|
2016-08-23 20:19:10, kedd
|
| |
| |
Római levél 11,27
,,És ez nekik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket."
Az előző tanulmányban azt ígértem, hogy a 27. vers miatt még visszatérek Isten szövetségére. A szövetség komoly ígéret, melyet általában formálisan ratifikálnak. De egy bevezető kérdéssel kezdeném: a bibliai teológia megértéséhez valóban olyan nagy szükség van-e a szövetség gondolatára? A szövetségteológusok azonnal rábólintanak: ,,Egyértelműen igen." És be kell vallanom, hogy egyetértek velük. Lejjebb látni fogjuk, miért tartom fontosnak. Azonban a kérdés ettől függetlenül egy jó kérdés, ha más miatt nem is, akkor legalább azért, mert a Római levél nem tartja olyan sarkalatos kérdésnek. Bár gyakorlatilag mindenki egyetért abban, hogy az Újszövetségből ebben a könyvben van leginkább szó a keresztyén tanról, a szövetség szó csupán kétszer szerepel benne: először a 9,4-ben, ahol az apostol a júdaizmus egyik előnyeként említi (,,... akik izráeliták, akiké a fiúság a dicsőség és a szövetségek..."), és másodszor ebben a versben (,,És ez nekik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket").
Az első alkalommal Pál csupán egy felsorolásban említi a szót, és a továbbiakban nem is beszél róla, a második esetben azonban az Ószövetségből idéz. Viszont egyik esetben sem beszél az apostol az úgynevezett szövetségteológiáról. Úgy érzem, így tudom én is leginkább megindokolni, hogy miért hagytam ki a szövetség gondolatát a Foundations of the Christian Faith című könyvből. Több, mint öt éven át dolgoztam rajta, és több, mint 700 oldalas lett. Ettől függetlenül, bár néhány helyen említi a szövetség szót, sehol nem beszél a szövetségteológiáról. Egyszer egyik barátom szóvá is tette, hogy egy olyan ,,szövetségteológus", mint én hogyan írhattam egy általam ,,átfogó" teológiának nevezett könyvet, amelyben sehol sem foglalkozom ezzel a témával!
Sok szövetség
Véleményem szerint az elgondolás annyira nem jelenik meg a Bibliában, mint azt sok szövetségteológus gondolja. Sőt, maga a szövetségteológia is csak meglehetősen kései felismerés: a reformáció későbbi szakaszában dolgozta ki Kálvin János két követője: Ursinus Zakariás (1534-1583) és Olevianus Gáspár (1536-1587). Ők dolgozták ki a két nagy szövetség gondolatát: az Isten és az Ádám közötti cselekedeti szövetséget, és az Atya Isten és a Fiú Isten közötti kegyelmi szövetésget. Ettől függetlenül az még a Biblia anyagának felületes vizsgálatából is kiderül, hogy igen fontos a szövetség gondolata.
A héber nyelv a szövetségre a b'rith szót használja. Több, mint háromszázszor fordul elő az Ószövetségben, és ebből kétszázötvenhét alkalommal fordítják a szövetség szóval. Az Újszövetségben harminchatszor fordul elő a görög diatékhé szó, melynek több mint a fele a Zsidókhoz írt levélben található. A témát megközelíthetjük a Bibliában említett sokféle szövetség felől. Ezen a ponton szinte mindenki más és más listát sorol fel, de a legtöbb listában megtaláljuk a következőket:
1.Isten Ádámmal kötött szövetsége (1 Móz. 1,28-30; 2,16-17). A szövetség szó nem szerepel Isten Ádámnak tett ígéretei és figyelmeztetései között, de feltételezhetjük, hogy Isten valamiféle szövetségre lépett vele. A szövetség kikötései szerint Ádám Isten áldásának a teljességét élvezhette, ha tökéletesen engedelmeskedik a tiltott fával kapcsolatban. Ha megállta volna ezt a próbát, utódai vele együtt éltek volna. Viszont ha elbukja a próbát, ítéletet és halált hoz az emberiségre. Pál minden valószínűség szerint erre a szövetségre gondol a Róma 5,12-19-ben, bár a szövetség szó ebben a fejezetben sem fordul elő.
2.Isten Noéval kötött szövetsége (1 Móz 6,18; 9,9-17). Ebben az ígéretben fogadta meg Isten, hogy soha többé nem pusztítja el a földet özönvízzel. Ennek volt a jele a szivárvány.
3.Isten Ábrahámmal kötött szövetsége (1 Móz 12,1-3; 13,14-17; 15,1-21; 17,1-22). Az első két szövetség Ádámmal és Noéval általánosságban az egész emberiségre vonatkozott, ezzel szemben az Ábrahámmal kötött szövetség Izráel népére vonatkozik, és a következő ígéretek tartoznak hozzá: Ábrahám nagy nép atyja lesz, Isten egy saját nagy országot ajándékoz ennek a népnek, ez a föld mindörökké az övék marad, a Megváltó ebből a családfából származik, és Isten a világ minden népét megáldja ezen a Megváltón keresztül. Ezt a szövetséget Isten Ábrahám két közvetlen leszármazottjával is megújította: fiával, Izsákkal és unokájával, Jákóbbal.
4.Istennek a zsidókkal Mózesen keresztül kötött szövetsége (2 Móz 19,5-6; 24,7-8; 34,28; 5 Móz 28,1-5; 5 Móz 30,20). Ezt néha deuteronomista szövetségnek is nevezik, mivel az 5Mózes (Deuteronomium) annyira részletesen tárgyalja. Az Ádámmal kötött szövetséghez hasonlóan ennek a szövetségnek való engedelmességnek is áldások, illetve az engedetlenségnek ítélet a következménye.
5.Isten szövetsége Dáviddal (2Sám. 7,4-16; 1Krón. 17,3-14). Isten megígérte Dávidnak, hogy mindörökké fennmarad az ő trónja, és királysága, melyről Dávid felismerte a Messiásról szólól ígéretet.
6.Az új szövetség (Jer. 31,31-34; 32,40-41). Jeremiás volt az első az ószövetségi írok közül, aki használta az ,,új szövetség" szót. Felismerte, hogy a nép képtelen betartani a régi szövetség kikötéseit, de megígérte, hogy egy napon Isten új szövetséget köt a néppel, amelyben az egyik áldás az lesz, hogy megváltozik az emberek szíve, és így tudnak majd engedelmeskedni Istennek, valamint szentek lesznek.
,,Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök... Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek." Jeremiás 31,31-33.
7.A kegyelmi szövetség. Bár a kifejezés nem szerepel a Bibliában, és a két szó csak egyetlen versben található meg egy mondaton belül (Zsid. 10,29), mégis a teológusok szókincsébe a ,,kegyelmi szövetség" kifejezés ugyanúgy beletartozik, mint a ,,cselekedeti szövetség", mely utóbbit arra a szövetségre használják, melyet Isten Ádámmal kötött. A kegyelmi szövetség az Atya Isten és a Fiú Isten között létrejött egyezségre vonatkozik, miszerint az Atya számos utódot ad Jézusnak azzal a feltétellel, hogy a kereszten véghezviszi kiengesztelő áldozatát.
Rövid idő alatt megérthetjük a szövetség alapgondolatát, ha ismerjük a következő pontokat: (1) a Bibliánk két szövetségre osztható: az Ószövetség és az Újszövetség, és (2) amikor úrvacsorázunk, mindig szövetségről beszélünk, ahogy Jézus mondta: ,,E pohár amaz új szövetség az én véremben..." (Lukács 22,20, vö. 1 Kor. 11,25).
Feltétel nélküli szövetségek
Most már közelebbről is megvizsgálhatjuk a Római levél idevágó versét. Az első dolog, amit észrevehetünk az, hogy a szövetséget Isten szövetségének nevezi: Ő hozza létre. ,,És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket." (kiemelés tőlem) Természetesen vannak a Bibliában emberek által kötött szövetségek, de a jelentősebbek mindig Isten és egy (vagy több) ember között jönnek létre, és Isten alkalmazza őket. Ez a legfontosabb. Mivel a szövetségekben alapvetően Isten tesz ígéretet valamire, Ő maga és az Ő hatalma a biztosíték a teljesítésére.
A szövetség messze legdrámaibb példája az 1Móz 15-ben feljegyzett, Ábrahámmal kötött szövetség
A leírásból kiderül, hogy Isten hogyan mondta Ábrahámnak, hogy a kor szokásainak megfelelően készítse elő a szövetségi szertartást. Oda kellett vinnie több állatot is - egy üszőt, egy kecskét, egy kost, egy gerlicét és egy galambot -, mindegyiket kétfelé kellett vágnia, és a részeket a földre kellett letennie, hogy a két rész egymással szembe nézzen (segít a megértésben, ha tudjuk, hogy a héber b'rith szót gyakran a ,,vágni" igével együtt használták, tehát szó szerint ,,vágták a szövetséget"). Az ókorban a két fél megállt a kettévágott állatok sorai között, és ott tettek fogadalmat. Valószínűleg a megölt állatok földre omlott vére különösen is komollyá és kötelezővé tette az esküjüket.
Azonban most következik az érdekes dolog. Miután Ábrahám előkészítette a helyet a szertartásra, Isten mély álmot bocsátott rá, és miközben aludt, Isten megjelent neki egy füstölgő kemence és tüzes fáklya képében, és átment a húsdarabok között. Isten azt mondta: ,,A te magodnak adom ezt a földet Egyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig." (1Móz 15,18)
Ez nem két egyenrangú fél között kötött szövetség volt, melyben például Isten megígér valamit, és saját részéről Ábrahám is megígér valamit. Ebben a szövetségben Isten tette az ígéreteket, és Ábrahámnak nem kellett tennie semmit. A teológusok ezt a fajta szövetséget egyoldalú vagy feltétel nélküli szövetségnek nevezik, megkülönböztetésül a két egyenrangú fél által kötött feltételekkel járó szövetségtől.
A deuteronomista szövetség jó példa a feltételekkel járó szövetségre, mivel a nép engedelmessége esetére áldásokat ígér, viszont engedetlenség esetére ítéletre figyelmeztet. Eszerint:
,,Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened; És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben."
5Móz 28,1-6
,,Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, a melyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad: Átkozott leszesz a városban, és átkozott a mezőn. Átkozott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Átkozott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Átkozott leszesz bejöttödben, és átkozott leszesz kimentedben."
5Móz 28,15-19
A szövetség ebben a mederben folytatódik még a következő fejezetekben.
Most már látjuk, hogy a teológusok miért beszélnek feltétel nélküli szövetségekről, mint amilyet Isten Ábrahámmal kötött, és feltételekkel járó szövetségekről, melynek jó példája a deuteronomista szövetség. De hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy szigorúan véve Isten nézőpontjából minden szövetség feltétel nélküli: Isten szabja meg a szövetség pontjait és a pontok nem változnak. Lehet szó klasszikus feltétel nélküli szövetségről: ,,Ezt teszem, függetlenül attól, hogy te mit csinálsz." Továbbá lehet, hogy többféle magatartást is szabályoz, attól függően, hogy mit tesz az emberi fél: ,,Ha engedelmeskedsz, megáldalak; ha nem, megítéllek." De amit Isten egyszer megígér, az a kezdettől fogva visszavonhatatlan.
Miért? Mert Isten valóban Isten: minden dolgában mindenható és hűséges. Megtartja a szavát. És azért is, mert előre látja, vagy - talán ez jobb megfogalmazás - megszabja az eseményeket. Mi azonban nem ilyenek vagyunk. Megígérünk valamit, és aztán nem tudjuk teljesíteni, mert előre nem látott dolgok történnek, vagy mert megváltozunk. Viszont Isten nem változik meg, és neki semmi sem okozhat meglepetést. Terve a dolgok végén ugyanaz marad, mint az elején volt.
Izráellel kapcsolatban ez azt jelenti, hogy Isten nem fogja elhagyni a zsidókat, hanem továbbra is munkálkodik bennük, mint szövetséges népében, bár elhagyták őt, és legtöbbjük elutasította Jézus Krisztust. Ezért idéz Pál itt az Ézs 59-ből. John Murray véleménye szerint: ,,(Az idézet) következménye az, hogy Izráel jövőbeli helyreállítását nem kisebb dolog biztosítja, mint hogy beletartoznak a szövetség intézménybe.
Kegyelmi szövetség
Van még egy dolog, amit ezzel a szövetséggel és szakasszal kapcsolatban látnunk kell: ez nemcsak egy Isten által létrehozott szövetség, mely ennélfogva egyoldalú és feltétel nélküli, hanem egyben az üdvösség szövetsége, ami azt jelenti, hogy kegyelmi szövetség is. Ez azért van így, mert azzal az ígérettel jár, hogy ,,eltörlöm bűneiket", és tudjuk, hogy a bűn eltörlése csak Jézus Krisztus halála által lehetséges.
Ezt hangsúlyozza a Zsidókhoz írt levél. Korábban már említettem, hogy az Újszövetségben 36-szor fordul elő a szövetség szó, amelynek több mint fele, egészen pontosan tizenkilenc a Zsidókhoz írt levélben található. A levél szerzője a zsidóknak bebizonyítja, hogy Isten a régi, engedelmességet kívánó, de betartásához segítséget nem nyújtó szövetség helyére egy újat adott, mely Jézus közvetítésével jutott el hozzánk, és az Ő halála hozott létre. Beszél az ószövetségi papok áldozatairól, és azt mondja róluk: ,,Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett." (Zsid 8,6) Vagy máshol ezt mondja: ,,És ezért új szövetségnek a közbenjárója Ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét." (Zsid 9,15)
A levél írója a következőkkel fejezi be könyvét: ,,A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az Ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves Őelőtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen." (Zsid 13,20-21)
Fontos a Zsidókhoz írt levél mondanivalója, mert arra figyelmeztet minket, soha ne gondoljuk azt, hogy a zsidók másként kapják a megváltást; mintha az üdvösséget csupán azért kapnák, mert ők zsidók és ennyi elég is. Azok közül, akik azt tanították, hogy Isten az utolsó időkben üdvözíti a zsidókat, vannak, akik tényleg azt vallják, hogy a zsidók másképp kapják a megváltást. Emiatt viszont a velük egyet nem értők azzal vádolták meg őket, hogy őszerintük Istennek két népe van: egy mennyei nép, mennyei rendeltetéssel, és egy földi nép, földi rendeltetéssel. Ha valóban így gondolták, akkor tévedtek. Istennek csak egy népe van, melybe a zsidók és a pogányok közül egyaránt beletartoznak. A szóban forgó szövetség nem egy másik népről és másik rendeltetésről beszél, csak arra vonatkozik, hogy Isten be fogja tartani a zsidó népnek tett ígéreteit, és az utolsó napokban nagy számban fogja őket a Jézus Krisztusban, Megváltójukban való hitre vezetni.
Ahogyan Pál írja Timóteusnak: ,,Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." (1Tim 2,5)
Hűséges Istenünk
Utolsó pontom az, hogy mi is a szövetség egyik felébe tartozunk, ha hiszünk Jézus Krisztusban. A zsidók hitre jutnak az utolsó napokban, de mi ugyanebben a szövetségben állunk ma, és Isten tulajdonságai, melyekkel az előző szövetségeket megkötötte, minket is biztatnak. Látjuk, hogy mivel végződik a Római levél 11. fejezete? Pál azt mondja, hogy Istennek a zsidók iránti hűsége ugyanaz a hűség, amivel felénk fordul, és miután elmondta, hogy ,,az egész Izráel üdvözülni fog". Dicsőíteni kezdi Isten kegyelmes tulajdonságait, mivel azok ránk is ugyanúgy vonatkoznak.
Ezekben az utolsó versekben Isten kegyelmét, ismeretét, bölcsességét, ítéleteit és ösvényeit dicséri, és ezzel zárja: ,,Övé a dicsőség mindörökké. Ámen."
Amikor Isten visszavonhatatlan szövetségéről beszélünk, ahogyan azt az eddigiekben tettük, és visszavonhatatlan elhívásáról, ahogyan azt majd a következő tanulmányban tesszük, igazából Isten változhatatlanságáról beszélünk. A változhatatlanság azt jelenti, hogy Isten nem változik meg, és mivel nem változik meg, lehet rá számítani.
Milyen értelemben nem változik Isten? J. I. Packer Igaz istenismeret című népszerű könyvében hat területet említ:
1.Isten élete nem változik. A teremtett dolgoknak van kezdete és van vége, de Istennek nincs. Élete állandó, Isten nem öregszik, nem fejlődik, nem gyengül és nem erősödik. Isten nem változhat előnyére, hiszen eleve tökéletes, hátrányára pedig semmiképpen sem változhat.
2.Isten jelleme nem változik. A Biblia egyik leggyakrabban tárgyalt szakasza a 2Móz 34,6-7, ahol Isten kijelenti magát Mózesnek: ,, Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen." Ilyen volt a zsidó kivonulás idején, és ilyen ma is. Betegség, öregség vagy kedvezőtlen körülmények meg tudják rontani jó tulajdonságainkat, de ilyen Istennel sohasem fordulhat elő. Bízhatunk benne, hogy Ő ugyanolyan kedves, kegyelmes, megbocsátó és szent mint mindig is volt.
3.Isten igazságai nem változnak. Ez azt jelenti, hogy a Biblia igazságai nem változnak. Amiket olvasunk a Szentírás lapjain, ma is ugyanolyan helyesek és igazak, mint régen.
4.Isten útjai nem változnak. Packer ezt írja: ,,Isten viselkedése a bűnös emberekkel szemben ma sem más, mint a bibliai időkben volt. Szabadságát és hatalmát ma is megmutatja abban, hogy megkülönböztetést tesz közöttük: egyesek meghallják az evangéliumot, mások nem, s míg az evangélium meghallói közül egyeseket bűnbánatra indít, másokat hitetlenségben hagy... Áldása ma is megalázza azt akit szeretetével kitüntet, hogy egyedül övé legyen a dicsőség. Ma is gyűlöli népének bűneit, s ma is felhasznál mindenféle testi és lelki gyötrelmet arra, hogy leszoktassa őket a megalkuvásról és az engedetlenségről... Tudjuk, hogy az ember útjai milyen siralmasan következetlenek - Isten útjai azonban mindig következetesek."
5.Isten szándékai nem változnak. A történelem hullámhegyei és völgyei nem ejtik kétségbe Istent, és nem is késztetik arra, hogy megváltoztassa azt, amit már korábban eltervezett. Az volt a szándéka hogy fiakat és lányokat vigyen dicsőségre a Jézusban való hit által? Akkor azt be is teljesíti. Azt tervezte, hogy Izráel egész népét különleges módon megáldja? Akkor azt véghez is viszi. Amit Isten az időben megtesz, azt az örökkévalóságban tervezett el, és amit az örökkévalóságban eltervezett, azt az időben végzi el.
6.Isten Fia nem változik. Talán a keresztyének számára a legnagyobb áldást az jelenti, hogy az Úr Jézus Krisztus nem változik. Ő ,,tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13,8), és igaz marad az is, hogy ,,Ő mindenképen üdvözítheti is azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez..." (Zsid 7,25)
Amikor Oliver Cromwell, a nagy kormányzó haldoklott, lelki sötétség és depresszió szállta meg, és kétségbeesésében megkérdezte a lelkészétől: ,,Mondd meg nekem: ki lehet-e esni a kegyelemből:"
,,Nem," - mondta a lelkész - ,,az nem lehetséges."
,,Akkor biztonságban vagyok," - válaszolta Cromwell, ,,mert tudom, hogy egykor kegyelmet nyertem. Én vagyok a legnyomorultabb ember, aki valaha is élt, de tudom, hogy Isten szeretett."
Emlékszünk-e a Heidelbergi Káténak erre a kérdésére?
1.Kérdés: Mi a te egyetlenegy vigasztalásod életedben és halálodban?
Felelet: Az, hogy mind testemmel, mind lelkemmel, életemben is, meg halálomban is nem a magamé vagyok, hanem az én hűséges Idvezítőmnek, a Jézus Krisztusnak a tulajdona. Aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen megfizetett. És engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított. És úgy megőriz, hogy egyetlen hajszál sem eshetik le fejemről mennyei Atyám akarata nélkül. Sőt minden dolognak is idvességemet kell szolgálni. Ezért biztosít engem Szent Lelkével az örökélet felől. És szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután Őneki éljek.
Ilyen a mi Istenünk mindörökké! Ámen.
James M. Boice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Isten terve Izráellel |
|
|
|
Címkék: megközelíthetjük, kétségbeesésében, örökkévalóságban, engedetlenségnek, engedelmességnek, megvizsgálhatjuk, engedetlenségről, feltételezhetjük, figyelmeztetései, engedelmeskedik, kétszázötvenhét, engedelmeskedsz, helyreállítását, általánosságban, engedelmességet, következetlenek, engedelmeskedni, legnyomorultabb, újszövetségből, megszabadított, rendeltetésről, deuteronomista, hitetlenségben, közvetítésével, szorgalmatosan, alapgondolatát, megváltójukban, megteljesednek, engedelmessége, szövetségekben, szövetségekről, harminchatszor, újszövetségben, rendeltetéssel, következetesek, tulajdonságait, előző tanulmányban, szövetség komoly, bevezető kérdéssel, bibliai teológia, szövetség gondolatára, kérdés ettől, keresztyén tanról, júdaizmus egyik, első alkalommal, felsorolásban említi, második esetben, szövetség gondolatát, szövetség szót, olyan „, általam „, elgondolás annyira, Christian Faith, Kálvin János, Ursinus Zakariás, Olevianus Gáspár, Atya Isten, Isten Ádámmal, Isten Ádámnak, Ádám Isten, Isten Noéval, Isten Ábrahámmal, Isten Ábrahám, Miután Ábrahám, Mert Isten, Viszont Isten, Jézus Krisztust, John Murray, Jézus Krisztus, Urunkat Jézust, Jézus Krisztusban, Ahogyan Pál, Krisztus Jézus, Hűséges Istenünk, Amikor Isten, Packer Igaz, Amit Isten, Isten Fia, Amikor Oliver Cromwell, Heidelbergi Káténak, Jézus Krisztusnak, Szent Lelkével, James,
|
|
Online
