|
2017-02-02 12:09:17, csütörtök
|
|
|
Az idő szentélye
Csak azt kell eldöntenünk, mihez kezdünk a nekünk adott idővel.
J. R. R. Tolkien
Az áprilisi nap megfürdik a mosogatóvízben, sugara végigcsordul a kezeimen.
Forró a víz. Mosogatok. Feltűrt ingujjam alatt halvány vízfoltokat hagy karomon a szappanos hab. Csillog. És a vízben ázó fazekak között halomba nőnek a szappanbuborékok. Sima-ruganyos gömbökké merevedett törékeny feszültség.
A fény nekicsapódik a csúszós hártyának.
Csak azért veszem észre, mert keresem. A sugarak ráhullnak, visszatükröződnek a buborék külső felszínről... a buborék belső bőrének karimájáról... és ahol összetalálkoznak, szivárványszínekben csillogó fény-kölcsönhatás a buborék íve mentén; ibolya, bíbor, kékeszöld, aranysárga. Mint a csillanás a holló szárnyán; a szögek, az árnyalatok, a tündöklő folyadék, a fény a hullámokon.
Megérintem a csodát, a törékenység megremeg... kidudorodik. Egybeolvad. Egymásba merül. Kerekké érik, átlátszóan csillog az idő.
Aztán kidurran.
A mechanikáját talán elmagyarázza a tudomány, de hogyan látja ezt a lélek szeme? Fogom a párkányon heverő tollat, és újra lejegyzek egyet. Kezemről csepeg az edények leve, lélegzetemet visszafojtva vésem bele mindig nyitva heverő naplómba:
362. Szappanhab... csupa szín a napfényben
Leteszem a tollat. Megszárítom a kezemet a konyharuhával, felitatom a tintába folyó vízpacnikat.
A ház szalad.
Edénykupacok, a déli munka pelyvája. Pulthoz száradt krumplidarabkák. A tanulóasztalon értelmetlen összevisszaságban heverő könyvek, lapok, ceruzák és zsírkréták: elvesztett, otthagyott ötletek. A padlón dominók áradata. A gyerekek egymás hegyén-hátán rohantak ki: ki a levegőre, a nyitott térbe. Mosogatok a csend szigetén magamba roskadva. A délelőtt kavalkádja belesajdul a vállaimba. Dolgozik a mosógép. A kis porcelángalambot, a szárnyába vésett ,,béke" szóval, egyetlen világos cérnaszál tartja. A mosogatónál állva látom, ahogy forog, forog; erre, majd arra, körbe-körbe, szédülten körbe.
A rémálmok éjszakája után azt mondtam, nincs szükségem több időre, hogy bármi többet tegyek, lássak vagy tapasztaljak. De elég csak ránézni egy délelőtt maradványaira, és nyilvánvaló, hogy szívem mélyéből erre vágyom: több időre, hogy rendben tudjam tartani a már meglévő életemet. A munka, a gyerekek, az étel, a szennyes, a szolgálat, az élet, amely annyira teli, hogy már-már üresnek tűnik. Mindezek tetejébe kinek van ideje még egy dolgot magára venni, és hála-naplót vezetni, ajándékokat számlálgatni? Kinek van ideje ezret felróni belőlük? Zsúfolt életünk elbír-e még egy dolgot?
Leengedem a vizet, a szappanhab már csak zsírós tajték.
Újra teleengedem. A csapból friss víz folyik. Nézem, ahogy a csorgó víz felhabosítja az új adag szappant. Csak azért látom, mert figyelem...
362. Szappanhab... csupa szín a napfényben
A kerek tál kitölti a mosogatót, és a tészta szappanbuborékokban úszik a felszínre. Mosogatok. Nézem a tükörképemet a csap rozsdamentes fémjében. Ismerlek téged, te kereső-szemű! Te vagy az, akinek kétségbeejtően szüksége van időre: arra, amit nem vehetünk meg, amit eladunk magunkból, hogy többet szerezzünk az akarni vélt dolgokból; amit feláldozunk, hogy látszólag nyerjünk. Azt mondják, az idő pénz, de ez nem igaz. Az idő élet. És ha én a legteljesebb életet akarom, a legteljesebb időt kell megtalálnom. Letörlök egy vízcseppet a csapról; ott a tükörképem. Ó, igen, ismerlek téged: az életed zsúfoltsága kevés helyet hagy az életed forrása számára. Én vagyok a gyászoló arc.
Isten időt ad nekünk. És kinek van ideje Isten számára?
Ez így értelmetlen.
Krisztusban nem örökké tart a létezésünk? A keresztyének nem rendelkeznek az összes idővel az örökkévalóságban, az örök életben? Ha a keresztyének kifogynak az időből - nem saját létezésünket veszítjük el? Ha valakinek, hát nem Krisztus követőinek kellene, hogy legyen idejük?
A tál a kezemben, fogom a kötött rongyot, és körbetörlöm a tál karimáját. Visszagondolom, felidézem azt a kopár májusi reggelt, amikor ott ültem a halottakkal, ahogy minden kedden szoktam -de azt a keddet nem felejtem el.
Míg a gyerekek a zongoratanárnál ütögetik a billentyűket, én a sírkövek között várok, és keresem a saját hangnememet.
A temető szélén ülve olvasok. A temetőkert túlsó végén, egy földbe vájt verem mellett két ősz-koronás nő áll magában. Mire várnak a szégyellős tavaszi fényben, szorosan összehúzott kabátban? Egy fehér kisteherautó odatolat a föld tátongó szájához, fölé lógatva csörlőjét. Kiszáll a kocsiból egy zöld munkásnadrágot viselő férfi, ráakasztja a csörlőt a betondobozra, leereszti a koporsó bölcsőjét a fekete űrbe.
Azután fekete halottaskocsi gördül lassan a temetőbe, végigvánszorog a pázsiton. Itt jön a koporsó, benne, ami az élőből maradt. Félreteszem a könyvet.
Nem jön lelkész? Csak a két idős hölgy - és a temetkezési vállalat igazgatója a sírásóval? Meg egy fekete varjú; a kiásott földhalom tetején trónoló, elszállni készülő árnyék.
Ki várakozhat az autóban, hogy csak ketten gyűltek össze a temetésére? És ő, az elhunyt, vajon nekifeszült minden egyes napnak, hogy elsőként szakítsa át a célvonalat, bevégzett élettel? Megtöltötte az ürességet az, ahogyan kapkodva nyúlt az élet után?... Megtöltötte a koporsó ürességét?
,,Járkáló árnyak vagyunk csupán, minden szorgos futkosásunk semmivé lesz" (Zsoltárok 39:6, az angol alapján).
A két hölgy szorosan egymás mellett áll. Legyeket hessegetnek el. És amikor az igazgató és a sírásó kinyitják a koporsószállító hátulját, és kicsúsztatják a koporsót - a földi élet lezárásának abban a csupasz pillanatában kísértetként suhan végig a sírkövek között a kérdés, amit egyszer egy lelkipásztornak tettek fel, és én újra hallom, félreérthetetlenül.
Mit bánt meg a pásztor legmélyebben az életében?
Keresztülviszik a fadobozt a temetőn. A megbánás súlya tesz nehézzé egy koporsót. És hallom, ahogy visszhangzik a pásztor válasza.
A sietséget. Azt, hogy továbbrohantam a következő dologhoz anélkül, hogy teljesen belemerültem volna az éppen előttem álló dologba. Egyetlen előnyt sem tudnék említeni, amit valaha a sietéssel nyertem. De ezernyi, sőt tízezernyi összetört, elszalasztott dolog hever a sok sietség nyomában...
Közben végig azt hittem, pótolom az időt. Kiderült, hogy eltékozoltam.
Rohanásunkban, mint elefántok a porcelánboltban, tönkrezúzzuk az életünket.
A sietség pazarláshoz vezet.
Mielőtt elindultam a temetőből, megálltam, és odanéztem, ahol a temetkezési vállalkozó és a sírásó a sírkövek között lépdeltek, és hallottam egy másik kereső nő szavait is: ,,Az élet minden szintjén, a házimunkától kezdve az ima magaslatáig, minden döntésünkben és erőfeszítésünkben, hogy elintézzük a dolgokat, a sietség és a türelmetlenség az amatőrség biztos jelei."
Erősen súrolom a tálat, próbálom amatőrként élt életem megbánásait ledörzsölni. (folyt. köv.)
Ann Voskamp |
|
|
0 komment
, kategória: Ezernyi ajándék |
|
Címkék: örökkévalóságban, porcelángalambot, szappanbuborékok, összetalálkoznak, krumplidarabkák, koporsószállító, zongoratanárnál, porcelánboltban, keresztülviszik, lelkipásztornak, mosogatóvízben, visszagondolom, továbbrohantam, tanulóasztalon, türelmetlenség, kétségbeejtően, munkásnadrágot, végigvánszorog, rohanásunkban, konyharuhával, halottaskocsi, maradványaira, elszalasztott, kicsúsztatják, tapasztaljak, nekicsapódik, edénykupacok, kísértetként, lélegzetemet, tönkrezúzzuk, legmélyebben, visszafojtva, billentyűket, rendelkeznek, keresztyének, felhabosítja, nekünk adott, fény nekicsapódik, csúszós hártyának, sugarak ráhullnak, buborék külső, buborék belső, holló szárnyán, tündöklő folyadék, törékenység megremeg, mechanikáját talán, lélek szeme, párkányon heverő, edények leve, tintába folyó, déli munka, tanulóasztalon értelmetlen,
|
|
|
|
nekünk adott, fény nekicsapódik, csúszós hártyának, sugarak ráhullnak, buborék külső, buborék belső, holló szárnyán, tündöklő folyadék, törékenység megremeg, mechanikáját talán, lélek szeme, párkányon heverő, edények leve, tintába folyó, déli munka, tanulóasztalon értelmetlen, padlón dominók, gyerekek egymás, nyitott térbe, csend szigetén, délelőtt kavalkádja, szárnyába vésett, mosogatónál állva, rémálmok éjszakája, délelőtt maradványaira, dolgot magára, csapból friss, csap rozsdamentes, akarni vélt, legteljesebb életet, legteljesebb időt, életed zsúfoltsága, életed forrása, összes idővel, örök életben, keresztyének kifogynak, időből –, kötött rongyot, kopár májusi, zongoratanárnál ütögetik, sírkövek között, saját hangnememet, temető szélén, temetőkert túlsó, földbe vájt, szégyellős tavaszi, fehér kisteherautó, föld tátongó, zöld munkásnadrágot, koporsó bölcsőjét, fekete űrbe, élőből maradt, temetkezési vállalat, fekete varjú, kiásott földhalom, élet után, koporsó ürességét, angol alapján, sírásó kinyitják, koporsószállító hátulját, koporsót –, földi élet, csupasz pillanatában, lelkipásztornak tettek, pásztor legmélyebben, megbánás súlya, pásztor válasza, következő dologhoz, éppen előttem, sietéssel nyertem, sietség pazarláshoz, temetkezési vállalkozó, másik kereső, élet minden, házimunkától kezdve, amatőrség biztos, örökkévalóságban, porcelángalambot, szappanbuborékok, összetalálkoznak, krumplidarabkák, koporsószállító, zongoratanárnál, porcelánboltban, keresztülviszik, lelkipásztornak, mosogatóvízben, visszagondolom, továbbrohantam, tanulóasztalon, türelmetlenség, kétségbeejtően, munkásnadrágot, végigvánszorog, rohanásunkban, konyharuhával, halottaskocsi, maradványaira, elszalasztott, kicsúsztatják, tapasztaljak, , ,
|
|
|
|
2024. Március
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
105 db bejegyzés |
e év: |
251 db bejegyzés |
Összes: |
35816 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 962
- e Hét: 5468
- e Hónap: 67137
- e Év: 186229
|
|
|