|
|
|
2017-02-11 10:00:01, szombat
|
| |
| |
Az idő szentélye
Az éhes szemek és üres hasak körülülik az asztalt, ugyanolyan széles mosollyal, mint az apukájuk, amikor azt látja, hogy valami finomság púpozódik a tálon. Csupa mesélés, hangos beszéd, alig bírják kivárni a biccentést, és én is mosolyogva mondom: ,,Egyetek..."
Nekiesnek.
Nézem, ahogy lakmároznak. Elcsendesednek. Az ízlelőbimbók hosszan ízlelgetnek. Ugyanezt sütötte az én anyukám is, amikor kicsi voltam, és ugyanolyan rakoncátlan hajtincsek keretezték a homlokomat, mint nekik.
A Fiúember ragacsos teli szájjal motyogja: - Én nem eszem gyorsan. - Nyelvével lenyalja a csokit a szája széléről. - Érezni akarom az egésznek az ízét.
- Amikor én annyi idős voltam, mint te, csak úgy habzsoltam az ételt. - Hátrahúzom az egyik festékpöttyös, esztergált lábú széket, azt a kopottasat, amelyikhez hasonlók a közösségi ház szombati táncestéin sorakoztak hajdan a fal mentén. Csak egy kicsit billeg. - Ruth nagymama rosszallóan csóválta a fejét. Így.
Megmutatom nekik, és rázom is az ujjamat, ahogy ő tette régen; csokis mosoly a jutalmam.
- Azt mondta: ,,Jó ég, te gyerek! Így nem szabad enni. Időbe telt elkészíteni ezt az ételt. Akkor hát szánj időt arra, hogy megízleld! Lassíts le, így ni!" Aztán lassan, komótosan rágni kezdett. És újra elmondta, hogy el ne felejtsem: ,,Az ételt ízlelgetni kell!"
A Nagylány álla lelassul. Rákacsintok. Elmosolyodik, ujjával végigsimítja az ajkát.
- Sült karaj, burgonya, borsó, nekem egyre ment. - A tálcát a maradék szeletekkel a sóvár fiúk felé nyújtom. Feltérdelnek a széken, hogy kiszemeljék azt az egy szeletet, amelyik egy hangyányit nagyobb a többinél. - De Nagyi almás pitéje? Vagy a karamellás sütije? Na, annál nem kellett szólnia, hogy lassítsak! - Az egyik fiú nagyot harap, túl nagyot, mosolyog, sokat mondóan. Végignézek az arcokon, az ízlelőbimbóik életre keltek, szemükből süt a gyönyörűség.
Mikor szűntem meg desszertként gondolni az életre?
Hátratolom a széket. Eltolom magamtól a megbánást. Kell nekik valami ennivaló. Csörömpölök a fémpoharakkal. Kiöntöm a hideg tejet, és az idegenekre gondolok, akik frissen, fürgén lépkedtek Emmaus felé, és nem vették észre az Isten-bőrt a szemük előtt. Csak a lassításkor, amikor asztalhoz ültek, amikor a keze fogta a kenyeret, és elhangzott a hála az ajkáról, akkor látták meg a tágra nyílt szeműek az Arcot maguk előtt (Lukács 24:13-35). A gyorsaknak szellemileg lassú a szívük.
Odaviszem a bögréket az asztalhoz.
Üres, kimerült testem megállt, a lelkem utolérte, és ha itt hálát adok, Kit ismerhetek fel?
Két poharat továbbadok az asztal végére. Húsz teljes perc kell ahhoz, hogy miután megtelt a gyomor, az agy is érzékelje a telítettséget. A lelkednek mennyi idő kell ahhoz, hogy felismerje: tele van az életed? Minél lassabban élünk, annál nagyobb a teljesség és elégedettség érzése. Test és lélek összhangba kerül. Belépek ebbe a pillanatba. A versenyt futó idő csillapodik. És a neuronok beleégetik az emlékezetembe: az ujja hegyével morzsákat szedegető Nagylány, akinek bőre hajlatáról visszatükröződik a fény; a poharat ragadó, tejet felhajtó, majdnem-férfi méretű kezek, amelyek valamikor az élet első szorításával fonódtak ujjaim köré; a viccet selypítő Kicsifiú, a vidám évődés, a csokoládé és a gyerekek íze. Nem nyúlok előre, és nem nyúlok vissza, hanem itt, most teljes figyelmemmel ránehezedek a pillanatra.
Desszert az élet - túl rövid ahhoz, hogy végigrohanjunk rajta. Nem falhatjuk fel. A Kicsi nyelvét nyújtogatva keresgéli a csokifoltot, amit az arcán érez.
- Kérsz még tejet?
Bólint, nagy szeme igenlően nevet.
Öntök még. És étvágyam támad ünnepelni - igen, együnk süteményt! - meztelen lábujjakat puszilgatni, ölre való pipacsot szedni, egy szívet magamhoz ölelni, erősebben, biztosabban, hossszasan üldögélni anyukámmal a délutáni nap utolsó sugaraiban. ,,Akárhol vagy, légy ott teljesen!" - ez csak az eukhariszteó állapotában lehetséges. Le akarok lassítani, megízlelni az életet, hálát adni, és meglátni Istent.
Négy megbeszélés van bejelölve erre a hétre a naptáron, két esti alkalom, úszásóra, mind a hat gyereknek és zongorapróbák, a hét végét pedig vizsgák árnyékolják be, és... és... és özönlik a napok árja - de a teljes figyelem lelassítja az áradatot. Nem választhatom-e mindig azt, hogy teljes mértékben odafigyelek? Az egyszerűség végső soron összpontosítás kérdése. Eukhariszteó, eukhariszteó. Ettől a figyelem középpontja leegyszerűsödik - szent lesz.
Nézem, ahogy az óra mutatója kegyelmet jár. Halad fölöttem az idő. Ezek a gyerekek felnőnek. De az idő nem fogy el. Ez a nap nem egy szita, nem veszítjük el az időt. Minden elmúló pillanattal, minden elmúló évvel egyre mélyül bennem a tudat, hogy töltekezem, hogy időt nyerek. Az örökkévalóság szélén állunk.
A Kicsifiú megáll két falat között, nyelve hegyével megmozgatja a fogát. Nézem és mosolygok. Észreveszi, hogy nézem, és elvigyorodik. Bekapja a csokis süti utolsó falatját, szája még tele van az édes nyalánksággal, úgy fuvolázza lágyan:
- Szeretlek, Anya... és minden mást is.
És minden mást is.
Ezt a katedrális-pillanatot, ezt az Istent, ezt az időt, mielőtt kipukkan. Minden mást is.
Jákób vagyok, ez a pillanat az Isten háza, és én a tányérért nyúlok.
Hosszan akarom ízlelgetni, akármit is tartogat az idő. (folyt. köv.)
Ann Voskamp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ezernyi ajándék |
|
|
|
Címkék: visszatükröződik, leegyszerűsödik, elcsendesednek, végigrohanjunk, összpontosítás, nyalánksággal, telítettséget, zongorapróbák, emlékezetembe, ízlelőbimbóik, festékpöttyös, örökkévalóság, fémpoharakkal, eukhariszteó, figyelmemmel, elégedettség, elvigyorodik, ízlelőbimbók, elmosolyodik, végigsimítja, szorításával, feltérdelnek, választhatom, desszertként, biztosabban, szeletekkel, puszilgatni, ízlelgetnek, megbeszélés, lakmároznak, szellemileg, csörömpölök, gyönyörűség, nyújtogatva, rákacsintok, pillanattal, éhes szemek, ízlelőbimbók hosszan, szája széléről, egyik festékpöttyös, kicsit billeg, ételt ízlelgetni, maradék szeletekkel, sóvár fiúk, hangyányit nagyobb, karamellás sütije, ízlelőbimbóik életre, hideg tejet, idegenekre gondolok, szemük előtt, keze fogta, tágra nyílt,
|
|
|
|
|
|
| éhes szemek, ízlelőbimbók hosszan, szája széléről, egyik festékpöttyös, kicsit billeg, ételt ízlelgetni, maradék szeletekkel, sóvár fiúk, hangyányit nagyobb, karamellás sütije, ízlelőbimbóik életre, hideg tejet, idegenekre gondolok, szemük előtt, keze fogta, tágra nyílt, gyorsaknak szellemileg, lelkem utolérte, asztal végére, lelkednek mennyi, versenyt futó, neuronok beleégetik, ujja hegyével, poharat ragadó, élet első, viccet selypítő, vidám évődés, élet –, arcán érez, szívet magamhoz, eukhariszteó állapotában, napok árja, teljes figyelem, egyszerűség végső, figyelem középpontja, gyerekek felnőnek, örökkévalóság szélén, csokis süti, édes nyalánksággal, tányérért nyúlok, visszatükröződik, leegyszerűsödik, elcsendesednek, végigrohanjunk, összpontosítás, nyalánksággal, telítettséget, zongorapróbák, emlékezetembe, ízlelőbimbóik, festékpöttyös, örökkévalóság, fémpoharakkal, eukhariszteó, figyelmemmel, elégedettség, elvigyorodik, ízlelőbimbók, elmosolyodik, végigsimítja, szorításával, feltérdelnek, választhatom, desszertként, biztosabban, szeletekkel, puszilgatni, ízlelgetnek, megbeszélés, lakmároznak, szellemileg, csörömpölök, gyönyörűség, nyújtogatva, rákacsintok, pillanattal, rakoncátlan, csokifoltot, megmozgatja, elkészíteni, ránehezedek, középpontja, árnyékolják, rosszallóan, odafigyelek, egyszerűség, állapotában, kiszemeljék, lassításkor, csillapodik, megmutatom, ízlelgetni, pillanatra, lelassítja, lehetséges, habzsoltam, hátrahúzom, lábujjakat, idegenekre, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
8 db bejegyzés |
| e hónap: |
91 db bejegyzés |
| e év: |
353 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4472
- e Hét: 13184
- e Hónap: 25059
- e Év: 212861
|
|
|
Offline
