|
2016-07-20 08:26:12, szerda
|
| |
| |
Láttuk már korábban, hogy a menny felfoghatatlannak és meghatározhatatlannak tűnhet. Nehéz elképzelnünk, hogy milyen lesz ott az élet és ez a bizonytalanság odáig vezethet, hogy nem vágyunk oda annyira, amennyire kellene. Tudjuk, hogy együtt leszünk Krisztussal és meglátjuk Istent, az ő dicsőségében. Akkor miért nem lelkesítenek jobban e kilátások? Miért nem mondhatjuk el teljes őszinteséggel, amit Pál mondott: ,,szeretnék elköltözni" (Fil. 1,23)? Miért vagyunk sokszor hajlandók arra, hogy a mennybe történő belépésünket végtelenül kitoljuk? A probléma egyik része minden bizonnyal a lelki közöny, de léteznek-e más okok is, amiért úgy tűnik, hogy a menny értelmünk és kívánságaink láthatárán túl lebeg?
Érdeklődésünk hiánya részben annak a ténynek köszönhető, hogy a Biblia nagyon sűrűn negatív kifejezésekkel beszél a mennyországról. Azt mondja el nekünk, hogy mi nem lesz ott: nem lesz bűn, nem lesz bánat, fájdalom, éjszaka, és nem lesz halál (Jel. 21,4.27; 22,5). Péter klasszikus leírása hasonlóan van megfogalmazva: ,,romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra" (1Pt. 1,4). Nem mondja el nekünk közvetlenül, hogy milyen a menny, hanem leírásában felsorolja azokat a károkat, amelyek ott már nem fordulnak elő.
Nos ez tökéletesen megfelelő nyelvezet, mikor valami leírhatatlanul csodálatosat akarunk bemutatni. Amikor egy fiatalember szerelmes lesz, nem egy klinikai leírást ad szerelmese magasságáról, súlyáról, testalkatáról és megkülönböztető jegyeiről, mikor anyjának róla beszél. ,,Egyszerűen a legcsodálatosabb lány!" dadogja. ,,Sosem találkoztam még ilyennel. Nincsenek szavaim a leírásához!" Ez tökéletesen közvetíti lelkesedését. Pontosan kifejezi érzéseit. De ha a fiatal nő eltűnne, ez alígha szolgálhatna rendőrségi leírásként. Nyelvezete élénk képet nyújt, de tagadhatatlanul kevés részletet tartalmaz.
Ezért van az, hogy a Szentírás úgy festi le a mennyet ahogyan. Az ilyen nyelvezet a legkisebb mértékben sem negatív. Csodálkozást és meglepődést, természetfeletti ámulatot és gyönyört fejez ki. Arra az igazságra figyelmeztet, hogy a menny értelmünket meghaladó módon izgalmas és dicsőséges, szétfeszítve nyelvünk minden határát. De nagyon is könnyen félreérthetjük a nyelvezetet, eltéveszthetjük dicsőségét és a pozitív részletek hiánya miatt jogtalanul csalódottakká válhatunk.
Egy másik nehézség az lehet, amit a tudosók a menny ,,mázas" vagy ,,ékesített" leírásának neveznek: az üvegtenger, a gyöngykapu, arany utcák és koronák (Jel. 15,2; 21,21; 4,4). Természetesen ezeket a leírásokat nem kell szó szerint érteni. Ezek élénk költői metaforák egy elpusztíthatatlan, csillogó, kiszámíthatatlanul pontos valóság leírására. De itt is félreérthetjük az ábrázolást és azzal a benyomással maradhatunk, hogy a menny egy rideg, kemény és természetellenes hely. Ha egy sétára hívnának, előnyben részesítenénk egy falusi fás utcát az arannyal burkolttal szemben. Az egyik természetes és azonnal vonzó; a másik élettelennek és műízűnek tűnik. A Szentírás szegényes értelmezése komoly dolog! Eltorzíthatja a dicsőséget és gyengítheti az eljövendő világra irányuló várakozásunkat.
De lehet, hogy a menny igazi értékelésének legnagyobb akadálya, hogy nem tudjuk testünket odaképzelni. Noha hiszünk a testben történő feltámadásban, a ,,menny" továbbra is egy anyagtalan, minden tekintetben szellemi birodalmat sejtet velünk. Túl hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az a hely alapvetően alkalmatlan a hústest- szervezetnek.
A Biblia mégis azt mondja, hogy számára a menny ideális környezet. Krisztus második eljövetelekor, ez a Föld, amelyet Isten lakhelyünkül és dicsőségére teremtett, helyreáll és megújul. A bűn minden nyoma eltűnik a bolygóról, a menny és a Föld csodálatos egységben találkoznak, és ,,az Úr dicsőségének ismeretével betelik a Föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert" (Hab. 2,14). A következő igevers magyarázásakor - ,,Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik" (Jel. 21,3) - A. A. Hoekema kijelenti: ,,mivel ahol Isten lakik, ott a menny, azt következtetjük, hogy az eljövendő életben ég és Föld többé nem lesznek elválasztva, mint jelenleg, hanem egybeolvadnak. Ennélfogva a hívők továbbra is a mennyben lesznek, miközben az új Földön folytatják életüket. De ezt a tanítást, bármennyire is világos a Szentírásban, annyira elhanyagolták, hogy majdnem eretnekségnek tűnik egyeseknek, akik először hallanak róla.
A legvilágosabb magyarázat a Római levél nyolcadik részében található, ahol Pál az anyagi világ sorsát az emberekével köti össze. Eszünkbe juttatja, hogy az ember bűne miatt károsult meg a Föld: ,,Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett" (Róm. 8,20), mikor Isten az engedetlen Ádámnak azt mondta: ,,Átkozott legyen a föld te miattad" (1Móz. 3,17). De ugyanez a bukott világ hasznot húz az ember megváltásából. Ahogyan Ádám bűne átkot, úgy Krisztus engedelmessége áldást eredményezett. Pál megszemélyesíti a teremtett világot, ami ,,az állatokat, a növényzetet, a virágokat, a füvet jelenti; a folyókat és a folyamokat, a hegyeket és dombokat jelenti; magát a Földet jelenti". Úgy festi le, mint egy személyt, aki lábujjhegyre áll, és ,,sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" (Róm. 8,19). Miért ez a sóvárgás? Mivel ,,maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára" (8,21).
Valami bámulatos dolog fog ezzel a mi Földünkkel történi. Krisztus az újjászületésről beszél, ,,amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe" (Mt. 19,28). Az ,,újjászületés" szó itt ,,második genezisnek" is fordítható. Péter ezt ,,mindenek újjáteremtésének" nevezi (ApCsel. 3,21). Minden megújul. Az a föld, amelyen jelenleg élünk, dicsőséges változáson megy át. ,,A menny a Földön - itt töltjük el örökkévalóságunkat. Isten üdvterve nem fejeződik be addig, míg nem lesz egy Föld, ahol az ember élhet és továbbélhet testben."
Isten a megváltásban mindig így dolgozik. Amikor első szüleink vétkeztek és elbuktak, Isten nem törölte el az emberi fajt és kezdett mindent előlről. Nem, célja pontosan a bűn rabságába esett emberiség megmentése volt. Amikor életünket Krisztusra bízzuk, Isten nem ajándékoz meg egy teljesen új személyiséggel. Ehelyett, Lelke ereje által, fokozatosan kijavítja a megrongálódásokat Fiának hasonlóságára. Az Egyházatyák mondogatták: ,,A kegyelem nem pusztítja el a természetet, hanem helyreállítja." Mint új teremtések Krisztusban, ,,természetesebbek" vagyunk, jobban önmagunk mint korábban bármikor. És az előző fejezetben láttuk, hogy Isten nem dobja el jelenlegi testünket, hogy teljesen újat adjon nekünk. Ez a mostani testünk fog megdicsőülni.
,,A hívő feltámadás előtti és utáni teste közötti folytonossága hasonmása a jelenlegi és a megújult teremtés folytonosságának." Ahogyan Isten megújítja az emberi nemzetséget és ahogyan megdicsőíti az emberi testet, éppúgy helyreállítja és megdicsőíti majd a jelenlegi világot. Nem Sátáné lesz az utolsó szó bolygónk sorsát illetően. Robert L. Dabney szerint: ,,ez a következtetés nemes látást kölcsönöz Isten kegyelmi célja mozdíthatatlanságáról és a bűn és Sátán feletti győzelmének dicsőségéről ... A Messiás visszatér és újra felállítja trónját romos és feldúlt birodalmának közepette, örökre virágzóbbá teszi ezt a Földet eredeti pompájánál."
A Föld jövőbeli megújhodásának tudata fényáradatot bocsát a próféták és zsoltárírók megannyi kijelentésére, melyeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Egyes keresztyének azt hiszik, hogy ezek a próféciák a Krisztus visszatérése előtti aranykorra vonatkoznak. Mások teljes lelki értelemben veszik, megfosztva őket minden materiális beteljesedéstől és nem látnak bennük többet lelki áldásokat kifejező jelképeknél. Mégis található itt egy bizonyos szószerintiség, amelyet nem kellene figyelmen kívül hagyni, mivel elmondják nekünk, hogy mi fog valójában történi jelenlegi világunkkal. ,,És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat" (Ézs. 11,6). ,,Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike" (Ézs. 35,1). A teremtett világot örvendezésre hívja a várható dicsőség kilátása: ,,Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is, az Úrnak orcája előtt, mert eljön" (Zsolt. 96,11-13).
Amikor az Úr Jézus azt mondta: ,,Boldogok a szelídek: mert ők örökségűl bírják a földet" (Mt 5,5), akkor pontosan ezt értette alatta. Amikor így imádkozunk: ,,legyen meg akaratod, miképpen a mennyben úgy a földön is" (Mt. 6,10), nem üres szavakat használunk vagy kegyes képzelődésbe merülünk. De tényleg úgy gondoljuk ezt az imát, ahogyan mondjuk is? Várjuk-e, hogy beteljesedjen? Eljön a nap, mikor Isten akarata meglesz ezen a földön - tökéletesen, teljesen és örökre.
A változás óriási lesz, mivel ,,az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek" (2Pt. 3,10). Elménk nem tudja felfogni ezt a kataklizmaszerű változást, ezért Isten, mindent egybefoglalva, elmondhatja: ,,Mert ímé, új egeket és új földet teremtek" (Ézs. 65,17). De az ,,új" szó e szöveg ógörög fordításában és a párhuzamos újszövetségi textusokban nem jelent abszolút újat, hanem minőségében újat, frisset. Új, feltámadt testünkhöz hasonlóan, az alapvető identitás megmarad. Az óvatos A. A. Hodge így fogalmaz: ,,ami Krisztus és megdicsőült menyasszonyának örök lakhelyét illeti, ahová központi otthonát helyezi az örökkévalóságban, nagyon valószínű, hogy az a jelenlegi Föld lesz, amely először tűzben ég meg, utána pedig dicsőségesen kiegészül." Ez a végső válasz a környezetvédelmi problémákra.
Micsoda kilátás! A menny leszáll a Földre és a kettő együtt egy sugárzó valóságot képez majd, Isten dicsőségétől megvilágítva. ,,Azután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala ... És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből ... És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik" (Jel. 21,1-3). Itt van az Atyának a Fiúban mutatott céljának óriási mértéke ,,az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak" (Ef. 1,10). Jegyezd meg a ,,mindeneket" kifejezést. Nemcsak a választottak lelkét és testét, hanem ,,mindeneket". ,,Mert tetszett az Atyának ... hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával ... ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben" (Kol. 1,19-20).
Jelenlegi világunk nagyon szép. Természetesen a bűn megrongálta és már nem az, ami valamikor volt és nem az, ami majd lesz. De még így is Isten dicsőségét hirdeti és örvendezhetünk szeretetreméltóságában. Körülvesz a sajnálat érzése, mikor belegondolunk, hogy egyszer el kell hagynunk, mivel mindnyájunknak vannak kedvenc helyei - kedvenc látványok, emlékezetünkbe vésett színterek és az a kis földrész, melyett otthonnak nevezünk. A hegyek és az ingoványok, a tenger és az ég, a folyók és az erdők szépsége szívünk húrjait feszíti.
Helyes részünkről szeretni a Földet, melyet Isten biztosított nekünk. Nem szerethetjük a gonosz világrendet, a lázadó világrendszert (1Jn. 2,15). De ,,az Úré a föld és annak teljessége" (Zsolt. 24,1) és nagyon is valóságos értelemben nem kell idegenkednünk tőle, hiszen ,,a teremtett világ megdicsőülése nélkül, az új emberiség Krisztusban való megdicsőülése elszigetelt és furcsa esemény maradna." Micsoda öröm, tehát, arra ráébredni, hogy nem kell végső búcsút intenünk a Földnek, hanem örökre belakjuk azt az eljövendő életben! Lehet, hogy emlékszünk majd rá, mint korábbi otthonunkra, mivel Isten azt mondja nekünk az új egekről és az új földről, hogy ,,a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak" (Ézs. 65,17), amiről J. A. Motyer a következőket mondta: ,,Tudatunk teljesen az újra irányul anélkül, hogy bármi is a korábbiak felidézésére késztetne." De biztos, hogy lesz egy mély meghittségi érzés, hogy ti. hozzánk tartozik. Nem lesz idegen, hanem saját helyünknek érezzük majd. ,,Reménységünk szerint, azon az új Földön töltjük majd el az örökkévalóságot, élvezve szépségeit, felkutatva készleteit, kincseit pedig Isten dicsőségére használva."
(folyt. köv.)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
Címkék: környezetvédelmi, természetesebbek, természetellenes, legcsodálatosabb, folytonosságának, örökkévalóságban, természetfeletti, újjáteremtésének, örökkévalóságot, tagadhatatlanul, megszemélyesíti, megkülönböztető, beteljesedéstől, újjászületésről, menyasszonyának, eltéveszthetjük, kataklizmaszerű, megújhodásának, mindnyájunknak, várakozásunkat, egybeszerkeszt, emlékezetünkbe, kifejezésekkel, mennyországról, szószerintiség, magyarázásakor, félreérthetjük, következtetjük, engedelmessége, hervadhatatlan, örvendezhetünk, leírhatatlanul, személyiséggel, bizonytalanság, világrendszert, megváltásából, menny felfoghatatlannak, bizonytalanság odáig, mennybe történő, probléma egyik, lelki közöny, menny értelmünk, ténynek köszönhető, fiatalember szerelmes, klinikai leírást, legcsodálatosabb lány, mennyet ahogyan, ilyen nyelvezet, legkisebb mértékben, igazságra figyelmeztet, menny értelmünket, pozitív részletek, Ahogyan Ádám, Ahogyan Isten, Robert, Edward Donnelly,
|
|
Offline
