|
|
|
2016-07-22 12:00:57, péntek
|
| |
| |
III.11. Teológiai fejlődés a XII-XIII. században
III.11.1 A skolasztikus teológia fejlődése; Canterbury Anselmus (1033-1109); "Cur Deus homo?"; Aquinoi Tamás (1225-1274); ordo-elmélet
A XII. században tovább fejlődött a teológia is. A Szentírást és a hivatalos egyházi döntéseket nem kérdőjelezték meg, de egyre inkább érteni is akarták, ill. logikus gondolkodással meg akarták vizsgálni azokat. Ez nemcsak a hit mélyítésére szolgált, hanem a hit védelmére is, a szekták és az eretnekek ellen (pl. a katharok). A harmadik cél a pápai hatalom megerősítése volt. A skolasztikus teológia meg akarta mutatni, hogy mindaz, ami van, Isten akarata szerint van így, beleértve a pápai hatalmat is.
A skolasztika kifejezésben megtalálható az iskola szó. Már Nagy Károly idejétől kezdve a teológiai tudományos munka teológiai iskolákban folyt. Ezek az iskolák elsősorban kolostori keretben működtek, de a skolasztika kifejezés - egy idő után - inkább önálló tudományos intézetekre vonatkozik. Pl. Nagy Károly udvarában is volt egy híres iskola. A XI-XII. században egy sajátságos teológiai módszer alakult ki ezekben a tanintézetekben, ti. a dogmatikai kérdéseket filozófiai eszközökkel vizsgálták. Segítségül hívták Arisztotelész filozófiáját. Ésszerűen akarták megmagyarázni a bibliai kijelentést és megvédeni az egyházi tanítást és a dogmákat. A gyakorlatban a nagy filozófusokat (Plato, Aristoteles) majdnem tévedhetetlennek tartották.
Hozzá kell tenni: mivel a keresztyén valóság egyetemes valóság, a teológiát a többi tudomány fölé helyezték. A teológia a tudományok anyja. A filozófiát és a többi tudományokat a teológia szolgálóleányának nevezték.
A skolasztikus teológia első nagy képviselője Canterbury Anselmus volt. A dogmát, a hittan tartalmát logikussá és érthetővé igyekezett tenni. Az ún. dialektikai módszert használta. Ez azt jelenti, hogy mindent szisztematikusan kell megvizsgálni, a különböző véleményeket egymás mellé állítva és az ellentétekre logikus megoldást kell keresni.
Anselmus jelszava: fides quaerens intellectum. Ezen azt értette, hogy a hitünkkel kell az isteni valóságot elfogadnunk. Majd ezt a valóságot alaposan meg kell vizsgálni, logikusan kell érthetővé tenni. A kutatás célja nemcsak a hit védelme, hanem az is, hogy a mennyei valóságból már itt a földön "előízt" kapjunk. A kiindulópont az volt, hogy emberi elmével logikusan magyarázható az Isten kijelentése. Ha következetesen gondolkozunk, akkor filozófiai úton ugyanazt lehet megtalálni, amit a Biblia is kijelentett. Sola ratione - egyedül az értelem! Ez nem azt jelenti, hogy Anselmusnak a hit nem volt fontos, hanem szerinte Isten kijelentése annyira logikus, hogy aki helyesen és következetesen gondolkozik, elképzelhetetlen, hogy ne találná meg ugyanazt, ami a bibliai kijelentésben megfogalmazódott.
Anselmus és társai filozófiai tételekből indultak ki, amelyeket nem ritkán a görög filozófusoktól kölcsönöztek. Ezért állítja Istenről, hogy Ő a legtökéletesebb lény, a legnagyobb jó, Nála nagyobbat, jobbat és fontosabbat nem is lehet elképzelni.
A skolasztikus teológusok azt mondták, hogy Isten az embert eltölti azzal a vággyal, hogy akarja Krisztust követni. Ezért Isten az ember értelmét is megvilágosítja kegyelem által. Minden világosság Istentől származik, s ebből az ember is részesülhet. Amikor az ember Istenre gondol, akkor vele közvetlenül is kapcsolatban van. Már Plato felfogása is hasonló volt. Az Isten-ismeret ebben a felfogásban inkább visszaemlékezés (anamnesis), mint kijelentés. Fennáll a veszély, hogy eltűnik a különbség Isten és teremtmény között. Azt sugallja, hogy az emberben van olyan isteni fény, amely Istent végiggondolhatja. Láthatóan itt már nem érvényesülhet az emberi bűn szempontja, miszerint az ember bűnesete után már nincs világos kép Istenről (Róm 1. és 2.).
Anselmus legismertebb könyve a megváltásról szól, pontosabban: a satisfactioról, arról az elégtételről, amelyet Krisztus önmaga odaáldozásával a mi bűneinkért adott Istennek. A könyv címe: Cur Deus homo? - Miért lett Isten emberré? Anselmus logikusan köti össze a bűnesetet és a kegyelmet. A bűn Isten tisztességének és fenségének meggyalázása, tehát súlyos felségsértés. Ez nemcsak büntetést, hanem helyreállítást is követel. Ha Isten a bűnös embert illő módon akarná megbüntetni, akkor az egész emberiséget kellene megsemmisítenie. De ez még mindig nem adhatna méltó elégtételt Istennek. Az embernek lehetne negatív irányban büntetést adni, de a pozitív irányú helyreállítás nem várható el az embertől. A satisfactio, az elégtétel, nem azt jelenti, hogy Istennek adjuk azt, ami már az Övé, hiszen minden az Övé, hanem a satisfactio azt jelenti, hogy helyreállítjuk Isten tiszteletét. Erre azonban a bűnös ember képtelen, hiszen hogyan adhatná vissza Istennek a tiszteletét? Azt Isten csak magának tudja visszaadni. De az az igazság, hogy Isten ezt az embertől várja, mert az ember vétkezett; ezért neki kell fizetnie. Az egyetlenegy megoldás az, hogy Isten maga lett emberré.
Feltűnő, hogy a műben Isten dicsősége áll a középpontban, és nem az ember üdvössége! Krisztus feladata az volt, hogy helyreállítsa Isten tiszteletét. De az Ő áldozata annyira gazdag volt, hogy ezt a "fölösleget" az Úr az egyháznak ajándékozta. Ez az a kegyelem, amelyet az egyház továbbadhat az embereknek. Így megmarad a kapcsolat a középkori bűnbánati szokásokkal, a gyónással. Az egyháznak csak ezen az úton lehet kegyelmet osztani. Az egyház üdvintézmény: csak az ő közbenjárása által lehet az üdvösséget elnyerni.
Aquinoi Tamás az érett skolasztikus teológia legjelentősebb teológusa volt. A kiindulópont Tamás teológiai munkájában Isten szeretete: Isten szereti az embert, ezért úgy teremtette, hogy ő is szereti Istent. A bűneset után viszont Isten kegyelmére van szüksége az embernek, hogy újra képes legyen az Istent szeretni. Az augustinusi (majd a későbbi reformátori) és a tomista felfogás közötti nagy különbség abban van, hogy ő nem azt mondja: a kegyelemben csak hit által lehet részesülni, hanem szerinte a kegyelmet az egyház osztja szét a sákramentomok által. Ez azt jelenti, hogy amikor az ember a sákramentomokban részesül, képessé válik arra, hogy Istent szeresse. A sákramentomok a kegyelem megtestesülései. Hit nélkül is lehet a kegyelemben részesülni.
Egy másik fontos gondolat, amelyet Tamásnál találunk, az ún. ordo gondolat. Az ordo a rendet jelenti. Tamás meg akarja magyarázni, hogyan függ össze a mindennapi élet Isten akaratával. Szerinte a világban két területet kell megkülönböztetni: a természet és a kegyelem világát. De ezt a kettőt egy keretbe kell foglalni. A természet a kegyelem nélkül nem létezhet: a természet a kegyelmen nyugszik - Isten azt akarja, ami jó. Ezért a természet, úgy ahogy van: jó - mert Istentől származik.
A második pedig az, hogy a kegyelem nélkül a természet soha nem éri el a bűn miatt a célját. Ezért a természet alá van rendelve a kegyelemnek. A természetet úgy kell elfogadni, ahogy van. Ez az egységben látás Tamás teológiájában az egyházi és világi hatalomra is vonatkozik: a világi hatalom alacsonyabb, mint az egyházi, az egyház lényegében azt adja a világnak, amire a legnagyobb szüksége van: a kegyelmet!
A kegyelem és a természet világa között azonban van egy nagyon fontos különbség. A kegyelem világáról csak a kijelentés alapján lehet beszélni. A kijelentés kibontásában a filozófia csak segíthet, de nem állhat az első helyen. A filozófia alá van rendelve a teológiának. A természeti világ területén viszont a hittel és a teológiával nem sokat lehet kezdeni, mert a gyakorlati dolgoknak saját rendjük van.
Tamásnál lényegében ketté válik az élet: van kegyelem és van természet, de ez - az egy keret ellenére - két külön terület. Tamásnak ez nem jelent gondot, mert a természetet és a kegyelmet páratlan összefüggésben látja. Mégis sok tekintetben megmaradt a feszültség. A gyakorlatban látszik ez, pl. a szerzeteseknél: kolostorba vonulnak, hogy a természet dolgaival ne kelljen foglalkozni, mert ami ott történik, az visszatartja az embert a valódi értékektől. (folyt. köv.)
Jos Colijn |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egyetemes egyháztörténet |
|
|
|
Címkék: végiggondolhatja, szisztematikusan, megkülönböztetni, elképzelhetetlen, megfogalmazódott, tévedhetetlennek, sákramentomokban, visszaemlékezés, megsemmisítenie, legtökéletesebb, tanintézetekben, megtestesülései, összefüggésben, tisztességének, helyreállítjuk, satisfactioról, gondolkodással, szerzeteseknél, odaáldozásával, legjelentősebb, következetesen, helyreállítást, megvilágosítja, filozófusoktól, kijelentésben, kérdőjelezték, helyreállítás, teológiájában, helyreállítsa, arisztotelész, megmagyarázni, filozófusokat, sákramentomok, érvényesülhet, gondolkozunk, megváltásról, skolasztikus teológia, hivatalos egyházi, eretnekek ellen, pápai hatalom, pápai hatalmat, skolasztika kifejezésben, teológiai tudományos, iskolák elsősorban, skolasztika kifejezés, híres iskola, sajátságos teológiai, dogmatikai kérdéseket, bibliai kijelentést, egyházi tanítást, nagy filozófusokat, keresztyén valóság, Canterbury Anselmus, Aquinoi Tamás, Nagy Károly, Ezért Isten,
|
|
|
|
|
|
| skolasztikus teológia, hivatalos egyházi, eretnekek ellen, pápai hatalom, pápai hatalmat, skolasztika kifejezésben, teológiai tudományos, iskolák elsősorban, skolasztika kifejezés, híres iskola, sajátságos teológiai, dogmatikai kérdéseket, bibliai kijelentést, egyházi tanítást, nagy filozófusokat, keresztyén valóság, többi tudomány, tudományok anyja, többi tudományokat, teológia szolgálóleányának, hittan tartalmát, különböző véleményeket, ellentétekre logikus, hitünkkel kell, isteni valóságot, valóságot alaposan, kutatás célja, mennyei valóságból, bibliai kijelentésben, görög filozófusoktól, legtökéletesebb lény, skolasztikus teológusok, embert eltölti, ember értelmét, ember Istenre, felfogásban inkább, különbség Isten, ember bűnesete, megváltásról szól, könyv címe, bűnös embert, egész emberiséget, embernek lehetne, pozitív irányú, bűnös ember, embertől várja, ember vétkezett, egyetlenegy megoldás, műben Isten, ember üdvössége, egyháznak ajándékozta, egyház továbbadhat, középkori bűnbánati, egyháznak csak, úton lehet, egyház üdvintézmény, üdvösséget elnyerni, érett skolasztikus, kiindulópont Tamás, bűneset után, későbbi reformátori, tomista felfogás, kegyelemben csak, egyház osztja, sákramentomok által, sákramentomokban részesül, kegyelem megtestesülései, kegyelemben részesülni, másik fontos, rendet jelenti, mindennapi élet, kegyelem világát, keretbe kell, kegyelem nélkül, kegyelmen nyugszik, második pedig, természet soha, egységben látás, világi hatalom, egyház lényegében, legnagyobb szüksége, természet világa, nagyon fontos, kegyelem világáról, kijelentés alapján, kijelentés kibontásában, filozófia csak, első helyen, természeti világ, gyakorlati dolgoknak, kegyelmet páratlan, gyakorlatban látszik, természet dolgaival, valódi értékektől, végiggondolhatja, szisztematikusan, megkülönböztetni, elképzelhetetlen, megfogalmazódott, tévedhetetlennek, sákramentomokban, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
91 db bejegyzés |
| e év: |
353 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1990
- e Hét: 15564
- e Hónap: 27439
- e Év: 215241
|
|
|
Offline
