológiatanárom, megnyugodhatnak, tisztességünkön, elszigetelődést, fáradhatatlanul, gyengeségeidhez, visszatéréséhez, megkeményedett, megváltoztatta, pocskondiázzuk, megszabadulunk, helyreállítjuk, következtetést, bűnbánatunknak, elhíreszteljük, megváltoztatni, teljesítményre, riksaversenyre, bizonytalanság, kárhoztatásban, prostitúcióval, megbocsátásnak, elfordulhasson, prostituáltról, valódi idősebb, ember saját, szív belső, tornácon várja, belefogna vallomásába, vallásos embernek, vallási vezetőkhöz, római hatóságnak, zabolátlan lelkűeket, megkeményedett vallásos, kisebbik fiúval, folyamat egyáltalán, példázat tanulságai, különböző bűnök, bűnbánatról gyakran, listák ugyanis, Edmund Clowneynek, Számukra Isten, Jézus Krisztus, Amazing Grace, John Newton, Világ Ura, Timothy Keller,
|
|
|
|
|
|
| valódi idősebb, ember saját, szív belső, tornácon várja, belefogna vallomásába, vallásos embernek, vallási vezetőkhöz, római hatóságnak, zabolátlan lelkűeket, megkeményedett vallásos, kisebbik fiúval, folyamat egyáltalán, példázat tanulságai, különböző bűnök, bűnbánatról gyakran, listák ugyanis, idősebb testvéreken, magaviseleti hiányosságainknál, bánkódás csupán, önüdvözítő projekt, farizeusi bűnbánat, igazi bajt, üdvösség ünnepétől, rossz cselekedetei, emésztő bizonytalanság, egyik teológiatanárom, farizeust Istentől, farizeus csak, rosszat bánja, önmegváltás késztetését, küszöbön állsz, küszöbhöz jutunk, jézusi tanítás, dolog kell, üdvösség örömünnepére, elveszett bárány, százból elvész, pásztor ahelyett, elveszett juhomat, második történet, elveszett drahmáról, harmadik pedig, példázatok közti, mindhárom esetben, előző kettőtől, harmadik történetnél, három parabola, figyelmes hallgatót, kérdéshez vezeti, másik bibliai, fiatalabb testvérről, történetben Isten, fiatal amerikai, vietnami háborúban, család semmiféle, bátyja elrepült, életét kockáztatva, öccse után, hatalmas veszély, nagyobbik fiúnak, igazi nagyobbik, öcsém hülyeséget, örökségét –, saját költségemen, báty költségén, kisebbik fiút, kisebbik elment, maga egyharmad, nagyobbik fiáé, családi birtok, felületes következtetést, parabola olvasói, családba való, szeretet mindig, történet leegyszerűsítése, súlyosabb helyzetet, nehéz feladatba, tetteseknek mindig, igazi bocsánat, példázat első, második felvonásban, visszafogadtatást –, bátyja fizetett, nagyobbik testvér, valódi nagyobbik, igazi idősebb, szomszédos országba, bizonyos összeget, történet lényege, tartozásunkat helyettünk, kereszten számkivetett, farizeusok jóságát, szorongás mozgatja, valódi keresztyének, nagyszerű vietnami-amerikai, három évszakban, háború utáni, egyik történet, szép prostituáltról, elegáns hotelek, prostitúcióval megkeresett, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
91 db bejegyzés |
| e év: |
353 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1990
- e Hét: 15564
- e Hónap: 27439
- e Év: 215241
|
|
|
Offline
