Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Vallomás a szülőföldről
  2009-08-16 16:24:31, vasárnap
 
   
 

Füzes László: Lázas kemencék földjén Új Kilátó 1990. Miskolc
Vallomás a szülőföldről (szonettkoszorú)

I.

Ahol a legszebb erdők véget érnek
porral verten, a Bükkben keleten,
ott születtem, s az első szerelem
ott lobbant fel, mint lelkemben az ének.

S ahogy suhantak zizzenők az évek,
új város nőtt a kenderföldeken,
és füstöt terel minden reggelen
a szél- fakulnak tőle mind a fények.

Mi jöttünk ősök megtiport hitének
gyötrelmeiben tűzmart, ifjú népek.
Itt él szerelmek, itt van jó borom.

Gépek zúgnak, mint kaptárban a méhek,
a megawattok visongva zenélnek,
zokog a föld, de ez az otthonom.

II.

Zokog a föld, de ez az otthonom,
hol küzdelmeknek dűlt csataterére
ó hányszor hullott véreimnek vére:
Miskolc, átkozott, áldott városom.

Ha alkony suhan bársony pázsiton
és elkísér az esték neszezése,
megcsendesül a küzdők szívverése,
meglazul minden feszített izom.

Rőt csillag néz az égi csillagokra.
E táj emlőin nőttem fel konokra,
és mind anyámat - szidni nem hagyom.

Az ébrenlétnek messze hord a sorsa,
el nem vágyódom bolygó csillagokra,
legszebb az éj, ha erről álmodom.


III.

Legszebb az éj, ha erről álmodom,
útjaim végén mindég visszatérek,
a botló szavak térdepelve készek,
E földet, ahol élek, nem hagyom.

Az ősök kötnek engem - nem vagyon -,
a társk és a völgyben égő fények,
melengetően szívemig elérnek,
és az igéket tőlük hallgatom.

Köhögtet füst, a szénmonoxid és
korompillangók szárnyán nő a vész,
de akácfüttyök nyílnak, hófehérek.

Számlálni időm nem volt semmi még,
de jussom néke is e piszkos ég,
apám s anyám hol mindhalálig éltek.

IV.

Apám s anyám hol mindhaláiig éltek,
a gyár volt sorsuk, és a tiszta szó,
goromba zaj és félelmes kohó.
Ők nem hitték, hogy lelke van a gépnek,

mert alattomos tüzek, mint lidércek
nyúltak a bátor, mindig lázadó
után, akár a tolvaj házaló.
Meghalhattak, kik bennünk most is élnek.

Ujjamon tépni élestűl köröm.
Élek, élhetünk, bármely délkörön,
kik hűek voltak, mindég visszatértek.

Segítenek és fogják a kezem,
mert tudják, amit nem tudtok ti sem:
Itt feketébb és súlyosabb a vétek.

V.

Itt feketébb és súlyosabb a vétek,
szigorún kimért minden moccanás,
mert a kín lelkünk legmélyére ás
és üvöltéssé torzul el az ének.

Gyengék vagyunk, vagy szikrázón kemények:
Ha hűlő igék és harácsolás
piszkos nyálával fröcsköl szembe más -
a büntetés, hogy kijár-e, ne kérdezd.

Mert úgy gondolom, s hidd el, úgy is éltem,
hogy birtokaim határát kimértem.
Más hamis pénzén én nem osztozom.

Forog e táj is önnön híg levében,
ha szépül arca, másoké az érdem.
Az örömökre ráhull a korom.

VI.

Az örömökre ráhull a korom
ahogy nő a kocsma presszó és butik,
- s nem építettünk még egy új mozit -
külvárosokban félhomály bolyogn.

Az Avas már egy nagy beton vadon.
A harangjáték hangja elbukik,
halált rikolt a vésztjósló kuvik
elítélt fákon, hajló ágakon.

Hiába óvná kincseit a táj,
a "mit számit az" mindent felzabál,
alig látszik a kilátótorony

nyújtózó tűje. - Karcsú és feszes. -
De él bennem a régi, zsindelyes,
mint eső mosta szikla hegyfokon.

VII.

Mint eső mosta szikla hegyfokon,
pihen a lelkem tenyérnyi fellegen,
kezében kinyílt virág az értelem
és tudja dolgát minden kis szirom.

Szívem ablakát sarkig kinyitom,
illatok felhőznek át a tarka kerten,
mint kaszált rétet, szél járja át lelkem,
füszászló leng ott lenn a városon.

A város, mint egy gyorsan nőtt kamasz
kicsit félszeg, de lát már ezt, amazt,
és távol tőle álszent síri mécsek.

És mert a szíve szívemmel rokon,
tudja, mint napfény mosott gyolcsokon,
sosem leszünk oly tiszták, hófehérek.

VIII.

Sosem leszünk oly tiszták, hófehérek,
ruhánk olajos, érdes a szavunk,
sokszor gorombán vallatjuk magunk.
Verejték árkot nyílnak: Értem? Érted?

Maradhat-e csak cseppje is a vérnek,
mely nem azért van - ha feszül a karunk -
élni e földért, mert úgy maradunk,
mint szélcibálta ágakon a fészkek.

Olyan üresen, mint nyári verem.
Barázda, mely már többé nem terem,
s gazdátlan szél vicsorgat sunyi holdnak.

Bőrünkön poros tűz fénye ragyog,
harmattal mosdatnak a csillagok:
Itt a pázsit és lomb gázban fuldokolnak.

IX.

Itt a pázsit és lomb gázban fuldokolnak,
havar sepersz, vagy kertet öntözöl,
a nap felettünk ritkán tündököl,
bús árnya leng itt, szürke fátyoloknak.

De az erdőn, hol kis szelek zokognak,
és madárének röppen egyre föl,
övét oldja a szépség, nem pöröl.
Rejtőző titkok mind elém lobognak.

Szeret e föld, mert én is szeretem.
Poklok tüzében süti kenyerem,
de hű dajkája boldog holnaoknak.

S az erőtől, mely kezében terem
bezárul minden jajongó verem.
A sírkeresztek némán meghajolnak.

X.

A sírkeresztek némán meghajolnak,
ha óvakodva oson a halál
a temetőn, hol nyugtot nem talál
rég kihűlt szívek hogyha fellodognak.

Mozdulnak lenn az új s régi holtak,
porló kezükhöz köműveskanál,
kalapács simul - szinte érzi már -,
kik apáink és nagyapáink voltak.

Itt nem dicsér meg senki, meg se vádol.
Itt senki nem fél csendes elmúlástól,
vadgesztenyékről holt levél ha hull.

Közelebb lép a messze hívó távol.
A Tiszai-ig a Molnár sziklától
a végtelen csend itt ricsajba fúl.

XI:

A végtelen csend itt ricsajba fúl.
Erjed a zaj, mint friss kenyér kovásza,
de ha az alkony mélyül éjszakára,
a sok érdes hang mollá finomul.

És míg az emlékek karja kinyúl,
kigyúl a lámpák fényes pupillája,
utat hasít a hömpölygő homályba,
s a szerelmesek vállára lehull.

De mert a legszebb város nékem ez,
itt üdvözülhetem, itt is vétkezem,
szerelmével nem csábít el másik.

És élni itt, mint máshol, úgy lehet.
Kevéssel, sokkal, másképp nehezebb,
az ember, míg él, új csodákra vágyik.

XII.

Az ember, míg él, új csodákra vágyik.
Mér, perdül, kitör, számít és rohan,
még nem tudja, hogy meddig és hogyan,
s a szívverése felszökik a lázig.

Még nem figyel, hogy benn a lelke fázik,
s a blokkházak közt üres szél suhan.
Őt várja már az első szívroham,
mert ellene él, nem segít a másik.

Közömbös, mint egy bolti eladó,
hozzá alig, vagy el se jut a szó.
Küzdelmeinkre úgy néz - véle játszik.

De igazunknak tiszta fénye int,
és megvirradó szemünk feltekint
a tudotton túl, végtelen határig.

XIII.

A tudotton túl, végtelen határig
hinti szét oldott kévéit napunk,
magunk után ha semmit sem hagyunk,
az évek lánca hasztalanná válik.

Rág, rág a gond, hogy elménk belevásik,
véssük az idő arcát. Itt vagyunk.
Sebet ejtünk, s ha sebeket kapunk,
ide futunk, mert nincs szülőföld másik.

Felsejlik benn egy finom, halk szonáta,
az ember - lehet - isten földi mása,
s elítélhetik igazgalanul.

Ráeszmélünk a porlepte csodákra
s a mozdulatra, mely sorsunk vigyázza,
mint a gyerek, ha járni megtanul.

XIV:

Mint a gyerek, ha járni megtanul,
holnap már bátrabb, mint kit megigéznek.
Alig, vagy nem is hisz hamis igéknek.
Lobog a lelke nyughatatlanul.

Lelkemre emlék csillámlón lehull:
Magam látom, ha messze visszanézek,
a mezitlábas, gyerek szép szemének
fakult a tükre, vére csillapul.

Zajló szívem ha egyszer majd megáll,
itt öleljen sírba a halál,
itt hallgathassak végtelen meséket

kipihenvén a fáradalmakat,
a gyári sírkert dús fái alatt,
ahol a legszebb erdők véget érnek.

MESTERSZONETT:

Ahol a legszebb erdők véget érnek
zokog a föld, de ez az otthonom.
Legszebb az éj, ha erről álmodom.
Apám s anyám hold mindhalálig éltek.

Itt feketébb és súlyosabb a vétek.
Az örömökre ráhulló korom,
mint eső mosta szikla hegyfokon,
sosem leszünk oly tiszták, hófehérek.

Itt pázsit és lomb gázban fuldokolnak,
a sírkeresztek némán meghajolnak,
a végtelen csend itt ricsajba fúl.

Az ember míg él, új csodákra vágyik
a tudotton túl, végtelen határig,
mint a gyerek, ha járni megtanul.
 
 
0 komment , kategória:  Füzes László  
Címkék: vadgesztenyékről, nyughatatlanul, kenderföldeken, korompillangók, szonettkoszorú, gyötrelmeiben, hallgathassak, küzdelmeinkre, külvárosokban, mesterszonett, kilátótorony, üdvözülhetem, sírkeresztek, köműveskanál, megcsendesül, küzdelmeknek, visszatértek, fáradalmakat, szülőföldről, meghalhattak, fellodognak, szerelmesek, fuldokolnak, csataterére, szénmonoxid, melengetően, hasztalanná, ráeszmélünk, elítélhetik, akácfüttyök, csillagokra, mindhalálig, harangjáték, visszatérek, szélcibálta, igazgalanul, legszebb erdők, első szerelem, szél- fakulnak, megawattok visongva, esték neszezése, küzdők szívverése, ébrenlétnek messze, botló szavak, ősök kötnek, igéket tőlük, gyár volt, tolvaj házaló, örömökre ráhull, kocsma presszó, nagy beton, harangjáték hangja, Füzes László,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Az ünnepről  Őri István - Dal az életről  Facebookon kaptam  Radnóti Miklós: Nem tudhatom.....  Gősi Vali - Tükre lennék...  Ne feledjük: a föld jóval több...  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Március 15-re emlékve  Facebookon kaptam  Radnóti Miklós: Nem tudhatom.....  Dóró Sándor: Tétova lét  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Petőfi Sándor - A tavaszhoz  Sajnos ezt elBalogozták  Evan Esar tollából  Tanuljuk meg tisztelni más ors...  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Könnyáztatta asszonysorsok  Szép estét kedves látogatóimna...  Intelem  Szent-Györgyi Albert gondolata  Aranyosi Ervin: Súgom a békét...  Szép estét kedves látogatóimna...  Az élet  Facebookon kaptam  Az ünnepről  Facebookon kaptam  Aranyosi Ervin: Súgom a békét...  Paul David Tripp Március 16  Facebookon kaptam  Aranyosi Ervin: Március 15. a ...  A nemzet csak akkor...  Facebookon kaptam  Ez a miénk!  Evan Esar tollából  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  1848. március 15-én  A halolaj és a hal még a migré...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  "Úgy hívnak minket, hogy "Az Ö...  Ne engedd el kezem!  Facebookon kaptam  Nem mindegy  Nagy László - Szerelem emléke  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Várnai Zseni - Petőfi márciusa  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Majthényi Flóra: Mi a haza?  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Jóga férfiaknak  Szent-Györgyi Albert gondolata  Facebookon kaptam  Üdvözöllek az oldalamon  Nem mindegy  Emlékeimben mindenütt ott vagy...  Emlékeimben mindenütt ott vagy...  Ted Engstrőm gondolata  Facebookon kaptam  A magukat nyílt és őszinte emb...  Isten áldja  A tékozló és Isten gondviselés...  Majthényi Flóra: Mi a haza?  Boldog ünnepeket kívánok minde...  Gámentzy Eduárd - Írok egy dar...  Alvó cica  Könnyáztatta asszonysorsok  Evan Esar tollából  A szív és a cselekvés egységes...  Facebookon kaptam  Talpra vándor  Szeretettel  Őri István - Dal az életről  Házi botox  képre írva Március 15 -re emlé...  Kezdet  Nem foghatunk rá minden sérülé...  Mélységes szomorúsággal  Alvó kislány  Facebookon kaptam  Gyönyörködjünk a március 15 ti...  Heltai Jenő: Szabadság  Facebookon kaptam  Kakaós piskóta  Az embernek fiatal korában van  1848. március 15-én  Kokárda  Alvó kislány  Facebookon kaptam  Szent-Györgyi Albert gondolata  Facebookon kaptam  mindent a népért...  Mélységes szomorúsággal 
Bejegyzés Címkék
legszebb erdők, első szerelem, szél- fakulnak, megawattok visongva, esték neszezése, küzdők szívverése, ébrenlétnek messze, botló szavak, ősök kötnek, igéket tőlük, gyár volt, tolvaj házaló, örömökre ráhull, kocsma presszó, nagy beton, harangjáték hangja, vésztjósló kuvik, lelkem tenyérnyi, tarka kerten, gyorsan nőtt, szíve szívemmel, sírkeresztek némán, messze hívó, végtelen csend, alkony mélyül, emlékek karja, lámpák fényes, hömpölygő homályba, szerelmesek vállára, legszebb város, szívverése felszökik, lelke fázik, blokkházak közt, első szívroham, bolti eladó, évek lánca, porlepte csodákra, lelke nyughatatlanul, gyári sírkert, örömökre ráhulló, vadgesztenyékről, nyughatatlanul, kenderföldeken, korompillangók, szonettkoszorú, gyötrelmeiben, hallgathassak, küzdelmeinkre, külvárosokban, mesterszonett, kilátótorony, üdvözülhetem, sírkeresztek, köműveskanál, megcsendesül, küzdelmeknek, visszatértek, fáradalmakat, szülőföldről, meghalhattak, fellodognak, szerelmesek, fuldokolnak, csataterére, szénmonoxid, melengetően, hasztalanná, ráeszmélünk, elítélhetik, akácfüttyök, csillagokra, mindhalálig, harangjáték, visszatérek, szélcibálta, igazgalanul, ébrenlétnek, szerelmével, fátyoloknak, meghajolnak, mindhaláiig, visszanézek, zsindelyes, blokkházak, legmélyére, vésztjósló, nagyapáink, megigéznek, szívverése, kipihenvén, térdepelve, építettünk, mezitlábas, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 37 db bejegyzés
Összes: 7233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 211
  • e Hét: 619
  • e Hónap: 12324
  • e Év: 51325
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.