|
2018-02-10 10:07:45, szombat
|
| |
| |
"Mert Ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat." Zsoltár 147:13
Így hát ő maga tekint jótéteményeire, előszámlálja és megnevezi őket. Az első védelem, amellyel a város kapuit zárva tartja és őrzi, hogy a városban biztonságban és nyugalomban élhessenek az emberek. Hányan vannak azonban olyan polgárok, akik egész életükben akár csak egyszer is gondoltak volna arra, hogy biztonságuk és jólétük Isten adománya? Melyik falusi gazda gondolja Isten adományának, hogy kerítése mögött biztonságban élhet háza népével és szolgálóival együtt? Ha minden órában várnia kellene, hogy rablók és tolvajok törnek be a házába, vagy háborúban minden órában attól kellene félnie, hogy felégetik házát és udvarát, őt magát pedig megverik és megkínozzák, akkor megtanulná énekelni ezt a zsoltárt, és azt mondaná: ,,Ó, milyen boldogság, és micsoda nagy adománya Istennek, ha valaki falat kenyerét megeheti, korty vizét megihatja biztonságban és békességben!"
De amikor az isteni védelem és biztonság a maga teljességében jelen van, senki nem figyel rá. Mert ahelyett, hogy hálát adnánk Istennek, ellen szegülünk, és ajándékaival visszaélünk. Üldözzük a szavát, engedetlenek és dacosak vagyunk feljebbvalóinkkal szemben, becsapjuk és megcsaljuk egymást, felverjük az árakat, és drágulást okozunk, uzsoráskodunk, mintha mi magunk lennénk az Isten és az úr a földön. Ezért az Istennek úgy kell kezelnie a bolond embereket, ahogyan megérdemlik: háborúkat, rablókat, tolvajokat, zendülést, tüzet, fegyvereket, járványokat és más szerencsétlenségeket kell küldenie ránk, hogy megtanuljuk megérteni, mit jelent az ő oltalma és biztonsága, és hogy ezek milyen nemes ajándékai az Úrnak, különben soha nem tanuljuk meg.
A záron, amelyet Izrael kapujára tesz, nem csupán a kovács által készített vasreteszt kell értenünk, hanem ez a szó jelöl minden olyan dolgot is, amely segít megtartani a védelmet, mint a jó kormányzás, a jó törvények, a rend, az igazságos büntetés és az istenfélő, hűséges és bölcs uralkodók. Mert a vasretesz egyedül nem tesz ki annyit, mint amit egy városnak a biztos védelem jelent. Ezért nevezik a próféták a fejedelmeket és az uralkodókat a város vagy az ország pecsétjeinek.
Végezetül: nem az ember tudománya vagy ereje, hanem Isten ajándéka az, ha valahol védelem és biztonság van. Nem elég a vasretesz, Istennek kell megerősítenie azt. Ahogyan a 127. zsoltárban áll: ,,Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte." Sok erős várost is legyőztek és szétromboltak, amelyekről azt gondolták, hogy bevehetetlenek. Mert amikor nem törődtek a kézzel, amely a zárat megerősíti, elpusztultak. Milyen gyakran győzték le oly szégyenletesen a biztonságnak és mindenhatónak tartott Babilon városát? Milyen könnyen és gyorsan rombolták le az Asszír, a Perzsa, a Görög és a Római Birodalmat? Nem tartós semmi, csak amit az Úr megtart.
Másrészt azt sem akarja Isten, hogy az emberek megkísértsék őt, és semmilyen kaput, semmilyen zárat ne készítsenek, semmit ne tegyenek a város védelméért, mintha ugyan nyitva kellene hagyni minden kaput, lebontani a falakat, eldobni minden fegyverzetet, megszüntetni mindenféle rendet és büntetést, mintha a városnak vagy magát kellene megvédenie, vagy egyedül Istenre hagynia a védelmet. Nem, hanem neked kell falat építened, és zárat készítened, megerősítened a várost, és felfegyverezned, igazságot és rendet tartanod, amennyire csak tőled telik. Ha mindezt megtetted, de nem hagyatkozol erre, és nem büszkélkedsz így: ,,Biztonságban vagyok, rendíthetetlen vagyok, és minden rendben van" - ahogy a pogányok is tették, amikor Babilon királya dicsekedett városával (Dániel 4), meg Arbaces Ekbatanával (Judit I), és más módon kellett megtanulniuk a leckét -, akkor jegyezd fel ezt a jelmondatot: vagy Isten segít, vagy nem segít rajtunk senki.
Isten bizonyára tudna gabonát és termést adni a földeden. De nem akarja ezt megtenni. És azt sem akarja, hogy a földed termést adjon, hanem neked kell szántanod és vetned, majd áldást mondanod, és így imádkoznod: ,,Segíts, Istenem, adj gabonát és termést, én Uram!
A földünk nem adja meg ezt nekünk. Ez a te ajándékod." Hasonlóképpen, mint ahogyan a gyermekeket hozzászoktatjuk, hogy böjtöljenek és imádkozzanak, és készítsék ki a cipőcskéjüket, amelybe a Kisjézus vagy Szent Miklós beleteszi az ajándékát, de ha nem imádkoznak, nem kapnak ajándékot - vagy csak virgácsot és lócitromot.
Mi mást is jelenthet Isten számára minden munkánk a szántóföldön, a kertünkben, a városban, a házban, a harcban, a kormányzásban, mint egy ilyen gyermeki tettet, amelyen keresztül meg akarja adni ajándékait a szántóföldön, a házban és mindenütt? Ezek a mi Urunk, Istenünk álruhái, amelyekben elrejtőzik, és így, rejtve tesz mindent. Ha Gedeon nem úgy tett volna, ahogyan Isten mondta neki, hanem harcba vonul Midián ellen, akkor nem győzedelmeskedett volna a midiániták fölött, bár Isten Gedeon nélkül is elűzhette volna őket. Gyereket is tudna teremteni férfiból és nőből. De nem akarja ezt tenni, hanem a férfinak és nőnek ad magot, hogy úgy tűnjön, a férfi és a nő teremti meg, de valójában ő teszi ilyen lepelbe rejtőzve. Így szól a mondás: ,,Dat deus omne bonum, sed non per cornua taurum." Isten minden jóval megajándékoz, de neked kell az ökör szarvát megragadnod. Vagyis dolgoznod kell, hogy ezen keresztül Isten rejtve munkálkodhasson.
Ezért mondja itt a zsoltár: erőssé teszi. Mit? A kapud zárát akarja és tudja Isten erőssé tenni, de ott kell lennie a záradnak és kapudnak, amelyeket meg tud erősíteni, ezek nélkül nem tud segíteni. Ugyanakkor az is világos, hogy a zár önmagában nem elég erős. Ezért mindkettőnek együtt kell érvényesülnie: zárat és kaput kell készítened, és Isten megerősíti ezeket. Nem neked kell erőssé tenned őket, ahogyan Isten sem fog helyetted zárat készíteni: helyesen kell szétosztani a feladatokat. Készítsd el a zárat és a kaput, majd hagyd, hogy ő megerősítse ezeket. Dolgozz, és hagyd, hogy terméssel ajándékozzon meg. Uralkodj, és hagyd, hogy szerencsét adjon hozzá. Harcolj, és hagyd, hogy megadja neked a győzelmet. Prédikálj, és hagyd, hogy ő tegye istenfélővé a szíveket. Házasodj meg, és hagyd, hogy ő ajándékozzon meg gyermekekkel. Egyél, igyál, és hagyd, hogy ő tápláljon és erősítsen. És így tovább, minden cselekedetünkben mindent általunk kell megtennie, mint ahogy Pál mondja az I Korinthus 3,7-ben: ,,Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten."
Mindezt azok ellen mondom, akik olyan módon kísértik meg Istent, hogy semmit sem akarnak tenni, amit kérnek munka és szorgalom nélkül; akikre illik a mondás: várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Mert Isten nem lusta naplopókat akar, hanem hogy hűségesen és szorgalmasan dolgozzunk, ki-ki a saját foglalkozása és tisztsége szerint. Így akarja áldását és a sikert hozzáadni a munkánkhoz. Másfelől ezt az önhitteknek is mondjuk, akik azt gondolják, hogy a munkájuk és szorgalmuk, ügyességük és elmésségük által jönnek ezek az áldások, saját maguk szerzik meg őket, Istenre pedig nincs gondjuk. De a helyes középút ez: ne legyünk lusták és naplopók, ne hagyatkozzunk a saját munkánk és tetteinkre, hanem dolgozzunk és cselekedjünk, és várjunk mégis mindent egyedül Istentől. Ez azt jelenti: mindennek az Istenhez való hűségben és bizalomban kell megtörténnie, és ha az ember látja, hogy néha a lustákra vagy az elbizakodottakra is rámosolyog a szerencse, nem fog bosszankodni emiatt. Mert az nem lesz tartós, és nem öröklődik, végül pedig elenyészik, ahogyan sokszor látunk erre példát: milyen hamar elenyésztek a nagy birodalmak, és még ma is naponta pusztulnak el.
A másik jótétemény a boldogság, hogy a várost egész népével együtt jóltartja és felépíti Isten. Ez pedig az ő áldása, nem a mi hatalmunk vagy ügyességünk gyümölcse, hanem a békéé és a védelemé. Mert háborúban egyiknek sem vagyunk birtokában, így ezek nélkül egy város - akárha szegény, gyéren lakott és rosszul épült lenne - nem áldott város (vagy csak ideiglenes áldásról beszélhetünk), sőt bizony félig átkozott. Így mondja a 127. zsoltár is, hogy a gyermek, a fiatal és az erős nemzet Isten ajándéka. (,,Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom. Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből.") A próféták által is mindig azzal fenyeget Isten, amikor haragszik egy városra, hogy az asszonyokat özvegyekké, a várost rommá teszi, és megfosztja lakosaitól vagy gyermekitől. Itt a gyermek nemcsak a család gyermekeit jelenti, hanem a városéit is, vagyis mindenkit, aki benne lakik, és akiket véd az Isten, legyenek fiatalok vagy idősek, férfiak vagy nők, papok vagy világiak, mindazzal együtt, amijük van, vagy amit szereznek.
Mármost az az áldást, hogy egy város népes, más adományokat is magában foglal, amelyek a nép jóltartásához szükségesek (mint a házak, udvarok, pénz, ruhák, állatok, nők, gyerekek, szolgálók, valamint mindenféle kézművesség és kereskedelem), valamint azt is, hogy a lakói nem nélkülöznek, hanem nap nap után ezekben az áldásokban örömet lelnek, növekednek és gyarapodnak. Mert ahol ezek az összetevők megfogyatkoznak vagy meggyengülnek, ott tönkremegy és elnéptelenedik a város, mert ez a mulandó élet nem tudja nélkülözni ezeket a javakat. De vajon hány ember van egy ilyen városban, aki hálát ad Istennek ezekért az áldásaiért? Hányan ismerik el, hogy ezek Isten áldásait és jótéteményei? Hány ember adott hálát Istennek itt, Wittenbergben a két patakunkért, melyeknek vizéből sok éven keresztül oly kellemes sört főztünk és ittunk, és szomjúságunkban oly bőségesen élvezhettük, és melyeknek haszna megfizethetetlen? Nem is beszélek a többi adományról és áldásról, amelyeket házakban, udvarokban, jószágokban, utódokban stb. kaptunk.
Bizonyára az ördög munkája, hogy kevesen legyenek az ilyen hálás emberek, hogy vessük meg Istent mindenbe, vegyük semmiben jótéteményeit és áldásait, és sokkal inkább gondoljuk azt, hogy ezek a javak a mieink, tetteink és munkánk eredményeit, mi magunk szereztük és nyertük el őket. Azután hogy mindezzel a leggyalázatosabb m ódon visszaéljünk Isten és felebarátaink ellen, büszkélkedjünk, kérkedjünk velük, kihasználjuk, becsapjuk egymást, követelőzzünk, csaljunk és önkényeskedjünk, amíg gonoszságunk felébreszti Istent, és háborút vagy zsarnok uralkodókat küld ránk, hogy megadják megérdemelt jutalmunkat, és elvegyék Isten ajándékait, áldásait, nyomorulttá és szegénnyé téve a várost. Akkor majd megtanuljuk, milyen nagy áldása és adománya Istennek a népes, jól felépített és minden jóval ellátott város.
De találunk olyan bolond embereket is, akik fájlalják, ha egy város ilyen áldott és népes. Ők inkább azt akarják, hogy a város sovány és üres legyen, egyedül ők legyenek zsírosak, kövérek és nagyok. Tartanak attól, hogy ha sok ember van a városban, akkor jószáguk és gőgjük elvész, mert mások is velük együtt táplálkoznak. Ők az embereket javaik alapján mérik meg. Nem értik, hogy a föld összes városának összes javai sokkal jelentéktelenebbek lakosaik számára, mint Isten áldása, amely ezeket lehetővé teszi. Ahogyan a közmondás is tartja: több ember, több boldogság.
Nézzük csak, hogyan történik ez! Egy napszámos naponta egy dénárt keres. Ez egy évre nézve - ha az ünnep- és egyéb pihenőnapokat leszámítjuk - tizenöt guldent sem jelent. Ebből kell élelmeznie családját: feleségét és öt vagy hat gyermekét. Számoljuk csak ki, mennyit kell ebből naponta fejenként öltözködésre, fűtésre stb. költeni! A gyerekek mégis láthatóan jól tápláltak, szemük nem könyörög ennivalóért, még a fejedelmek és az urak gyerekei sem ennyire jól tápláltak. Hát nem világosodik-e meg ilyenkor a zsoltár e szavainak értelme: ,,megáldotta benned lakó fiaidat"? Bizonyára igaz, ha valakit fogva tartanak, vagy ki akarnak éheztetni, és elveszik mindenét - mint a parasztok és a nemesség, de a zsarnokok is teszik a papokkal -, annak sovány és összeaszott test lesz az eredménye. Tehát kétségtelenül Isten áldása, nem pedig a mi munkánk, szorgalmunk vagy okosságunk gyümölcse egy városban, hogy az népes, jól táplált és növekedő.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: megfizethetetlen, leggyalázatosabb, elbizakodottakra, cselekedetünkben, hozzászoktatjuk, önkényeskedjünk, szomjúságunkban, megfogyatkoznak, felfegyverezned, munkálkodhasson, büszkélkedjünk, rendíthetetlen, szégyenletesen, bevehetetlenek, elnéptelenedik, jótéteményeire, érvényesülnie, wittenbergben, mindenhatónak, követelőzzünk, meggyengülnek, megerősítened, uzsoráskodunk, kétségtelenül, teljességében, szétromboltak, pihenőnapokat, jótéteményeit, megerősítenie, jóltartásához, kormányzásban, hasonlóképpen, hagyatkozzunk, felebarátaink, cipőcskéjüket, pecsétjeinek, első védelem, város kapuit, városban biztonságban, isteni védelem, maga teljességében, bolond embereket, kovács által, igazságos büntetés, vasretesz egyedül, biztos védelem, város vagy, ország pecsétjeinek, ember tudománya, zárat megerősíti, emberek megkísértsék, város védelméért, Mert, Római Birodalmat, Arbaces Ekbatanával, Judit, Szent Miklós, Isten Gedeon, Mert Isten, Luther Márton,
|
|
Offline
