|
2016-07-08 08:52:50, péntek
|
| |
| |
Keresztség Szentlélekkel és tűzzel
Bámulatos, hogy a megszentelődés tanítói a Szentírásnak milyen különböző kifejezéseit használják fel saját tanaik alátámasztására, és azonosítják Pál ,,második áldásával". Ezek közül egyeseket már megvizsgáltunk, és kimutattuk, hogy nem nyújtanak igazolást ahhoz az elmélethez, amely szerint megtérésünk után már nem lenne bűn mibennünk. Legfőbb figyelmüket annak a kifejezésnek szentelik, amely fejezetünk címét képezi. Diadalmasan állítják - anélkül, hogy nyitottak lennének itt az értelmes magyarázat számára -, hogy legalább itt van valamiről szó, ami sokak számára, akik ezt a tapasztalatot szerezték üdvkorszakunk kezdetén, a második élményt jelentette. Nem voltak-e az apostolok már pünkösd előtt is mindnyájan Isten gyermekei? Nem nyerték-e el mindnyájan bűneik bocsánatát? Kétségkívül elnyerték, és mégis, ki állíthatná, hogy hamarabb is elnyerték a Szentlelket, mint pünkösdkor? És ha ez így volt, akkor miként feltételezhetjük, hogy más útjai is léteznének a szolgálatra való felkészítésnek? Bizonyos mértékig mindenkinek el kell jutnia a maga pünkösdjéig. Akinél nem ez az eset, az nagy valószínűség szerint nem jut a mennybe, mindennek ellenére. És a megszentelődés tanítói úgy gondolják, itt tudják bizonyítani kedvenc tanításukat úgy, hogy annak bárki is ellentmondhatna.
Egyesek itt különbséget tesznek a Szentlélekkel való keresztség és a tűzzel való keresztség között, sőt még egy harmadik áldásról (!) is beszélnek, a legtöbben azonban a kettőt ugyanannak a dolgonak tartják: a Szentlélek tűzlángként járja át az embert, hogy elégessen minden gonoszt, és isteni erőt hozzon. Ezért éneklik:
,,Tisztító tűz, járd át szívemet,
világosítsd meg lelkemet,
terjeszd el világosságodat egész bensőmben,
és szentelj meg teljesen."
Ezért újra forduljunk a Szentíráshoz, és vizsgáljuk meg gondosan mindazt, amit a Szentlélekkel való keresztségről mond. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk a Lélek egyéb hatásait is, amelyeket sokan gyakran félreértenek.
Keresztelő János volt az első, aki a Szentlélekkel való keresztségről szólt. Amikor az emberek abban a veszélyben voltak, hogy az előfutárt többre tartsák, mint ami valójában volt, rámutatott az Eljövendőre, akinek ő még a saruja szíját megoldani sem volt méltó, és kijelentette: ,,Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam...
Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrba takarja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel" (Mt 3, 11-12).
Márk híradásában nem olvasunk tűzről. Ő csak ennyit idéz János kijelentéséből: ,,Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva, saruja szíját megoldjam. Én vízzel keresztellek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni" (Mk 1,7-8). Márknak bizonyára oka volt, hogy kihagyta a ,,tűzzel" szót, ahogyan azt mindjárt látni fogjuk.
Legteljesebb valamennyi között Lukács beszámolója. Miután ismertette János feladatát, s közben hangsúlyozta, milyen fontos helye volt igehirdetésében az eljövendő haragnak (lásd még Mt 3,7-10) kijelentette: ,,A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén. Ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik" (Lk 3,9). De ki hajtja végre ezt a büntetést? Maga János, vagy pedig az, aki utána jön? És ha másvalaki lesz az, vajon azért jön, hogy ítéljen? A továbbiakban János maga adja meg erre a választ: ,,Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel" (Lk 3, 16-17).
Miként Márk, úgy János sem említi evangéliumában a tüzet. Nála csak ezt olvassuk: ,,Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, Ő mondotta nekem: ,,Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia" (Jn 1,32-34).
A Szentlélekkel való keresztségről szóló egyetlen további ígéretet a feltámadott Úr tette mennybemenetele előtt. Ezt a Cselekedetek 1,5-ben olvassuk. Miután Jézus megparancsolta a tanítványainak, hogy maradjanak Jeruzsálemben, mivel az Atya hamarosan beteljesíti ígéretét, azt mondja: ,,János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg." A tüzet Ő sem említi.
A Cselekedetek 2. fejezete leírja, hogyan teljesedett be az ígéret. A Szentlélek alászállt a mennyből, és betöltötte mind a százhúsz embert, akik abban a felső szobában egybegyűltek, megkeresztelte őket és bennük lakott. A tűzről itt sincs szó. Helyette valami másról olvasunk: ,,Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre" (3. v.). Nagyon gondosan meg kell vizsgálnunk ezt a mondatot. Nem a tűzzel való keresztségről van itt szó, hanem nyelvekről, amelyek hasonlóak voltak a tűzhöz, és amelyek mindegyikükre leszálltak. Vajon ez lett volna a János által említett tűzkeresztség? Nem hiszem, és erre jó okaim vannak.
Kétszer hallottuk a kettős kifejezést: ,,Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd meg titeket." Három másik helyen ez a kifejezés elmarad. Honnét a különbség? Máté és Lukács szerint János ,,parázna" nemzetségről beszél. Egyesek bűnbánatot tartanak, és várják a Messiást, mások gőgösek, büszkék, képmutatók és hitetlenek. Egyesek alázatosan megkeresztelkednek, és ezzel megmutatják, hogy bűneik miatt megérdemelték a halált. Mások kitérnek a megkeresztelkedés elől, vagy pedig belső megtérés nélkül akarják magukat annak alávetni. János tehát itt tulajdonképpen azt mondja: Akár megkeresztelkedtek, akár nem, aki énutánam jön, megkeresztel majd titeket vagy Szentlélekkel, vagy pedig tűzzel. Elválasztja majd az igazi hívőket a hamisaktól. A rossz fák kivágatnak és tűzre vettetnek - azok az ítélet tüzében kereszteltetnek meg. A gabona a csűrbe takaríttatik: azoknak képe ez, akik Szentlélekkel kereszteltetnek meg. A pelyvát a tűzre veti: ez lesz az ítéletes harag keresztsége.
Márk, János és a Cselekedetek híradásában nem olvasunk hitetlenekről. János és Jézus csupán tanítványokhoz szólnak. Nekik nem mondanak semmit a tűzzel való keresztségről. Nekik nincs okuk félni semmilyen ítélettől, semmilyen eljövendő haragtól. Számukra csak a Szentlélekkel való keresztség ígérete szól, és ez az ígéret teljesedett be pünkösdkor.
Ettől az időponttól kezdve, tehát a Cselekedetek 2. fejezete után sohasem hallunk többé erről a keresztségről, mint olyanról, amire várni kell, amiért imádkozni kell vagy amire még várni lehet. Az Atya ígérete beteljesedett. Megtörtént a Szentlélek keresztsége. Az egész egyháztörténelem során soha nem volt még egy pünkösd. Később mindössze kétszer olvasunk a Szentlélekkel való keresztségről, egyszer Péternek Kornélius és a többi pogány megtéréséről szóló beszámolójában (Csel 11,16), és még egyszer a Korintusiakhoz írt levélben, ahol Pál, mint a múltban végbement eseményről ír róla.
Minden hívőnek része volt benne: ,,Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok" (1Kor 1,13). Ez a levél azokhoz szól, akik ,,a mi Urunk Jézus Krisztus nevét bárhol segítségül hívják". Közülük sokan gyönge keresztyének voltak, sokan még testiek voltak, sokan még nem értették meg egészen azokat a csodálatos igazságokat, amelyek munkálkodnak az üdvösség új korszakában, de mindnyájan Krisztus egy Testévé kereszteltettek az egy Lélek által.
Ezért gondosan meg kell vizsgálnunk, mit munkált ez a Lélekkel való keresztség, és hogy az apostoloknál és más hívőknél a Cselekedetek első fejezeteiben miért csak megtérésük után ment végbe.
Először is meg kell állapítanunk, hogy a Lélekkel való keresztség egészen Jézus megdicsőüléséig az eljövendő dolgok közé tartozott. Ő azután küldte el Szentlelkét - aki azelőtt sohasem tartózkodott a földön -, hogy fölment a mennybe. Amíg Jézus itt volt, a Lélek Őbenne volt jelen, de nem lakott a hívőkben. ,,Mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg" (Jn 7,39). Utolsó óráiban Jézus arról beszélt, hogy elküldi majd a Pártfogót (Vigasztalót), és különbséget tett a két üdvkorszak között, amikor azt mondta: ,,Nálatok lakik, sőt bennetek lesz" (Jn 14,17).
Másodszor, figyelemmel kell lennünk arra, hogy a Szentlélek nem azért jött el a tanítványok számára, hogy őket a bűntől megtisztítsa vagy megszabadítsa. Igen, Ő bennük fog lakni, hogy Krisztus helyett vezesse őket, és erőt adjon nekik egy megszentelt életvitelhez, hogy ezáltal tanúságot tehessenek Jézusról. Különleges feladata azonban az volt, hogy a hívőket egy testté egyesítse, vagy egy testté keresztelje. Az volt a feladata, hogy megalkossa Krisztus Testét, miután a Fő, mint megdicsőült Emberfia, a mennyben Isten jobbján ült. Jézus kereszten elvégzett váltságműve volt ez, amely megtisztít minden bűntől. A Szentlélek a megtisztítottakat egy testté egyesíti minden hívővel és megdicsőült Fejükkel.
Harmadszor: miután a Test megalakult, az egyes hívőknek nem kell többé arra várniuk, hogy Isten beváltja ígéretét, hogy a Szentlélek másodszor alájön a mennyből, hanem hitük által elpecsételtettek a Szentlélekkel, és egyesültek a már meglevő Testtel.
A Cselekedetek első fejezeteiben a Szentléleknek számos olyan különleges jelenségével találkozunk amelyek arra vezethetők vissza, hogy Krisztus Teste még csak keletkezőben volt. A Cselekedetek 2-ben a felső szobában tartózkodó 120-an egy testté kereszteltettek. Azután, akik hittek és vízzel megkeresztelkedtek - több mint 3000 ember -, elnyerték ugyanazt a Lelket, és így az Úr az újonnan alakult Gyülekezethez csatolta őket.
A Cselekedetek 8-ban az élet Igéje átlépi a zsidóság határait, és eljut a samaritánusokhoz, akiknek várniuk kellett, míg Jeruzsálemből két apostol lement hozzájuk, mielőtt elnyerhették a Szentlelket - ,,hogy ne legyen meghasonlás a Testben" (vö. 1Kor 12,25). A zsidók egykori ellenségei nem gondolhattak arra, hogy két Gyülekezet, Krisztusnak két Teste létezik, hanem csak egy; ezért kellett bizonyos időnek eltelnie megtérésük és a Szentlélek vétele között az apostolok által. A zsidóknak és a samaritánusoknak századokon át egymással harcoló vallási rendszerük és templomuk volt, és kettejük között elkeseredett küzdelem dúlt (lásd Jn 4,19-22). Itt tehát világosan látható Isten bölcsessége, ahogyan egyesítette Samária megtértjeit a jeruzsálemiekkel.
A Cselekedetek 10-ben még tovább tágul a kör. A kegyelem most már elérkezik a pogányokhoz is. Kornéliusz (aki nyilvánvalóan kegyes, és a Lélektől vezetett ember volt) és mindazok, akik vele voltak, hallották az Igét, amely által üdvözültek, és a keresztyének helyzetébe jutottak. Péter prédikál, leszáll mindnyájukra a Szentlélek, bizonyságul Péter és kísérői számára arról az erőről, amely az apostolokat kísérte. Isteni megvilágosítás által szóltak, és Isten vezérelte beszédüket idegen nyelveken. Hozzátétettek a Testhez.
Mindenesetre kivétel marad a Cselekedetek 19. Efézusban Apollós János keresztségét hirdette, mert még nem ismerte a Krisztus haláláról, feltámadásáról és az alászállt Szentlélekről szóló evangéliumot. A pogányok városaiban szétszórtan élő zsidóknak János üzenetét hozta. Miután azonban Akvilától és Priszcillától megismerte a teljes kijelentést, Korintusba ment. Pál követte őt Efézusba, és talált ott néhány tanítványt, akik még sohasem hallottak a keresztyének helyzetéről és életviteléről. Megkérdezte tőlük: ,,Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?' Ők így feleltek: 'Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek'" (2. v.). Ezért kérdezi azután Pál tőlük: ,,Akkor hogyan keresztelkedtetek meg?" Az erre a kérdésre adott válasz mindent megmagyaráz: ,,A János keresztségével" (3.v..). Erre azután az apostol hirdette nekik a keresztyén kijelentés igazságát, amennyiben rámutatott, hogy Krisztus volt az, akiről Keresztelő János szólt, aki azután eljött, meghalt és feltámadott, és elküldte a mennyből a Szentlelket. Ezek nagy örömmel fogadták a jó hírt, megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében, és miután Pál kezét rájuk helyezte, elnyerték a Pártfogót (Vigasztalót). Ezáltal ők is hozzá csatoltattak a Testhez, és vége lett az átmeneti állapotnak.
Ettől kezdve soha többé nem tesz említést a Biblia arról, hogy a megtérés és a Szentlélek elnyerése között időbeni eltérés lenne. A Szentlélek a hívőkben lakik, mint pecsét, amely Isten számára felismerhetővé teszi őket (Ef 1,13-14), és amellyel ők elpecsételtettek testük megváltásának napjára (Ef 4,30).
Akiben nincs Krisztus Lelke, az nem keresztyén (Róm 8,9). A bennünk levő Lélek, az Istentől való elfogadtatásunk Lelke, ,,Aki által kiáltjuk: 'Abbá, Atya!'" Ezért teljesen lehetetlen a Szentlélek nélkül Isten gyermekének lenni. Ő zálog és az első zsenge (Róm 8,11-17.23). Ő a mi kenetünk, és Krisztus legfiatalabb gyermekeinek is megvan ez az isteni ajándékuk (1Jn 2,19-20.27).
Mivel a Szentlélek a mienk, az Ige felszólít bennünket, hogy ,,Lélek szerint éljünk" és teljünk meg Szentlélekkel, hogy Isten megdicsőüljön általunk (Gal 5,16; Ef 5,18). A Szentlélek bennünk lakása azonban nem jelenti azt, hogy a bennünk levő régi természet megváltozott, vagy éppen elvétetett volna, mert azt olvassuk: ,,Mert a test kívánsága a Lélek ellen van, a Lélek pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek" (Gal 5,17).
A szentek testei a Szentlélek templomai, és az Ige felhív bennünket, hogy óvjuk meg a tisztátalanságtól, és tartsuk az Úr számára szenteltnek. Mivel a Szentlélek által Krisztus Testének tagjaivá tétettünk, és eggyé lettünk az Úrral, az Ige felszólít, hogy kerüljük a paráznaságot és minden tisztátalanságot (1Kor 6,12-20). Az ilyen intések mennyire ellentétesek a megszentelődés rendszerével! Gondoljuk csak meg, hogy olyan embert akarunk felszólítani arra, hogy kerülje a testi kívánságokat, amelyek a Lélek ellen harcolnak, akiben már a bűn minden kívánsága le van rombolva!
Az Ige azért szólít fel, hogy szentül éljek, mert a Szentlélek bennem lakik. Szüntelenül emlékezem arra, hogy Jézus Testének része vagyok, amely pünkösdkor a Szentlélekkel való keresztség által jött létre.
A tűzzel való keresztségben sohasem lesz részem. Az mindazok számára rendeltetett, akik a Szentlélek bizonyságtételét elutasítják, és akik a tűz tavába vettetnek a harag ama nagy napján. Akkor majd ,,a Krisztus nélkül valók mind a pokol mélyére vettetnek, kétségbeesésbe merülve és jajveszékelve, tüzes hullámoktól ide-oda hányattatva, és nem lesz, aki sajnálja és megmentse őket."
Kedves olvasóm, adja Isten, hogy sohase ismerd meg ezt a borzalmas keresztséget, s ha még nem tartoznál azok közé, akik belekereszteltettek a Szentlélek által Krisztus Testébe, akkor most ragadd meg az alkalmat, és fogadd el hittel a Szentlelket, ahogyan egykor a galaták tették, amikor ,,az Ige meghallgatásából származó hit alapján" kapták a Szentlelket (Gal 3,2-3). (folyt. köv.)
H. A. Ironside |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Megszentelődés |
|
|
|
Címkék: elpecsételtettek, meghallgatásából, jeruzsálemiekkel, samaritánusokhoz, kereszteltettünk, egyháztörténelem, bizonyságtételét, feltételezhetjük, samaritánusoknak, tisztátalanságot, kereszteltettek, ellentmondhatna, elfogadtatásunk, alátámasztására, kereszteltetnek, megdicsőüléséig, mennybemenetele, igehirdetésében, kijelentéséből, felismerhetővé, keresztségével, tulajdonképpen, felkészítésnek, feltámadásáról, korintusiakhoz, megkeresztelni, megvilágosítás, megszentelődés, megkeresztelte, világosságodat, tanítványokhoz, evangéliumában, kétségbeesésbe, megvizsgáltunk, beszámolójában, megparancsolta, megszentelődés tanítói, kifejezésnek szentelik, értelmes magyarázat, tapasztalatot szerezték, második élményt, szolgálatra való, maga pünkösdjéig, nagy valószínűség, tűzzel való, harmadik áldásról, legtöbben azonban, kettőt ugyanannak, dolgonak tartják, emberek abban, veszélyben voltak, előfutárt többre, Keresztség Szentlélekkel, Keresztelő János, Maga János, Miként Márk, Isten Fia”, Miután Jézus, Péternek Kornélius, Urunk Jézus Krisztus, Amíg Jézus, Lélek Őbenne, Krisztus Testét, Krisztus Teste, Efézusban Apollós János, Kaptatok-e Szentlelket, Jézus Krisztus, Krisztus Lelke, Krisztus Testének, Jézus Testének, Krisztus Testébe,
|
|
Offline
