|
2016-07-09 12:05:10, szombat
|
| |
| |
Az Úrnak szentelve
Textus: Római levél 11,16 : ,,Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágai is azok."
Ha ma megkérdeznék bárkit, hogy milyen tulajdonságait tudná felsorolni Istennek, bizonyos vagyok benne, hogy szinte minden esetben első helyen a szeretetet említené. Ez azonban az ószövetségi szentek esetében nem így volt. Ők azt mondták volna: ,,szentség". Meglepő, hogy korunkban legtöbben erre nem is gondolnak.
Sőt, az ószövetségi kor embereinek nemcsak Istennel kapcsolatban jutott eszükbe a szentség, hanem akkor is, ha valaki kapcsolatba került Istennel, mivel tudták, hogy Vele csak az kerülhet kapcsolatba aki szent. A szentség áthatotta a vallásos gondolkozásukat. Ezt láthatjuk abban is, ahogyan különféle módon használják a szent szót. R.C.Sproul The Holiness of God (Isten szentsége) című könyvében ad egy nem teljes listát, hogy milyen szavakkal kapcsolatban használták a szót: szent föld, szent Sabbat, szent összegyülekezés, szent nemzet, a felkenésre használt szent olaj, szent lenvászon ruha, szent jubielumév, szent ház, szent mező, szent tized, szent víz, szent füstölők, szent szövetségláda, szent kenyér, szent város, szent mag, szent Ige, szent szövetség, szentek, a legszentebb hely és a Szentek Szentje. Ráadásul Isten a háromszorosan szent Isten volt. ,,Szent, szent, szent a Seregeknek Ura" - mondták az angyalok. (Ézs 6,3)
Szent tészta és szent ágak
Ezt szem előtt kell tartanunk, amikor a Róm 11,16-hoz érünk, mert Pál az ószövetségi keretek között maradva beszél, amikor szinte mellékesen megjegyzi: ,,Ha pedig a szenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágai is azok."
Ez furcsa. Szent tészta? És szent ágak? Azt még értjük, hogy Istent tartsuk szentnek, bár valószínűleg azt sem értjük teljesen, hogy az mit jelent. De hogy a tészta és az ágak ,,szentek" - ez már szinte humoros. Olyan mintha Pál meg akarna nevettetni minket.
Persze nem erről van szó. Az apostol a szentség ószövetségi értelmezését használja alapul ahhoz, hogy szemléltesse, amiről a 11. fejezet szól: Isten nem hagyta cserbe Izráelt. Igaz, hogy Izráel népét időszakosan félretette azért, hogy elutasításuk által az üdvösség eljuthasson a pogányokhoz is, de még az elutasítás idején sem vetette el Izráelt teljesen, mivel egy maradék még így is üdvözül. És véglegesen sem vetette el Izráelt, mert végül a nép hitre jut Jézus Krisztusban, aki meghalt érettük, hogy bocsánatot kapjanak bűneikre.
Nézzük meg közelebbről ezt a két hasonlatot, és aztán vizsgáljuk meg, hogy mit jelent ez Istenre, illetve az Izráellel és velünk való kapcsolatára nézve.
1.Tészta. A 16. vers első felének fordítása többet mond, mint amit Pál maga ír. Az apostol nem használja a tészta szót. Szó szerint a következőt írja: ,,Ha pedig a szenge szent, akkor a tészta is." A hangsúly az ,,első szengén" van, és ha ezt a fogalmat megnézzük az Ószövetségben máshol is, kiderül, hogy sokféle dologra vonatkozik. Például a 2Móz 23,19-ben a föld első terméséről van szó, bármi is legyen az (vö. 5Móz 26,1-11). A 2Móz 34,22-ben egészen pontosan a búzaaratásra vonatkozik, és a népnek be kellett mutatnia az ,,első szengét" a hetek ünnepén (4Móz 28,26-31), és később a betakarítás ünnepén. A 3Móz 2,12-14 az ,,első zsengét" gabonaáldozatnak nevezi. A 3Móz 23 beszél arról részletesen, hogy hogyan kell elkészíteni az áldozatot. A 4Móz 15,20-21 leírja, hogy az áldozat ,,sütemény", mely a megőrölt étel egy részéből készül. A 4Móz 18,12-ben az ,,első zsenge" olívaolaj és újbor, továbbá gabona.
Pál nem beszél arról, hogy melyik ,,első zsenge" áldozatra gondol. Mivel a mondatot a ,,darab" szóval fejezi be, a fordítók úgy vélték - valószínűleg helyesen -, hogy Pál a 4Móz 15-re gondol, és így értelmezve fordították: ,,Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az." De még mindig nem tudtuk meg, hogy ez mit jelent. Az a kérdés: mik ezek az első zsengék? És mire vonatkozik a ,,tészta" szó? Természetesen ennek az értelme csak a szövegkörnyezetből derül ki, de még ha így is próbáljuk értelmezni, akkor is legalább két lehetőség áll előttünk. Néhány tudós szerint az ,,első zsengék" az első zsidó megtérteket jelenti, és így szerintük ez a mondat ígéret, hogy még többen is lesznek - ez lenne a ,,tészta". Ez megmagyarázná Pál végkövetkeztetését a 26. versben: ,,És így az egész Izráel megtartatik." A probléma az, hogy ez viszont az apostol második hasonlatával, a gyökérrel és az ágakkal nem egyeztethető össze. Ebben a képben a gyökér az ősatyáknak felel meg. Pál maga mondja ezt a 28. versben: ,,Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért".
A párhuzam arra utal, hogy az első kép ,,első zsengéje" és a második kép ,,gyökere" Ábrahámot jelenti, és ez a második lehetőség. A legtöbb szövegmagyarázó ezt a nézetet részesíti előnyben, többek között Charles Hodge is, aki négy kiváló okkal indokolja, hogy miért is vonatkozik ez Ábrahámra. (1.Mert egyedül ez az értelmezés tartja meg Ábrahám alakját...2.Ez a magyarázat felel meg leginkább az apostol gondolatmenetének...3.Az apostol maga is ezt a magyarázatot adja a 28. versben....4.Egyedül ezt az értelmezést lehet megfeleltetni a következő verseknek.)
2.A gyökér és az ágak. A második hasonlatra nem sok példát találunk az Ószövetségben, de a kettő közül ez érthető könnyebben, mivel Pál maga fejti ki részletesen ebben a szakaszban. Erről szólnak a következő 17-24. terjedő versek. Eszerint a gyökér Izráel ősatyáit (talán csak Ábrahámot), a sokágú szelíd olajfa Izráel népét, a vadolajfa pedig a pogányokat jelképezi. Pál gondolatmenete szerint a szelíd olajágak, melyek az egyes zsidó embereket vagy az egymás után következő zsidó nemzedékeket jelentik azért törettek le, hogy a vadolajfáról származó ágak, melyek egyes pogány embereket vagy az egymás után következő pogány nemzedékeket jelentik beoltathassanak. A hasonlat végkövetkeztetése az, hogy Isten a megfelelő időben be fogja oltani az eredeti vagy természetes olajágakat a saját olajfájukba.
Ezzel eljutottunk a 16. vers jelentéséhez. Pál azt mondja, hogy az ősatyákat ,,elválasztotta" Isten saját számára, és ez elkerülhetetlen következményekkel jár leszármazottaik számára. A lehető legegyszerűbben fogalmazva: a zsidóság különleges nép, mert Ábrahámtól származik, és ez még akkor is igaz rájuk, ha lázadnak és nem hajlandók a megújulásra. Ez azt jelenti, hogy Isten semmi esetre sem mondott le Izráelről.
Szent nemzet
Ezen a ponton ideje elgondolkoznunk a szent szó jelentésén. Ez a Biblia egyik legnehezebben definiálható szava, aminke több oka is van. Először is, ez Isten egyik fő, ha nem a legfőbb tulajdonsága, és magát Istent sohasem érthetjük meg teljesen. Azért is nehéz, mert a szót használják emberekre (,,Legyetek szentek, mert én szent vagyok!" 3Móz 11,44-45; vö. 3Móz 19,2; 20,7; 1Pét 1,16) és tárgyakra egyaránt. Néhány tárgyat már korábban felsoroltunk. A szent szó három alkalmazási területének - (1) Istenre, (2) emberekre és (3) tárgyakra - lényege az, hogy a szó ,,elválasztottat" jelent. Ha ezt szem előtt tartjuk, meg fogjuk érteni a szó mindhárom, meglehetősen különböző alkalmazási területét.
1.Szent Isten. Amikor azt mondjuk, hogy Isten szent, a legtöbb ember azt gondolja, hogy ez azt jelenti: Isten nem vétkezik, és amit tesz, az mind jó. Ez benne van abban, hogy Ő szent, de a szentség nem kimondottan erről szól, hanem azt jelenti, hogy Isten tőlünk ,,elválasztott", azaz nem olyan, mint mi vagyunk. Felettünk és messze van tőlünk, olyannyira, hogy csak annyira tudjuk elképzelni milyen Ő, amennyire lehajol, hogy kijelentse magát nekünk. A teológusok megpróbálkoztak már azzal, hogy erre kifejezést találjanak. A németek szerint Isten ganz anders, vagyis ,,teljesen más". Az angol teológusok szerint Isten transzcendens. Rudolf Otto, egy német teológus, alkotott egy latin nyelvű kifejezést, mely szerint Isten mysterium tremendum, ami azt jelenti: ,,félelmetes titok".
Másképp fogalmazva, amikor Isten tulajdonságairól beszélünk, a szentséget általában szívesen soroljuk be a többi tulajdonság: a szuverenitás, mindenhatóság, örökkévalóság, kegyelem, irgalom, szeretet stb. közé. Azonban a szentség igazából nem tartozik ebbe a felsorolásba, mivel pontosan meghatározza, milyen Isten, és az összes többi tulajdonságot is meghatározza. Más szavakkal, Istent
nemcsak egyszerűen a szuverenitás jellemzi. Ő szent módon szuverén. Isten nemcsak szeretet, mivel az Ő szeretete szent szeretet. És így tovább. A szentség választja el Istent tőlünk, és emiatt félelmetes Ő számunkra, akik végesek és bűnösök vagyunk.
2.Szent tárgyak. Akkor viszont hogyan mondhatjuk, tárgyakról azt, hogy szentek? Első ránézésre teljesen lehetetlennek tűnik, amennyiben a szentség arra vonatkozik, ami Istent teljes egészében jellemzi. De emlékezzünk arra, hogy szent az, ami ,,elválasztott", és így rögtön értelmet nyer a szó. A tárgyak akkor lesznek szentek, ha ,,el lettek választva" Isten szolgálatára, és nem közönséges dolgokra használjuk őket. Így válik a szombat szentté Isten számára. Ez a nap Isten számára elválasztott nap. Megszentségtelenítjük, amikor világi dolgokra használjuk. Hasonló módon a víz, a kenyér és a templom szent víz, szent kenyér és szent templommá válik, amikor Isten szolgálatára vannak elválasztva. Mindegyik dolog felajánlott alkalmazása miatt válik szentté. Sőt, akár mondhatjuk is, hogy a szentség felajánlás, valami, amit ,,Istennek adunk", vagy még inkább, odaszentelés, ami azt jelenti, hogy ,,valamit szentnek nyilvánítunk".
3.Szent nép. Ezzel elérkeztünk tanulmányunk és bibliai szakaszunk fő pontjához. Itt egy szent népről van szó, és elsődleges jelentésében a szent nép az Isten számára ,,elválasztott" nép. Ez volt Izráel és most is az. A zsidókat Isten saját számára választotta el azáltal, hogy kiválasztotta Ábrahámot, tehát mivel Ábrahám választott volt, leszármazottai is azok, még ma is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Ábrahám minden leszármazottja, minden zsidó üdvözül; Pál már előzőleg elmondta, hogy nem erről van szó. De az igaz, hogy Isten számára elválasztott nép maradnak. Másképp fogalmazva, Isten még nem fejezte be munkáját Izráellel.
Robert Haldane az egyik író, akik látja ezt, és részletesen ki is fejti. Több ószövetségi hivatkozást idéz, hogy szemléltesse ezt a pontot.
5Móz 7,6. Ebben a fejezetben Mózes arra oktatja a népet, hogy mit tegyenek, amikor bemennek az ígéret földjére. Ki kell írtaniuk a kánaániakat és a kultúrájukat, és mindenekfelett ne házasodjanak össze velük. Miért? ,,Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy neki, minden nép közül e föld színén."
5Móz 10,15. (lásd még 4,37; 14,2; 26,19; 32,8-9). Izráel fellázadt Isten ellen. Mózes erre emlékezteti a népet. Ettől függetlenül, mondja: ,,De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvokat: titeket választott ki ő utánok minden nép közül, a mint e mai napon is látszik."
2Móz 2,24. A zsidók rabszolgák voltak Egyiptomban, és súlyos elnyomásukban felkiáltottak. ,,És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal ás Jákóbbal kötött szövetségéről."
5Móz 4,31. Ez a fejezet arról a napról beszél, amikor a nép bálványimádásba esik, elhagyja Istent, Aki szerette őket, kihozta őket Egyiptomból és bevitte őket földjükre. Az az ígéret hangzik el, hogy ha nyomorúságukban Istenhez kiáltanak, Isten bűneik ellenére meghallgatja őket és megmenti őket.
,,Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem hagy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségéről, a mely felől megesküdt nekik."
Ézs 43,21. ,,A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet."
1Sám 12,22. Miután Izráel földi királyt kért magának, és meg is kapta, Sámuel megfeddte őket bűnükért. Ettől függetlenül hozzáteszi: ,,Mert nem hagyja el az Úr az Ő népét, az Ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válasszon."
Természetesen még sok más hasonló verset idevehetnénk, melyek mind arról beszélnek, hogy az ősatyák miatt Izráel népe különleges kapcsolatot élvezett Istennel; Isten még akkor sem hagyta el őket, amikor vétkeztek. Érte-e őket szenvedés a bűneik miatt? Egyértelműen igen. Minden zsidó üdvözült-e? Egyértelműen nem. Mégis, sokan üdvözültek , és a történelem folyamán Istennek változatlanul folytatódott az Ő népére vonatkozó terve, és végül az egész nemzet meg fog térni. Haldane végkövetkeztetése helyes: ,,Úgy, ahogyan egy 'darab' szent az első zsenge áldozatán keresztül, és a fa az ő természetét a gyökérből nyeri, hasonlóképpen Ábrahám, Izsák és Jákób Istentől kiválasztott leszármazottai a szent szövetség által el lettek választva az Ő szolgálatára és dicsőségére."
Szent ,,azon a napon"
Sokszor úgy beszéltem a zsidókról, mint akik Isten számára attól függetlenül szentek maradnak, hogyan éltek; sőt még Izráel lázadása ellenére is szentek, mivel Isten különleges népe, és még ebben az állapotukban is betöltik Isten tervét. Az egyik ilyen terv a pogányok üdvössége, mely, ahogyan már láttuk mostani elvettetésükön keresztül teljesedik be. Mégis úgy látom, hogy könnyen helytelen következtetésre juthatunk abból, amit mondtam a szentségről (,,még a lázadás ellenére is") és azt hihetjük, hogy Istennek nem számít, hogyan élünk. Más szavakkal fogalmazva, lehet, hogy azt képzeljük, szentség nélkül is lehet üdvösségünk. Ezt most egyértelműen meg szeretném fogalmazni, mivel nem szabad elfelejtenünk: ,,a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat" (Zsid 12,14)
Ezzel kapcsolatban nézzük meg Zakariás könyvének végét. Három okból választottam Zakariást. Először is, Zakariás fogság utáni próféta, azaz, akkor írt, amikor a zsidók már hazatértek a babiloni fogságból. Ez fontos, mert vannak, akik szerint Istennek a zsidóknak adott ígéretei vagy már Salamon idejében beteljesültek (amikor a zsidó állam legnagyobb területi kiterjedését élte), vagy Ezsdrás és Nehémiás életében (amikor újra összegyűjtötte őket Isten a különböző helyekről, ahová szétszórattattak), vagy legkésőbb Jézus Krisztus eljövetelekor (amikor korábbi földi istentiszteletük fajtái és szimbólumai lelkileg beteljesedtek Őbenne). Ezzel szemben Zakariás a fogság után élt, és várta Izráel áldását, amelyekre még egyértelműen várni kellett (és kell).
Másodszor, Zakariás látja, hogy lesz egy nap, melyen Isten az egész nemzetet megáldja - erről beszél próféciájának utolsó fejezeteiben: ,,azon a napon". Tizenhatszor fordul elő ez a kifejezés (Zak 12,3.4.6.8.9.11; 13,1.2.4; 14,4.6.8.9.13.20.21), és ezenkívül még vannak hasonló kifejezések is. Ez a nap vagy ezek a napok minden bizonnyal a világ végére vonatkoznak, mivel ekkor a pogány népeket ítélet éri, Izráel viszont bűnbocsánatban, helyreállításban és lelki áldásban részesül.
Harmadszor, azért hivatkozom Zakariásra, mert a próféta pontosan azzal fejezi be könyvét, amivel foglalkoztunk: a szentséggel. Sőt, nála szerepel a tanulmányunk címének választott kifejezés is: ,,Az Úrnak szentelve".
Ezt írja: ,,Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medenczék és Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljőnek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közülök és főznek azokban; és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon." (Zak 14,20-21)
Miről is beszél itt Zakariás? Miféle szent csengettyűk? És szent fazekak? A válasz természetesen az, hogy Zakariás ugyanazt a napot várja, amiről Pál beszél a Római levél 11. fejezetében, amikor a zsidó népet maga elé veszi Isten, és megbocsátja bűneiket és megtisztítja őket. Azon a napon nem lesz keveredés: egy maradék, aki üdvözül, miközben a többség elkárhozik. Az sem lesz, hogy az emberek üdvözülnek, és közben megmaradnak a bűnükben. Teljesen tiszta lesz a nép, annyira, hogy minden körülöttük szent lesz, még a lovak nyakán levő csengettyűk és a tűzhelyeken levő fazekak is. Annyira el lesznek választva Isten számára, hogy mindent, amijük van, vagy amihez hozzérnek, Istennek fogják felajánlani.
Van még egy érdekes pont. A közvetlenül ezt megelőző bekezdésben Zakariás leírja, amint az újjáteremtett emberek Jeruzsálembe mennek, hogy Istent imádják a sátoros ünnepen (vagy a betakarítás ünnepén). Ez volt az az ünnep, amikor az ,,első zsengét" felajánlották. Zakariás azért hivatkozik erre, mert a sátoros ünnep volt az utolsó aratási ünnep, amikor az egész év termését begyűjtötték. Egyértelműen látható az ünnep szimbólikája. Ez az a nap, amikor Izráel termését begyűjtik Istenhez, amikor Izráel teljes népe ,,szent lesz az Úrnak" (Zak 14,20), ,,amikor a teljes Izráel megtartatik". (Róm 11,26)
Közös rendeltetésünk: a szentség
Tanulmányom kezdetén említettem, hogy a végén szeretném elmondani a téma gyakorlati jelentőségét magunkra és Izráel népére nézve, és ezt most a következőkben meg is teszem. Keresztyénként a szentség a mi rendeltetésünk is. Nekünk is ,,az Úrnak szentelteknek kell lennünk", ha pedig ez így van - ha valóban szentek leszünk majd egy napon, mivel ,,szentség ... nélkül senki sem látja meg az Urat"- akkor már most törekednünk kell arra, hogy szentek legyünk.
Korábbi, kisprófétákról szóló könyvemben a következő gyakorlati alkalmazást vontam le. Gondoltunk-e már arra, hogy rendeltetésünk a szentség? Ha keresztyének vagyunk, Isten saját számára választott el minket, hogy teljesen az Övéi legyünk, azonban még nem vagyunk szentek. Most még bűnösök vagyunk, és minél tovább élünk, annál inkább tudatosodik ez bennünk. Rendeltetésünk a szentség. Ezért olvasunk erről oly sokszor a Bibliában. Isten elmondta a népnek Mózesen keresztül: ,,Legyetek szentek, mert én szent vagyok!" (3Móz 11,44-45; vö. 19,2; 20,7). Péter hasonlóképpen ír: ,,Hanem a miképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Pét 1,15-16) Ez nem csupán egy felszólítás, ez a mi biztos rendeltetésünk. Ha Jézus Krisztushoz tartozunk, Isten hozzá hasonlóvá fog minket formálni egy napon szentségben, mivel az Ő céljai változhatatlanok.
Az üdvösségről általában úgy gondolkozunk, mint egy kapcsolatról. Ezért mondtam a tanulmány elején, hogy amikor Isten tulajdonságairól gondolkozunk, általában a szeretet jut az eszünkbe először, majd talán a kegyelem, kedvesség, jóság és hasonlók. Ezzel természetesen nincs is semmi baj. Isten szeretet, és Ő tesz képessé arra, hogy szeressük Őt és másokat azáltal, hogy Ő előbb szeretett minket, és megmutatta, hogy milyen is az igazi szeretet.
De a Biblia nem ezt mondja a rendeltetésünkről. Nem a szeretetkapcsolat a hangsúlyos. Nem azt olvassuk, hogy a mennyországban az lesz a feladatunk, hogy szeressük Istent és másokat, bár ez is bizonyosan része lesz a cselekedeteinknek. A Biblia a szentséget hangsúlyozza, azért, mert ha nincs bennünk szentség, nem tudunk megfelelő módon szeretni, sőt semmi mást sem tudunk helyesen csinálni. Azért nem olyan a kapcsolatunk Istennel, mint amilyennek lennie kellene, mert nem vagyunk szentek. Azért nem olyan a kapcsolatunk másokkal, mint amilyennek lennie kellene, mert nem vagyunk szentek. Szentnek kell lennünk!
De dicsőség érte Istennek, egy napon szentek leszünk. ,,Hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk Őt látni, a mint van." (1Ján 3,2)
Akkor miért ne legyünk most szentek? Ez János végkövetkeztetése is, mert közvetlenül azután, hogy elmondja: egyszer majd Jézushoz hasonlóak leszünk, a következőket mondja: ,,És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja őmagát, a miképen Ő is tiszta" (3. v.). Te az vagy? Az lehetsz, ha ezt a nagy rendeltetést tartod szem előtt.
James M. Boice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Isten terve Izráellel |
|
|
|
Címkék: tulajdonságairól, változhatatlanok, szétszórattattak, helyreállításban, gabonaáldozatnak, istentiszteletük, legegyszerűbben, fohászkodásukat, nyomorúságukban, megpróbálkoztak, bálványimádásba, beoltathassanak, szövegmagyarázó, gondolkozásukat, elgondolkoznunk, leszármazottaik, összegyülekezés, következtetésre, elkerülhetetlen, mindenekfelett, kisprófétákról, leszármazottai, rendeltetésünk, leszármazottja, összegyűjtötte, bűnbocsánatban, elválasztottat, gondolatmenete, elvettetésükön, tulajdonságait, mennyországban, keresztyénként, transzcendens, természetesen, próféciájának, hasonlóképpen, zsenge szent, gyökér szent, szeretetet említené, ószövetségi szentek, kerülhet kapcsolatba, szentség áthatotta, vallásos gondolkozásukat, szent szót, felkenésre használt, legszentebb hely, háromszorosan szent, ószövetségi keretek, szenge szent, ágak „, szentség ószövetségi, üdvösség eljuthasson, Sproul The Holiness, Szentek Szentje, Ráadásul Isten, Seregeknek Ura”, Jézus Krisztusban, Charles Hodge, Szent Isten, Rudolf Otto, Robert Haldane, Miután Izráel, Jákób Istentől, Jézus Krisztus, Seregek Urának, Jézus Krisztushoz, James,
|
|
Offline
