|
2017-01-26 10:55:23, csütörtök
|
| |
| |
Őri István: Mese a kis nyusziról és a rókáról
Hogyan lett a kis nyusziból gyönyörű pillangó?
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy kerek erdő. Ebben az erdőben lakott sok-sok mindenki, békességben, fűből, fából, nádból, szeretetből épített házakban. Mindegyik ház között a legnagyobb az erdő közepén állt. Itt dolgozott sok szorgalmas kis lakó, cica, kutya, nyuszi, róka és még mindenféle erdőlakók. Ki ezt csinált, ki azt, mindegyiknek megvolt a maga dolga, mint annak a kis szürke nyuszinak is, aki az erdő pénzügyeit intézte. Leveleket írt, nyomtatványokat töltött ki, táviratokat küldött, telefonált és még sok minden mást is csinált.
Dolgozott a Kis Nyuszi egész nap, s még este és éjjel is, mintha soha sem akart volna elfogyni az a sok papír. Ez így ment napról napra, évről évre. Felfigyeltek erre mások is, de különösen a Róka, aki régóta ismerte a Kis Nyuszit. Gyakran találkoztak, sokat beszélgettek mindenféléről. Nem lesz ez így jó, gondolta a Róka, a Kis Nyuszi csak dolgozik, egyre sápadtabb, nincs semmire ideje, s mire eljön a hétvége, már alig lát, olyan fáradt. Nagyon sajnálta, szeretett volna segíteni rajta. Mindenféléket javasolt, többféleképpen próbálkozott, eredménytelenül. De nem adta fel.
Egyik nap délután odament a Kis Nyuszihoz, aki akkor is hegynyi papír közt keresgélt, és így szólt hozzá:
- Figyelj csak, Kis Nyuszi, van egy ötletem!
A nyuszi mosolyogva fordult a Róka felé, mert tudta, hogy most valami jó következik, mint mindig, amikor a Rókával beszélgetett.
- Igen? - s nagy szemekkel várta a választ.
- Rendezzünk futóversenyt. Van egy pár tábla étcsokoládém. Eredetiek, Németországból. Aki győz, azé lesznek a csokik.
- Ó, étcsokoládé..., Németországból... - a Kis Nyuszi elnézett valahova messze, mintha angyalszárnyai nőttek volna a csokiknak, s egyenesen feléje repültek volna.
- Menjünk! - mondta, s már ugrott is fel, otthagyva papírokat, nyomtatványokat, telefont, íróasztalt.
Kimentek a nagy ház elé, az erdőbe. A nyuszi megkérdezte:
- Merre fussunk, Róka?
- Majd meglátod, csak maradjunk mindig a nagy ösvényen.
- Jó - felelte a nyuszi. Egymás mellé álltak, s az első madárfüttyre elkezdődött a verseny. A Kis Nyuszi a Rókát figyelte, merre megy, nem tér-e le valahol az ösvényről. A Róka pedig maradt a megkezdett úton, mert az a nyuszi háza előtt vezetett el.
Nem kellett sokáig futniuk, a Kis Nyuszi nem lakott messze. Amikor feltűnt a fűből-fából épített nyuszilak, a Róka kissé hátramaradt, hogy a nyuszi legyen a győztes.
Így is lett. Egyszercsak ott álltak a kapuban, s a Kis Nyuszi hirtelen nem értette, hogyan is került haza. De nem is gondolkodott rajta, hanem vidáman felkiáltott:
- Én győztem, Róka, enyémek a csokik!... Németországból! - tette hozzá álmodozva.
A Róka kissé távolabb állt, s nagy-nagy szeretettel nézte a nyuszi örömét.
- Természetesen, Kis Nyuszi, de talán menjünk beljebb.
A Nyuszimama és a Kis Nyuszi húga nagyon meglepődtek, amikor ilyen korán látták belépni őket.
- Mi történt, Kis Nyuszi? - kérdezte a Nyuszimama.
- Futóversenyt rendeztünk a Rókával és én győztem, enyémek a csokoládék, amiket a Róka hozott Németországból! - újságolta lelkesen a Kis Nyuszi, és szinte repkedett a boldogságtól.
- Hát akkor foglaljatok helyet, gyermekeim - mondta a Nyuszimama.
Mindnyájan letelepedtek a nagy asztal köré, a Róka elővette a csokoládékat és odaadta a Kis Nyuszinak. Ő csak nézte, magához szorította őket, mintha soha nem akarná kiengedni a kezéből.
- Talán kóstoljuk meg... - mondta a Nyuszimama.
- Igen, kóstoljuk meg! - a Kis Nyuszi kibontotta az egyiket és senkivel sem törődve, elkezdte enni. Nyuszimama hálásan nézett a Rókára, mert megértette, hogy miért is rendezte ezt a futóversenyt.
A nyuszicsalád élénk beszélgetésbe kezdett, mint régen, és észre sem vették, amikor a Róka magára hagyta őket.
Ettől kezdve a Kis Nyuszi élete megváltozott, nem maradt ott késő éjszakáig dolgozni, a sápadtság lassan eltünedezett az arcáról, nagyon sokat nevetett, s amikor ment valahova, papírokat lobogtatva, szinte nem is lépett, hanem repkedett, mint a pillangók az erdőszéli réten.
Hamarosan új nevet adtak neki az erdő lakói: Kis Nyuszi helyett Gyönyörű Pillangónak hívták.
Az alábbi történetekben szereplő Yong élő személy. Egy városban élünk, s ez a város csupán abban különbözik a történetek színhelyétől, a Közép-Nyugat 1800-as évek végi Ronville-jétől, hogy baktató szekerek helyett autók száguldoznak az utakon, s az emberek kevésbé érnek rá észrevenni a szépet, mint akkoriban.
A puszta éneke Yong életének néhány fontosabb állomását érinti és megmutat egyet Yong számtalan lehetséges jövőjéből.
Yong életében fordulópontot jelentett, amikor megkapta a Mesét a Rókától, amely neki íródott és róla szól. Azóta elkezdődött életében a változás, ami elvezethet az itt leírt jövőbe vagy egy egészen másfélébe is. A Róka Yong ismerőse, akinek természetesen van rendes, “civil" neve is, de a Mese óta Yong mindig is úgy emlegette, hogy “a Róka", ezért mi sem nevezhetjük őt másként.
Yong személye, minden szava és tette bizonyíték arra, hogy létezik még erő és szeretet a világban, csak nagyon nehéz rábukkanni és felszínre hozni a lélek mélyéből. De ha egyszer megtaláltuk, féltékenyebben kell őriznünk a legdrágább földi kincseknél is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
Címkék: nyomtatványokat, eredménytelenül, németországból, angyalszárnyai, többféleképpen, féltékenyebben, fordulópontot, természetesen, mindenféléről, beszélgetésbe, történetekben, mindenféléket, nyuszicsalád, felfigyeltek, madárfüttyre, futóversenyt, gondolkodott, boldogságtól, száguldoznak, próbálkozott, mindegyiknek, étcsokoládém, eltünedezett, letelepedtek, megváltozott, színhelyétől, csokoládékat, beszélgettek, beszélgetett, meglepődtek, táviratokat, foglaljatok, pillangónak, felkiáltott, hátramaradt, egyszercsak, nagy kerek, erdőben lakott, erdő közepén, maga dolga, erdő pénzügyeit, nyuszi mosolyogva, nyuszi megkérdezte, nagy ösvényen, első madárfüttyre, megkezdett úton, fűből-fából épített, nyuszi legyen, nyuszi örömét, nagy asztal, nyuszicsalád élénk, sápadtság lassan, Gyönyörű Pillangónak, Róka Yong,
|
|
Offline
