|
2009-07-31 11:52:06, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Rock Évkönyv 1981. január-december
Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János
A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük az aranykort, vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle alkémiás zsidó rendjei, a Nyomorultak 1967. óta.
- Gyerekek...rekek...rekek...rekek - brekeg a mikrofonba a disc-jockey, azaz a lemezlovas, a jólfésült aranyos gyerek, a B. Tóth Laci, akit Franzstadtban aranyszájúnak is hívhatnának.
- Gyerekek-rekek-rekek, a múltkor...kor...kor...szereztem nektek vizet, most sajnos nincs...nincs...nincs víz...zzz. De...deee....nem...baj, kibírjuk...juk...juk, mert máris következik a Fórum...rum....rum...rum...együttes.
És már hallatszik is a köszöntés, a Helló Everbody! Gyér taps és a meleg elnyom mindent. Fullasztó a meleg, a kánikula, olyan infarktusos ez a kora délelőtt, még talán gutaütéses is.
Mindenesetre a fiúk rákezdenek és a nagy keleti szélfuvallatból egy löket éppen felém hozza a basszusból a drum-drummot.
Fekszem a füvön, majd harmindezredmagammal és ha becsukom a szemem, ha a nap felé fordulok, ha erősen koncentrálok, ha hagyom magam elvakítani, innen Dorogról álmaim Jumbo-Jertjén máris Woodstockban vagyok, ahol üvölt, harsog, ropog, dobol, dümm-dömmöl, hörög, krákog, fulladozik, dohog abban az irtózatos völgykatlanban a beat...a rock... a blues... a soul...Ember ember hátán és a "fűtől", a piától érezzük, hogy nagy, közös szívünk van.
S itt ezen a nyavalyás kiszuperált, gazos futballpályán nincs közös szívünk. Mindenki érzi, hogy semmi, igazán semmi, de semmi közünk sincs egymáshoz. Itt nincs közös szív, itt csak B. Tóth Lacika van, szuper-digó-szerelésben, helyre kis töff-töff kalapban, meg valami szuper-frankó magnóval, ha-ha, interjút csinál és járkál bennfentesen, ez a legkasibb benne, hogy bennfentesen, mint Tom Wolfe ötödik Beatle-je, csak az szerényebb volt...
Szóval itt senki sincs együtt, csak az a nagy lazaság, az a nagy free-érzés van mindenütt. A kószálásban, a közös ölelkezésekben, nagy kövindinkázás, rizlingezés közben, a rókázásokban, s ez összetartja az embereket, a közös szív érzetét kelti.
Egymás után jönnek a szuper-hapsik, a nagy-csoda-manusok, lódenben, bőrben, durábel-bakancsban, félmeztelenül. Vonszolják a kis csajokat, a kis csajok vonszolják őket, s ebben az egészben az a frankó, hogy együtt vonszolják egymást itt Dorogon, a 800 éves városban, a bányászvárosban, amely még nem élt át ilyen napot...
Boros István
Magyar Nemzet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rock Évkönyv 1981. |
|
|
|
Címkék: szentháromsággal, bányászvárosban, szélfuvallatból, ölelkezésekben, völgykatlanban, aranyszájúnak, futballpályán, szerkesztette, félmeztelenül, franzstadtban, kövindinkázás, mindenesetre, bennfentesen, rókázásokban, történetéből, koncentrálok, woodstockban, apokalipszis, hívhatnának, infarktusos, nyomorultak, kiszuperált, rizlingezés, összetartja, zeneműkiadó, kószálásban, szerelésben, vonszolják, rákezdenek, szülöttjei, elvakítani, lemezlovas, szerényebb, következik, fulladozik, bakancsban, főnixes Mici, szentháromsággal indulva, babiloni korokat, biblia történetéből, jólfésült aranyos, meleg elnyom, kora délelőtt, fiúk rákezdenek, nagy keleti, löket éppen, irtózatos völgykatlanban, piától érezzük, nyavalyás kiszuperált, legkasibb benne, szerényebb volt, közös ölelkezésekben, Rock Évkönyv, Zeneműkiadó Budapest, Sebők János, Mici Mackós Annás, Koncz Zsuzsa, Vörös Oroszlán, Tóth Laci, Helló Everbody, Tóth Lacika, Boros István, Magyar Nemzet,
|
|
Offline
