|
2018-05-30 09:09:24, szerda
|
|
|
Itt mérd le emberségedet...
(Verses riport a dunaalmási református
gyermekgyógyintézetről)
E házról írni gyenge és
kevés a szó, a toll.
Itt vívódik s ölelkezik
a menny és a pokol.
*
Itt száztíz gyermek létezik,
hogy él, nem mondhatom.
Sorsuk felett együtt lebeg
ítélet s irgalom.
Száztíz gyerek! (vízfejűek,
bénák, némák, vakok)
hajbókol, nyáladzik, sikong,
s mint a majom, vakog.
Van, aki ha füvet talál,
nekiesik a legel,
majd könyékig torkába nyúl
és így böfögi fel
amit evett, s kérődzik is
kisborjúként szegény.
Hogy torkába ne nyúlhasson,
béklyó van a kezén.
Van, akinek végtagjait
ketrec-rácshoz kötik,
mert lerágja saját húsát.
Így marad évekig.
A másiknak szeme helyén
nincs szem. Örökre vak.
Kis ketrec a tanyája egy
húszéves fiúnak.
Ott fekszik, mint egy göngyöleg
s onnan ki nem kerül:
keze-lába béna. Soha
fel nem áll, fel nem ül.
Van, aki sugárfertőzéstől
lett vak, magzat-korán.
Fonnyadt lombú csemeteként
szárad egy kisleány.
*
Napjában négyszer pelenkázzák
őket, s ez sem elég.
A kínos tisztaság felett is
úr lesz az ürülék.
A mosodába is benéztem
egy pillanatra csak:
mint vágóhídi bélüzemben,
lökött vissza a szag
s a nehéz gőz. Nagy gépek és
kezek dolgoztak ott.
Hogyan bírnak az asszonyok
itt ki egy műszakot?
Hát még a "vécéző" szobák?!
Padok köröskörül
s likjaikon egy-egy szegény
félhülye gyermek ül,
várnak báván, türelmesen,
míg kiürül belük,
s ha eljött a könnyebbülés,
ez napi örömük.
*
Mit mondjak még?... Szülő sehol,
s ha van, se jön ide,
jobb távolabb. Ha jön, ha lát,
megszakadna szíve,
(mely tán most a megnyugtató
halálhírért remeg?)
Apátlanul, anyátlanul
teng ez a sok gyerek.
Nekem is nehéz a szívem.
Úgy sajgok, mint a seb.
Öt gyermekem van. Épek és
szép egészségesek.
De hát ezek? ... Mért lettek ők?
sorsukban mi a jó?
Tán irgalmasabb volna egy
végső injekció?
(Hiszen egy őrült hatalom
milliókat megölt,
kiktől, ha élnek, igazabb
és szebb lenne a föld)
Mi ez a pár száz (vagy ezer)
roncs, idétlen gyerek,
kikből nem lesznek soha már
épkézláb emberek?...
A látvány már istentelen,
vad indulatba hoz
s pogánykodó szemem előtt
felrévül Tajgetosz.
*
De látnom kellett: életük
mégsem reménytelen.
Hozzám jött egy s a szeme kért:
- simogasd meg fejem.
Apjának hitt? Szagolgatta
a nyakkendőm, kezem,
s hogy simogattam, felvirult
arcán az értelem.
Fényes tükörként ragyogott
szeme, a néma kút,
látszott, hogy bármily nyomorult,
mégis: örülni tud!
Örömre szomjas, s csöppnyi kis
szeretet már elég,
hogy tündököljön benne is
szépségével az ég.
Egy simogatás, kézfogás,
játék, alma, csoki,
új ruha, - vagy ha látogatni
érkezik valaki,
úgy mosolyog, ragyog a sok
gyámoltalan gyerek,
hogy meghatottan hirdetem:
van, miért éljenek!
Van értelme az életüknek,
bár mind csupa selejt:
talán az, hogy sorsuk felett
legyen, ki könnyet ejt,
vagy döbbenj rá, hogy itt lehetnél
te is, vagy gyermeked,
hogy érezz értük felelős
szülő-szeretetet,
s keresd fel őket, leld meg a
szívükhöz az utat
és édesítsd meg legalább
egyetlen napjukat.
*
Ne küszködjék magára hagyva
néhány fehér ruhás
angyali nő. A mosolyuktól
lesz otthonná e ház.
A kezük nyomán patyolat-
tiszták ágyak, szobák,
csókkal csitítják, aki sír,
sohasem mostohák.
Szelíden vigyáznak gáttalan
ösztöneik felett
s együgyű játékra tanítják,
akiket még lehet.
Életük oltáron elégő
áldozat, s lebegő
illatától lesz derűsebb
s tisztább a levegő.
Ami lever, s mi felemel,
mi rút, s mi égi szép,
megrendítően együtt van itt
a pokol és az ég.
Rázzon fel ez a szeretet,
s e borzalom.
Itt mérd le emberségedet,
Társadalom!
Bódás János |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
Címkék: sugárfertőzéstől, kisborjúként, könnyebbülés, egészségesek, emberségedet, megrendítően, csemeteként, pelenkázzák, mosolyuktól, gyámoltalan, meghatottan, irgalmasabb, szagolgatta, szépségével, tündököljön, megnyugtató, halálhírért, megszakadna, reménytelen, nyakkendőm, pogánykodó, végtagjait, istentelen, nyúlhasson, pillanatra, simogattam, társadalom, református, szeretetet, anyátlanul, türelmesen, bélüzemben, köröskörül, dunaalmási, küszködjék, tajgetosz, dunaalmási református, másiknak szeme, kínos tisztaság, pillanatra csak, őrült hatalom, szeme kért, kezük nyomán, Bódás János,
|
|
|
|
dunaalmási református, másiknak szeme, kínos tisztaság, pillanatra csak, őrült hatalom, szeme kért, kezük nyomán, sugárfertőzéstől, kisborjúként, könnyebbülés, egészségesek, emberségedet, megrendítően, csemeteként, pelenkázzák, mosolyuktól, gyámoltalan, meghatottan, irgalmasabb, szagolgatta, szépségével, tündököljön, megnyugtató, halálhírért, megszakadna, reménytelen, nyakkendőm, pogánykodó, végtagjait, istentelen, nyúlhasson, pillanatra, simogattam, társadalom, református, szeretetet, anyátlanul, türelmesen, bélüzemben, köröskörül, dunaalmási, küszködjék, tajgetosz, simogatás, apátlanul, indulatba, gyermeked, illatától, göngyöleg, csitítják, gyermekem, asszonyok, dolgoztak, sorsukban, tisztaság, szívükhöz, látogatni, életüknek, milliókat, likjaikon, vigyáznak, ösztöneik, tükörként, felvirult, nyáladzik, ölelkezik, ragyogott, vízfejűek, nyomorult, mondhatom, napjában, otthonná, négyszer, patyolat, injekció, szelíden, tanítják, másiknak, épkézláb, húszéves, kézfogás, mostohák, gáttalan, fonnyadt, vágóhídi, borzalom, műszakot, félhülye, lehetnél, távolabb, látszott, szeretet, édesítsd, benéztem, mosodába, napjukat, egyetlen, hirdetem, legalább, mosolyog, , ,
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
ma: |
8 db bejegyzés |
e hónap: |
91 db bejegyzés |
e év: |
353 db bejegyzés |
Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 4150
- e Hét: 12862
- e Hónap: 24737
- e Év: 212539
|
|
|